Egy pohárral a háború előtt 85% 89 vélemény

De hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.
Dennis Lehane szereplőinek viszont a hajnal nagyon messze van, talán sosem jön el. Boston utcáin a reménytelenség, a bűn és a mocsok uralkodik. Ebben a világban él Patrcik McKenzie, és harcol a bűn ellen, még ha eleinte ez nem is kristályosodik ki előtte. Mindeközben a saját démonai ellen is ádáz harcot folytat.
Lehane megint remekművet alkotott. Bevezet minket a bandaháborúk és a politikai fertőjébe, teszi ezt nagy érzékenységgel, elgondolkodtatóan, és azért a sötétséget olvadva egy nagy adag humorral. Patrick Kenzie a sötét lovag, aki sokszor kénytelen sajnos mocskos eszközökhöz folyamodni. Az igazsághoz vérrel teli út vezet…
Most, hogy ittam egy pohárral a háború előtt , csak annyit mondhatok: Sötétség, fogd meg a kezem!

Jó kis krimi volt.
Én nem igazán tudtam megfogalmazni a gondolataimat, de aztán elolvastam a belső oldalon a Washington Post Book World kritikáját: „Lehane olyan író, aki nem fél játszadozni a detektívregények hagyományaival.” Igen, ez az, ezt nem tudtam én kimondani, csak éreztem, hogy valami plusszot képes hozzáadni.
Mert bizony van benne sok-sok hagyományos elem (mismákoló politikusok, bandaháború kemény főnökökkel, kemény dumák, egy rosszkorvoltrosszhelyen nő, némi szerelmes szikrázás), és ennek így is kell lennie, de van benne még valami…
A főszereplő páros vagány, szeretnivalók, élnek a történetben.
Sajnos jár némi levonás: a csavar nem robbant akkorát, mint vártam (telhetetlen lennék?), és néha leült a történet.
De a következő darab is a polcomon fog landolni.

Bár lehet, hogy sorrendben kellett volna olvasnom Lehane műveit ahhoz, hogy ez jobban üssön, úgy vettem észre, hogy az író határozottan sokat fejlődött az idők folyamán. Sokkal jobban bonyolította a későbbiekben a szálakat és sokkal jobban kiélezte azokat a motívumokat, amiket itt csak halványan sejtet (pl. poénok). Jó volt, de a későbbi Lehane-hoz képest kicsit gyengus.
De meglepő, hogy az egy regényben fellelhető bazmegek egyáltalán nem hatottak erőltetten és zavaróan. Bubba 4 prezident! :) (nem igazából)

Első Dennis Lehane könyveim idején meg voltam győződve róla, hogy annak, hogy ez a fickó író, többek között az egyik fő célja, hogy én olvassam a könyveit. Mintha nekem – és a hozzám hasonlóknak – lenne kitalálva. Az ő könyvei hatására szoktam rá úgy istenigazából az olvasásra.
Mindent befaltam, amit magyarul lehetett, és a kedvenc írómmá avattam.

De csak most állítottam igazi próba elé: vajon második olvasásra is olyan hatással lesz rám, mint volt? Vajon nem lesz-e így unalmas? Vajon ugyanolyan sok mindent megindít majd bennem, mint anno? Rettegtem tőle, hogy csalódni fogok.
És HÁHÁ, nem így lett! Szóval emberek, olvassátok! Fantasztikus! Ez csak a kezdet, olvassátok a többi részt is! Patrick nagyon jó haverotok lesz, Angie-től pedig el dobjátok majd az agyatokat! Bostonba akartok majd költözni, ugyanakkor hanyatt-homlok fogtok menekülni is. Az izgalomtól a gyomrotok, a humortól pedig a szátok lesz görcsben. De 100%, hogy megveszitek a következő részt!

Eleinte nehezen indult be, aztán annyit vettem észre, hogy még olvasni akarom, le kéne tenni, de ne már… Néhol kicsit vontatottnak éreztem a történetet, ezért a fél pont mínusz.

Kitűnő. Szeretnék Bostonban élni, és a főszereplőkkel lógni.:))) Számomra picit rövid volt kriminek, viszont nagyon élvezhető. A csavar nem volt nagy szám, viszont kemény akciók voltak, és Patricknek kurva jó humora van. Angi pedig elég jó nő lehet, így leírás alapján. Kíváncsian várom a 2. részt, hogy ott talán furfangosabb ügybe keverednek.

Ez a tipikus, kétségbevonhatatlan öt pont nulla! Tökéletes ez a könyv minden részletében, és most úgy beszélek, hogy a fickótól mást nem is olvastam még… Ezek után, és a hozzászólások után nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet a többi könyve. Két párhuzam jutott eszembe a könyvvel kapcsolatban: az egyik John Grisham-től a Ha ölni kell, amiben a párbeszédek ugyanilyen életszagúak (bár kevésbé durvák), a másik pedig Hubert Selby-től az Utolsó letérő Brooklyn felé, aminek meg a kulisszái ábrázolnak hasonlóan durva, kegyetlen, könyörtelen világot. Selby még Lehane-nél is nyersebb, de a stílusból adódóan kicsit távolabb érzi magától az olvasó a cselekményt (valahogy elszálltabb, álomszerű az előadásmód). Lényeg a lényeg: akinek az Egy pohárral… tetszett, feltétlenül olvassa el a másik két említettet is.

Lehane lenyűgöző! Olyan erkölcsi kérdéseket vet fel az Egy pohárral a háború előtt könyv, ami minden társadalomban aktuális és sajnos nagyon is jelen lévő problémák. A sok szörnyűség mellett azonban nagyon erős a humoros szála a történetnek. Abszolút ajánlani tudom, azoknak, akik olyan történetekre kíváncsiak, ahol a sodró, izgalmas de sokszor kegyetlen sztori mögött megcsillannak az érzelmes emberi szálak mindezt úgy, hogy a humor karöltve sétál mellettük.

az tetszik a Kenzie-Gennaro könyvekben, hogy nem ultramodern, high-tech krimik, egyszerűen jók

Pörgős, eseménydús. Ötös! :)