Az apáca 98 vélemény
A nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak.. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas – és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Európa, 1976 | 9630706091 | 198 | Ugrás |
Most olvassa 2
Várólistán 40
Kívánságlistán 11
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| 1001 könyv, amit… | ★★★ | 171 | 2016. december 31., 21:00 |
Népszerű értékelések
most rendkívül szakértő véleménnyel kezdem: kifejezetten tetszett. nem mintha nem idegesített volna, de úgy hiszem, többek közt ez is volt a dolga. kiváltani azt a bizonyos viszkető-tenyér érzést, hogy bizony ha a szereplők közül szinte bármelyik elém kerülne, hát megcsapnám, hogy a feszület adja a másikat. vagy még azt se. elsöprendő szemét szociopszichológiai szeméthalom volt (?) ez az egész. vajon a patrónásoknál tananyag?
2 komment
Irtó mély lélektani regény, idegesítően részletes, annyira, hogy olykor azt éreztem ezt már olvastam több oldallal ezelőtt, vagy; itt egy pici kavar van, nem feltétlen így kellett volna történnie az eseménynek. Mert ugye van az Ursula nővér, akiről Suzanne azt írja, hogy megőrült, bezárták, majd később furcsállom ezt a kijelentést, hiszen olyan mondatokat látok, amiben leírja, hogy beteg, haldoklik… őrületnek semmi nyoma.
Az egész rövidke regény borzasztó felkavaró, elhiszem, hogy botrányos volt a maga idejében, az egyház és a kolostorok képviselői égnek álló hajjal olvashatták. Szívesen megnéztem volna őket!
Nem tudnám azt mondani, hogy tetszett, inkább/legfeljebb érdekesnek tartom. Nem éreztem együtt a főhőssel, és nem állt hozzám közel egyik szereplő sem. Nehéz megértenem a régi korok szabályait, erkölcseit, egyáltalán a régi világot, és ez nagyon éreztette a hatását az olvasás során. Lehet, hogy egyszer újra fogom olvasni.
1 komment
annyira de annyira naiv szegény. időnként úgy éreztem, ő maga provokálja ki a büntit…
Harmadikos gimnazistaként olvastam, akkor lenyűgözött, hihetetlennek tűnt, hogy férfi szerző így bele tudjon helyezkedni egy fiatal nő élethelyzetébe. (Ma ezen talán már nem akadnának fenn a gimnazisták, ha egyáltalán kezükbe vennék ezt a könyvet.)
Állítólag a maga korában botrányt kavart ez a mű,hiszen lerántotta a leplet a vallási képmutatásról.Isten azonos nemű szolgálóinak egymáshoz vonzódása csak hab volt a tortán.Ma szórakoztató egy ilyen könyv?Aligha.Mintha egy véget nem érő filozófiai értekezést hallgatnánk.A monoton egyhangúság beragacsozza a művet.Olvasás közben jobban szenvedtem mint maga a főhősnő,aki erősen hajazott egy pánikbeteg depressziósra.Bár Az apáca szerepel az 1000 könyv,amit feltétlenül el kell olvasni lexikonában,én azért simán be tudnám helyettesíteni egy másik alkotással is.
Csak azt tudom üzenni a könyvnek: Satana,vade retro,apage,satana!-vagyis „Sátán hátrálj,távozz tőlem.”
Sokáig ez volt az egyik kedvenc könyvem. Nyomasztó a légköre, reménytelennek mutatja a világot, és nem sok illúziót hagy afelől, hogy a szabadságunk másoktól függ és végtelenül kiszolgáltatottak vagyunk.
Kegyetlen!
Nagyon sok mindent meg lehet a könyvből érteni. Nemcsak a vallási képmutatásról és a zárt közösségekben előkerülő aberrációkról, hanem – így mondják? – csoport-dinamikáról is.
Népszerű idézetek
Nem vagyok gyáva, de senki nem bírhatja sokáig az elhagyatottságot, a magányt és az üldözést.
