Szellemírók 254 csillagozás

David Mitchell: Szellemírók David Mitchell: Szellemírók David Mitchell: Szellemírók

Mitchell könyvében szellem járja be a világot. Gazdatestről gazdatestre vándorol, keresi a neki rendelt formát és életet, akárcsak a szerző, aki a buldog szívósságával követi nyomon kilenc főszereplője életét a világ kilenc különböző pontján: a terrorista szektatagét Okinavában, a lemezbolti eladóét Tokióban, az angol pénzmosó ügynökét Hongkongban, a buddhista teaárus öregasszonyét Kínában, a gazdát kereső lényét Kínában, a műkincstolvaj teremőrlányét Szentpétervárott, a – szellemíró – dobosét Londonban, a CIA elől bujkáló atomfizikusnőét Írországban és az éjszakai rádiós műsorvezetőét New Yorkban. És bár e hősök nincsenek tudatában, milyen bizarr és kísérteties módon kapcsolódik egymáshoz életük, Mitchell mindvégig magabiztosan tartja kezében a szálakat, sőt arra is ügyel, hogy akkor se gabalyodjanak össze, amikor egy közelgő üstökös formájában már-már becsap a mennykő.

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2017
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662596 · Fordította: Bart Dániel
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475793 · Fordította: Bart Dániel

Enciklopédia 76

Szereplők népszerűség szerint

szélhámos

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió · Clear-sziget


Kedvencelte 71

Most olvassa 15

Várólistára tette 306

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

mate55>!
David Mitchell: Szellemírók

„Az igazság közömbössége megváltoztathatatlan”. Micsoda „utazás”! David Mitchell azt írta, hogy a fikcióját japáni lakóhelye befolyásolta. Nincs teljes egyetértés bennem, bár egyetértek magammal abban, hogy ambiciózus, és Mitchell tehetséges:) Azt is mondhatnám: valódi gyöngyszemek egy csodálatos nyakláncon. Egy laza, összefonódó történetek sorozata kilenc részben (az egymást követő epizódok alapvetően egymáshoz nem kötődnek, de mindig van legalább egy összekötő kapocs), ahol a látó szemek mindenható erővé válnak, majd egy kirakós játékot alkotnak, mely igazán csak akkor válik igazán világossá (láthatóvá), amikor az utolsó darabokat is elhelyeztük. Egy tűzijáték, amely egy tucat különböző irányba mozog, majd véletlenszerűen egyesülnek valahol a sztratoszférában. Eszkatológiai (A végső dolgokról, a világ végéről szóló tanítás.) szemmel láttatja történeteit, mintha istenek és szellemek figyelnék a mai emberiséget, és vitatkoznának arról, hogy mit kellene tenni velük, mivel olyan testetlen szellemek, amelyek más-más emberek lelkében találtak otthonra. A radikálisan változó világ új koncepcióinak megteremtésére irányuló elhatározást hihetetlenül izgalmasnak találtam. Gyanítom, hogy a lendület tudományos fikcióból származik, az az ötlet, hogy a tér egy olyan folyamatos felület, amelyen a hajtások lehetővé teszik a pillanatnyi ugrást és a több perspektívát. Valójában, ami számomra emlékezetessé teszi, az az írástudomány széles köre és változatossága, (talán karikatúra, talán szentimentális) mély, lírai, cinikus és stílusos. Egy gazdagon rétegelt, nehéz szöveg (ahol a tudományos fikció és a fantázia könnyű elemeit tartalmazó elemek továbbra is emberiek maradnak), amely talán megéri a több olvasást, vagy talán meg is követeli. Az én tanácsom csak annyi, hogy élvezze a mesemondás szellemét és színét, a nyelv találékonyságát. Talán kétségek tükröződnek a történet erejével kapcsolatban (hasonlóan egy olyan posztmodern konyhához, amely nem bízik az összetevőkben, és ezért barokk fűszerekkel és díszes elemekkel együtt szolgálja fel a vacsorát:)), de Mitchellnek, van egy olyan emberi ajándéka a fikció természetes élvezeteihez, amely megtalálja az utat hozzánk. Ahhoz hasonlóan, mint Ellroy, Asimov, vagy akár (kis fantáziával) Csehov.

1 hozzászólás
giggs85>!
David Mitchell: Szellemírók

Bár Mitchell itt még nem játszik olyan virtuóz módon a zsánerekkel és a karakterekkel, mint a Felhőatlaszban, de ettől függetlenül ez is egy remek és pörgős kötete az angolnak. Lehetne több is magyarul…

Chöpp >!
David Mitchell: Szellemírók

Sokat kellett gondolkodnom rajta – mert nehezen engedte magát elemezgetni a történet szerteágazó több szálon futása okán –, mígnem azt kell hogy mondjam (inkább kényszerűségtől hajtva, és inkább érzelmi alapon, mintsem biztos meggyőződésből), ez a regény nagyon ott van! Mondom ezt azért, mert bebizonyosodott, hogy évekkel az elolvasása után is visszajár, és szó szerint Nem hagy békében! Rajta van az újraolvasandó könyvek listáján.

