A ​Kísértetkirály (A Hatalom Kövei 1.) (A Hatalom Kövei / Sipstrassi univerzum 3.) 70 csillagozás

David Gemmell: A Kísértetkirály

Lázadások és betörések taszították Britanniát az úgynevezett sötét korba. Káosz és rettegés uralja az országot, a királlyal árulók végeznek, a Hatalom Kardja eltűnik a Ködkörön túlra.
Szászok, jütök és brigantok gyűlnek össze, hogy elpusztítsák a birodalmat, őket segíti a Boszorkánykirálynő és a Csaták Ura. Velük szemben egy puhány fiú és egy öreg hegyi harcos áll.
Ám a fiú ereiben királyok vére csörgedezik, a harcos pedig nem más, mint Culain, a legendás Lándzsalord. És egyedül ő ismeri a Boszorkánykirálynő rettenetes titkát.

A klasszikus Drenai regények szerzőjének tollából származik ez a nagy ívű, birodalmakat és mágiát felvonultató fantasy regény.

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Delta Vision, 2015
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950739 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
272 oldal · ISBN: 9789633950920 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Culain Lach Feragh · Gwalchmai · Laitha · Pendarric · Prasamaccus · Thuro · Uther Pendragon · Victorinus


Kedvencelte 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

zamil>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Azt kell mondjam nem csalódtam. Szokás szerint nem olvastam fülszöveget, így meglepődtem mikor már az elején kiderült, hogy ez Arthur király mondakörének, egyedi feldolgozása.
Maga a történelmi kor, ami a rómaiak kiszorulása után játszódik Britanniában, mondhatni a nagy népvándorlás kora, amikor még a szigeteket több királyság, több népcsoport szabdalja fel, számomra igen kedvelt. (Kicsit kapcsolódik szerintem a Robert E. Howard által írt történetekhez, amik a Delta Kiadó Mester Művek sorozatba jelentek meg.)
Gemmellnél megszoktam már az erős karaktereket, ebben itt sincs hiány, itt és sziklakemény jellemeket kapunk, amik szépen fejlődnek a történet haladtával.
Gemmell hozza a szokott színvonalat, jó mesélés, látványos párharcok, és izgalmas világteremtés.
Aki szereti az írót bátran vegye kézbe.

Árnyék82 P>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Nem ez a kedvencem az írótól, de ennek a könyvnek is megvan a maga hangulata és varázsa. Itt is élőek, egyedi jellemek és jók a karakterek, és a történet maga a is érdekes. :)
Arthur király mondakörének a feldolgozása, amolyan Gemmell módra, ami nekem teljesen megfelel. A római légiók, Pendragon és Merlin és maga az adott kor, amúgy is az egyik kedvenc időszakom…és olyan jól és érzékletesen mesélni, mint ahogy ő tud, még inkább érdekessé teszi az egészet.

marcipáncica>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Általában Gemmell regényeinek értékelései ömlengésbe szoktak átcsapni nálam, annyira szeretem mind a stílusát, mind a karaktereit és a történetvezetését. Nagyjából a feléig ez a Kísértetkirály esetében is így volt, de a későbbiekben egyre gyakoribb volt az értetlen fejvakarás részemről, és egyre több hiba kezdett zavarni, úgyhogy bár nem mondom, hogy rossz lett volna, de messze nem ez a könyv a legjobbja.

Pedig a kezdet nagyon jó volt, Gemmell átköltésében az Arthur-mondakör remekül működik, hozza a tőle ismerős, kellemes heroikus fantasy hangulatot, a cselekmény nagyon jó ütemben halad előre, és ahogy történetben megbúvó több szál is egyre bontakozik ki, úgy a karakterek is szépen fejlődének, nyílnak meg a szemünk láttára. Jó helyeken vannak váratlan fordulatok, szépen kapjuk az információkat, hogy kezdjen összeállni a kép, Gemmell pergeti a cselekményt, de még követhető, és kezdjük érezni valami nagy közeledtét.
Aztán valami történt, először csak apránként voltak furcsaságok, amik kicsit meghökkentettek, de ahogy haladtam a regény vége felé, ezek egyre gyakrabban történtek. Olyan deus ex machinák törik meg a cselekményt, amiket már egy idő után nehéz lenyelni, és a karakterek is – kiváltképp Thuro – oldalanként váltanak személyiséget. Van pár bántó logikai baki is, de maga a végkifejlet azért ezekért kárpótol.

