Every ​Day (Every Day 1.) 85% 50 csillagozás

Pár éve több hónapra ellepte a Molyt ez a könyv, de én valahogy sose néztem utána, sose akartam megvenni. A filmelőzetes viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Meg is néztük moziban a filmet, nekem kifejezetten tetszett. Pár nappal később láttam @Blue_Nadine karcát, hogy a könyvhöz képest milyen lett a film, és ez adta meg az utolsó löketet, hogy megvegyem és elolvassam. Valóban, szinte ég és föld a különbség, a könyv sokkal nagyobb hatással volt rám. Számomra már maga az alapötlet is nagyon különleges és egyedi, még nem volt szerencsém hasonló történethez. Voltak olyan fejezetek spoiler, amik különösen elgondolkodtattak és valamit megmozgattak bennem. Nagyon érdekes és tanulságos volt, ahogy ennyi ember életébe beleláthattam. Néha bele se gondolunk abba, hogy nekünk milyen természetes az, amire más még csak vágyni se mer… Nálam sajnos semmiféle hatalmas katarzist nem idézett elő a történet, de úgy gondolom, mindenkinek érdemes lenne elolvasnia legalább egyszer az életében, mert ez a könyv sokkal többről szól, hogy mi lesz Rhiannon és A sorsa.

Kimondom kerek-perec: Ez a könyv kiváltotta belőlem azt a fajta érzést, mikor például szorongsz egy vizsga előtt, bemész, elmondod, tök jól sikerül, túl is vagy rajta és megkönnyebbülsz, eltűnik a csomó a gyomrodról és képes vagy normálisan venni a levegőt. Nekem ilyen érzést nyújtott, és ezt mind hatalmas pozitív jelzővel mondom. :)
Még kavarognak bennem az érzések… dolgozom azon, hogy feldolgozzam őket.
Számomra letehetetlen volt ez a könyv, még akkor is, ha néha le kellett tennem. Szerettem David Leviathan írásmódját, ahogy gondolatokat és érzéseket volt képes átadni és képes volt odaszegezni az ágyhoz. ( Kényelmes ágy, puha ceruza alakú párnával :P)
Csak ajánlani tudom, mindenkinek, akinek nem annak nem, aki meg tudja magáról, annak is!

Te jóságos ég! Ez valami… Hihetetlenül jó volt! Azt hiszem meggondoltam magam, még is ez a kedvenc könyvem David Levithan-tól!
Nem tudnék újat mondani, ami már ne hangzott volna már el.
De azért megemlíteném még, hogy miért is tetszett annyira. Lavithan-ban meg van az a merészség,hogy azt az olvasó elé hozni, hogy mind egyenlőek vagyunk, hogy a lelken van a lélek, és nem a testen, ami csak egy burok, ami csak egy ruha. Tetszett, hogy megpróbálta értetni az olvasóval, hogy mi mind emberek vagyunk, vallástól, nemtől, bőrszíntől, és attól függően is, hogy milyen nemhez vonzódunk. Mert ezt mindet igazából kapjuk ( habár a vallást amit gyerek korunktól kezdve ránk erőltetnek, még el tudjuk nehezen hagyni) , nincs értelme e apróságok miatt megítélni valakit. Mert mindenki eredendően jó, kedves és jófej , csak meg kell találni azt. :)

Nagyon tetszett ez a könyv! A történet szerintem nagyon egyedi, érdekes. Ami legjobban megfogott benne, az talán az, hogy milyen sokféle embert mutat be. Rádöbbent, hogy mennyire különbözőek is az emberek, mennyire más problémákkal kell megküzdeniük.
spoiler
spoiler
Az egyetlen dolog,ami idegesített, az az hogy Rhiannon mennyire meglepődött, hogy A még nem feküdt le senkivel…16 évesek könyörgöm!
Rengeteget tudnék még írni, de a lényeg az, hogy tényleg nagyon érdekes könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. Akár eredeti nyelven is! Szerintem elég könnyű, modern a nyelvezete, szóval akár első angolul olvasott regénynek is jó!^^

Ezután a könyv után fel is hagyhatnék a YA olvasással, mert innentől már minden csak egy nagy… rossz lehet!!!

Komolyra fordítva a szót, iszonyatosan régen olvastam ilyen könyvet, ami tényleg ennyire megérintett volna. A történet egyszerre rémes, édes, szívmelengető, szívszorító, szürreális, csodálatos.

Egyszerre szól az átlagos tinédzserről és egy nagyon különleges tinédzserről.

A legfurább, legszomorúbb szerelmi történet amit valaha olvastam.

Tényleg a legek legje, szerintem egy blogpostot is megérdemel.

