Egy nap 83% 139 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy régi ajánlás jutott eszembe, amikor végre kikölcsönöztem a kötetet a könyvtárból, azután csak hurcoltam magammal, majd úgy alakult, hogy pont egy vonatúton készültem elkezdeni, de percekig vacilláltam, hogy elővegyem-e a táskámból a tengerpartos-szíves borítóval, mert hát azért mégiscsak…
Aztán elkezdtem és hamar kiderült, hogy köze nincs a borítóhoz.
Ellenben megjelent egy lány és egy fiú, Em és Dex, Dex és Em, egyetem után, kérdésekkel, reményekkel, izgalommal, hogy aztán újra és újra megjelenjenek évente, Szent Swithin napján, kiderüljön, mik történtek velük az eltelt évek során, éppen közel állnak-e egymáshoz vagy egyáltalán nem beszélnek, tudják-e már, mit akarnak az élettől, egyenesben vannak-e már…
Emma. Hát Emma kicsit én vagyok. És kicsit még sokan mások. Az egyik legjobb dolog a regényben Emma, hogy imád olvasni, hogy Dexnek is könyveket ad és ajánl. Úgy általában sok gondolatomat visszhangozta. Például a kékharisnyaként való, magányos megöregedésről…
(Van ennél a résznél Dexnek egy eszmefuttatása arról, hogy mi is pontosan a kékharisnyaság, majd arról, hogy jól áll-e a nőknek a kék harisnya, ami azért mókás, mert aznap este láttam egy kék harisnyás hölgyet és bizony, jól állt neki.)
Dexter. Nem nehéz iránta ellenszenvvel viseltetni, annál nehezebb felé nem elnézőnek lenni, vagy legalább gondolatban kiabálni vele, hogy ugyan térjen már észre, ennél jóval értékesebb…
A bőgésfaktor. Olvastam értékeléseket, tudtam, hogy kétesélyes. Hát, először csak egy hangos, artikulálatlan „Mi?” kérdés hagyta el a számat, aztán meg elindultam a lejtőn, jócskán maga alá temetett a regény tragédiája.
Szóval rám így hatott, Romana-utánzat, vagy sem, ponyva, vagy sem, elcsépelt és amerikai vagy sem, valahol mégis mélyen életszagú és átélhető volt. Nekem legalábbis sikerült, bár ez már bőőőven kiderült a túlságosan érzelgős és személyes értékelésből, amit amúgy nem bánok, csak azt, hogy nem lett elég összeszedett és érdekes ahhoz, hogy a regény elolvasására késztessen, mert tényleg megéri elolvasni, ha mást nem azért, hogy az ember negatív véleményt alkosson róla, de azt hiszem megismerni mindenképp érdemes Emma és Dexter történetét.
————————————————-!további SPOILERek!—————————————-
Kb. fél nappal a könyv letétele után megnéztem a filmet is. Igazából nagyon tetszett, voltak részek a könyvből, amit hiányoltam – pl. a labirintus Tilly esküvőjén –, de hálás voltam azért, hogy Maddy-t kihagyták a filmből. Eltalálták szerintem az Emmát és Dextert alakító színészeket, jó volt a filmzene és ugyanolyan bőgésteljes volt, mint a film…

Ezt nem vártam. Meg vagyok döbbenve.
Nagyon tetszik a regény. Mindezt azzal érte el az író, h az életet tűzte a tolla hegyére. A mai live storykban minden szép és jó, h elfeledtesse az olvasóval a jelen esetleges keserűségét. Ez a regény nem erről szól. Emma és Dexter életét lehet nyomon követni a maguk csetléseivel, botlásaival együtt.
Csak ajánlani tom annak, aki egy kicsit bele akar szagulni az életbe negédes csöpögés nélkül.

Szívet melengető történet volt, valódi érzésekről, valódi életekről, valódi emberekről. Nem egy szokványos szerelmi történet. Sokkal inkább közelebb áll a való élethez.
Tetszett Nicholls stílusa, történetszövése és vezetése. Örültem, hogy megismerhettem Em és Dex majd 20 évét.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sejtettem én már az elején, hogy ez a könyv nem az én műfajom lesz, de a kolleganőm aki kölcsönadta ódákat zengett róla.
Pozitívumként említem, hogy az átlagos romantikus regényekhez képest értelmesen volt megírva, ígényes könyv.
Viszont engem a kép főszereplő halálosan idegesített, a csajt szerencsétlen, a fickót gerinctelen alaknak találtam, akiknek a töketlenkedéseiről kínszenvedés volt 500 oldalt végig olvasni. Úgy a könyv 2/3-ál már nagyon fusztrált voltam, csak az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam, a kolleganőm a végén sokat sírt – így minden reményem megvolt rá, hogy Em vagy Dex tragikus véget ér, csak azt kellett találgatnom melyikük lesz az.

Úgy látszik mostanában szomorkásra vettem a figurát, ezt is és az előző könyvet is (A szél árnyéka) szomorkásan tettem le. Tetszett ez az 1 nap és mindegyik nap. Teljesen igazinak éreztem a történéseket, végre egy olyan romantikus könyv, ami nem csöpög a kliséktől. mellesleg, azokat is szeretem… Néha kicsit lassúnak éreztem a dolgokat, bár mondhatni egyhuzamban olvastam el, így a köztes elmélkedés, emésztgetés most elmaradt. A filmet nagyon szeretem, a megfelelő színészeket találták a szerepekre!

Hullámzó volt a kapcsolatom a könyvvel, volt, hogy tetszett, és faltam a sorokat, máshol pedig- talán saját lelkiállapotom miatt- nem kötött le.
Érdekes ötlet volt ugyanazt az egy napot figyelni majdnem 30 éven keresztül két ember kapcsolatában, el is gondolkoztatott, hogyha a saját életemet így végignézném,mit látnék,
A fülszöveg, és talán egy kicsit a történet is előre elárulta a regény végét, legalábbis részben, ennek ellenére jó kis történet.

Felkeltette az érdeklődésemet a sok pozitív értékelés. Amikor elkezdtem olvasni egy kicsit csalódott lettem, mert az eleje nem igazán tetszett. A kelleténél részletezőbbnek, és kicsit sablonosnak éreztem, ahogyan bemutatja a próbálkozásokat, a különböző társadalmi környezetből induló két fiatal érvényesülési kísérleteit. Azon is elgondolkodtam közben, hogy mennyire másként olvashatja ezt a kötetet egy fiatal ember, aki még jobban bele tud helyezkedni a történetbe és „saját bőrén” érzi ezeket a gondokat. Ahogy a történet haladt egyre kevésbé tudtam letenni, elgondolkodtatott. Be kellett látnom azt is, hogy a történet elejének tétovasága szükséges volt a továbbiakhoz. Nagyon jó ötletnek találtam az évek azonos napja köré csoportosított szerkesztésmódot.
Az Ötödik részt lehet, hogy elhagytam volna a szerző helyében és az olvasóra bíztam volna a történet befejezését. (Hasonlóan gondoltam.)
A szereplők sorsának alakulása visszafelé más nézőpontba helyezi az addig történteket. Összességében örülök, hogy elolvastam, tetszett.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Észvesztően jó könyv…
Ninden olvasó imádni fogja.
Minden író azt kívánja majd,
bár ő írta volna."
/Tony Parsons/
Ez az idézet a könyv borítóján található. Teljesen 1et értek vele. Nagyon jó történet két nem tökéletes emberről. Dex egy igazi sggfjből kifejlődött jó pasi, apa, és férj lett, Emma pedig egy lázadó, naív, visszahúzódó, „fogalmamsincsmitkezdjekazéletemmel” lányból,egy igazi íróvá vált. Ez nem is lenne olyan izgalmas. Az igazi történet arról szól,hogy mindezt szinte eggyütt élik meg, és eggyütt nőnek fel, hol jó barátok, hol kevésbé, majd beteljesedik a szerelem,ami végig kíséri az életüket, csak valamiért (sejtem miért,de inkább el kell olvasni:), nem mernek, nem akarnak lépni.
2011-ben készűlt film is a könyv alapján. Előszőr a filmet láttam, és számomra pont jó a sorrend, mert a főszereplő Ann Hathaway nagyon jól formázza Emma karakterét, és így olvasás közben a megfelelő arcot tudtam magam elé képzelni.

Igazából az jutott eszembe a végére, amit tegnap @Csenga mondott egy könyvről. Kb. az volt a lényege, hogy felesleges válogatni a pasik közül, menjünk férjhez egy 8 pontoshoz, ne keressük a 10-est, mert teljesen mindegy… vagyis nekem ez jött le… :)- de ez csak egy apró apróbetűs rész. Akkor mi van e könyvvel kapcsolatban?

Viccet félretéve: érdekes történet ill. megvalósítás, amiből képet kapunk két emberről, egy férfiről és egy nőről, amiből természetesen a szerelmet várjuk és feltételezzük. Az útjuk pedig nagyon érdekesen alakul, akár a boldogabb utat, akár a nehézkesebbet, akadályokkal telit nézem. Dexter és Emma, vagy ahogy itt szerepelnek Dex és Em életét ismerhetjük meg.
Néhol unatkoztam és úgy éreztem, hogy ezt már máshol olvastam. Pedig nem is biztos, csak olyan kiszámítható volt.
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem.

Valószínűleg, ha nem látom előtte a filmet (ami ugye nagyon tetszett, immáron a kedvenceim közé sorolom) akkor nem olvastam volna el, ilyen giccses borító láttam, hanem amint levettem a könyvtárban a polcról azzal a lendülettel vissza is rakom, mondván:
-Fújj, már megint egy szerelmes, nyálas, ponyva.
De a film hatása alatt voltam még napokig és alig vártam már, hogy vissza vigyék a könyvet a könyvtárba, még elő is jegyeztettem (ilyet előtte még soha nem tettem:D) nehogy valaki elvigye előlem. Hát a könyvről szerintem fantasztikus volt, még Dex-et is bírtam, és Em vicces volt és szimpatikus, ráadásul azt, hogy ilyen sokáig várt szerintem csak annak köszönheti, hogy a remény hal meg utoljára:)