A ​Merlin-összeesküvés (Varázsvilágok 2.) 36 csillagozás

Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Párhuzamos világok márpedig léteznek. Ki tudná ezt jobban, mint Nick Mallory, aki egyszer már kapcsolatba került velük, köszönhetően horroríró apjának, a wantchesteri scifi-találkozónak és a Föld rezidens mágustanoncának, Rupert Venablesnek? Most egy újabb, világokon átívelő kaland vár a fiúra, amelyben fontos szerepet játszik egy mágikus valóságból származó lány, Arianrhod (bár ő jobban szereti, ha Roddynak hívják). Otthonában minden varázslatok ura a merlin, ám az előző halála miatt kinevezett új merlin valami sötét titkot rejteget, ami vesztét okozhatja akár az egész multiverzumnak.
A vándorló palota többszörösen díjnyertes írónője éppoly lelkesen írt a gyermekeknek, mint a felnőtteknek. Varázslatos világait bemutató sorozatunk újabb kötete is remek szórakozást nyújt kicsinek és nagynak egyaránt.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
376 oldal · ISBN: 9786155158193 · Fordította: Sarkadi Zsuzsanna

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Csöre>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Szeretem Diana Wynee Jones varázsvilágait. Színes, érdekes, fordulatos, letehetetlen. Ez a történet is ilyen. Az össze-vissza kuszálódó szálakat szépen összesimítja, újabb és újabb érdekes párhuzamos világokat mutat be, csak úgy tobzódunk a jóban :) Mi lehetne másképp a Földön? Hogyan közlekedjünk a párhuzamos világok között? Bár több szálon fut a történet, természetesen a végén minden összefut egybe, már-már hihetetlen módon.
Főhősünk (-seink) szerethető figurák, a maguk időnként esetlen bájával is.
Biztos nem hibátlan, de engem végig lekötött, tetszett.
Kár, hogy nincs több része.

mamono P>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Ennek az írónőnek aztán van képzelőereje, és szerencsére tud írni is.Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha újra gyerek lennék. Na nem a rossz értelemben. Igazán élveztem a könyv olvasását, a kalandokat, a sztorit, a karaktereket.
Tetszett ez a párhuzamos világ sztori, ez a feudális Anglia, ami mégis hasonlít a maira, na meg nem is.És ehhez jön egy kis összeesküvés, jó sok varázslat. spoiler De az biztos, hogy érdekes. Remekl összerakott összesküvést kaptam. :) Én pedig ezt értékelem.
A szereplők mind aranyosak. Roddy és Nick nagyon cuki, ráadásul szórakoztató. A mellékszereplők – pl. Grundo vagy Romanov vagy a nagyapák – szintén érdekesek, és szórakoztatók voltak. Bár jó lett volna többet olvasni róluk.
Igazi humoros, zseniálisan ötletes történet. Élvezet volt minden pillanata.

Shanara>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Olvastam az írónő magyarul könyveinek jelentős részét és szeretem is az írásait, egyedi humorát. Tetszett a sorozat első kötete is, amelyben a világfelépítés nyűgözött le és az, hogy gyakorlatilag az olvasás ideje alatt végig kacagtam, izomlázam volt a nevetéstől. Valami hasonlóra számítottam ennél a résznél is, de sajnos az élmény messze elmaradt az elvárásaimtól. Mondanám, hogy talán az elvárásaim voltak túl nagyok, de úgy gondolom, hogy talán a történet, a kivitelezés sikerült most valamivel gyengébbre. Természetesen most is több az élvezetes része a regénynek, mint a kevésbé értékelt és még mindig jobban tetszett, mint nem, de akkor is…
Kezdeném egy figyelmeztetéssel, miszerint a merlin ebben a regényben egy tisztséget jelent és nem a legendákból megismert varázslót. A világfelépítés alkalmazkodik az előzményhez, de valamivel mélyebb betekintést nyerünk a világok életébe, jelen esetben Anglia mitologikus történelme elevenedik meg a lapokon, rengeteg lénnyel és érdekességgel kiegészítve. Negatívumként a lassú történetvezetést, a középszerű karaktereket, a nagyon várt humor hiányát és a helyenként igencsak egyszerűre sikeredett megfogalmazást (amit feltételezéseim szerint szándékosan írt ilyenre a szerző) tudom felhozni. Tetszett ugyan a történet, de sajnos a varázslat elmaradt.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/05/diana-wynne-jone…

