Molly és férje Neil özönvízszerű viharra ébrednek a kaliforniai hegyi városkában. A megállíthatatlanul zuhogó eső különös, ezüstös fénnyel ragyog, s furcsa szagot áraszt. Másnap estére megszűnik minden rádió, televízió és telefon összeköttetés. Áthatolhatatlan köd telepszik a vidékre, ami a mindaddig békés kisvárost szellem labirintussá változtatja. Az éjben különös, ijesztő zajok hallatszanak, a távolban pedig – az esőn és ködön át – titokzatos fények kavarognak és villognak a fák fölött. A világtól elvágott Molly, Neil és maroknyi csapata olyan dolgokkal találják szembe magukat, amelyek elől nincs menekvés.
Az eljövetel 93 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2004
Enciklopédia 4
Kedvencelte 12
Most olvassa 1
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Szerintem az egyik legjobb könyve Koontz-nak. Hamar beindul a és nincs hosszú, felesleges felvezetés. Az olvasót az elejétől a végéig az apokaliptikus, reménytelen helyzet nyomasztja és nem engedi el a kezét. Plusz, ha ez nem lenne elég, Molly rettenetes múltja is rátesz egy lapáttal a hangulatra. A könyvben lévő kegyetlenség, szörnyűséget és gusztustalan valamik is csak fokozzák a sötét hangulatot. De szép lassan kibontakozik a remény. A vége pedig számomra egy igazi csavar volt. Semmi köze nem volt az eseményeknek ahhoz, amire az ember számít. Szokás szerint túl hamar fejezte be a könyvet, de kivételesen egy jónak mondható befejezést kapunk.
Google-ben rákerestem, hogy Silent Hill-hez hasonló regények és ez volt az egyik, ami magyarul is megjelent. Az eljövetel főszereplője Molly, aki férjével együtt próbálja túlélni a feltételezhető idegen inváziót. Tetszett, hogy hamar elindult a cselekmény és nem húzódott el sokáig a felvezetése. Rengeteg olyan dolog történik, ami nem feltétlenül magyarázható földönkívüliekkel, ezért végig izgalmas és rejtélyes marad. A horrorelemek is a helyükön vannak, de azért nagyon brutális dolgokra nem kell gondolni, inkább a hangulatfokozás a célja. Ami működik is! Maga a történetvégi csavar is nagyon tetszett, de az még jobban, hogy magyarázattal tudott szolgálni mindenre! Silent Hill szerű élményt kerestem és ezt 75%-ban meg is kaptam. (Bár Az eljövetel inkább az első játékra hasonlít, míg én a másodikat preferálom) Van itt köd, kihalt utcák, spoiler, sötét múlt, épületek, amiket főhőseinknek át kell kutatniuk és rengeteg különös és félelmetes esemény. Sokkal inkább misztikus horror, mint sci-fi. Izgalmas és könnyed olvasmány, nagyon jól szórakoztam rajta!
Kedves Mr Koontz!
Azt kell, hogy mondjam, haragszom Önre.
Találkozásunk kezdetén el lettem kényeztetve talán olyan remekművekkel, mint a Téli hold, Idegenek, Rossz hely, vagy a Rejtekhely. És akkor hosszú idő után találkozunk egy izgalmasnak igérkező történet kapcsán – ami csalódást okoz.
Egyrészt nagyon felületesnek találtam, semmi leírás vagy izgalmas történetvezetés (mint pl az Idegenek-ben), nagyon alapjáraton megírt történet (amiben ráadásul sok helyen az Ősellenség köszönt vissza), és elsietett befejezés.
Elfogytak talán a jó ötletek, vagy gyorsan kellett megírni a könyvet? Ebből többet is ki lehetett volna hozni!
Kissé kevés időm volt így az elejét lassan apránként olvastam, ám örülök, hogy szakítottam rá kissé hosszabb időt, hogy egyben végigolvassam.
Ott kezdeném, hogy nem volt olyan félelmetes és olyan horror mint vártam. Sokkal inkább egy sci-fi posztapokaliptikus mesének tűnik.
A kutyák és a gyerekek szerepén nem kell annyira meglepődni, aki olvasott már néhány Dean R. Koontz könyvet az hasonlóra is számított, mint ahogy arra is, hogy szereplőink sorsa merre fordul majd a végén.
Kissé azért gyorsnak éreztem a befejezést, habár még mindig jobb volt így, mert egészen addig eszembe se jutott volna semmi pozitív végkifejlet, de ismerve az írót nagyon reménykedtem azért benne.