Tetszett a könyv, bár ifjúságibb volt, mint reméltem, az out of nowhere nagy szerelem első látásra nem volt olyan megnyerő, lehetett volna kicsit másképp, a lány karaktere is kevésbé volt kibontva mint szerettem volna (a második rész ezt valamennyire orvosolja) és a történet előrevitele szempontjából voltak azért kényelmes megoldások. Viszont voltak érdekes ötletek is (a „nemtelenség” kezelése, az hogy hiába szeretnénk a belsőt szeretni, gyarló emberek vagyunk és a külső csakazért is nagy hatással van ránk stb.) és az írásmód is tetszett. És na persze hogy nyitott a vége, fene egye meg. :D

A könyv alapötlete fantasztikus volt. Nagyon jól esett, hogy egyszerűen nem tudtam semmihez sem hasonlítani a könyvet. Tetszett a könyv mondanivalója is, de néha kicsit erőltetettnek éreztem. Egy egészen picit. Összességében azonban pozitív élményeim vannak az olvasás után. Szívesen elolvasnám a folytatását a körténetnek. Annak viszont nem örülök, hogy a következő könyv nem igazi folytatás lesz, hanem Rhiannon szemszögéből ugyanaz a történet. Nem tudom, hogy a szerző tervez-e valami mást is kihozni a ebből, de nagyon remélem.

Nagyon vegyes érzelmekkel tettem le a könyvet, és így pár nap távlatából sem tisztábbak a gondolataim. Az alapötlet csillagos ötös, de a mindent felülíró szerelem első látásra annyira elcsépelt és annyira hihetetlen, hogy az eszem egy csillagért könyörög. De ez nem lenne fair.

Imádtam az alapötletet, és hogy ennyire változatos volt. A-t egészen sokáig fiúnak képzeltem, aztán rájöttem, hogy mennyire korlátozott az én gondolkodásom is. Tetszett, hogy annyi különböző karaktert megismertünk a főszereplőn keresztül: nemtől, vallástól, szexuális hovatartozástól, népcsoporttól függetlenül.

Tetszett, ahogy szembe állította egymással a megszokott életvitelt és A életét, de figyelt arra, hogy mindkettőnek a pozitívumait kiemelje. Mert az állandóságnak és a folytonosságnak pont úgy megvan a szépsége, mint a változatosságnak.

Mióta rákerült az Oscar jelölt listára a film, azóta el akartam olvasni. Nagyon érdekes a történet alap elgondolása. A fülszöveg után azt hittem, szükség lesz a zsebkenő bekészítésre, de erre egyáltalán nem volt szükség. Érdekessége ellenére elég lassan haladtam, néha egy-egy olyan karakternél, aki valahogy nem volt olyan szimpatikus. Valamiért nem ragadott magával annyira a történet, talán mert olykor fájó volt, hogy semmi állandó nincs az életében, hogy mire megszokná minden megváltozik. El sem tudnám képzelni az életemet úgy, hogy ne lenne legalább egy barátom, akinek bármit elmondok, a legnagyobb hülyeségtől a legnagyobb fájdalmamig.
Sajnáltam, hogy nem derült ki több az utazásának miértjéről. Kis ürességnek érzem, hogy erre nem derült fény.
Rhiannon karakterét nem igazán tudtam megfejteni. Valahol benne van az, ogy a szerelemnek nincs arca, és tényleg nem számít a külső, hogy fiú vagy lány, csak a lelke, holott mégis ódzkodott a kövérkés sráctól, és a túl gyönyörű lánytól.
A oldaláról pedig néhol kicsit unfairnak éreztem, ahogy elvesz egy-egy napot az emberek életéből. A vallásos srác talán sokáig szenvedte a büntetését a „paráználkodás” miatt, szegény Nathanről nem is beszélve. Ugyanakkor kompenzált, persze más embereknél, hiszen másokat megmentett a „jövőjüktől”.
Szándékosan vártam az értékeléssel, amíg este megnézem a filmet, viszont igazság szerint annyira nem tetszett, hogy nem szeretnék párhuzamot vonni. :)

Sajnos csalódtam ebben a könyvben. David Levithan idén az egyik kedvenc írommá vált, emellett rengeteg jót hallottam erről a regényről és már hónapok óta vágytam rá, hogy elolvashassam. Nagyon akartam szeretni. És mégsem sikerült, legalábbis korántsem annyira, amennyire szerettem volna.

Maga a történet igazán érdekes, de valahogy úgy érzem, sokkal többet lehetett volna kihozni belőle. Folyton arra vártam, hogy történjen valami, és amikor a vége felé tényleg jött egy érdekes csavar… Nos, vége lett. Nem tudtam meg többet A lehetőseiről, kimaradt az akció, az izgalom, az igazi cselekmény. Helyette egy az én ízlésemnek kissé túl nyálas, idegesítő love sztorit kaptam.

A a maga módján szimpatikus karakter, de sajnos nem sikerült igazán elképzelnem őt. Tudom , hogy vannak olyan személyek, akik egyszerre érzik magukat férfinek és nőnek is és panszexuálisak, és tisztelem és támogatom is őket, de valahogy képtelen voltam átérezni A érzéseit.

Ami Rhiannont illeti… Őt jobban kedveltem, ha a neve bosszantott is. Eleinte igazán képes voltam megérteni őt, de aztán a nagy finálé ezt is elrontotta. *SPOILER* Az egész regényen át úgy éreztem, nem volt igazán szerelmes A-ba, aztán jött a szenvedélyes szerelmi vallomás és átváltoztatta őt sztereotípikus hősnővé *SPOILER vége *

Mindent összevetve élvezhető olvasmány volt, de eléggé összecsapott. Én személy szerint sokkal szívesebben tudtam volna meg többet egyes 'testek' életéről.