Gabonaagy 76% 20 csillagozás

Nem könnyű feladat számomra értékelni ezt a könyvet, mert nem vagyok dietetikus, a táplálkozástudománnyal kapcsolatos ismereteim pedig többnyire ehhez hasonló könyvekből származnak, ezért nem célom megcáfolni a szerző téziseit, lelkes laikusként azonban két dolog szúrt szemet:
1) A szélsőségesség. → A könyv a nem cöliákiás gluténszenzitivitásban szenvedő embereket vizsgálta, róluk szól, és az teljesen rendben is van, hogy nekik szigorú szabályok szerint kell étkezniük, és – nem lévén más választásuk – bizonyos alapanyagokat meg kell vonniuk a szervezetüktől. Az is tiszta, hogy a túl sok glutén fogyasztása senkinek nem jó, mert terheli az emésztőrendszert és zavarja az agyműködést, azonban az a szintű démonizálás („ne egyél spagettit, mert Alzheimer-kóros leszel tőle, igen-igen, már egyetlen tányértól is az lehetsz!”), ami ebben a könyvben olvasható, számomra már sok volt. A szerző ahelyett, hogy egy kiegyensúlyozott, élvezetes és személyre szabott étrend kialakítására biztatná az olvasót, indokolatlanul tiltólistára tesz egy csomó – egészséges ember számára, mértékletes fogyasztás mellett teljesen ártalmatlan – alapanyagot, és átnyújt egy egyhangú tucatdiétát, ami szerinte egyaránt jó egy száz kilós, kemény fizikai munkát végző férfinek, és egy ülőmunkát végző, alig hatvan kilós nőnek is.
2) A konteók és a gyógyszerellenesség. → Az klassz, hogy Dr. Perlmutter felhívja a figyelmet a megfelelő táplálkozás gyógyító hatására, az is, hogy nem gyógyszerezi egyből agyon a betegeit, viszont a sokadik „csúnya, gonosz gyógyszeripar, lefizette az összes orvost!” után már csak a szemem tudtam forgatni.

Szögezzük le: gabonaagyam van! Tény, és ha követném a könyvben leírtakat változtathatnék rajta, de nem fogok! Nem, mert nem vagyok hajlandó lemondani a fantasztikus kézműves sörökről (ami természetesen szigorúan tilos abban a táplálkozási életmódban, amit a könyv javasol), és nem vagyok hajlandó lemondani a bejgliről és egyéb nyalánkságokról (amik még inkább tiltottak)!!! Nem, nem és nem! Pedig logikusan érvel; felvázolja mennyire ártalmas nekünk, az agyunknak a szénhidrát, a glutén , a cukor és megannyi ételösszetevő amelyet nap mint nap fogyasztunk. Abszolút igaza lehet. Sőt, talán meg is fogott egy kevéssé. Néhány gondolatot beültetek a napi rutinomba, de olyanfajta életmódváltást, amit felvázol, nem vagyok hajlandó végrehajtani teljes mértékben. És nincs ebben semmi kivetnivaló. Éljek inkább néhány évvel rövidebb ideig! Egy olvasást azért ér a könyv, hátha valakinek teljesen felnyitja a szemét és „gasztromegvilágosodik”! Mindenkinek a saját döntése. Ja, és egy végső megjegyzés: nagyfokú korrelációt mutat a paleo étrenddel.

Elolvasva a molyos értékeléseket azt hittem, nagyon nem fog tetszeni ez a könyv, de szerintem baromi király volt! Sajnos a Hashimotóm (autoimmun pajzsmirigy alulműködés) miatt tudtam, hogy előbb-utóbb szigorítani kell az étkezésemen, így pár hete elhagytam a glutént, tejet már több hónapja nem fogyasztok, se tojásfehérjét, kukoricát vagy borsót és a feldolgozott élelmiszereket is kerülöm, de nagy változást főleg a glutén elhagyása okozott. A bőröm csodaszép, nincsenek emésztési gondjaim és eltűnt az agyi köd, amit eddig bizony nagyon gyakran éreztem. (Sőt, nem is kávézok és nincs is rá szükségem!)
Szóval ja, a bejgli az nekem is hiányozni fog, kedves előttem kommentelő, de azt hiszem, ha az egészséged múlik rajta akkor ez egy igazán csekélyke áldozat.
A könyv étrendjét sajnos a tojásintoleranciám miatt nem tudom követni, de van pár olyan recept benne, amit mindenképp ki fogok próbálni.

Szerintem ez egy igazán érdekes könyv, ami elég érthetően mond el bizonyos biológiai folyamatokat, amik a cukor és a glutén végett mennek végbe a szervezetünkben.
Ami a könyv hátránya, hogy túl sok tanulmánnyal és kísérlettel próbálja alátámasztani a mondandóját, ami több oldalon keresztül unalmassá és szájbarágósság teszi a könyvet.

Mivel gluténmentes életre kellett áttérnem, és ennek a könyvnek a receptgyűjteményéből mér pár dolgot elkészítettem, így úgy gondoltam adok egy esélyt ennek a könyvnek is. Nem mondom, hogy engem megvett volna kilóra ez a könyv. Elhiszem, hogy nagyon sok minden igaz belőle, és érdemes lenne követni az általa kifejlesztett diétát, de nekem ez kicsit sok. Szeretném, ha az agyam még 80 éves koromban is működne, ezért van, amit emiatt elhagyok, vagy például kókuszolajat használok a főzéshez, de nem hinném, hogy attól, hogy reggelire és vacsorára megeszek egy-egy szelet gluténmentes kenyeret, attól már problémák lesznek. Így is rengeteg zöldség-gyümölcs fogy itthon, szóval talán nem járunk rossz úton mi sem.