A ​tékozló fiú (Frankenstein 1.) 88% 78 csillagozás

Ritka alkalmak egyike, amikor azt mondom, hogy a feldolgozás jobban tetszik, mint az eredeti! Remek újragondolása a Frankenstein történetnek, átültetve a mai világba. Izgalmas, véres, kegyetlen és szomorú. Nagyon örülök, hogy sorozat lett belőle, mert ebben a sztoriban sokkal több van, mint egy könyv. És természetesen nem kellett csalódni, vége is pont akkor lett, amikor nem kellett volna.

Mihez kezdenél egy rémségekkel teli világban, ahol minden lehetséges? Valósak lehetnek-e a legendák és lehet-e folytatásuk? Mi történne, ha különböző féle félelmetes lények elszabadulnának a Földön és mindegyik más-más céllal készülne gyilkolni? Te képes lennél együtt élni évszázados titkaiddal vagy megtébolyodnál? Indulj el és kezdj el nyomozni, hogy a feltett kérdésekre megtaláld a válaszokat!

Koontz Frankenstein-ciklusa hosszú ideig radar alatt volt nálam (főleg, hogy egy darabig úgy tűnt, be se fejeződik itthon a sorozat, bár ebben a külföldi kiadás is ludas volt), aztán Szukitsék leakciózták az egész sorozatot, így gondoltam teszek vele egy próbát. Így az első kötet alapján azt kell mondanom, hogy nem volt rossz döntés. Koontz a bevezetőben említi, eredetileg tv-sorozatnak készült a történet, majd ennek a projektnek a bukása után írta át regénnyé. Nem ismerem az író stílusát (ez az első könyvem tőle), de én ennek tudom be, hogy a cselekmény meglehetősen gyors, rengeteg rövid fejezettet használ, így végig fenntartva az olvasóban az izgalmat és a feszültséget. A sorozatalap abban is felfedezhető, hogy az első kötet sok szálat elindít, de azok csak részben, vagy egyáltalán nem kerülnek lezárásra.
A szereplőket illetően túl sok meglepetéssel nem szolgál a könyv: Victor a céltudatos gonosz, Deucalion az erős, ám gyengédségre képes szörny, Carson és Michael párosa pedig a jó öreg se veled, se nélküled rendőrpáros. Utóbbi kettő szolgáltatja a regény fő humorforrását, én személy szerint jókat derültem a csipkelődéseiken és Michael beszólásain.
Kíváncsian várom, miként folytatódik a történet.

Úgy tűnik, újabban elkapott a vámpírok, túlvilági és mesterségesen előállított lények szele.
Ebbe a csapdába véletlenül, de szerencsésen estem bele.
Nem gondoltam, hogy magával ragad, mert nem önszántamból – annak ellenére, hogy a saját könyvem – kezdtem el olvasni, hanem kimondottan egy kihívás számára. Ehhez képest szenvedés volt, amikor le kellett tennem, mert a buszom a végállomásra érkezett, pedig nem is ott kellett volna leszállnom.
Krimiként is tetszett, horrorként is, egyetlen bajom a vége volt. Befejezetlen, hiszen sorozat része, és ez engem most nagyon bosszant.
De ha rendesen belegondolok, akkor kedveltem a szereplőket, még ha ide-oda is járkáltak a fejemben, hiszen jött itt a Fantom, Quasimodo, Pinokkió, meg a csuda tudja még, hogy kik kerültek a képbe.
Mindenesetre élveztem az olvasást.
Az Erika-sorozatot sajnáltam, Victort kinyírnám, Deucationt pedig felfogadnám testőrnek magam mellé.
Még az is a bajom, hogy most nekiállhatok keresni a következő részét.
De hoppá, az is a polcomon csücsül.

Érdekes, jobb volt ez a könyv, mint amire számítottam, és mint amit a borító sugall. Lendüljünk túl rajta, és koncentráljunk a történetre.
Nagyon tetszett az alapkoncepció, miszerint Victor még ma is él, sőt, legelső teremtménye is. Deucalion szimpatikus volt a legelejétől, egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek lefestették az eredeti regényben a szörnyet. A neve meg hát… gondolkodtam, honnan ismerős, aztán csak beugrott (Teen Wolf, valaki?). Tetszett, mennyire megváltozott a teremtése óta, és ahogy mondta, ő szörnyből lett már-már ember, Victor meg épp fordítva.
Victor veszettül ellenszenves egy karakter. Nagy ideái vannak, meg akarja változtatni a világot, eltörölni az emberiséget. Sajnálom őt, amiért nem látja meg a világunkban, bennünk a szépet. Erika négynek pedig már sikerült spoiler.
A két kedvencem természetesen Carson és Michael! Mert Valerint mivel lehet levenni a lábáról? Egy jó csapattal! Persze milliószor olvashattam már két rendőrről, akik oltogatják egymást, de még mindig imádom. spoiler
A gyilkos tisztára olyan beteg volt, mint Victor. spoiler A másik gyilkos engem is meglepett, de végül is logikus. spoiler
Akinek a részeit annyira nem szerettem, az Randal Hat. spoiler
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!

Nagyszerű első rész, megismerhetjűk a szereplőket, a hátterüket, innen lehet majd nyomonkövetni a fejlődést, változást.
A Frankenstein sztori jól be lett mutatva, szépen adózva Mary Shelley munkássága előtt.
Megfogott ez a sorozat úgyhogy holnap irány is vissza a könyvtár hátha megvan a folytatás is.

Egyszeruen nagyszeru, teljesen uj megvilagitasba helyezi a jo oreg Frankenstein sztorit :D

Végre!!! Olyan könyvet akartam olvasni, ami letehetetlen, beszippant, és magával ragad… Koontz-tól megkaptam :) Azt nem tudom, hogy a társszerző, Kevin J. Anderson mennyit tett hozzá, de a végeredmény egy izgalmas, misztikus, modern Frankenstein történet lett, felesleges sallangok, és időhúzás nélkül. Deucalion karakterét imádtam… a nevét, az összetákolt, torz alakját, a tetovált arcát, és hogy mindezek ellenére egyre több emberi vonást fedeztem fel benne. Kedvenc!

Koontz nálam a No.1. Minden könyve megvan! Ezért örömmel írom le, hogy VÉGRE! Annyira vártam már egy olyan könyvet Koontz-tól mint a Virrasztók. Nem a történt, hanem az izgalom, a pörgés és az az érzés, hogy nem tudod letenni, kíváncsi vagy, hogy mi lesz a következő oldalon és az azutáni oldalon és így tovább…

Nagyon tetszett, ahogy ezt a misztikus világot beleépítette az író a jelenbe. Ahogy szövögette a nem kevés elvarratlan szálakat. A váltott szemszögek számomra túl gyorsan jöttek egymás után és ezt a kilencven fejezet sem könnyítette meg. Olvastam volna többet Deucalion szemszögéből, ő érdekelt a legjobban, de nagy bizakodással vetem bele magam a következő kötetbe.