Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az idegen (Outlander 1.) 279 csillagozás
„Lenyűgözően szórakoztató… A legmagasabb színvonalú letehetetlen könyvek közé tartozik, és az első oldalától az utolsóig izgalmas olvasmány” – Chattanooga Times
Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul.
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul…
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk…(tovább)
Eredeti mű: Diana Gabaldon: Outlander ↑ 14%
Eredeti megjelenés éve: 1991
Szereplők népszerűség szerint

Kedvencnek jelölte 91
Most olvassa 15
Várólistán 175
Kívánságlistán 130
Kölcsönkérné 9
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Amint kezembe vettem a könyvet meglepett a hossza, ilyen hosszú regényt ugyanis még nem olvastam. Egy könyvmolynak ez csak öröm és ha mellé egy zseniális történet is párosul akkor már csalódni sem lehet benne. Sőt még ezt a kötetet is rövidnek fogjuk találni, szereplőket nehéz elengedni a végén.
30 év alatt rengeteg könyvet elolvastam, de egyikben sem volt benne az a két jelenet amit akartam. Már úgy éreztem, hogy sosem fogok olyat találni amiben benne lennének, de aztán megjelent az Outlander. Nagyon boldoggá tett, hogy ebben benne volt amit kerestem, meg is bocsátottam, hogy lassan indult be a történet.
Ez a könyv is mély nyomot hagyott bennem, történet egyedi és nagyszerű. Megérdemelné a kiváló értékelést, de az E/1 miatt nem tudok rá 10 pontot adni. :(
Aki szereti a történelmi kalandregényeket amiben van szerelmi szál, humor és dráma is az semmiképp ne hagyja ki ezt a sorozatot.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/01/19/diana-gabaldon-outlander-idegen/
Teljesen magával ragadott a könyv. Az elején kicsit unalmas volt, aztán valahogy olvastatta magát, és azt vettem észre, hogy itt fekszek az ágyamba este 11-kor és azon gondolkozok, hogy miért van másnap suli, mert én még olvasni akarok! Aztán másnap meg csak áradoztam, hogy milyen jó könyv (szegény @Vicky3-mat teljesen lefárasztottam :) Szerintem ez egy olyan könyv, amit mindenkinek legalább egyszer el kell olvasni, minden megvan benne ami egy könyvhöz kell.
Szórakoztató, kikapcsolt. Elvitt egy olyan világba, ami egyszerre volt félelmetes és izgató, ahonnan soha nem akartam hazatérni. Gabaldon is írhatna történelem tankönyveket, mert ez a sziporkázó és elképesztő stílus úgy megszínesítené az anyagot, hogy ami korábban unalmasnak vagy száraznak tűnt, egy csapásra megelevenedne és életre kelne.
Mit mondhatnék még? Sokkal többet kaptam, mint amire felkészültem! Letaglózottan, bódultan, nevetve, hüppögve, ordítva olvastam és a bejegyzésem is hasonló állapotban írom. A könyv abszolút kedvenc lett és újraolvasós!
Könyörgőm, fordítsák le a folytatásokat minél hamarabb!
Elszorult a torkom, kifacsarodott a szívem. Szerelmes vagyok és gyűlölök. Holnap én is keresek egy ősi kőkört és egy piszkavasat is, ne várjatok korán, kiruccanok a XVIII. századi Skóciába!
http://konyveszug.blogspot.com/2011/09/diana-gabaldon-outlander-az-idegen.html
Nagy izgalommal vágtam bele ebbe a könyvbe, és végül megkaptam tőle mindent, amit vártam! Sőt, még sokkal-sokkal több jót is… és persze rosszat is.
