Egy ​nap 444 csillagozás

David Nicholls: Egy nap David Nicholls: Egy nap

Emma ​és Dexter az egyetemen ismerkednek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Kacagtató, megható és izgalmas epizódok váltják egymást, melyek során Em és Dex barátsága hol meglazul, hol pedig megerősödik, míg végül… Végül vajon szenvedélyes szerelem lesz a vonzalmukból? Vagy talán megmaradnak egymás lelki társai, és életük végéig legjobb barátok lesznek, akiket összefűz a közös múlt számtalan öröme és fájdalma? Annyi biztos, hogy aki közhelyes fordulatokra számít, azt számos kellemes – és néhány szívszorító – meglepetés várja.

Nagy-Britanniában lassan másfél éve stabil bestseller az Egy nap, mely a kritikusok és az olvasók… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
General Press, Budapest, 2024
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528470 · Fordította: Földváry Kinga
>!
General Press, Budapest, 2024
496 oldal · ISBN: 9789634528487 · Fordította: Földváry Kinga
>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662305 · Fordította: Földváry Kinga

1 további kiadás


Enciklopédia 56

Szereplők népszerűség szerint

Emma Morley · Dexter Mayhew

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország


Kedvencelte 109

Most olvassa 41

Várólistára tette 366

Kívánságlistára tette 296

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

szabadosági I>!
David Nicholls: Egy nap

Közel 10 éve a kívanságlistámon lévő könyv került be most az olvasottak közé. Néha kell ilyen is. Bárcsak ne láttam volna évekkel ezelőtt filmen. Ennek ellenére is nagy élmény volt olvasni, kellett most ez a lelkemnek. Az elszalasztott lehetőségek és rossz döntések – hát a szokásos téma, rengetegen feldolgozták, de nekem nagyon tetszett ennek a regénynek a megoldása, a szerkezete. Ugyan egy-egy jobb fejezet végén sajnáltam, hogy ugrunk, és nem maradhatok benne a történetben… de elfogadom, hogy ezt a megoldást választotta a szerző. (20 év története 1-1 napon át) Egyedi tőle a regény. Kicsit a vége kettős bennem. Valahol jó, hogy nem ott végződik ahol sejtettem (nem akarok spoilert) ugyanakkor kicsit ez elvett a katarzisból… bár vissza is adott a legvégével. Jó kis kusza és zaklatott az értékelésem, de valahogy olvasás közben is így éreztem magamat. Annyiszor vertem volna fejbe Dextert… nem lehetett igazán megkedvelni és beleszeretni. Pedig ez az egyik szempont egy ilyen regénynél, nem? Kis túlzással – szerelmes kell legyek a főszereplőbe. Mit gondoltok olvasók? Én azt hogy ettől lett valóságos. Mind ismerjük a Dextereket.

Most pedig megnézem 10 év után a filmet újra. Csak a körkörösség miatt.

robinson P>!
David Nicholls: Egy nap

A film és a sok kedvező értékelés miatt lettem kíváncsi erre a könyvre. Régen olvastam ilyen hangulatos, fordulatos, romantikus könyvet! Egy szépen megírt szerelmi történet, váratlanul fájdalmas befejezéssel. David Nicholls remek karaktereket teremtett, életszerű romantikával hintette meg a történéseket. Nem csodálkozom, hogy filmre került.