nope>!
David Mitchell: Szellemírók

Hát izé.. A moly szerint 94%-nyira tetszene nekem ez a könyv. Na, ez nem jött be, mert mondjuk 40-50%-ban tetszett, 20-30%-ával elvoltam, a maradékon meg már csak azt vártam hogy végre vége legyen.
Különösen indul a kötet, lappangó összefüggésekkel, látszólag semmi mondanivalóval. Aztán úgy tűnik, hogy Mongóliában értelmet nyer a dolgok többsége, lezárul egy szál, ami nem igazán tud továbbmenni, vagy legalábbis nem úgy, ahogy Péterváron folytatódnak az események. Megint következik egy pár fejezet, ahol csak futólag súrolják egymást a szereplők és megy minden a maga útján egy teljesen ismeretlen irányba. Aztán jön az Éjszakai gyors, beülünk egy stúdióba és onnan szemléljük a kinti káoszt, ami végül egészen sok mindenről felrántja a leplet, csak hogy aztán A föld alatt végre keretet kapjon a történet.
Ahogy olvasom, amiket eddig írtam, ez alapján ez egy kifejezetten remek könyv kellett volna, hogy legyen. Nekem viszont valahogy nem klappolt. 456 oldal és mi végre? Ezt a tanulságot 250 oldalon is ki lehetett volna fejteni. Jópofa ötlet ez az önálló epizódos kidolgozás, csakhogy egyszerre kapunk a karakterekből sokat és keveset off, ráadásul többeknek olyan a személyisége, hogy szívesen megvertem volna, csak úgy mihez tartás végett. Persze emberiek a szereplők, ezzel nincs is baj, de a maguk gyarlóságában lehetettek volna azért egy kicsit szerethetőbbek. Az viszont tagadhatatlan, hogy olvasmányos a nyelvezet, szépen megírt a szöveg.
Több mint 12 órát pihentettem az élményt és most úgy érzem, hogy habár nekem nem igazán jött be, ez igenis egy nagy hatású könyv… tud lenni valaki más esetében. Szóval egynek elment, még meg is érte elolvasni, de számomra az egynek elment kategóriából nem sikerült kiszakadnia.

Bélabá>!
David Mitchell: Szellemírók

Nagy várakozással kezdtem neki a sok keleti helyszín miatt, de viszonylag korán enyhe csalódás ért, az első fejezettel. Az egyedi, kortárs hangneme az írásoknak helyenként élvezhető (pl Mongólia, Pétervár és Tokió), de voltak pontok, ahol nem tudtam felfogni az írtakat, testidegen volt. Átlagosan tetsző novellák voltak, így 4 csillagot (4 pont) adok. Ezt az alábbi részletek is érzékeltetik:
Okinawa 3,5, Tokió 5, Hongkong 3, Kína 4, Mongólia 5-ös, Szentpétervár 4,5, London 4, Clear-sziget 4, Éjszakai gyors 3,5, A föld alatt 4 csillagot ér nálam
Érdekes kortárs könyv, azt mondom, olyanok olvassák el, akik vonzódnak a Kelethez illetve szeretik a modern, különös hangvételű könyveket. Nálam most ez utóbbi mérsékelten volt jelen, emiatt érzek pici csalódást és így nem tudtam teljesen átszellemülni a könyv hangulatára.

Stone>!
David Mitchell: Szellemírók

Még nyáron, amikor láttam a Szellemíró filmet, majd utána böngésztem a könyvudvar honlapján, akadtam rá erre a könyvre. Rögtön lecsaptam rá, gondoltam, amíg valami illetékestől nem kapom meg ajándékba a Harris könyvet, addig ez is jó lesz. De úgy hozta a szeszélyem, hogy először a film alapjául szolgáló regénynek álltam neki. És most ez itt.
Egy csodálatos képfolyam az egész, az aranyszál pedig keresztül kasul szövi a mondatokat, hol elbujdosik, hol kiviláglik a könyv soraiból. Érzékletesen ír, tapintható anyagszerűséggel ez a Mitchell gyerek. Olyan bölcsességgel, amit nem tudom, hogy szedett össze a harminc éve alatt, de megadatott neki, és a tehetség is, hogy mindezt szavakba oldja fel és öntse rá az olvasójára. Akit az elején odaállít egy szakadék szélére, majd gyengéden lök egyet rajta és a különböző történetek apró légáramai repítik tovább. Mintha egy repülőn ülnék, látom a térképet, úgy rajzolja meg önmagát, ahogy beljebb haladok az úton, körben, spirálban, és eszembe jutnak az én szellemeim.
Nagyon jó könyv! Komolyan!

sztimi53>!
David Mitchell: Szellemírók

„Egyél tehénszart. Tízmilliárd légy nem tévedhet.” alapon elolvastam a Szellemírókat. Nem bántam meg. A kis átfedések, az apró összecsatlakozások még inkább élvezhetővé teszik az önállóan is zseniális elbeszéléseket. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy a Tokió-Hongkong-Szent Hegy szentháromságot egyik követő történet sem tudta überelni. Keletről nyugatra, egy rádióállomáson át a föld alá Okinavába vezet, és a kör bezárul. Nem tudom elolvastam volna-e a moly nélkül, lehet de biztosan nem most. Köszönöm, hogy a kezembe adtátok.

