Viharsziget 88% 91 vélemény

Izgalmas könyv volt, azonban nekem csak egyszer olvasandó kategória marad, de jól szórakoztam, főleg a remek történetfelépítés és múltbéli emlékek adagolása miatt, ami mindenképpen az írót dicséri, mindvégig fenntartja az a figyelmet és jól egyensúlyozik a kiszámíthatóság és a rejtélyesség határán, ami történet közepe/vége felé kibontakozó csavarhoz vezet.
Tetszik, hogy nem a mai korban játszódik, hanem az ötvenes években, amikor nagyon érezhető volt a háború hatása, kihatása a mindennapi életre. A képi világa, tájleírása is jó, jól visszaadja az elszigetelt elmegyógyintézet bezárt világát, szinte úgy érezhetjük, hogy mi is ott ragadunk a szigeten.
Több helyütt írták róla, hogy a film kiszámíthatóbb, amit meg fogok nézni, főleg Scorsese rendezése miatt.

Idén tavasszal elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem az RTL-en a Showder Klubot. Egy, addig számomra ismeretlen stand-upos lelövi a poént a könyv végéről… állam leesik, szemem kiguvad. A fickó nevét pedig megjegyzem magamnak (Tóth Edu nem leszel a kedvencem). Mindegy, reménykedem benne, hogy agyam szűri az infót és hamar elfelejtem…. de b* meg, NEM! Jó, jó! Mély levegőt veszek, sokszor egymás után és lenyugszom szépen! Így ni!

Mikor végül mégis nekikezdtem, közben erősen szuggeráltam magam: „Nem emlékszel rá mit mondtak! Különben is tévedhetett! Lehet, hogy a filmben más a vége” stb… Más szóval: mindent megpróbáltam. Végül Denis Lehane segített rajtam, mert olyan jól ír a fickó, oly annyira képes titokzatos lenni, hogy a végére már meg is feledkeztem az engem zavaró tényezőről. Olyan jól vezeti a történetet, olyan jól keveri a lapokat, hogy kb. a történet 1/3-tól már nem is gondoltam arra a bizonyos dologra :P Teddy szimpatikus volt, de a legjobban Chuck figurája tetszett, aki mindig el tudott sütni egy poént, és hamar megtalálta a közös hangot az emberekkel.

Az író állítása szerint még a Titokzatos folyónál is lélekfeszítőbb könyvet akart írni (Azt egyébként csak filmen láttam. És hiába tetszett, hiába volt megdöbbentő a vége, mégis azt mondom, nem fogom elolvasni könyvben, mert annyira felkavart, hogy nem szeretném még egyszer átélni) egy erős gótikus beütéssel. Nos, a lélekfeszítő rész összejött, a gótikából viszont nem sokat éreztem. Persze van benne egy rémisztő tébolyda, és sok benne a talány is, de valahogy mégsem éreztem azt a sötétséget benne, ami a gótika oly sajátossága. Egyedül akkor éreztem a jelenlétét, amikor Teddy bevette a fejfájására a gyógyszert (második alkalommal) ill. amikor a „C” részlegen kóválygott a két főhős.

A vége pedig, hát egyszerűen fantasztikus, minden egyes kirakós darab a helyére kerül. A legeslegvégével nem voltam mondjuk egészen kibékülve, de teljesen megértem, hogy a drámai hatás miatt ennek így kellett végződnie. De akkor is… :P

Az első alkalom, hogy a film jobban tetszett, mint a könyv.

Ááááh izgalmas, letehetetlen, rémisztő és nagyon elgondolkodtató volt számomra. Imádtam!!! A csavart a végén már vártam, de azért ekkorát… Minden szereplőt imádtam, talán a doki volt a kedvenc. Az amit megtett a betegért, hogy ne kelljen elkövetni az a „bizonyos beavatkozást”, mutatja, hogy milyen is az igazán jó orvos. Igaz a könyv vége annyira nyitott maradt, hogy az olvasó eldöntheti, hogy mi is történt igazán Teddyvel. De nekem így tetszett mert szeretem ha gondolkodóba eshetek egy-egy remekmű után.

http://biblioteka.freeblog.hu/archives/2010/03/24/A_racs_melyik_oldalan_allsz/

Semmi eredeti nincs ebben a könyvben: a megtört szívű zsaru halott felesége emlékével és egy adag bosszúvággyal felszerelkezve nyomozni indul fiatalabb társával a baljóslatú szigetre, ahol semmi sem az, aminek látszik és amit aztán egy hurrikán miatt nem tudnak elhagyni. Aztán ebből a halom kliséből mégiscsak kialakul egy meglepően ijesztő és egyedi hangulatú történet, amire semmi rosszat nem tudnék mondani.

Amikor először volt a kezemben a 2. fejezetig se jutottam el; második nekifutásra pedig szinte egyben nyeltem le. Klausztrofóbikus lázálom. Kár, hogy a filmet hamarabb láttam, így sokat vesztettem az olvasás élményéből. Mindazonáltal, egy jól felépített pszichológiai thriller, amelyben felütést kapnak noir és gótikus elemek is. Csak azt sajnálom, hogy a magyar könyv címe nem működik úgy mint az eredeti: lásd Shutter Island = Daniels' Truths anagrammapár.

Most úgy érzem egy ilyen könnyen fogyasztható könyvre volt szükségem. Gyorsan haladtam és persze a vége csavar eléggé ütős volt. 3. Lehane könyv, amit olvastam és eddig mindegyik tetszett.

mekkorát csattan a pofon a végén!

A közepéig elég jó, de a második felétől, egészen a csattanóig már nem estem hasra. Lehet, azért, mert egy részére már rájöttem a közepén, lehet azért, mert valaki elkezdte spoilerezni, mire rájött, hogy én még ezt nem olvastam, eszem a lelkét.