https://gaboolvas.blogspot.com/2024/03/egy-nap.html

10 hozzászólás
Dün P>!
David Nicholls: Egy nap

Egy régi ajánlás jutott eszembe, amikor végre kikölcsönöztem a kötetet a könyvtárból, azután csak hurcoltam magammal, majd úgy alakult, hogy pont egy vonatúton készültem elkezdeni, de percekig vacilláltam, hogy elővegyem-e a táskámból a tengerpartos-szíves borítóval, mert hát azért mégiscsak…
Aztán elkezdtem és hamar kiderült, hogy köze nincs a borítóhoz.
Ellenben megjelent egy lány és egy fiú, Em és Dex, Dex és Em, egyetem után, kérdésekkel, reményekkel, izgalommal, hogy aztán újra és újra megjelenjenek évente, Szent Swithin napján, kiderüljön, mik történtek velük az eltelt évek során, éppen közel állnak-e egymáshoz vagy egyáltalán nem beszélnek, tudják-e már, mit akarnak az élettől, egyenesben vannak-e már…
Emma. Hát Emma kicsit én vagyok. És kicsit még sokan mások. Az egyik legjobb dolog a regényben Emma, hogy imád olvasni, hogy Dexnek is könyveket ad és ajánl. Úgy általában sok gondolatomat visszhangozta. Például a kékharisnyaként való, magányos megöregedésről…
(Van ennél a résznél Dexnek egy eszmefuttatása arról, hogy mi is pontosan a kékharisnyaság, majd arról, hogy jól áll-e a nőknek a kék harisnya, ami azért mókás, mert aznap este láttam egy kék harisnyás hölgyet és bizony, jól állt neki.)
Dexter. Nem nehéz iránta ellenszenvvel viseltetni, annál nehezebb felé nem elnézőnek lenni, vagy legalább gondolatban kiabálni vele, hogy ugyan térjen már észre, ennél jóval értékesebb…
A bőgésfaktor. Olvastam értékeléseket, tudtam, hogy kétesélyes. Hát, először csak egy hangos, artikulálatlan „Mi?” kérdés hagyta el a számat, aztán meg elindultam a lejtőn, jócskán maga alá temetett a regény tragédiája.
Szóval rám így hatott, Romana-utánzat, vagy sem, ponyva, vagy sem, elcsépelt és amerikai vagy sem, valahol mégis mélyen életszagú és átélhető volt. Nekem legalábbis sikerült, bár ez már bőőőven kiderült a túlságosan érzelgős és személyes értékelésből, amit amúgy nem bánok, csak azt, hogy nem lett elég összeszedett és érdekes ahhoz, hogy a regény elolvasására késztessen, mert tényleg megéri elolvasni, ha mást nem azért, hogy az ember negatív véleményt alkosson róla, de azt hiszem megismerni mindenképp érdemes Emma és Dexter történetét.

————————————————-**a filmről**——————————————
Kb. fél nappal a könyv letétele után megnéztem a filmet is. Igazából nagyon tetszett, voltak részek a könyvből, amit hiányoltam – pl. a labirintus Tilly esküvőjén –, de hálás voltam azért, hogy Maddy-t kihagyták a filmből. Eltalálták szerintem az Emmát és Dextert alakító színészeket, jó volt a filmzene és ugyanolyan bőgésteljes volt, mint a film…

34 hozzászólás
tonks>!
David Nicholls: Egy nap

Vannak könyvek, aminél nem az olvasmányélmény, hanem inkább az olvasás élménye marad meg. Ilyen nekem ez a regény, amit 2014-ben, többéves halogatás után olvastam először. Még egyetemista voltam, nem igazán tudtam, mi is lesz velem a jövőben, a legtöbb hasznosan töltött időmben gyerekeket rajzoltattam az egyik órámra és nagyon sokat olvastam egész évben. Az Egy nap összekötődött a fejemben a májusi esőkkel, a busz végében ücsörgésekkel, Vance Joy zenéjével és szeretett könyvként maradt meg bennem – abszolút jó fogásnak ítéltem meg, mikor két éve egy kirakodó vásáron fillérekért lett enyém egy könyvtárból kiselejtezett példány.
Valószínűleg pont ezen az emlékek miatt vettem le most a polcomról, vergődő olvasási válság közepette, de igazából nem sok esélyt adtam már neki sem, jó egy hétig pakolgattam ide-oda, aztán csak leültem vele és egyhuzamban el is olvastam belőle vagy 300 oldalt. Ami elsőként eszembe jutott, hogy mennyire szépen érik a könyv az idővel: a cselekményre nagy vonalakban emlékeztem ugyan, de érdekes volt, hogy mennyire más ragadta meg a figyelmem 22 évesen, mint most 28 évesen, a különböző élethelyzetek, elvárások ugye. Ami megegyezik és mindig meg is fog, hogy Emma mennyire csodálatos, még a legsötétebb pillanataiban is és sajnos az is igaz, hogy mellette Dexter mennyire nem az. Nem az utálom a legjobb szó rá, mert persze, van olyan is, de ő inkább az, akit elfogadsz, hogy ilyen, csak nem kedveled. Nem tudom, hogy David Nichollsnak hányszor remegett bele a keze a mi lett volna ha?-ba, mert néha annnnnnyira jó lett volna, a vége pedig mindig darabokra fogja törni a szívem. De abba nem tudok belekötni, hogy miért így írta meg, mert minden darabka tökéletesen passzol, átgondolt és kiforrott történet ez, az évi egy nap koncepció így volt a legjobb.