Az Outlander egy végtelenül lebilincselő, történelmi és romantikus kalandregény, ami az írónő stílusának hála, oldalról oldalra egyre jobban beszippantja az embert, és nem ereszti, még azután sem, hogy elfogytak az oldalak. Engem abszolút lehengerelt! Meglepett, de egyúttal tetszett is az a szókimondás és őszinteség, amivel a kort és a benne zajló eseményeket (legyen az bármilyen hétköznapi) ábrázolta. Tetszett, hogy nem akart mindenáron idilli képet festeni sem a korról, sem az emberekről, mint azt általában a romantikus regények teszik. Különösen jó volt, hogy minden lassan és fokozatosan indult be a történetben, a kalandok hosszú sora éppúgy, mint az érzelmek. Pont emiatt, és mert olyan végtelenül részletes és olvasmányos a történet, egyáltalán nem éreztem azt, hogy túl hosszú lenne a könyv, vagy unalmas. A főszereplők is nagyon emberiek és szerethetők voltak, Jamie Fraser személyében pedig újabb, rajongott regényhőst avattam! :) Ráadásul külön öröm volt E/1-ben olvasni, és egy 20. századi nő szemével látni ezt a 18. századi világot. Claire érzékletes elbeszéléseinek hála annyira magával ragadott a regény, hogy amikor a legkegyetlenebb részekhez értem olvasásban, már hullottak a könnyeim. Számomra tehát rendhagyó és felejthetetlen történet volt, ami teljesen ellágyított, megnevettetett, felháborított és megríkatott, mindent egybevéve: nagyon-nagyon szerettem! :)
Remélem hamarosan olvashatom a további részeket is magyarul, mert engem teljes mértékben megvett magának ez a sorozat!
Imádom a skót történeteket, a skót pasikat -a kiltes pasikat. Imádom Jamie-t… :) Na jó, térj magadhoz…
Szóval: vaskossága ellenére egy pillanatig sem unalmas, nem gondoltam volna még a történet elején, hogy ennyire le fog kötni. Szerelem, kaland, dráma, minden ami kell. Ha nem lett volna emellett temérdek más tennivalóm, három nap alatt kivégeztem volna.
Azt egy kicsit furának találtam ahogy az időutazás tényét kezelte. Claire ugyan nem problémázta végig a dolgot, hanem egyszerűen csak hagyta magát sodródni a történésekkel, de ugyanez volt a bajom is vele. Szinte meg sem kottyant neki, hogy más korba, idegenekkel, „barbárokkal” került össze. Úgy kezelte a helyzetet, mint ha ez mindennapos dolog lenne. Viszont nem hisztizett – innentől nálam már szimpatikusnak számít egy női karakter.
És azt sem mondhatom, hogy nem fordult meg benne egy klisé sem, de nem is vártam sokat egy romantikus könyvtől. A főszereplők szimpatikusak és szerethetők voltak. Talán egy kicsit rövidebben is meg lehetett volna írni, de ettől függetlenül nagyon várom a folytatást.
Befejeztem. Reménykedtem benne, hogy tetszeni fog (olvastam hideget-meleget is) és így is lett. Eleve is szeretem a romantikus- kaland- történelmi- fantasy könyveket, így ez a könyv számomra majdnem tökéletes volt. Az első 50 oldal után izgalmas lett, lenyűgöztek az események és a történelmi- boszorkányos részek is élethűek voltak, könnyű volt elképzelni a történéseket.
Igazából csak azért vonok le egy fél csillagot, mert néhány helyen úgy éreztem az írónő kicsit többet írt, mint kellet volna, sutba vágva a „kevesebb néha több” mondást. (és itt nem csak az erotikus jelenetekre gondolok, hanem néhol olyan szinten torlódtak az események pár mondaton belül, hogy vissza kellet lapozzak- de szerencsémre nem sok ilyen volt)
Végül is nem rossz. Tök klisés az egész, de működik, és csak nagyon ritkán éreztem úgy, hogy valamit inkább nem kellett volna leírni, mert túl zavarbaejtő. (Nem konkrétan a szexjelenetekre vagy akármire gondolok, hanem arra az általános érzésre, ami olyankor kap el, amikor valami annyira kínosan ócska egy könyvben, hogy már én szégyellem magam az író helyett.)