11 hozzászólás
ppeva P>!
David Mitchell: Szellemírók

Sajnálom, de nekem ez nem tetszett. Voltak benne érdekes történetmorzsák, de egészében nemcsak ziláltnak éreztem, de helyenként kifejezetten untam.
Igen, a világ történetekből áll. Igen, a történetek összekapcsolódnak. De az összekapcsolódáshoz nem elég nekem, hogy egy történetben váratlanul megemlíti valaki egy korábbi történet szereplőjének városát, vagy összefusson valakivel, aki már hallott valamit valakiről. Ennyi kapcsolat az általam olvasott rengeteg könyv egyes részei között is szokott lenni – azokat viszont kifejezetten élvezem, mert ott nincs az az érzésem, hogy egy direkt szerkesztett kapcsolódásba futok bele.

Thorpapa>!
David Mitchell: Szellemírók

Nagyon tetszett.
Csak ugyanazokat az istenítő strófákat tudom ismételgetni, mint előttem sokan. Olvastatja magát a könyv, legalábbis én faltam a lapokat, hogy minél előbb megtudjam, hogy ki/kik által kötődik az aktuális történet a többihez. A végén aztán van egy nagy hú b+. Többféleképpen lehet szerintem értelmezni a végét. Remélem lesz még hasonló szövevényes könyve az írónak, ami megjelenik magyarul.:)

4 hozzászólás
gwyneira P>!
David Mitchell: Szellemírók

Eddig ő az év egyik nagy kedvence, imádtam olvasni, mégis nagyon lassan haladtam a történettel. Be kell valljam, nem szerettem volna, hogy véget érjen; akár több száz oldalon keresztül is tudtam volna még olvasni. David Mitchell eszméletlenül ír! Lenyűgözött, hogy ennyi különböző karaktert, ilyen hitelesen tudott visszaadni. Egyszer belepillantanék David gondolataiba, rengeteg érdekesség lapulhat meg ott.
Okinava megijesztett, féltem hogy ez végig ilyen lesz…? De érdemes volt folytatni. Tokió és Mongólia volt a legkedvesebb számomra, és büszke voltam magamra, hogy szinte minden összefüggést észrevettem… a vége viszont teljes homály. Az utolsó részt egyszerűen nem értem, hogy most akkor mi is történt. No de nem baj, úgyis újraolvasós lesz, tervezem, hogy beszerzek egy saját példányt is, mert ebből muszáj. Illetve lassan terítékre kerül a Felhőatlasz és remélem, ha már így felkapták Mitchell-t, hamarosan lefordítják a többi művét is. Jó lenne, nagyon-nagyon.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

A szívem összegömbölyödik és megmelegszik, mint a megszelídült vadmacska a napon.

160. oldal - A Szent Hegy (Ulpius 2004)

14 hozzászólás
vargarockzsolt>!

     – Köszönöm – mondta, és a benne élő ő kinézett a szemén, benézett a szememen, és megpillantotta a bennem élő ént.

63. oldal, Tokió (Ulpius-ház, 2004)

73 hozzászólás
krlany I>!

A hazugság bajba keverhet, de ha igazán nagy katyvaszt akarsz, próbáld csak meg elmondani az igazságot.

306. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
krlany I>!

Az olaszok nemeket tulajdonítanak a városoknak, és mind egyetértenek abban, hogy az a bizonyos passzol ahhoz a bizonyos városhoz, de egyikük sem tudja megmagyarázni, miért. Ez nagyon tetszik. London középkorú férfi, tiszteletreméltó házasságban él, de titokban homokos.

307. oldal

18 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Az „írókat” is felvettem a megbízhatatlanok listájára. Csak kitalálják a dolgokat.

159. oldal - A Szent Hegy (Ulpius 2004)

Anniennke>!

Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt.

71. oldal

2 hozzászólás
Rits>!

Amennyire én különbözöm, az mifelénk már büntetendő.

51. oldal

Anniennke>!

A kislányok olyanok, mint az öreg macskák. Ha nem tetszel nekik, a világon semmivel nem lehet rávenni őket, hogy úgy tegyenek.

250. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Jól vagyok, de rám férne egy kis kikapcsolódás. Olyan negyvenévnyi.

6 hozzászólás
Anibell P>!

Függetlenség és bizonytalanság versenyfutó sziámi ikrekként bukdácsol életem paralimpiáján.

289. oldal (Ulpius-ház, 2004)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Cole: Hóhér
Ken Follett: Soha
Karen Swan: Karácsony a Tiffanynál
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Louise Bay: Mr. Arrogáns
Michael Cunningham: Jellegzetes napok
Tillie Cole: Raze – Letarol
Lisa Jewell: A föld nyelte el
Jojo Moyes: Mióta megszerettelek
Stacey Halls: A lelenc