Kallódó ​hősök (Drenai Saga 9.) 67 csillagozás

David Gemmell: Kallódó hősök

A ​drenai erőd elesett, és most vérszomjas nadír hordák fenyegetik az országokat. Még a kicsiny Gothirt is, ahol rabszolgakufárok rabolnak el egy fiatal lányt, s a faluból egyedül Kiall, a parasztfiú ered a nyomukba. Hihetetlen szabadítási kísérlete során eljut a vad sztyeppékre, és a Pokol Csarnokaiba. Az ifjúnak vérszomjas fenevadakkal, halálos harcosokkal és a sötétség démonaival kell szembenéznie: a keresés során férfi válhat belőle – ha túléli…
Ám Kiallnak nem egyedül kell szembenéznie ezekkel a veszélyekkel. Legendás hősök csatlakoznak vállalt küldetéséhez: Pengemester Chareos, Bárdos Beltzer és a két íjász, Fynn és Maggrig. A társaság egyik tagja azonban olyan titkot rejteget, mely megszabadíthatja a világot a nadírok uralmától: ő volt egykor Drenai reménysége, a nadírölő. Ő volt a Bronzgróf.
Így válik a rabszolgalány felkutatása olyan feladattá, mely megrázhatja magát a világot is.

David Gemmell első regénye, a Legenda 1984-ben jelent meg. Azóta számos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041591 · Fordította: Sziklai István

Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ftamas>!
David Gemmell: Kallódó hősök

Lehet azt mondani, hogy sok Gemmell köny egyforma, de nem feltétlenül van így. A hasonlatosságot sokszor nem feltétlenül a történet, hanem a hangulat okozza. Gemmellnek van egy sajátos kérges stílusa, amely embertelenül jó, de mégsem vágyok 10 könyvet elolvasni egymás után tőle. Viszont amikor eltelik egy bizonyos idő, újra elő kell vennem, mert egyszerűen hiányzik.
Ebben a kötetben a hősök nagy része nem fiatal, hanem már sokat átélt emberek. Sok-sok tapasztalattal és keserűséggel. A könyvben minden ember megjárja az útját, mely meglehetősen nehéz, erőszakkal teli, mert Gemmell kíméletlen tud lenni, nagyon.
Ez a könyv egy változásnak az előszele, amely felforgathatja a világot és lehet, fel is forgatja.

Amikor Gemmellt olvasok, mindig eszembe jut egy beszélgetés Kornya Zsolttal, amikor összehasonlította Joe Valtont Gemmellel és azt mondta: Míg Valton hősei harcolnak, Gemmellé ölnek. Ez áthatja az összes regényét, ezt is. Nekem letehetetlen volt ez is.

Árnyék82 P>!
David Gemmell: Kallódó hősök

Ez is egy igazi Gemmell történet, bár talán nem annyira jó mint a többi.
Mégis, az a hangulat ami mindig megfog a könyveiben, itt is érvényesül.
Maga az alap történet egy „szabadítsuk ki az elrabolt lányt” de minden szereplő más-más motiváció miatt indul el erre az útra. Kiall-on kívül, aki tényleg a megmentéséért küzd, a többiek mind kiöregedett harcosok, akiket már megkeserített az élet és a szívük már tele van fájdalommal, rég elvesztett barátokkal, szomorúsággal és a régi dicső napok melengető emlékével. Beltzer a nem túl eszes, bikaerős csatabárdos akinek a hűsége töretlen, a régi dicsőséget kergeti. Az íjászok, Fynn és Magrigg a barátaikat kísérik el ezen az úton.
Pengemester Chareos a vezető pedig, rég elvesztette az életkedvét és csak létezik de nem él. Ők mind egy-egy tipikus Gemmell karakter.
Emberek, a maguk hibáikkal, gondjukkal és bár már megtörte őket az élet, még egy utolsó kalandra vállalkoznak. Az út végére jönnek rá, hogy ez az ami értelmet adhat az életnek.
Nem egy vidám mese. A végére Kiall is felnő és megtapasztalja hogy az élet, sokszor baromira kegyetlen…megkapja ő is az első pofonokat.
Igen, nem ez a kedvencem de akkor is, ez a könyv is sokat mond és jó elolvasni újra.

zamil>!
David Gemmell: Kallódó hősök

A megszokott színvonal, bár a hősök itt mások. Régi mondhatni már kiégett hősök utolsó nagy tettét meséli el ez a rész. Ismét minden igényt kielégít a könyv, van szerelem, vér, mágia, és a szokásos Gemmelli atmoszféra.
Aki szereti Gemmell stílusát csak ajánlani tudom.

bartok_brigitta P>!
David Gemmell: Kallódó hősök

David Gemmell ismétli önmagát? Az elrabolt szerelme után induló ifjú története korántsem ismeretlen, hiszen nemcsak Gemmell munkásságában jelenik meg ez a toposz. Már maga a cím is beszédes, hiszen a történet szereplői valóban kallódnak. Kiábrándult, szinte már céltalan, idősödő hősök csatlakoznak a lehetetlennek tűnő küldetéshez, mely során mindannyian megjárják a maguk útját. Nem ez a regény a sorozat legkiemelkedőbb darabja, mégis felsorakoztatja azokat a tipikus gemmelli elemeket, amik miatt jól esik újból elmerülni ebben a világban.
Gemmell kegyetlenül bánik a szereplőivel, nem kíméli meg őket a vesztességektől, és nem riad vissza attól sem, hogy megmutassa az árnyékos oldalukat. Az író karcos stílusa, és az általa alkotott univerzum sötétsége teszi teljessé ezt a történetet, ami talán fordulatokban nem bővelkedik, de azért tud meglepetést okozni.

