– Hallottam már Trójáról. Egy faló segítségével vették be, amelyben emberek rejtőztek el.
– Ne hagyd, hogy megtévesszen Homérosz, mert csak tréfált! A „faló” kifejezést a haszontalan tárgyakra használták akkoriban, vagy olyasmi színlelésére, ami nem igaz. Ebben az esetben egy embert értettek alatta, aki felkereste a trójaiakat, színleg azért, hogy elárulja urait, a görögöket. Priamosz király pedig hitt neki. Én a híveimmel elhagytam a várost, és átverekedtük magunkat a tengerpartig. Később megtudtuk, hogy ez az ember, Odüsszeusz kinyitott egy oldalkaput, és ő engedte be a görögöket a városba.
– Miért hitt neki a király?
– Priamosz ábrándos alkat volt, aki mindenkiben a legjobbat látta. Ezért is engedte, hogy kitörjön a háború, a legjobbat feltételezte Helénáról is. Az arc, amelyért ezer hajó szállt vízre, egy cselszövő asszonyé volt, aki szőkére festette a haját. A trójai háborút férje, Menelaosz robbantotta ki, de Heléna tervelte ki. Elcsábította Priamosz fiát, Pariszt, aki aztán a városba szökött vele. Menelaosz pedig a többi görög király segítségét kérte felesége visszaszerzésére.
– De miért vállaltak ennyi bajt egyetlen asszony kedvéért?
– Nem a nőért tették, és nem is a becsületért. Trója ellenőrizte a kereskedelmi utakat, és nagy adót vetett ki a Hellászba tartó hajókra. Ezt is – mint minden háborút – a haszonért vívták.
– Azt hiszem, inkább maradok Homérosznál.
92. oldal, 8. fejezet