Popovicsp87 P>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Visszatértünk a varázsvilágokra.
Ezúttal azonban nem de-, vagy nefele jutunk, hanem a párhuzamos világokba nyerhetünk betekintést.
A trónörökös egyik szereplője, Nick Mallory kerül előtérbe, és neki a kalandját követhetjük végig. A másik szálon Roddy és Grundo az összeesküvést próbálják meggátolni.
Ez a párhuzamos világ eléggé furcsa volt elsőre, keveredik benne a mágia a mi világunk dolgaival. Jól megfér egymás mellett a busz és a sárkány.
Áldott egy misztikus királyság, ahol a fő varázsló a merlin, és női megfelelője, az ország hölgyje, vagyis a főboszorkány.
Az elbeszélés ugyanúgy E/1., mint A trónörökösben, és sok hasonlóságot mutat a két regény.
Itt is ugyanúgy megkapjuk a fiú és lány párost az egyik oldalon, akárcsak az előzményben a Nicket és Maree-t.
Egy kicsit soknak éreztem a szereplőket, az ikreket például eléggé feleslegesnek véltem.
Az egész regény szerencsére ugyanolyan szórakoztató, mint A trónörökös volt, csak kicsit talán még furcsább a világ, amit ábrázolt.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
376 oldal · ISBN: 9786155158193 · Fordította: Sarkadi Zsuzsanna
Rézangyal>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Mélységesen egyetértek az elöttem szólokkal. Kevésbbé kidolgozott, mint a palota sorozat. Viszont a karakterek kellőképp kamaszok, a maguk összes csacskaságaikkal, szeszélyekkel. Én még annak is örülök, hogy Nick végül egyenesbe jött, olyan elveszetten téblábolt a világok között.

Lahara IP>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Érdekes, de más hangulatú, mint az első rész, és Roddy eléggé idegesítő volt, még jobban, mint Nick az első részben Nicket már valahogy megszoktam, vele nem volt gond, Minit imádtam, Romanov meg egészében véve Howl-ra emlékeztetett. Különben a hangulat is olyan Vándorló palotás volt, csak idősebbeknek szóló verzióban. Látom, hogy DWJ nem tud elszakadni ezektől a különböző világoktól, mármint, hogy minden könyve nem univerzumban, hanem multiverzumban játszódik. Minden, amit eddig olvastam tőle. A könyvből egyébként süt a szalamandra a wales-i mágia.
Még egy. Grundo. Őt utáltam, egyrészt a neve miatt folyton a Aramanth-trilógia Mumoo-ja jutott eszembe, de szerintem a jellemében is volt valami hasonló. Ami kívülről nem látszik, mert úgy gyámoltalannak fest, közben meg egyáltalán nem az, sőt, nem is olyan jó, ha azt vesszük.
Ja, szalamandrák. Az olyan értelmetlen jelenetnek tűnt, sima közjáték, semmi más.