2 hozzászólás
Noro P>!
David Gemmell: Kallódó hősök

Csak abszolút rajongóknak ajánlanám az összes Drenai-regény elolvasását, mivel kisebb-nagyobb változtatásokkal tulajdonképpen mind ugyanaz a sztori. Aki viszont egy-két könyvet szeretne közülük kiválasztani, annak a szokásokkal ellentétben nem az elsőket (a Legendát és az Árnyjárót) ajánlom, inkább a Kallódó hősöket vagy az Árnyak hősét. Ezeknek letisztultabb a stílusa és érdekesebbek a karakterei.

4 hozzászólás
Eltiron>!
David Gemmell: Kallódó hősök

Voltak benne nyögvenyelősebb részek, de a vége annyira, annyira jó lett, hogy nem tudom nem tökéletesre értékelni. Jöhet az 5. rész (nem kronológiai, hanem írási sorrendben olvasom, így érdekesebb), Dakeyras, az Árnyjáró történetének a folytatása.

Voorhees>!
David Gemmell: Kallódó hősök

A regény cselekménye Tenka kán hódításait követően játszódik. A nadírok elsöpörték a környező népeket, a megmaradt országok pedig igyekeznek összehúzni magukat és jó viszonyt kialakítani a nomádokkal.
Igazából Gemmell nem találta el ezt a történetet. A cselekmény nem igazán jó lett összerakva, a szereplők a legkevésbé sem hősiesek, inkább kiábrándultak és csalódottak. Jól jellemzi az egész regény hangulatát a hatalmas csatabárdos, Beltzer hozzáállása, akinek egy „disznópásztor lánya” nem elég nemes küldetés, épp csak egy fokkal jobb az alkoholista életmódnál. Fynn és Magrinn kapcsolata nekem férfiakhoz képest kicsit túlságosan is közelinek tűnt.
A nadírok közül is legfeljebb Tanaki érdemelhet említést, de őt sem mondanám kiemelkedő karakternek. A mágikus világ kidolgozása jóval elmaradottabb az előző könyvekhez képest.
Összességében nem volt rossz könyv, de érzésem szerint kevéssé sikerült jól.

Dominik_Blasir>!
David Gemmell: Kallódó hősök

Gemmell könyvei ugyanazt mesélik el, mégis máshogy. Hasonló hangulat, klasszikus történet és ismerős karakterek. Azonban akkor is újdonságnak hat, ha nem is az. Remekül lett megírva, valóságosnak tetsző karakterekkel és igazi szomorúsággal átitatott világot alkotott az író. A Druss nélküli történeteit sötétebbnek, komorabbnak érzem, de ez közel sem probléma, inkább csak erősíti a realitást. Ez már nem az epikus harcok világa, nem lehet mindenki halhatatlan hős.

Andru>!
David Gemmell: Kallódó hősök

Túl vagyunk Tenkán, meghódította a világot és mégis egy olyan történetet kapok, amiben nem igazán villantanak a nadírok. Ejnye már!
Kicsit kiábrándult a hangvétele ennek a könyvnek. Nem találtam benne azokat a jóízű csatákat és azokat az ellenfeleket, akikkel érdemes lett volna harcolni. Nem volt kiemelkedő jellem sem szerintem. Mindenki az álmait kergeti, de nem nagyon éri el.
Tényleg úgy éreztem, hogy kallódnak a történet folyamán, nem volt igazán semmi, ami összefogja őket.

Hegedüs_András>!
David Gemmell: Kallódó hősök

A Drenai-ciklusból ez volt a harmadik könyv, amit olvastam, és talán egy árnyalatnyival kevésbé volt katartikus élmény, mint az előző kettő (Legenda, Király a kapun túlról), de ez lehet a fordítás hibája is – több helyen éreztem úgy, hogy nem tökéletes az átültetés.
Viszont, ami nagy újdonságot jelentett, hogy most nem egy egyértelmű hódítóval vagy gonosz erővel kellett hőseinknek megküzdeniük, rengeteg érdek és vágy feszült egymásnak, nincs fekete és fehér, minden szürke. Nem csoda, hogy ezek a hősök kallódnak. A világban és önmagukban is. Igazi élő emberek, gyarlók és tele vannak hibával – ennek ellenére (vagy épp ezért) szerethetőek, vagy legalább elfogadhatóak.
Ismét találtam néhány nagyon erős és szép gondolatot, amit el fogok tenni a későbbiekre, és mindenképp el fogom olvasni a többi kötetet is.