1 hozzászólás
entropic P>!
David Nicholls: Egy nap

/ Nem túl mélyenszántó telefonos értékelés, de nincs kedvem megvárni, mire gép előtt leszek. /

Egyike a sok éve magammal hurcolt könyveknek, amikről azt se tudom, miért vannak és honnan. Azt hiszem, ez onnan van, hogy egyszer tetszett a szerző valamelyik másik könyve, és akkor megvettem ezt is, aztán meg sok éven át jól nem olvastam el. De most végre igen.

És sokáig úgy voltam vele, hogy tök jó. Ez az elbeszélői megoldás, hogy minden évből egy napot látunk, teljesen levett a lábamról. Volt helye a saját fantáziámnak, és érdekes volt elképzelni, mi minden történt az adott év során, ami nincs leírva.

A történet is jó, és szuper, valóságos szereplők vannak, meg minden. Tényleg jó.
De aztán aaaaaaa! Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
Nemtom, volt valami korlát, hogy hány oldalt lehet írni? Vagy Nicholls hirtelen elunta a dolgot? Vagy nem bírta kitalálni, hogy mi lehet még ezután, és akkor gondolta, hogy legyen egy ilyen izé…?
Látom, hogy a szerzőt elvileg Thomas Hardy inspirálta, de a Hardy-féle végzetet meg ezt az odavetett, tök indokolatlan végzetet inkább ne is említsük egy mondatban. A Hardy-féle végzet brutális és elkerülhetetlen és szívszaggató, ez viszont olyan, mint amikor egy sikerszerző már írt majdnem 500 oldalt, és szól neki a kiadója, hogy bocs, menő vagy, de mindennek van határa, még neked se kéne 500 oldal fölé menned.

(Nem azért bosszant ez, mert jaj, én mást szerettem volna a végére. Azért bosszant, mert lusta és egyszerű ez így. Az első 400+ oldal agyassága és csudás pontossága és rém élvezetes humora alapján simán többet vártam, mint egy ilyen lusta befejezést.)