Belekeverni a vallást a világvégébe és az idegenek ittlétébe…. nem is olyan rossz ötlet habár ha már ilyen gyorsan vége lett, inkább csak az elejét érzem feleslegesen hosszasnak, kezdődhetett volna gyorsabban is.
Összességében ha van egy kis szabadideje az embernek,habár túl sokat nem kell várni tőle, de kellemes olvasmány.
Érdekes volt, volt benne minden… földönkívüliek, már már természetfeletti képességekkel rendelkező kutyák, világvége, új világ… Megszoktam, hogy Koontz nagyon-nagyon könnyed olvasmány, de ez most tőle is gyengécske volt, igaz olvastatta magát, de ez nem azért volt, mert annyira izgatott volna a történet egyszerűen szerintem pont ennyire telt az agykapacitásomból :D.
Egyből a közepébe csap már az elején, nem nagyon van semmi felvezetés, máris jön a furcsa eső, a furcsa érzések és hipp-hopp már kocsiba is pattantunk, csak mert miért ne.. de út közben legalább lesz „céljuk” a gyerekek összegyűjtése, de sok magyarázatot erre se kapunk, mert gyerekek, mert óvjuk őket…? Kielégítő magyarázatot, vagy elég érdeklődést a spekulációhoz nem kaptam, vagy csak nagyon összetákoltat.. remélem a következő azért jobb lesz.
Népszerű idézetek
Olyan kultúrában éltek, amely égett a vágytól, hogy földönkívüliekkel kapcsolatot teremthessen. Ez a vágy egy új hit alapkövévé vált, amelynek doktrínáit sokan jobban ismerték, mint a Miatyánk szövegét: Nem vagyunk egyedül… figyeld az eget… a válasz odaát van… A témát számtalanszor megfilmesítették, többek között Steven Spielberg és George Lucas is. Ezernyi film, tévéműsor és könyv született, amelyek mind arról igyekeztek meggyőzni a világot, hogy az új három királyok a tudósok, akik nem Betlehembe ügetnek teveháton, hanem mobil laboratóriumaikkal UFO észlelések helyszínére igyekeznek eljutni. És arról is, hogy az emberiség üdvözülése egy másik bolygóról érkezettek segítségével valósul majd meg.
A tévében látta, hogy ezüstös-kék hó hullott a francia Alpokban, Colorado hegyeiben és Moszkva utcáin. Úgy festett tőle a táj, mint egy karácsonyi képeslap.
A Kreml kupolái és tornyai még sosem látszottak ilyen mágikusan szépnek. A csillogó sugárutak és plázák között mintha manók, koboldok és más tündéri alakok ugrándoztak, táncoltak volna, mint bolondos akrobaták. A szikrázó, kékes hó éteri szépsége azt sugallta, hogy ebben az egész különös jelenségben talán mégis van valami optimizmusra csábító.
Hirtelen különös érzés fogta el. Legszívesebben visszarohant volna a házba, csak ne kelljen kimennie a vészjósló éjszakába. Szeretett volna újra meleg otthonukban lenni, hogy készíthessen magának egy csésze forró teát. Oolong teára vágyott, annak különösen finom az aromája.
A teát a barátságos nappaliban inná meg, s hozzá kekszet rágcsálna. Magára terítené puha takaróját, és elővenne egy romantikus regényt. Mire a könyv utolsó mondatával is végezne, elállna az eső, felvirradna a reggel, s a jövő nem tűnne már olyan reménytelennek és sötétnek.
Neil törte meg a csendet, amikor odaszólt Russell Tewkesnak:
– Átkozottul furcsa ez az éjszaka, egyik különös dolog követi a másikat. Jól esne egy ital. Van kiszolgálás?
Russell pislogott egy darabig, majd megrázta a fejét, mintha egész mostanáig transzban lett volna. – Ma nem kell fizetnetek, ingyen fogyaszthat mindenki. Mit kérsz?
– Kösz, Russ. Van dobozos Coorsod?
– Csak csapolt és üveges sört szolgálok fel, nálam ugyan nincs dobozos! Az alumínium Alzheimer-kórt okoz!
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A Napkutya 77% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás - Alan Dean Foster: A Dolog 85% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tükrök városa 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Végítélet 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Titkos ablak, titkos kert 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Álomcsapda 82% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Szellemváros 82% ·
Összehasonlítás - Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór 83% ·
Összehasonlítás - John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás 76% ·
Összehasonlítás