Tolvajok ​tele 93% 663 csillagozás

Nem tudom lehet-e egy második világháborús történetre azt mondani, hogy imádtam, mert ez kegyetlennek hangzik, de velem ez történt. Beszippantott ez a kegyetlen rideg/hideg világ. Elvarázsoltak a szereplők. Azt hittem ez is szívszaggató történet lesz, az volt, de megfűszerezve egy csipetnyi jófajta humorral, jófajta szókimondással. Egyik szemem sírt a sok kegyetlenségtől amin a két szereplő keresztül megy, a másik meg nevetett, és főleg Kolján. Engem mindig is vonzott az első és második világháború. Egyszer nagymamának megjegyeztem, hogy szerettem volna abba az időben élni. Nagyon rég volt, kis pisis koromban, de jól emlékszem még mindig szavaira. „Hálát adok az Istennek, hogy nem abba az időben éltél”, elhiszem neki. Voltak olyan részek a történetben, hogy kicsapták a biztosítékot, belegondolni is szörnyű, nemhogy megélni, benne lenni. Sajnálom a végét, és itt még az írót sem tudom hibáztatni, mert sajna ez a kegyetlen valósága a háborúnak. Ajánlom nagyon.

Jó ez a regény. Mert végig feszült, izgalmas. Mert kellően részletes leírások vannak benne egyes háborús dolgokról/eseményekről. Mert kellően szókimondó, ami velejárója a közegnek. Jó ez a regény. David Benioff olyan történetet mesélt, ami olyannyira hiteles mintha valóban nagyapáink meséje lett volna. Lehet, volt benne jó nagy adag valósághűség. Hajsza a tojásokért, menekülés a németek elől. Az orosz tél és a szívek ridegsége valódi alapokat szolgáltat a könyvnek. Megvan benne a háború borzalma, a drámaiság a legvégén. Olyan történet, amire sokáig emlékezni fogok még. Jó ez a regény. Mert számos karcra inspirált, és ez „természetes reflexem”, ha jót olvasok. Nehéz rangsorolni az olvasott háborús sztorikat, mert mindben ott a feszültség, a dráma, és az már önmagában olyan pluszt ad a témába vágó könyveknek, amikor is az adrenalin megpezsdül az emberben. Azért adok 5 csillagot (4,8 pont), mert biztos van kiforrottabb, jobban megírt, netán még drámaibb történet, ez a könyv a kortárs mivoltával, sok évtizeddel a háború után is teljesen korrekt, hiteles. Fiús könyv, ez talán sokaknál lassítja az olvasást. Csak amiatt nem faltam a lapokat, mert élvezni akartam a korhangulatot, a tájat, azt az érzést, ami könyvből sugárzik, akár egy atomerőműből. Olyanok olvassák elsősorban, akik érdeklődnek a háborús regények iránt, nekik íródott, számukra tökéletes. Nekem is az volt, végig élveztem az olvasást. Örülök a közös olvasásnak is. Jó ez a regény!

Olvasás közben végig arra gondoltam, hogy ha egy amerikai szerző több mint hatvan évvel a háború után ilyen megdöbbentően tud írni Leningrád ostromáról és az ott élők szenvedéseiről, akkor a valóság mennyivel borzalmasabb lehetett.
Fiatal hőseink azonban humorral, olykor érzékiséggel próbálják túlélni a folyamatos halálközeli állapotot. Kolja nem pusztán elítélt: barátja és egyben őrangyala is Levnek. Eredeti alak, írói ambíciói és bölcselkedései kicsit elviselhetőbbé teszik a kegyetlen világukat. spoiler

Tetszett is, meg nem is. Az elején majdnem félreraktam, mondván, hogy na ezt nem, az én ízlésemnek ez túlságosan egyszerű nyelvezet lesz, az ilyen meg engem nem köt le rendszerint sokáig. Aztán lekötött, de még mennyire. Két fiú történetét ismerjük meg Leningrád ostrománál, és van itt annyi izgalom, mindenféle kaland, néha annyira plasztikus leírása a borzalmaknak, hogy bele is borzongtam, de van itt humor is, pont annyi, amennyi kell. A vége pedig egészen szívszorító. Nem, nem a legvége, az nagyon giccses, de Kolja sorsa tényleg megindított. Nem tetszett viszont a sakkparti és a nagy kiszabadulás. Nagyon nem, egyáltalán nem éreztem hitelesnek. Annyira nem, hogy majdnem négy csillagot adtam az egészre. Aztán azért mégsem, mert ahogy mindezeket leírom és alaposabban végiggondolom, alapjában véve jó volt ez. Igen jó. Csak kicsit hatásvadász.