Összességében nem volt ez rossz, sőt, nekem most kifejezetten jólesett egy ilyen gyorsan olvasható, kalandos, olvasmányos fantasyt olvasni, de Gemmell más munkái már nagyon magasra rakták a lécet, és azt a szintet ez nem ütötte meg. A folytatásra azért kíváncsi vagyok.

Hanaiwa>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Ismét egy igazi, nagy, heroikus Gemmell regény, remek karakterekkel (Prasamaccus valami fantasztikus), lebilincselő történettel. A klasszik Arthur mondakör keverése a rómaiakkal általában nem szokott jól elsülni se filmen, se könyvben, itt sikerült.
Viszonylag korai műve az írónak, érdekes hogy valamivel gördülékenyebbnek éreztem mint a későbbi munkáit, kevésbé karakter; inkább cselekményközpontú.
A borító gyönyörű, az utóbbi idők egyik legszebbje, a könyv kisméretű, élmény kézbevenni, odatette magát a DV, na! 5 csillag kivül-belül.

Szilárd_Berke IP>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Britannia, Pendragon, Merlin, római légiók… pár kulcsszó, ami engem azért alapvetően (még mindig) lázba hoz. :) Gemmell istenadta érzékkel nyúlt ehhez a sokakat megihlető témakörhöz. Néha elfogott az érzés, hogy túl hirtelenek a váltások a nézőpontok között, túl gyors a sodrás és emiatt nem jut elegendő idő mélységében kibontani a karaktereket. Mégis behálózott a kötet, nem eresztett, s bár nem ez lesz a kedvencem tőle, simán kiérdemel egy főhajtást. :) Különösen tetszett a Kísértetsereg bevonása, a két szerelmi szál bontogatása és elvarrása, illetve az Árnyékok farkasából megismert mágikus kövek szerepeltetése.
És ami elsőre zavarónak tűnt, végül azt kell mondjam, – mint sok más kötetében, úgy itt is – erősséggé vált: sikerült a szereplőket kevés szóval átélhetővé és elevenné tenni. Egyedül Gilgamesről olvastam volna többet, akár önálló nézőpontot is, illetve a szász harcosokról.
Jó kis kötet, és már a kezem ügyében van a folytatás.

RZednik>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Gemmellről írtam már jót és… Nem, eddig csak jót! :) És ezt a szép hagyományt most sem kívánom megtörni. Na de az éremnek két oldala van, lássuk, hogyan alakul ez A Kísértetkirály esetében.

Ami nem változott:
– a stílus, ami továbbra is egyedi és magával ragadó
– a megformált karakterek, akik közül a jók sem mindig jók, hol bátrak, kitartóak, néhol esendőek, igyekszenek a helyes úton járni, bár néha letérnek róla, hibáznak, de próbálnak tanulni belőle, és a rosszak sem feltétlenül rosszak, a tartás, a jellem ugyanúgy megvan bennük, néha csak egy hajszál választja el őket egymástól… bár talán inkább az számít, honnan is nézzük őket
– aztán ott van a hangulat, amiről a világ és a benne élő szereplők gondoskodnak, egy újabb bizonyítéka annak, hogy egyszerű eszközökkel is lehet igazán nagyot alkotni
– s hogy mindezek mennyire zseniálisan vannak egybegyúrva

Ami változott:
Én! Merthogy az elmúlt közel másfél év eltelhetett úgy, hogy nem olvastam semmit sem Gemmelltől, ami… lássuk be, hiba volt! Márpedig még egy ilyen év nem lesz! :)

Dominik_Blasir>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Ez már nem a riganték uralta föld: a rómaiak bukása átrendezi a sziget erőviszonyait, s elkezdődhet a lovagkirályok kora. Ez itt Arthur király Britanniája – Gemmell pedig ezúttal is a szokásos lendülettel és energiával jeleníti meg előttünk világát.
Ami kicsit szokatlan volt, hogy mintha sokkal több derülne ki a Gemmell munkásságát átszövő univerzumképről (ráadásul az itt leírtak később a Makedónia-sorozatban is visszaköszönnek), ettől függetlenül viszont minden benne van, amit a regényeiben szeretünk: epikus küzdelmek, erősen ecsetvonásokkal árnyalt, emberi, de mégis gyarló szereplők, és persze az utánozhatatlan hangulat.
Gemmell-rajongóknak kötelező – másoknak pedig érdemes lehet itt kezdeni (legalább nem olyan beláthatatlanul hosszú a sorozat, mint a Drenai saga).
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-04-30+…