Az írónő amúgy nagyjából minden elképzelhető sablonos női fantáziaképet belerakott a könyvbe, amiről a Cosmopolitanban olvasott, és a csodálatos, férfias, egyszerre gyöngéd és szenvedélyes, humoros, jólelkű, bátor stb. Jamie személyében megteremtette az ideális pasit, akitől minden nő elalél s akit mindenki szeretgetni akar.
A történet egyébként szépen körítve van némi kis történelemmel meg valóságosnak tetsző dolgokkal, de ezt nem kell komolyan venni. Mindez csak arra szolgál, hogy minél kényelmesebben lehessen a szereplőket (főleg Jamie-t) minél durvább helyzetekbe hozni, s ezzel a lehető legtöbbféle női igényt kielégíteni. Csak az írónő (és a narrátor, Claire) néhol felbukkanó iróniája menti meg a könyvet attól, hogy cinikus, kegyetlen pornóvá váljon – enélkül kb. két csillaggal kevesebbet adnék rá.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tetszett is meg nem is…szerettem olvasni meg nem is. Megint nehéz értékelést írnom. És már napok óta rágódom azon, hogy mit írjak.
Hosszú a könyv…nagyon hosszú. És a legnagyobb részében nem is történik semmi.
Mindenki azt mondta, hogy az első 100 oldal a vízválasztó, onnantól már érdekes. No de én már a 200-on fölül jártam, és még mindig vártam a csodát.
Sok száz oldalon keresztül olvasod a semmit…azután sok száz oldalon keresztül pornót olvasol….nem vagyok se szívbajos, se prűd…de komolyan mondom, ez már sok volt. Nagyon sok..és baromi részletes. Könyörgöm én nem vagyok arra kíváncsi, hogy a srácunk töke végén milyen szögben áll a szőr.Ha 3 soronként nem illesztett be az írónő egy szexjelenetet, akkor egy ilyen sincs benne.Aztán a maradék több száz oldalon azt olvasod, hogyan/miért/mikor/ki verte meg a főszereplő fiúcskánkat. 100 oldalt adjunk még annak is, hogy van egy idióta főszereplő nőnk, aki tényleg idióta..nem csak dühből mondom. Ha azt mondod neki, hogy ülj le..akkor feláll. Tuti fordítva van bekötve a csaj…na már most ebből fakadóan, folyton bajba keveredik és így másokat is bajba sodor. Sebaj, hisz ő különleges asszony…mindenkinek ő kell. De csak a Jamie kapja meg, kb fél percen belül háromszor is.
Szegény Jamie….rossz lehet úgy élni, hogy folyton a segged kell félteni. :/
Na és, ha maradt még oldalunk a könyvben, akkor oda illesz be hosszú és unalmas tájleírásokat.
És eljön a vége….és rájössz, hogy a semmiért olvastad el a könyvet, mert ennek nincs is vége. Nincs…és vajon lesz valamikor?
A másik…adott ugye Claire, aki belecsöppen ebbe a világba (hogy hogyan..olvasd el..szenvedd végig te is..ne gondold, hogy elmesélem neked..nem úszod meg.) pár oldalas hitetlenkedés után, tökéletesen el van fogadva a tény, hogy ő ott van. És éli az életét tovább. Néha pár sor erejéig megemlékezünk az addigi életéről meg a férjecskéről, akit ott hagyott. Hááát..nem tudom. Ha velem ilyen történne, valószínűleg fel alá rohangálnék sikítozva, hogy valahogy visszajussak.
Egy idő után elgondolkodik a lányunk, hogy úúú vajon mennyit árulhatok el nekik, nem fogom megváltoztatni a jövőt…hát basszus, már akkor megváltozott amikor de oda csöppentél…kis okos… :/
Na, hogy valami jót is mondjak. Jamiet szerettem. :) Ő kevésbé volt idióta, de biztos, hogy volt neki is egy kis kosz a fogaskerekei között.
