A ​szerzetes (Odd Thomas 3.) 80% 80 csillagozás

Egyre jobban tetszik Odd és az ő történetei. Annyira jól van megírva a kolostor, a havas téli táj, és a szerzetesek. Szinte látni őket olvasás közben. Sérült gyerekek, kedves apácák és egy titokzatos férfi, aki nem Odd.

Ezt a kötetet egy picit gyengébbnek találtam, mint az előző kettőt. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, de valami még is hiányzott belőle. Maga a környezet egy erős alapot adott a sztorihoz, ami elég természetfeletti volt ahhoz, hogy szeressem. De itt nagyon érződött az általános Koontz „hiba”. Túl egyszerű volt a vége. Annak örültem, hogy spoiler

A sorozatból eddig egyértelműen ez a legjobb, mint krimi is érdekes, meglehetősen vicces, többször is felnevettem rajta, és kivételesen jól be is fejezi a sztorit. Csak az az utolsó mondat/gondolat ne lett volna!! Az annyira túlzás volt és blőddé tette a végét. Az nagyon nem kellett volna már. Egyébként még rá toltam volna egy fél csillagot. De az előző szar rész után meglepően jól kiforralta a karaktert. Megszerettem ezt a figurát igazából már az első részben, mert ugyan elég bugyuta ötlet, mégis olyan „szuperhős”, akivel az adottságai és a személyisége miatt, extrém és vicces dolgok történhetnek meg.

Szórakoztató történet, bár sok párhuzamot véltem felfedezni a Shadow Street 77-el. Mindenesetre ez az Odd Thomas-epizód sem volt rémisztő, viszont lehetőséget adott némi gondolkodásra. Ráadásul, még idézhetőt is találtam benne, amire elég kevés könyv képes.

Ismét hangoskönyvben hallgattam, mint a korábbi részeket. Érdekes, de Odd Thomas történetei közül talán ez tetszett a legjobban. Jót tett a karakternek a közegéből való kiszakadás, nagyon tetszett a vallás ábrázolása, hogy a szerzetesek mind szerethető valódi karakterek voltak, nem amolyan fanatikusok, és az egész téli kolostor hangulat vitte a hátán az egészet.

Jaj végre, ez igazán üdítő volt a „lélekgyűjtő” után, mert az borzalmas volt. Megint lehetett agyalni picit, kik a rosszfiúk, és kik a jók. Bár igazából tényleg csak picit, mert egy rutinos olvasó gyorsan a helyére rakja a kockákat, de ettől még élvezhető és olvasmányos volt. Valójában a történet egy krimi, amit misztikusság leng körül. Természetesen az Odd Thomashoz köthető természetfeletti adag sem hiányzott a könyvből, csak most nem teljesen ezen volt a hangsúly. Ami most még emelt is a történeten szerintem.

Nekem már a kolostor mint helyszín, továbbá a rideg, téli időszak is megalapozta a könyv alaphangulatát. Nem volt üresjárat, végig figyelemfelkeltő, olvasmányos volt a történet.
A misztikum, mely áthatotta a történetet, már önmagában is izgalmat, borzongást keltett.
Számomra remek olvasmány volt.

Hálás helyszín egy jó nyomozós krimihez. Kár, hogy a főellenség és a motiváció egyszerű, mint a faék.

Még mindig szertem a könyvsorozatot, de a nyelvezetében és a történetvezetésében néha zavaró, hogy olyan mintha egy egyszerű gondolkodású fiatal szakács írná (mivel ez a főszereplő könyvbeni leírása így gondolom valahol ez volt a cél, de egy regényhez ennél néha kicsit több kellene).
Kikapcsolódásnak hosszú vonatútra ajánlom.

Nem ez Koontz legjobb könyve, de én szerettem. Van Oddban valami érdekesen bugyuta vonás, ami engem nagyon szórakoztat. :)