Hó hull a cédrusra 24 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy kis halászfaluban – San Piedro szigetének egyetlen településén – amerikaiak és bevándorló japánok élnek hosszú évek óta békés egymásrautaltságban, a világtól elzárva. Aki itt él, nem engedheti meg magának, hogy bárkit is az ellenségévé tegyen, egy napon mégis
gyilkosság történik: egy halász titokzatos körülmények között a tengerbe fullad, és egy japánt vádolnak a tett elkövetésével. A bírósági eljárás során csakhamar kiderül, hogy a tét nagyobb, mint egy ember bűnössége vagy ártatlansága. Mert ezen a szigeten az emlékek épp úgy sokasodnak, mint a cédrusok, és az eper a mezőn – egy japán lány és egy amerikai fiú gyönyörű szerelmének emléke, a valaha oly erősen vágyott, megszerzett és elveszített föld emléke, és legfőképp a II. világháború emléke, amikor egy egész közösséget száműztek a vidékről, szomszédaik pedig csak álltak és nézték.
Lebilincselő, tragikus, sűrű atmoszférájú regény ez tisztességről és megbocsájtásról, megrázó történet, de egy vérbeli krimi izgalmasságával. Megjelenésekor hatalmas sikert aratott Amerikában; elnyerte a PEN/Faulkner és az Év Könyve díjakat.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magvető, 1999 | 9631421759 | 404 | Bihari György | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 47
Kívánságlistán 23
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Banned Books Week | ★ | 312 | 2016. december 31., 23:59 |
Népszerű értékelések
Kár, hogy vége. Teljesen mindegy, mi a vége, az egészre kell gondolni, a kedves és nagyszerű emberekre, az eperföldekre, a behavazott, fagyott, fagyos kikötőre, amerikaiak és japánok, nők, férfiak….. ki ilyen stílusban tud írni, figyelmet ébren tartani, elnézhető az aprólékosság, az alaposság. Nem a gyors párbeszédek, pergő események könyve, de pont ettől szép és súlyos, maradandó.
7 komment
A hó hullt, csak hullt…. Minden fehér lett, minden tiszta lett… ez még tökéletes is lenne, de ugye a hidegben, a téli viharnak is vannak veszélyforrásai.. Így lett a fehérből fekete, a tisztából koszos, a szépből csúnya….. A hó hullt, de a cédrus belseje tiszta és száraz maradt annyira, hogy emlékek ott maradtak benne majdnem érintetlenül. A hó tisztán fehéren virított, de a hét hektárból virítottak az eper szemek. Ez volt az első szín…
Néha olyan vagyok, mint Kazuo, minek mondjak bármit is, ha azok úgysem értenek meg…
…… két szereplőt ölelnék keblemre a hóban, fagyban: Alex van Ness-t, és néhai Arthur Chamberst…
Talán kedvenc, mert jó volt vele hullani.
Ha olvasás közben, valaki megkérdezte volna, miről szól ez a könyv, elég nehezen tudtam volna megfogalmazni. Az jutott róla eszembe, hogy olyan, mint egy hagyma. Ahogy bontakozik ki a történet, úgy jutunk egyre beljebb, folyamatosan lekerül róla egy-egy réteg. Különböző emberi sorsok elevenednek meg, csodálatos leíró részekkel.
nekem erről a könyvről az jutott eszembe, hogy az óra mindig körbejár és az ember életét mennyi külső tényező határozza meg, amelyekkel szemben tehetetlen. azokból a lapokból kell a lehető legjobban kihozni, amiket leoszt a sors.
Egy csodás történet hétköznapi emberekről, a tájról és a helyiekről szóló leírás teljesen lenyűgözött, szívesen megnézném a saját szemmel is, azt a helyet, amiről San Piedrot mintázta az író.
Kitűnő stílusú, különleges hangulatú, nagy érzékenységgel és aprólékossággal megírt történet teli nagyon jól ábrázolt érzéssel, érzelemmel. „Kötelező!”:P
Súlyos könyv, a szavai gördülnek, mint a kövek. Olyan problémákról szól,amik minden társadalom életében jelen vannak: hogyan éljünk, élünk együtt más nemzetiségűekkel. El tudjuk-e fogadni egymást, vagy az első feszült pillanatban ellenségekké változunk? Érdemes elgondolkodni felette.
A fülszöveg szerencsére nem árulja el a lényegét a könyvnek, nem is tudná, mert annyira árnyalt az érzelmek megjelenítése és a karakterek kibontása, hogy nincs az a fülszöveg, ami erre képes lenne.
Nagyon megfogott.
Népszerű idézetek
…Azt látom, hogy ugyanazt az emberi gyarlóságot adják tovább egymásnak a nemzedékek. Újra és újra, ugyanazt a szomorú emberi gyarlóságot. Egymást gyűlöljük, eszetlen félelmek áldozatai vagyunk. Semmi sincs az emberi történelem folyamában, ami arra utalna, hogy változtatni fogunk ezen…
nem tudom, kb. 396 oldal
A hó kiszorított, megsemmisített, eltörölt minden emberi igényt a tájra. A világ egy volt, micsoda értelmetlen gondolat, hogy valaki képes legyen megölni bárkit egy kis darab földért, bár Ishmael tudta, hogy ilyesmi megtörténik. Végül is járt a háborúban.
…a véletlen uralkodik a világegyetem minden pontján, kivéve az emberi szívet.
Végül is látta, amikor az anyja a férjét gyászolta; Helen részben akkor jött rá arra – amit Ishmael rég fölfedezett –, hogy a bánat örökre megragadhat. Ránk akaszkodik, befúrja magát, vackot készít és marad. Megeszik minden meleget, amit a közelében talál, és annak a helyére beköltözik a hideg. Az ember megtanul ezzel együtt élni.
308. oldal
A vádlott, Kabuo Mijamoto merev eleganciával, büszkén, egyenesen ült, kezét lazán az asztalon nyugtatta – annak az embernek a testtartása ez, aki annyira függetlenítette magát a saját tárgyalásától, amennyire ez egyáltalán lehetséges.
(első mondat)