Örültem, hogy végeztem vele. Nem volt a legjobb könyv amit életem során olvastam…de azért olvasható volt.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Én már a 2. olvasásnál tartok. Tavaly már volt dolgunk egymással. Mégis újra olvastam, mert 1. IMÁDOM és 2. mert jön a 2 rész. Persze csak akkor, hogy ha a kedves Libri teljesíti az előrendelésemet… de ez most más tészta, beszéljünk a könyvről. Első alkalommal, amikor olvastam akkor csatlakoztam a moly.hu felhasználói közé, és még nagyon új voltam a „rendszeren” barátkozgatni próbálkoztam és beilleszkedni. Mindeközben egyre több könyv kezdett érdekelni. Le kell szögezni, hogy nem biztos, hogy önszántamból -egyébb molyos késztetések: rengeteg embernek bejött és volt hozzá egy nagyon jó kis hívás is- nem biztos, hogy bepróbálkoztam volna evvel a közel 1000 oldalas könyvvel. Kellett a motiváció. Annyira féltem tőle, de ahogy meg vettem bele is vetettem magam a könyvbe és teljesen magába szippantott. Nem volt ez most másképp így a 2. olvasásánál sem. Hajnalig voltam fenn, mert nem bírtam letenni. Annyira profin van felépítve a történet, hogy az már szinte büntetendő kéne, hogy legyen. Nagyon korhű, azt kell mondanom. jobban bele látunk ebben a földesúri korszakba, és sokszor sok mindenbe a történelem órákon bele se gondoltam, egészen eddig. Tudtam, hogy van, de így egy történetbe bele szőve, ledöbbentett. Aki ennek a könyvnek az olvasásba bele vetné magát, az számoljon avval, hogy első 200-300 oldalban szinte a cselekmény egyenlő a nulláva. akkor is történnek dolgok, mik fontosan.
Érdekes volt számomra, hogy egy 18. században is menyire megállja a helyét Claire. Azért ő mégis a mi évezredünk leánya. Házasságuk igaz, hogy érdekből indult, de azért látni, hogy ők azért a történet addigi folyása során se voltak egymással közömbösek. Veszekednek, vitatkoznak, de oda vannak egymásért. Meglátszik viszont a házasságukon, hogy azért ők nem egy korból valók, sok mindenben nem értenek egyet és egyszer Claire-t meg is verte a férje, de érdekes módon ezen a főszereplő annyira könnyen túl lendült, hogy döbbenet. Nem tudom,nekem nem biztos, hogy menne. Sok mindent elvisel az ember, de senki se emeljen egy NŐRE kezet. Igaz, aztán megígéri, hogy többet nem tesz ilyet és el is szégyenli magát amikor rájön, hogy a lány miért is mászkált el.
A történet végére mindenkiért oda voltam, egy karaktert se lennék képes kiemelni, hogy melyik volt igazán a kedvencem. Így nem is próbálkozok a dologgal. Kicsit tudom, ijesztő a terjedelme, meg az ára is, de annyira remek a történet, hogy „Kell a könyvespolcomra” kategória. Itt a helye! :) Remélem hamarosan érdekezik majd a 2. kötet is mellé és bízok benne, hogy ugyan ennyire fogom szeretni, ha nem jobban. Kíváncsi leszek mit hoz ki az írónő még a történetből!
6 csillagot adnék,vagy akár 10-t!Nagyon nagyon sokat vártam el,de nem csalódtam!
Most fejeztem be 10 perce,még a hatása alatt vagyok.Az idén a 3.legjobb, amit olvastam,izgalmas,letehetetlen,NAGYON JÓ könyv!Sok helyen olvastam, hogy sok benne az erotikus rész..nos egy Nalini könyvhöz képest ez nulla:))Nem vitte túlzásba az ilyen részeket és kellett bele,pont annyi amennyit bele írt. Jaj nagyon olvasnám még és még és még…
Mekkora filmet lehetne ebből csinálni…húhúúú!