ViveEe P>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Nekem még barátkoznom kell a római-szász korral. Nem szoktam ilyet olvasni és a sok fura nevet is nehezen szoktam meg. De ez nem a könyv hibája.
Nos, itt aztán volt minden. Történelem óra, Arthur mondakör, varázslat, a kísértet hadsereg pedig a Gyűrűk Urát juttatta eszembe. Nem feltétlenül rajongok a hosszú könyvekért pláne, ha feleslegesen hosszú, de itt szerintem elfért volna még pár oldal. A kiinduló világban zajlott harcból és taktikázásból szívesen olvastam volna még többet, de végülis nem ez a történet lényeges aspektusa.
A főgonosz rendkívül elkeserítő számomra. Csak egy hiú, esztelen nő, aki a végén teljesen taccsra vágja a szerepét. Tökösebb ellenfelet kérnék a következő részben! Sajnos Laitha is rendkívül bosszantó volt annak ellenére, hogy kiváló harcos, és megvolt a lehetősége, hogy legalább egy szerethető női karaktert felvonultat a könyv.. De nem sikerült. Hát köszi! :D A férfi karakterek viszont teljesen rendben vannak. Bár engem zavar, hogy a könyv elején megismert teszetosza, fizikailag gyenge fiúból mindössze egy tél alatt képzett katonákat megszégyenítő harcos lett. Na ne már! Mindenesetre Thuro alkalmassá vált a feladatára és nagyon megkedveltem. Prasamaccus-t úristen ez milyen fura név méginkább.
A mágia vonal megismerése még várat magára remélem tényleg csak várat, mert tudni szeretném, hogy pontosan mennyi ilyen hatalomkő van, mert egyáltalán nem tűnt úgy, hogy nagyon ritka, úgy osztogatták, mint a cukrot. Pedig a hatalom kövei név nagyon menő, jobban tetszene, ha alig néhány lenne csak belőlük. És most akkor ezeket bárki használhatja? Van még egy rész, remélem az jobb lesz, bár azért ez sem volt olyan rossz, csak épp nem volt számomra olyan izgalmas.

4 hozzászólás
Razor P>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Gemmell e még korainak mondható regénye Britannia egy igen érdekes korszakában játszódik. A Római Birodalom már hanyatlóban van – de még erős a rómaiak jelenléte –, Britannia viszont még messze van az egységes királyságtól. E kettősség miatt a regényt egyszerre éreztem ókori római ill. középkori keretek közt játszódónak, ami adott neki egy érdekes plusz ízt.
A relatíve rövid terjedelemből is látszik, hogy Gemmell nem köntörfalaz, ő bizony igen gyorsan belecsap a lecsóba, ám a történetvezetése ettől még nem lesz felszínes, sőt, képes arra, hogy egy bekezdésben kvázi kettő jövőbeli sorozatát is felvázolja. A történetbe nem erőltetetten beleszőtt mondanivalók pedig csak a hab voltak a tortán.
Főbb karakterei szinte mind heroikus és/vagy tragikus hősök, még az úgymond „gonoszokat” is sikerül ha nem is szerethetővé, de megérthetőbbé árnyalnia. A röviden felbukkanó mellékszereplőinél szintén megjelenik a heroizmus, harcoljanak bármelyik oldalon, de valahogy ez így érződik helyénvalónak arra a korszakra.

>!
Delta Vision, 2015
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950739 · Fordította: Sziklai István
ViraMors P>!
David Gemmell: A Kísértetkirály

Nagyjából a kétharmadáig egyszerűen imádtam. Igazán kellemes történelmi/heroikus fantasy, Arthur-mondakör Gemmel tollára „hangszerelve”. Érdekes, izgalmas világ, lendületes, fordulatos történet, Jól megformált, fejlődő karakterek. Királygyilkosság, gonosz boszorkány, spoiler stb, van itt szinte minden mi szem-szájnak ingere. Az első kétharmada már-már tökéletes.
Aztán van egy pont, amitől kezdve rendszeresen meghökkentem. Először azt hittem, kimaradt vagy húsz oldal, annyira hirtelen és ugrásszerű volt Thuro fejlődése. Egyes magyarázatok pedig meglehetősen ingatag lábakon állnak spoiler, csak remélni tudom, hogy a második kötet azért szolgál némi magyarázattal.