Trillian>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Hasonló érzéseim vannak, mint az előző rész után. Nem teljesen ugyanaozok a szereplők voltak, de Nick maradt, izgalmasak voltak a kalandjai a párhuzamos világokban. Tetszett a szándéka melletti kitartás, hogy promág legyen. A másik szálon Roddyt és népes családját ismerhettem meg. A lány kicsit irritáló volt, de a vele történtek is tetszettek. Grundo az elejétől fogva végtelenül unszimpatikus volt, hogy hagyja amit Roddy művel vele/miatta. spoiler A fő párhuzamos világ nagyon tetszett a merlinekkel, de Romanov helye is szuper volt. Nagyon tetszett.

makitra P>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Ugyanazt tudom elmondani erről a regényről is, mit az elődjéről: mérsékelten szórakoztató darab. A megalkotott világ érdekes, de maga a cselekmény közel sem olyan szórakoztató, mint az egymáshoz lazán kapcsolódó kis univerzumok. Még maga a rejtély sem tudja fenntartani az érdeklődésemet, nincs igazi feszültség, vannak olyan epizódok, ahol teljesen elveszítem az érdeklődésem.
A karakterek érdekesek, de közel sem eredetiek, amikor pedig az egyik varázsló betegsége miatt a maga alkotta kis világ is zsugorodni és változni kezd, rögtön beugrik A vándorló palota – a párhuzam nyilván nem véletlen, viszont ezt sem tudom, az írónő magától lopott-e, mert csak a rajzfilmváltozatot láttam.
Továbbra is nagyon zavaró, hogy hiába van két elbeszélőkarakter, nem érzek érdemi különbséget a mondandójuk között.
A mágiát és a sárkányokat szerető olvasóknak bejöhet, nekem kevésbé.

kisginny>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Tudtam én, hogy jóban leszünk. Én és ez a könyv. De hogy ennyire, arra nem voltam felkészülve!!!
Hogy én mióta vártam már egy ennyire bonyolult cselekményszálú, csavaros, de mégis gördülékeny, zseniálisan felépített vérbeli fantasy-regényre! Úristen, de mióta!
A karakterek eredetiek, természetesek. Mintha a földből nőttek volna ki. /Nick Mallory/ Csak szeretni lehet őket. Annyira kényelmes volt nekem ez a világ! Habár történtek rossz dolgok, az önmagából kifordult, vagy még inkább kifacsart mágia itt is emberi hanyagság miatt romlik el, a rengeteg baj ellenére, amely csak érhet egy ilyen életben, mégis minden annyira a helyén volt! Minden veszélye ellenére imádnék ebben a könyvben élni! Csupa érdekes lényt, világot és szereplőt alkotott meg az írónő igen elegáns írói profizmussal (ami csak a legkiváltságosabb angolok sajátja).
Sajnálom, hogy itthon nem ismerik többen a munkásságát! Figyelemre méltó művész, igazi, nagybetűs ÍRÓNŐ.
Rajongó lettem.

erabig>!
Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés

Az első kötet más környezetben és hangulatban játszódott, ezért furcsa volt az könyv eleje. Aztán visszatértek a „régi ismerősök” és a régi hangulat. Összességében tetszett. Kedvem lenne a folytatáshoz :-)


Népszerű idézetek

Shanara>!

Van az a csodás pillanat, amikor az elme elcsendesedik a megkönnyebbüléstől.

21. oldal (Metropolis Media, 2013.)

Shanara>!

Voila, messieurs! Egy egész utca étkező csak önöknek! – A sofőr nyilván kiszúrta, hogy angolok vagyunk, vagy legalábbis, ha Arnoldra és Chickre gondolunk, nem franciák. Egy pici, éttermekkel zsúfolt utcába hozott minket, melyek ablakaiban nagy, kézzel írott táblák voltak. SONKA TOLÁSSAL, hirdette az egyik, ÉDI CSIGA, szólt a másik, RÁNGÓ BÉKACOMB HASA BURGI, SAJNOS OMLETT, BÉLSZÍNŰ MARHA és még sok hasonló felirat.
Ez volt az utolsó csepp. Hosszú volt a nap, és jólesett végre büntetlenül dőlni a nevetéstől.
– Nem eszem – röhögte Dave, miközben meg-megbotlott a macskakövön, és könnyeket törölgetett a szeméből – ismétlem, nem eszem rángó békacombot!
– Próbáljuk meg a sonkát tolással! – kacagott Chick. – Tudni akarom, hogy csinálják.

