Egy régi ajánlás jutott eszembe, amikor végre kikölcsönöztem a kötetet a könyvtárból, azután csak hurcoltam magammal, majd úgy alakult, hogy pont egy vonatúton készültem elkezdeni, de percekig vacilláltam, hogy elővegyem-e a táskámból a tengerpartos-szíves borítóval, mert hát azért mégiscsak…
Aztán elkezdtem és hamar kiderült, hogy köze nincs a borítóhoz.
Ellenben megjelent egy lány és egy fiú, Em és Dex, Dex és Em, egyetem után, kérdésekkel, reményekkel, izgalommal, hogy aztán újra és újra megjelenjenek évente, Szent Swithin napján, kiderüljön, mik történtek velük az eltelt évek során, éppen közel állnak-e egymáshoz vagy egyáltalán nem beszélnek, tudják-e már, mit akarnak az élettől, egyenesben vannak-e már…
Emma. Hát Emma kicsit én vagyok. És kicsit még sokan mások. Az egyik legjobb dolog a regényben Emma, hogy imád olvasni, hogy Dexnek is könyveket ad és ajánl. Úgy általában sok gondolatomat visszhangozta. Például a kékharisnyaként való, magányos megöregedésről…
(Van ennél a résznél Dexnek egy eszmefuttatása arról, hogy mi is pontosan a kékharisnyaság, majd arról, hogy jól áll-e a nőknek a kék harisnya, ami azért mókás, mert aznap este láttam egy kék harisnyás hölgyet és bizony, jól állt neki.)
Dexter. Nem nehéz iránta ellenszenvvel viseltetni, annál nehezebb felé nem elnézőnek lenni, vagy legalább gondolatban kiabálni vele, hogy ugyan térjen már észre, ennél jóval értékesebb…
A bőgésfaktor. Olvastam értékeléseket, tudtam, hogy kétesélyes. Hát, először csak egy hangos, artikulálatlan „Mi?” kérdés hagyta el a számat, aztán meg elindultam a lejtőn, jócskán maga alá temetett a regény tragédiája.
Szóval rám így hatott, Romana-utánzat, vagy sem, ponyva, vagy sem, elcsépelt és amerikai vagy sem, valahol mégis mélyen életszagú és átélhető volt. Nekem legalábbis sikerült, bár ez már bőőőven kiderült a túlságosan érzelgős és személyes értékelésből, amit amúgy nem bánok, csak azt, hogy nem lett elég összeszedett és érdekes ahhoz, hogy a regény elolvasására késztessen, mert tényleg megéri elolvasni, ha mást nem azért, hogy az ember negatív véleményt alkosson róla, de azt hiszem megismerni mindenképp érdemes Emma és Dexter történetét.
————————————————-**a filmről**——————————————
Kb. fél nappal a könyv letétele után megnéztem a filmet is. Igazából nagyon tetszett, voltak részek a könyvből, amit hiányoltam – pl. a labirintus Tilly esküvőjén –, de hálás voltam azért, hogy Maddy-t kihagyták a filmből. Eltalálták szerintem az Emmát és Dextert alakító színészeket, jó volt a filmzene és ugyanolyan bőgésteljes volt, mint a film…