Összességében tetszett. Kellemesen olvasmányos darab, de a vége felé voltak furcsaságai.


Népszerű idézetek

Razor P>!

– Majd megérted, Uther. A zsiványt lenézik, a királyra felnéznek. Ezért lehet mindig megbocsátani a zsiványnak. Ám a király több egy embernél: jelkép. És a jelképek nem engedhetnek az emberi gyarlóságnak.

261. oldal, 17. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Pendarric · Uther Pendragon
2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– […] A férfiak szeretik azt gondolni, hogy ők irányítanak, de ez badarság. A nők uralkodnak, mint ahogy mindig is tették.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők
NewL P>!

– Hallottam már Trójáról. Egy faló segítségével vették be, amelyben emberek rejtőztek el.
– Ne hagyd, hogy megtévesszen Homérosz, mert csak tréfált! A „faló” kifejezést a haszontalan tárgyakra használták akkoriban, vagy olyasmi színlelésére, ami nem igaz. Ebben az esetben egy embert értettek alatta, aki felkereste a trójaiakat, színleg azért, hogy elárulja urait, a görögöket. Priamosz király pedig hitt neki. Én a híveimmel elhagytam a várost, és átverekedtük magunkat a tengerpartig. Később megtudtuk, hogy ez az ember, Odüsszeusz kinyitott egy oldalkaput, és ő engedte be a görögöket a városba.
– Miért hitt neki a király?
– Priamosz ábrándos alkat volt, aki mindenkiben a legjobbat látta. Ezért is engedte, hogy kitörjön a háború, a legjobbat feltételezte Helénáról is. Az arc, amelyért ezer hajó szállt vízre, egy cselszövő asszonyé volt, aki szőkére festette a haját. A trójai háborút férje, Menelaosz robbantotta ki, de Heléna tervelte ki. Elcsábította Priamosz fiát, Pariszt, aki aztán a városba szökött vele. Menelaosz pedig a többi görög király segítségét kérte felesége visszaszerzésére.
– De miért vállaltak ennyi bajt egyetlen asszony kedvéért?
– Nem a nőért tették, és nem is a becsületért. Trója ellenőrizte a kereskedelmi utakat, és nagy adót vetett ki a Hellászba tartó hajókra. Ezt is – mint minden háborút – a haszonért vívták.
– Azt hiszem, inkább maradok Homérosznál.

92. oldal, 8. fejezet

Belle_Maundrell >!

Miért csak a férfiaknak járna a büszkeség erénye?

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: büszkeség · férfiak · nők
Belle_Maundrell >!

– Ne gondolj a jövőre, Moret! Élvezd a mát, mert az minden, ami mindnyájunknak megadatik.

46. oldal

ViraMors P>!

Kimondottan kellemes oly sok évszázad után rájönni, hogy még mindig meg tudok lepődni.

NewL P>!

Uther Pendragon életéről keveset tudni. A könyvben szereplő ember nem a történelmi személyiség, hanem a képzelet szülötte.
Más szavakkal: ez a regény nem a megtörtént eseményeket dolgozza fel – hanem azt, hogy hogyan kellett volna történniük.

7. oldal, Előszó

Kapcsolódó szócikkek: Uther Pendragon
Belle_Maundrell >!

Ez egy másik világ. Mi van akkor, ha ez az atrolok vagy másféle démonok világa? Ekkor eszébe jutottak a megművelt szántók, és ettől kicsit megnyugodott. A szántó-vető démonok valahogy kevésbé tűntek démoninak.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Prasamaccus
Belle_Maundrell >!

– […] Az istenek adnak, az istenek elvesznek. Csak az értékes, amit az ember verítékével, bátorságával és életével szerez.

203. oldal


A sorozat következő kötete

A Hatalom Kövei sorozat · Összehasonlítás
A Hatalom Kövei / Sipstrassi univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mo Xiang Tong Xiu: Az égi hivatalnok áldása 3.
Michael J. Sullivan: Kardtolvajok
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Brandon Sanderson: Elantris
Christie Golden: Arthas: A Lich Király felemelkedése
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Jelenések
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.