aurorakönyvmoly>!
David Nicholls: Egy nap

Tíz éve olvastam először a könyvet, de akkor azt hiszem teljesen más világnézettel, szemszögből, fiatalabban. Ez egy könyvtárból kihozott, csapzott darab volt, amibe határozottan emlékszem, hogy valaki be-be jelölt mondatokat. Visszavittem, igazából el is felejtettem, hogy nekem mennyire tetszett akkor ez a könyv. Aztán láttam a filmet, amit azóta fogalmam sincs, hogy hányszor, de újra néztem. Most pedig jött a sorozat, amit lényegében ledaráltam. Bár az eredeti borítót sem mondanám szépnek, nem rajongok a sorozat „inspirálta” borítókért sem, örültem, hogy végre a polcomon lehet.
Maga a történet nem mondom, hogy különleges, a könyv felépítése azonban annál inkább. Minden évben egy adott napot élhetünk át Em és Dex karakterén keresztül, mégis ahogy haladunk az időben, pontosan tudjuk, hogy szereplőink mit éltek át a két nap közötti egy évben.
A karakterek erőssége szerintem pont az, hogy egyszerű emberek, akik hibáznak, döntéseket hoznak, ebből aztán az idő előrehaladtával levonnak következtetéseket és próbálnak változtatni az életükön. Em karaktere kezdetekben céltudatos, világmegváltó tervekkel indul neki a nagybetűs életnek, míg Dex, aki jómódú család sarja, inkább csak felfedezni akar, keresni a neki kijelölt utat. Barátságuk sem egyszerű, míg Dex temérdek haverból válogathat, Em jóval visszahúzódóbb ilyen tekintetben is. spoiler
Egy kiragadott pillanat: spoiler
Az író remekül ábrázolja a belső vitákat, vívódásokat, az emberi karakter változását, érzékelteti az elkövetett hibák súlyát. Nekem ez nem az a tipikus romantikus könyv, sőt, igazából fogalmam sincs, hogy hány könnycseppet morzsoltam el közben. Mindkét karakterben megvannak azok a szerethető részek, amik az olvasóhoz köthetik őket, de tökéletesnek távolról sem nevezhetőek, ahogy szerény véleményem szerint senki sem az. De fejlődőképesek vagyunk, ebben biztos vagyok.
A könyv végéről: spoiler

Kedvenc gondolatom a könyvből: „Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó” – ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen.

Lázárné_Csernus_Anikó>!
David Nicholls: Egy nap

Még moziban láttam nagyon sok évvel ezelőtt. Emlékszem, az angolok nem örültek annak, hogy amerikai színésznő kapta a főszerepet, akkoriban ez a könyv nagy siker volt náluk. Most sok évvel később azért vettem elő, mert bíztam abban, hogy a könyv más befejezést kap spoiler. Mint annyiszor, itt is sokkal részletesebb, árnyaltabb a könyv, habár a film is jól sikerült. Emma és Dexter barátságát és felnőtté válását követhetjük nyomon kb. 20 éven keresztül. Szeretem a felépítését, azt, hogy minden évükből csak egy napot látunk. És most újra megnézem a filmet, hátha más a befejezése ….

Bur3sz>!
David Nicholls: Egy nap

Ezt nem vártam. Meg vagyok döbbenve.
Nagyon tetszik a regény. Mindezt azzal érte el az író, h az életet tűzte a tolla hegyére. A mai live storykban minden szép és jó, h elfeledtesse az olvasóval a jelen esetleges keserűségét. Ez a regény nem erről szól. Emma és Dexter életét lehet nyomon követni a maguk csetléseivel, botlásaival együtt.
Csak ajánlani tom annak, aki egy kicsit bele akar szagulni az életbe negédes csöpögés nélkül.

5 hozzászólás
Nina__>!
David Nicholls: Egy nap

Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a regény összetörte a szívemet.
Mindenképpen felnőtteknek ajánlom, mert szerintem évekkel ezelőtt én sem értettem volna a könyvet. Ami az életről szól, legkevésbé sem cukormázba csomagolva. A felnőtté válásról, álmokról, szerelemről, veszteségről, barátságról, óriási hibákról, amelyeket elkövetünk életünk során.
Néhol könnyed, humoros, mellette megdöbbentő, kiszámíthatatlan, szívszorító és fájdalmas. Olvasás közben bennem volt egyfajta a feszültség és várakozás, mert szinte végig happy endben reménykedtem ennyi gyötrelmes probléma után. Együtt éreztem a szereplőkkel, szimpatizáltam velük, éreztem szomorúságukat, kilátástalanságukat, ha rosszul döntöttek, jól megráztam volna őket, hogy térjenek észhez.
Volt egy pillanat a könyvben, ami szinte sokkolt, aki olvasta sejti, melyikre gondolok. Elakadt a lélegzetem. Azután kezdtem hangtalanul sírni, az áradó könnypatakok, hol elapadtak, hol újra csordogáltak.

Fájdalmas ez a könyv és mégis fantasztikus, mert ekkora hatással volt rám.

Talán ez A kedvenc könyvem.
Hajnali 4-kor fejeztem be, alszok rá egyet, mert végre abbahagytam a bőgést.

Felejthetetlen élmény volt számomra.

11 hozzászólás
Leliana>!
David Nicholls: Egy nap

Talán kezdjük azzal, hogy én, az örök fanyalgó, kritikus, 70%-nál feltettem a kedvencek közé.. Ez azért jelent valamit, ugye? :)
Aztán folytassuk azzal, ami nem tetszett: igen, természetesen, a végére gondolok. Elgondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetett volna szebben lezárni, de nem találtam rá megoldást, mégsem örültem neki, hogy így fejezte be :( Nem éreztem szükségszerűnek a happy endet, de ez így valahogy agyoncsapta a könyvet.
És ami tetszett: a könyv 90%-áig minden szó és betű, a felépítése, és minden más is. Húsba vágóan fájó volt, ahol pedig nem, ott rengeteget mosolyogtam rajta, legszívesebben a felét kijegyzeteltem volna magamnak. Mint sokan mások, én is éreztem hasonlóságot Emma és köztem, természetesen leszámítva a humorát és a szépségét :) Szerintem meglepően hiteles karakter.
Nem is nagyon tudok mit mondani róla, még annyira a hatása alatt vagyok, de azt biztosan tudom, hogy nagyon nekem szólt, és nagyon jókor talált el, úgy érzem, hogy sokat kaptam tőle… Lehet, hogy olyan, mint egy Romana kötet kicsit kibővítve, lehet, hogy vontatott volt, és egyébként sem szoktam én ilyen „nyálas irományokat” olvasni, de nagyon kellett! :) (és most már csakazértis megnézem a filmet is, vagy harmadszori nekifutásra!)

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

AnnaSz>!

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van.

5 hozzászólás
madárka>!

„Csak vicceltem” – pont ezt írják az emberek, amikor minden egyes szót komolyan gondoltak.

39. oldal

Spepa>!

„Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó” – ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, gondolta Emma, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Lépj ki a világba a szenvedélyeddel meg az elektromos írógépeddel és dolgozz nagy odaadással… valamin. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

504. oldal

madárka>!

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. […] Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

504. oldal

madárka>!

– De ígérd meg, nem kényszerítesz arra, hogy megint szexeljünk.
– Akkor mit csináljunk helyette?
– Tudom, furán hangzik – felelte Dexter, és kicsit mintha zavarban lett volna. – De szívesen játszanék Scrabble-t.

433. oldal

bmgrapes I>!

Ha valamit titokban kell tartani, az általában azért van, mert egyáltalán nem is kellett volna megtenni.

125. oldal

madárka>!

Nevezz érzelgősnek, ha akarod, de senki nincs a világon, akit annyira szeretnék látni trópusi gyomorrontással, mint téged.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyomorrontás
postmodjane>!

Az irigység az az adó, gondolta, amit az ember a siker után fizet.

Carthaphilus, 2010., 229.

robinson P>!

– Hogy hagyhatnék el egy olyan férfit, aki az alsónadrágjába tűri az ingét?

1 hozzászólás
madárka>!

Vannak napok, amikor az ember fölébred, és minden tökéletes.

94. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Shen: Ruckus – Bajkeverő
K. A. Tucker: Four Seconds To Lose – Négy másodperc, és nincs tovább
Kate Eberlen: Miss You
Abby Winter: Téged akarlak
Sienna Cole: Reményszimfónia
Ruby Saw: Savages – Vadak
Borsa Brown: Sapho
Jewel E. Ann: Tudom, ki vagy
Emma Chase: Taníts meg szeretni!
B. B. Easton: A sebesség megszállottja