48. oldal (Európa, 1976)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lassanként minden öngyilkossági eszköztől elvették a kedvemet, mert észrevettem, hogy egyenesen kezemre játsszák, nemhogy tiltanák. Úgy látszik, az ember nem tudja elviselni, hogy kilökjék e világból; talán már rég nem lennék itt, ha megkíséreltek volna visszatartani. Lehet, hogy környezetünket akarjuk megrémíteni, ha eldobjuk magunktól az életet, és megváltozik szándékunk, ha észrevesszük, hogy tervünk a többiek vágyával egyezik. Mindez egészen megfoghatatlan módon zajlik le a lélek mélyein. Az igazság az – ha ugyan emlékezhetem akkori állapotomra –, hogy valahányszor a kút közelében voltam, mintha így kiáltottam volna magamban alávaló társnőim után, akik azért távoztak el, hogy bűnömben kezemre játsszanak: jertek egy lépéssel közelebb, mutassátok a legkisebb vágyat, hogy megmentsetek és visszatartsatok, és biztosak lehettek abban, hogy el fogtok késni! Valójában csak azért éltem, mert ők halálomat kívánták. Kinn a világban belefáradnak az emberek abba, hogy ártsanak egymásnak, hogy egymást kínozzák: a zárdákban soha.
50. oldal (Európa, 1976)
Egyet szeretnék öntől kérdezni, uram: annyi ezer sötét gondolat között miért nem jut eszébe egyetlen kétségbeesett apácának sem, hogy felgyújtsa a házat, amelyben annyit szenved? Sem én, sem mások nem gondoltak erre, noha könnyen keresztülvihető lett volna; egyszerűen egy szeles napon valamelyik padlásra vagy folyosóra vagy fáskamrába égő csóvát kellett volna vetni. A tűzvészek elkerülik a kolostorokat, pedig ilyenkor minden kapu kitárul, s a bennlakók árkon-bokron át menekülnek. Talán azért van így, mert az ember magát is, szeretteit is félti a veszélytől, vagy mert saját menekülésekor nem akar ellenségeinek is segítséget nyújtani. De ez utóbbi gondolat természetellenesebb, mintsem hogy igaz lehessen.
51. oldal (Európa, 1976)
Életük tévelygés és reménykedés között múlik el.
184. oldal (Európa, 1976)
Az ember csak olyankor kéri az Ég döntését, amikor saját maga nem tud határozni, és ritka eset, hogy az Ég ne az engedelmességet tanácsolja.
30. oldal (Európa, 1976)
Ugyanazt a csapást vagy Isten küldi ránk, hogy állhatatosságunkat próbára tegye, vagy a Sátán, hogy megkísértsen.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Anyám rövid utazás után halt meg, amelyet ősz végén tett egyik lányához. Sokat búsult, és egészsége erősen megromlott. Sohasem tudtam meg sem atyám nevét, sem születésem történetét. Közös gyóntatónk egy kis csomagot adott át nekem, abban ötven aranyat egy levélkével, vászonba varrva. Ez volt a levélben:
Gyermekem, többet nem adhatok. Lelkiismeretem, sajnos, nem engedi meg, hogy nagyobb összeggel rendelkezzem. Ennyit tudtam félretenni Simonin úr alkalmi ajándékaiból. Élj Istennek tetsző életet, ez a legokosabb, még e világon való boldogulásod szempontjából is. Imádkozzál értem: születésed az egyedüli súlyos hiba, amelyet elkövettem; segíts, hogy jóvátehessem, és hogy Isten megbocsássa nekem világrajöttödet, abban a reményben, hogy jótetteiddel kiengeszteled. Főképpen arra kérlek, ne kelts zavart a családban, és bár hivatásodat nem annyira magad választottad, mint szerettem volna, ne hagyd el soha. Ó, bár zárdában tölthettem volna egész életemet! Bizonyára nyugodtabb lélekkel várnám az utolsó ítéletet, amely elé néhány perc múlva kerülök. Gondolj arra, gyermekem, hogy anyád sorsa jórészt attól függ a másvilágon, hogy te idelenn hogyan viselkedel! Isten mindent lát, és végtelen igazsága a te jó és gonosz tetteidet is beszámítja majd, ha meg kell jelennem színe előtt. Isten veled, Suzanne. Ne kérj semmit nővéreidtől. Nincsenek olyan helyzetben, hogy segítsenek rajtad; ne remélj semmit atyádtól, meghalt, felette ítélkeztek már, és vár reám. Jelenlétem kevésbé lesz szörnyű számára, mint az övé nekem. Isten veled még egyszer. Ó, szerencsétlen anya, ó, szerencsétlen gyermek! Nővéreid megérkeztek, nem vagyok velük megelégedve, mindent elszednek, elvisznek, és anyagi ügyek miatt veszekednek haldokló anyjuk szeme láttára. Ha ágyam közelébe jönnek, a másik oldalra fordulok; minek lássam őket, két olyan teremtést, akikben a nélkülözés elnyomta a természetes érzéseket?! Alig várják azt a keveset, amit rájuk hagyok; durva kérdéseket intéznek az orvoshoz és az ápolónőhöz, s kérdéseikből látszik, milyen türelmetlenül várják a pillanatot, amelyben elmegyek, és amely átengedi nekik mindazt, ami körülvesz. Gyanították, nem tudom, miből, hogy valami pénz lehet a matracaim között, és mindent megtettek, hogy felkeljek ágyamból; sikerült is nekik, de szerencsére, bizalmasom itt járt előző este, és így rábízhattam ezt a kis csomagot a levéllel, amelyet tollba mondtam neki. Égesd el a levelet, és ha megtudod, hogy nem vagyok többé, ami nemsokára bekövetkezik, mondass misét lelki üdvömért, és újítsd meg fogadalmadat. Még mindig egyetlen vágyam, hogy apáca maradj, és az a gondolat, hogy segítség és támasz nélkül egyedül állhatnál a világban ilyen fiatalon, teljesen megrontaná utolsó pillanatomat.
43-44. oldal (Európa, 1976)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mondják, hogy a hízelgés alacsonyrendű és gyáva dolog; de sokkal inkább kegyetlen és leleményes akkor, amikor kínzások kitalálásával akar tetszést aratni. Hányszor emlékeztem az angyali de Moni nővér szavára: „E körülöttem élő szelíd, engedelmes, ártatlan teremtések között, gyermekem, alig akad egy, akiből nem csinálhatok vadállatot. Különös színváltozás ez, és a reá való hajlandóság annál nagyobb, minél ifjabban zárták be őket celláikba, minél kevésbé ismerik az emberi társadalmat. Ugye, csodálkozik? Isten óvja meg tőle, hogy megtudja, milyen igaz, amit mondok! Suzanne nővér, az a jó apáca, aki valami nagy bűnt akar levezekelni a kolostorban!”
76. oldal (Európa, 1976)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy nap, amikor elhagytam cellámat, hogy a templomba vagy máshova menjek, egy piszkavasat találtam a folyosón a földön. Lehajoltam, hogy felvegyem és olyan helyre tegyem, ahol könnyen megtalálhatják, ha keresik. A beeső fényben nem vettem észre, hogy vörösre van izzítva, és alig fogtam meg, máris leejtettem, de vele együtt lemállott tenyeremről a bőröm is. Éjszaka azokra a helyekre, ahol végig kellett mennem, akadályokat raktak vagy lábam elé, vagy fejmagasságban: százszor is megsebesültem; nem is értem, hogyan lehet, hogy nem öltem meg magamat. Nem volt mivel világítanom, karomat magam elé tartva, remegve mentem előre. Üvegcserepeket hintettek lábam elé. Elhatároztam, hogy mindezt elmondom, és körülbelül meg is tartottam szavamat. Zárva találtam az illemhely ajtaját, és kénytelen voltam két emeletet lemenni, a kert végébe futni. Ha a kapu nyitva lett volna! De nem volt!… Ó, uram, nincs gonoszabb teremtés a bezárt nőknél, akik főnöknőjük gyűlöletét vélik támogatni és Istent szolgálni, amikor másokat kínoznak. Legfőbb ideje volt, hogy megérkezzék az archidiakónus, legfőbb ideje, hogy pöröm befejeződjék
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az enyémhez hasonló ügyeket mindig rossz szemmel nézik itt, mert politikai szempontból ártalmas lehet, ha egy apácának sikerül a fogadalma elleni fellebbezés, és félő, hogy esetleg mások is követik példáját. Titokban úgy érzik, ha egy ilyen boldogtalannak sikerülne börtöne ajtaját kinyittatni, egész tömeg rohanna utána, hogy erőszakkal kiszabaduljon. Igyekeznek bennünket megtörni és elfárasztani szerencsétlen sorsunk megmásíthatatlanságának bizonyításával. Azt hiszem, hogy jól vezetett államban éppen ennek az ellenkezője volna helyes: meg kellene nehezíteni a bejutást a rendbe, és megkönnyíteni a kilépést.
