Nathalie ​második élete 87% 124 csillagozás

Édes, de nem émelyítő. Habkönnyű, de nem bugyuta. Macaron ízű, croissant illatú, mégsem fekszi meg a gyomrot. Röviden: nagyon francia.

Nathalie csupa báj, a tűsarkú cipők életre kelnek a lábán, a francia nő prototípusa – mégis keveset tudunk róla. De pont ennyire keveset tudunk Markusról is, aki ugyan egy vicces figura, épp egy fokkal szebb az ördögnél (mondjuk ez sem biztos), svéd, de ennyi, mi tudható róla.

A kedvességén, finom humorán és könnyedségén kívül vannak persze mély gondolatok is a könyvben a gyászfeldolgozás és a szeretett személy elvesztése témakörében, mégis kissé vázlatos, felszínes a történet.

Azért kezdtem olvasni, mert Foenkinos írta. Olvasom a fülszöveget: „modern kori, szellemes szerelmes történet” – jaj, ne :/ De hát mégiscsak Foenkinos írta. Hát, jó. És jó. Tényleg jó. Lehetne szar is, tucatszerelmesromána. Bár azok közül én egyet se olvastam, mert sznob vagyok, de ez biztos nem románaregény. Ez szellemes, bájos (de nem csipkés), kedves, épp csak megható, szerethető könyv. Kicsit zavart a nagyon szép nő kontra abszolút felejthető pasi páros, de kevésbé zavart, mintha bombanő/latinszerető kombóval operált volna ez a David fiú. A regény tele van jó, megállító, visszahívó mondatokkal, mondjuk legalább egy jut belőle minden oldalra. Ami 210 oldalt tekintve nem is rossz arány. Na ugye :) Szóval pár órás olvasmánynak kiváló, és szerintem nem továbbadós könyv. Szívhez növős.

„Lett közös életünk, boldogság, egyetlenegy,
Aztán hamar vérig hasított üvegszilánk,
És Látod, kövön zúztuk szét a porcelánt.”

Charlotte című kötetét olvasva néztem meg, hogy mit nem ismerek még tőle. Olvasás közben jöttem rá, hogy a filmet már láttam, de olvasni azért egészen más volt. Gyászfeldolgozás és az élet újra indulása.

Ez nagyon jó kis olvasmány volt. Tényleg, szó szerint sodort magával, ahogy olvastam. Nehezemre esett letenni, amíg nem értem a végére. Határidős feladatok esetén vagy vizsgaidőszakban emiatt nem ajánlatos belekezdeni. Bár a terjedelme nem veszélyes, csupán 212 oldal, könnyen végig olvasható.
Érdekes a szerkezete is: 117 fejezetre van felosztva. Na jó, ezek egy része nem is igazán fejezet, csak amolyan közbevetett gondolatok vagy adatok, amelyek a főszereplő száját elhagyják, vagy csupán megfordulnak az agyában. De akkor is!
A címlap is rögtön odavonzza az ember szemét, bár ez elég kétélű dolog. Először én is visszatoltam a polcra, mert azt hittem, valami túl romantikus cukiság. Aztán megnéztem a szerzőt és a kiadót, akkor már nem is volt kérdés, hogy viszem magammal a könyvet. És milyen jól tettem. Nemcsak Audrey Tautou fotója miatt, de az is közre játszott, ezt nem tagadhatom.
Remek megoldás, hogy a három (inkább két és fél) főszereplő mindegyikének a szemszögéből megismerjük az eseményeket, és belelátunk a gondolataikba is. Nagyon ismerheti a szerző az érzékeny nők lelkivilágát, de persze a kamaszosan döntésképtelen, folyton morfondírozó és csetlő-botló fiatalemberekét is. Nem véletlenül nem engedte ki a kezéből a regényéből készült film rendezését. (Azt is meg kéne néznem már.) Néha ugyan zavart egy kicsit Nathalie hirtelenkedése, nem várnám ezt egy 30-as hölgytől. De ez valószínűleg hozzátartozik a mediterrán típus sajátosságaihoz és a tragédia és az erős érzelmi hullámzás miatt felkavarodott lélekhez.
Egy szó mint száz csak ajánlani tudom.

Ez a könyv a filmmel együtt ér valamit. Végig előttem volt a film és a főszerepet játszó Adrey Tautou, aki zseniálisat alakít. Mintha csak szerintem egyenesen ráírták volna a történetet. Egyébként is elfogult vagyok, mert ő az egyik kedvenc francia színésznőm. Ráadásul szeretem a francia filmeket. Még a Házibulival fertőződtem meg.
A film szerintem sokkal jobb. Nem rossz könyv, de mégis úgy érzem ha nem látom előtte a filmet, akkor kevesebbet érne számomra. Kidolgozottabbak is lehetnének a karakterek. Az nem baj, hogy a történet szinte meseszerű. Ez kedvesség teszi az egészet. Inkább a stílus az ami megdöbbentett. Ami előnye a könyvnek az a humor, mellyel többször is találkozhatunk.

Először a filmet láttam, utána olvastam a könyvet.

Ajándékba kaptam a könyvet, s külső alapján valami könnyed romantikusnak néztem. Aztán láttam, hogy Európa kiadós, így bár kicsit többet vártam, de nem sokkal. Ilyen szempontból tehát csalódnom kellett, mert bár könnyed és romantikus, de mégis tartalmas szórakozást nyújtott. Már az első néhány mondat után érezhető a sajátságos hangulata, mely egy idő után teljesen elvarázsol, szinte meseszerű élményt idéz, bár a történet elég keserédes. Tetszettek a közbeiktatott fejezetek, melyek adatokat, listákat, érdekességeket tartalmaztak. Nathalie nem igazán került közel hozzám, de ez szerencsére egyáltalán nem volt zavaró. Markust viszont hamar megkedveltem, s a Hüvelyk Matyis résznél éreztem, hogy bele is tudnék szeretni. Nagyon kíváncsi lettem a filmre és az író többi könyvére. Szép szerelmi történet.

Aranyos, kicsit ironikus, melegszívű regényke (a kicsinyítő képzővel nem a minőségére utalok, hanem a „kicsiségre”, vagyis arra, hogy egy háromórás vonatútra nem elég ez a könyv. Két és fél órás utakra ajánlott, de mégis inkább otthonra, hogy nyugodtan lehessen egy kicsit sírdogálni rajta, mert pár helyen tényleg lehet.)

Csodálatos történet.

Hát ez kifejezetten jólesett! Egyszerre volt édes és szomorú, keserű és boldog, könnyed és fájdalmasan nehéz… jó pillanatban kapott el, a stílus és a fogalmazás is megvett magának, Marcus-ról nem is beszélve… :) Kicsit franciás, kicsit Tautou-s, de nem Amélie-s… jöhet a film! :)

„Az élet lehet szép is, ha napirendre térünk a megszületés hátránya fölött.”