77-78. oldal (Metropolis Media, 2013.)

diojudit_92>!

– Romanov! – kiáltották egyszerre. Mind riadt csodálkozással bámultak rám. Arnold gyanakodva szólalt meg. – Biztos vagy benne, hogy Romanov volt az?
– Legalábbis így mutatkozott be. Ki ő? Még sose találkoztam ilyen erős varázslóval.
– Ó, csak a mágia krémje – legyintett Chick. – Romanov olyasmire is képes, amiről a legtöbb világ varázshasználói csak álmodnak.
– Sőt, olyasmire is, ami a többségüknek eszébe se jutna – tette hozzá Pierre. – Bár az is igaz, hogy állítólag rendesen megkéri az árát.
– Már ha megtalálod – fintorgott Arnold.
– Azt hallottam – mondta Dave –, hogy egy olyan szigeten lakik, amit legalább tíz különböző világból szedett össze, legalább hét évszázadból. Oda menekült a neje elől.
– Okos fickó – dünnyögte Arnold.

79. oldal

Fyndra>!

Vicces volt, hogy mindig a teljes nevén gondoltam rá: Maxwell és Hyde. Ha azt mondtam, Mr. Hyde, akkor rögtön Dr. Jekyll lett belőle. Ha a Maxwellt akartam használni, rögtön a Beatles jutott az eszembe, és az a véres ezüstkalapács…

185-186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: The Beatles
Lisie87>!

Miközben igyekeztem megértetni vele, hogy minden olvasókönyv ilyen, valahogy átváltoztatta képregénnyé, csupa képpel, betűk nélkül. A végén kezdődött és az elején ért véget, a képeken a labda kergette Buksit, és Jack meg Jill volt az, akit megvettek a közértben. Csak Grundo tudott ilyet kitalálni, hogy két embert megvegyen egy óriási darab sajt.

>!

Romanov megfordult. Én hátratántorodtam. Bámultuk egymást. Úgy tűnt, nem egyszerűen fáradt; inkább beteg. A szagából éreztem, hogy nem egészséges.
– Jaj, már megint te? – nyögte alig értetően.
– Jól van? kérdeztem.
– Enyhe megfázás, azt hiszem. Mit keresel itt?
– Egy éhes elefánttal vagyok. Nem baj, ha lelegeli a fákat?
– Dehogynem! – hörögte. Kezét cikcakkos arcára nyomta, próbálta összeszedni magát. – Egy elefánttal? Ez komoly?
– Igen. Mikor találkoztuk, be volt szorulva a sziklák közé a sötét ösvényen. A neve
Mini. Azt hiszem, a cirkuszát elkapta egy tornádó vagy ilyesmi.
– Te jó ég! – Most már két kézzel fogta a fejét. – Csak nyugtass meg, hogy nem csak az
egyik rémálmom vagy, rendben?
– Valóságos vagyok. Komolyan. Ahogy az elefánt is az.

161. oldal

>!

-Elefánteledel! – kiáltottam. – Tyúkeledel! És kecskeeledel, ha már így benne vagy! – Mikor megint kinyitottam az ajtót, a helyiségben plafonig állt a széna, a leveles ágak és a nagy, zoo-csemegére emlékeztető pogácsák; csak nagy nehezen jutottam el a kukoricás ládáig. – Remek – morogtam, miközben megtöltöttem a vödröt. – A jövőben legyen mindig tele a pajta, különben begurulok! Világos? Semmi értelme folyton nyitogatni az ajtaját. Hadd szolgálja ki magát az elefánt!

170. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Ezüst Álom
Tahereh Mafi: Ne engedj
Martin Kay: Titkok útvesztője
Giovanna Fletcher – Tom Fletcher: Eve of Man – Elillanó káprázat
Jean-Claude Mourlevat: Földlakó
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén
Neal Shusterman: Viharszem
Mitch Albom: Az Idő Ura
Cressida Cowell: Az erre-arra járat