Skóciába akarok menni!MOST!:))))))))
Egy bajom volt vele csupán,a nagysága miatt elég nehéz volt tartani.
Népszerű idézetek
Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmusszaga van.
52. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Tegnap egész nap imádkoztam útban felfelé – mondta halkan. – Nem azért, hogy maradj; úgy éreztem az nem lenne helyes. Azért imádkoztam, hogy legyen erőm elküldeni téged – csóválta meg a fejét, felnézve a dombra, szemében távoli pillantással. – Azt mondtam: „Uram, ha valamikor, most adj nekem bátorságot! Adj erőt, hogy ne essek térdre előtte azért könyörögve, hogy maradjon!”
601. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A leesett államat látva Jamie könnyedén folytatta. – Amikor megkérdeztem apámtól, honnan lehet tudni, ki a megfelelő nő, azt mondta, hogy ha eljön az ideje, nem lesznek kétségeim. És nem is voltak. Amikor felébredtem a sötétben az alatt a fa alatt, útban Leoch felé, és te ott ültél a mellkasomon, és átkoztál, amiért elvérzek, azt mondtam magamnak: „Jamie Fraser, még ha nem is látod hogy néz ki, és még ha olyan nehéz is, mint egy igásló, ez a te asszonyod.”
Én elindultam felé, ő meg hadarva hátrált. – Azt mondtam magamban: kétszer meggyógyított két óra alatt, kölyök; amilyen az élet a MacKenzie-k között, jobb, ha egy olyan nőt veszel el, aki be tudja kötni a sebeidet, és helyrerakja a törött csontjaidat. És azt mondtam magamban, Jamie, ha ilyen, ahogy a kulcscsontodhoz ér, képzeld el, milyen lehet még lejjebb…
Beugrott egy szék mögé. – Persze arra is gondoltam, hogy lehet, hogy ez csak a kolostorban töltött négy hónap hatása, ahol nem volt női társaság, de utána, amikor együtt lovagoltunk a sötétben – hallgatott el egy színpadias sóhaj erejéig –, és az a nehéz, kemény fejed dobolt a mellkasomon – egy kis fémnipp pattant le a fejéről csilingelve –, azt mondtam magamnak…
Ekkora már annyira nevetett, hogy kénytelen volt levegő után kapkodni két szó között. – Jamie… mondtam… még ha ez egy sassenach szajha is… pengeéles nyelvvel… és ekkora hátsóval… mit számít, ha olyan az a-arca, mint egy bi-birkáé?
Én ügyesen elgáncsoltam, és a hasán landoltam két térddel, miközben ő az egész házat megrengrető puffanással ért talajt.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Murtagh-nak igaza volt a nőkkel kapcsolatban. Sassenach, én az életemet kockáztattam érted, közben loptam, raboltam, megsebesítettem és megöltem másokat. Cserébe te megalázó dolgokat mondtál rólam, megsértettél férfiasságomban, lágyékon rúgtál és az arcomba karmoltál. Majd félholtra vertelek, és elmondtam neked a legmegalázóbb dolgokat, amik valaha történtek velem, mire azt mondod, szeretsz. – A térdére hajtotta a fejét, és tovább nevetett. Végül felállt, az egyik kezét felém nyújtva, a másikkal a szemét törölgetve.
– Nem vagy túl ésszerű teremtés, sassenach, de ez tetszik benned.
22. fejezet
– Én el tudom viselni a fájdalmat – mondta halkan –, de a tiédet nem bírnám. Ahhoz nincs elég erőm.
704. oldal
Amikor kinyitotta a száját, felsóhajtott, és hosszú szája mosolyra görbült, és a pillantása találkozott az enyémmel. Némán felvontam a szemöldököm.
– Ó, igen, sassenach – válaszolta kicsit szomorúan. – Az urad vagyok… és te az enyém. Úgy tűnik nem birtokolhatom a lelked anélkül, hogy el ne veszíteném a sajátom.
467. oldal
A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.
899. oldal