Népszerű idézetek

Hush_Campo>!

Én voltam a leghíresebb ember Gothirban. Én voltam a zászlótartó. Borral és étellel vendégeltek meg, a pénz és az ajándékok csak úgy ömlöttek. Ott álltam a hegy csúcsán. Csakhogy ott nem volt semmi. Semmi. Csak a felhők. És rájöttem, hogy azon a hegyen nem lehet élni. De amikor ledobnak róla… ó, mennyire vágyódsz utána! Ölnék érte, csakhogy ismét megmászhassam. Eladnám érte a lelkemet. Annyira ostoba ez az egész dolog. Azt hittem, hogy a hírnév révén lesz belőlem valaki. De nem lett. Persze a nemesek egy darabig elhívtak a váraikba, de én nem tudtam beszélgetni velük az ő nyelvükön költészetről és politikáról. Korábban csak egy földműves voltam, aki nem tudott se írni, se olvasni. Ott álldogáltam és üldögéltem a körükben, és úgy éreztem magam, mint egy bolond… és az is vagyok. Egyetlen dologhoz értek: meg tudok lendíteni egy fejszét. Megöltem néhány nadírt. Visszavettem a lobogót. És most már földműves sem lehetek többé. A hegy nem engedi.

Hush_Campo>!

– Ez mi volt? – érdeklődött Kiall.
– Ez Beltzer volt. Ha egyszer láttad, sosem felejted el.
– Beltzer? – suttogta a legény. – Bel-azar aranyhajú hőse?
– Majd rájössz, Kiall, hogy a dalok és a mesék nem megbízhatóak. Persze lehet, hogy volt egyszer egy vak emse, aki jóképűnek találta Beltzert, de én kétlem. Láttam viszont olyan ribancokat, akik akkor is elhajtották, amikor a zsebe dagadozott az aranytól.
– Ez hihetetlen! – suttogta a legény. – Ronda, kövér és bűzlik.
– És ezek az erényei – mondta Chareos. – Várj csak, amíg jobban megismered.

Hush_Campo>!

Ifjú válladra bölcs fejet raktak. De felelj nekem erre, ha tudsz: hölgyednek van más erénye is a szépségén kívül?
– Erénye?
– Kedves, gyengéd, megértő, szenvedélyes?
– Nem… nem tudom – vallotta be Kiall. – Erre még soha nem gondoltam.
– Egy férfinak nem szabadna kockára tennie az életét egyedül a szépségért, Kiall. Mintha csak egy rózsáért kockáztatnál. Gondolkozz el ezen!

Hush_Campo>!

– Nem erről álmodoztam.
– Soha semmi nem olyan, mint az álom

Hush_Campo>!

– Megmászta a hegyet, és most már nincs hova mennie.
– Miféle hegyet?
– A legrosszabb fajtát, Mael. Azt a fajtát, amit először megmászol, azután pedig a válladra veszel.

Hush_Campo>!

Volt egy kardom… és jól forgattam. Emberek haltak meg ott, és én semmi hősiest nem látok ebben, atyám. Jó régen láttam egy öregembert, akit a köszvény megnyomorított, mégis megpróbált segíteni egy nőn, akit megtámadtak. Egyetlen ökölcsapás végzett az aggastyánnal, de az ő tette hősies volt, mert nem volt semmi esélye.

Hush_Campo>!

Az igazság a gazdagoknak volt fenntartva… mint mindig.

Hush_Campo>!

A gyönyörű, fekete hajú Turához. Akitől jobban férfinak érezte magát, mint amennyire akár csak vágyhatott erre. Vele teljes volt. De amit a lány látszólag olyan könnyedén adott, éppen olyan irgalmatlanul vissza is vette. Chareos arca elvörösödött az emléktől. Vajon hány szeretője volt, mire Chareos felfedezte hűtlenségét? Tíz? Húsz? Hány barátja fogadta el a nő testének ajándékát? Méghogy Bel-azar hőse! Bárcsak tudnák az igazat! Chareos, a pengeforgató nem harcolni ment oda, hanem meghalni. Nem sok köze volt a hősiességhez, de a bárdokat vajmi kevéssé izgatja a realitás. Ezüst pengékről és vakmerő tettekről zengenek – a felszarvazott szégyenének nincs helye Bel-azar mondájában.

Hush_Campo>!

– Elmegyek bárhová, ahova csak kell.
– Úgy beszél, akár egy hős – jegyezte meg fanyarul Fynn.
Az ajtó feltárult, és Beltzer lépett be, kezében két korsó sörrel.
– Veled tartok – mordult oda Chareosnak.
– Úgy beszél, akár egy idióta – suttogta Fynn.

Hush_Campo>!

Nincs színtiszta szerelem: van vágy, és van szükség.


A sorozat következő kötete

Drenai Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
Richard Morgan: Az acél emléke
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Ilona Andrews: Áradó hold
Anthony Ryan: A pária
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja