Leningrádi ​Madonnák 19 csillagozás

Debra Dean: Leningrádi Madonnák

Marina, az Ermitázs tárlatvezetője 1941-ben, a leningrádi ostrom idején a páratlan műkincsek megóvásáért fáradozik. A parancs szerint ki kell emelni a festményeket a keretből és biztonságos helyre kell őket szállítani. Az üres kereteket mementóként visszaakasztják eredeti helyükre – reménykedve abban, hogy a műkincsek egykor visszatérhetnek méltó helyükre. Amikor a Luftwaffe bombái hullani kezdenek, Marina a fantázia világában talál menedéket a rettegés, az éhezés és a feltartóztathatatlan halál elől. Ecsetvonásról ecsetvonásra felidézi és emlékezetébe vési a csodálatos remekműveket, a pompás aktokat, az angyalokat, az isteni nyugalommal mosolygó Madonnákat… Debra Dean merész hangvételű, megindító története új színt jelent az amerikai regényirodalomban. Méltán volt 2007 sikerkönyve a nemzetközi könyvpiacon.

Eredeti cím: The Madonnas of Leningrad

>!
Geopen, Budapest, 2008
200 oldal · ISBN: 9789639765351 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Virágszépe>!
Debra Dean: Leningrádi Madonnák

A helyszín Leningrád az 1941-es ostrom idején és a jelenben, Amerikában élő orosz emigránsok közössége. Marina az Ermitázs tárlatvezetője elszakad szerelmétől Dmitrijtől, magányosan éli át a világháborút. Az összecsomagolt, biztonságba helyezett műtárgyak nélkül csak üres termek, a falakon csak a keretek vannak. Marina kapaszkodik a láthatatlanba, pontosan felidézi a sorban egymás után következő festményeket, „emlékpalotát” épít. Öregkorában bekövetkező alzheimer-kór sem tünteti el életéből a szépség utáni vágyat. A történet csodálatos, az igazi, őszinte érzések maradandóak, az éhség, légiriadó, sötétség kétség nélkül félelmetes, mindezt értem, megértem, de nem tudtam a szereplők személyiségén keresztül átérezni, őket megszeretni.

Niki_>!
Debra Dean: Leningrádi Madonnák

Valamiért azt gondoltam, hogy ez egy közepes történet lesz, de nem. Fura, mert igazán nem tudom megmondani, miért is tetszett, egyszerűen csak jó volt olvasni.

bozs>!
Debra Dean: Leningrádi Madonnák

Tetszett a könyv témája. Fura volt, ahogy ugrált az időben, néha az sem tudtam hol vagyok. Számomra nem is a szerelemről szólt, mint ahogy a könyv borítóján olvastam, hanem a túlélésről. Azok a képek, amiket leírt, jaj nagyon szépek!

ritazsofia>!
Debra Dean: Leningrádi Madonnák

Egyszer olvasós, de attól még érdekes, fantáziadús történet. Tetszett.


Népszerű idézetek

bozs>!

Már senki sem sír, vagy ha mégis, úgy apróságokon, jelentéktelen semmiségeken, amik váratlanul érik őket. Mi maradt, amitől megszakadhat a szívük? A haláltól nem: a halál mindennapossá vált. De szívet tépő, amikor egyetlen sirály könnyedén fölreppen egy utcai lámpáról. A szárnyai úgy bomlanak ki a mályvaszín égen, mint a selyemsálak, és Marina hallja a tollak susogását. Attól szakad meg a szíve, hogy még maradt egyáltalán szépség a világon.

142. oldal

TiaRengia I>!

A messzelátóval ki tudja venni a város szélén fellobbanó tüzet: a vityebszki rendező pályaudvarnál látja először, aztán többet egy rakáson, majd a tüzek egyenes vonalban terjednek tovább a sötétbe borult városi tájon; úgy nyílnak ki, mint a sorba ültetett, narancsvörös tulipánok.

50. oldal

Amapola P>!

… a lakáskiutalási bizottság unalomig szajkózott válaszát ismétli, amely mindannyiszor elhangzik, amikor Leningrádban szóba kerül az állandó lakáshiány. – Az elkorcsosult társadalmak fennhéjázása az elzárkózás. – Dimitrij mosolyogni próbál, bár a mosoly fájdalmasra sikeredik.
– Elkorcsosulsz velem, Marinocska?

27. oldal

Amapola P>!

– De csak lesznek itt olyanok – vetette ellen –, akik életben maradnak, hogy a saját szavaikkal mondják el, mi történt.
– Hát igen – felelte kedvesen Nyikolszkij. – De ki hisz majd nekik?

114. oldal

Amapola P>!

– Enyv, amivel ragasztani szoktak? Azt hiszem marhaínból főzték. Felolvasztottuk. Emlékszem, egész finom volt.
– Jesszusom! – leheli Naureen. – A háború alatt történt?
– Igen, kedves – mosolyog Marina. – Előtte nem ettük. Annyira azért nem volt finom.

88. oldal

Amapola P>!

– Isten majd gondodat viseli, kedvesem – biztatja Ánya.
– Nem akarok tiszteletlen lenni, de mindazok után, amiket látott, hogy mondhatja ezt?
Az öregasszony arcára olyan fájdalom ül ki, hogy Marina egyből megbánja, hogy provokálta.
– Nem tudom, hogyan gondoskodik rólad, kedves. A jövőt vasvillával írják a vízre. De imádkozom érted. Abból nem lesz baj.

176. oldal

Amapola P>!

A világ minden szörnyűségével egyetemben is olyan megrendítően gyönyörű, hogy nagy szívfájdalommal hagyja majd itt.

179. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paullina Simons: Tatjána és Alexander
Kate Quinn: A vadásznő
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Leila Meacham: Szitakötő
Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen
John Williams: Stoner
Diane Chamberlain: Ellopott házasság
David Benioff: Tolvajok tele