A ​művészet élvezete 3 csillagozás

A pihenés, akárcsak a munka, egyhangú is lehet, ha szervezetlen és céltalan.

42. oldal

[…] nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ha valamit szétszedünk, többé már nem az, ami volt. A szétszedett és a garázs padlóján szétszórt alkatrészeket nem nevezhetjük motorbiciklinek, hiszen nem juthatunk el rajtuk egyik helyről a másikra. A festmény sem elkülönítő elemeivel hat ránk, hanem egymást átható elemek együtteseként.
Lehet, hogy a műalkotást az elemzéssel végül is megfosztjuk életadó titkától. A zenekritikus Hans Keller viszont azt állítja, hogy „az élvezet az értelem munkája”, azaz minél jobban tudatosítjuk a zenei hatás elemeit, annál több örömet nyújt.

87. oldal

A legnagyobb szerencsétlenség az, amikor az elmélet túlszárnyalja a gyakorlatot.
/ Leonardo /

115. oldal

Senki sem várja el a zenétől, hogy szóljon valamiről – mondták az első absztrakt festők –, miért kellene akkor ezt a követelményt a festészet elé állítanunk?

112. oldal

Mennyire igaz, hogy azt szeretjük a leginkább, amit már ismerünk, már csak azért is mert ez a dolgok megközelítésének könnyebbik útja. De az igazán nagy művészet – még a leghagyományosabb is – nem ismer könnyű utat. Megértése érzékeink, szellemi képességeink és képzelőerőnk teljes mozgósítását kívánhatja, akkora koncentrációt, hogy az már-már kemény munkavégzéshez hasonlítható.

12. oldal

Az igazán jó festmény és szobor – akárcsak az igazán jó irodalmi mű vagy bármilyen remekmű – képes valami új rendet teremteni az élet monoton körforgásából. Az effajta művek azzal az örömmel ajándékoznak meg minket, hogy megtisztítanak és kiemelnek a mindennapok zavaros, szétszórt látásmódjából. Képessé tesznek rá, hogy egy másfajta világot érzékeljünk, sőt hogy megértsünk egy olyan rendet, ami korábban nem volt magától értetődő; hogy megcsodáljunk olyan dolgokat, amiket általában nem tartunk szépnek; hogy az élet olyan szférájába emelkedjünk, amelyet a szellem világának nevezünk.

13. oldal

Az összes, Giorgionénak tulajdonított festményt homály burkolja, alakjai valami nem e világi dologgal foglalatoskodnak, s olyan rendkívüli lelkiállapotot türköznek, hogy már-már misztikusnak tűnnek. Végső jelentésük leegyszerűsített magyarázatokkal nem világítható meg. Valami feszültség húzódik meg amögött, amit Vasari úgy fejez ki, hogy "lágyan, harmonikusan és finom árnyalással festette meg alakjait.

164. oldal

Bár a nagyság önmagában is lehet lenyűgöző, egyetlen festményről sem mondhatjuk, hogy jó, csak azért, mert nagy. Sok nagyméretű festmény fennkölt, de üres, és fordítva, kis felületen is sok minden elmondható, mint például egy-egy Vermeer- vagy Hilliard-képen.

88. oldal

Rothko amerikai kortársa, akivel egy ideig együtt tanított, Richard Motherwell megfigyelése szerint: „a művész feladata az, hogy a szellemit úgy alakítsa, hogy a nézőnek már csak birtokba kelljen vennie.”

78. oldal

Monet tanácsa szerint: „próbáljuk meg elfelejteni, milyen tárgyak vannak előttünk – fák, házak, mezők –, s csak arra gondoljunk, ez itt egy kis kék négyszög, az ott egy rózsaszín téglalap, amott egy sárga csík, és csak azt fessük meg, ahogyan látjuk.”

129. oldal