Bár ezirányú érezhető törekvései ellenére is nélkülözi az igazi mélységet, mégis egy jól megírt könyv. Ez elsősorban a humorának és a szereplőinek köszönhető. Leningrád ostromának és a második világháború keleti frontjának nélkülözései jól ötvöződnek egy fiatal fiú világának obligát kamaszos problematikájával, így a mű egyszerre tud a felnőttkor előtti ügyetlenség és tétovaság megmosolyogtatóan kifejező ábrázolója, de egyúttal komor és kegyetlen hangulatú is lenni. A főszereplő, Lev és útitársa, Kolja párosának dinamikájával Benioff jellegzetes archetípusok felhasználásával alkotott egyedi karaktereket. A tojásszerzési akció kedélyesnek tűnő jellege ellenére a két fiú az emberi borzalmak mocsarain és az éhségtől elállatiasodott emberek csoportjain kell, hogy keresztülverekedje magát, ahol az egyéni túlélés nem válogat az eszközökben, ezt egy-egy magasztosabb pillanat napfényfoltja teszi csak békésebbé. Na és persze Kolja jellegzetes humora. Főleg azoknak ajánlom, akik szeretik történelmi szituációk történéseit egyéni sorsokon átszűrve elolvasni.

Szerettem. Benioff sikeresen belepakolt minden ingredienst a könyvébe, ami jellemző a 2. világháborúra és érzékletes úgy orosz mint német oldalról nézve. Először is van benne hideg. Sok. Az az igazi orosz, ami miatt a németeknek beletörött a bicskájuk a Szovjetunióba. Aztán van éhezés. Háborúban szokás, főleg akkor, ha ostromolnak. Arról már nem is beszélve, ha ez az ostrom a leningrádi, ami csekély három éven (egészen pontosan 872 napon) át tartott (hogy a fenébe bírták?). Bombáznak is, persze, ennek hála néha nem csak bombák, de például németek is potyognak az égből. Egy ilyen égi német ajándéknak köszönhetően kezdődik kicsit bugyutácskára formált főhősünk, aki ettől eltekintve minden oldalon meglep – és aki természetesen zsidó, mondtam én, hogy van itt minden – kalandja, az a bizonyos nagy, amiről minden kamasz álmodik, egészen addig a pillanatig, amíg az a kaland valóra nem válik. Akkor mindjártazonnal kiderül, hogy a kalandok nem is olyan jók. Háborúban persze. Megvillan itt az antiszemitizmus, mindkét oldalról (Sztálinunk ugyanúgy gyűlölte és irtotta a zsidókat, mint az elején bajtárs, később ellenfél Hitler), az NKVD mindenhatósága, partizánok, tél (ahogy azt a könyv címe galád módon spoilerezi), fontos, sőt kiemelkedő szerepet játszik tíz darab tojás és rengeteg nevetés, mert anélkül nem lehet kibírni a tömény borzalmakat. Másik főhősünk egy kozák ifjú, aki nagyszerű figura, emellett természetesen dezertőr és nőcsábász. Valamint jó a humora és bölcsész.
Tényleg jó könyv, maximálisan azért nem tudtam értékelni, mert meglátásom szerint írója nem tudott elvonatkoztatni a hollywoodi recepttől: túl sok csodás/megrázó történés, véletlen egybeesés és happy end. Vagy nem happy end. Ettől eltekintve kevés hibája van és valóban nem lehet sokat a szemére vetni, ugyanis a korszak, amit választott, bővelkedik az ilyen történetekben. És mégis.

Hát, én ezt a könyvet egyszerűen imádtam! Nagyon egyedi stílusú és humorú írás, legszívesebben minden oldalról kiírtam volna valami idézetet. És bár már rengeteg II. világháborús könyvet olvastam, egyik se volt még csak hasonló sem ehhez. Örülök, hogy megláttam az ajánlóját valamelyik könyves FB csoportban, különben sosem találok rá.

Nagyon jól kitalált, hihető történet. Biztos, hogy voltak ilyen esetek, ilyen borzalmak, sőt még sokkal rosszabbak is. Feszültséggel teli, humoros és kegyetlen. Néhol azért hihetetlen, de izgalmakban igen bővelkedő. Végig féltettem Kolját és Lev-et, és végig nagyon fáztam a fűtött szobában. Zoja története a lelkem mélyéig megrázott, tudva, hogy valóban így bántak a nőkkel, vagy az ellenszegülök-kel. Sok borzalmat felidézett bennem, amiket már olvastam a háború kegyetlenségeiről.

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen témájú történeten még akár nevetni is tudok, pedig pontosan ez történt. Szókimondó, nyers stílusú, de humorral átitatott könyvet olvashattam, abszurd, mégis izgalmas alapötlettel. Voltak részek, amik összehúzták a gyomromat, erre számítottam is, de mégis letehetetlennek bizonyult, imádtam Lev-et és Kolját, no meg a hihetetlen, elképesztő kalandjukat, a könnyezve mosolygós befejezéssel együtt. Benioff fantasztikus író, kíváncsian várom a többi könyvét is.

Furcsa érzés egy ilyen kemény, éles szilánkokkal a lelkemig hatoló könyvet kedvencnek kikiáltani, de most ez történt. És nem bánom, mert kellenek ilyen könyvek. Olyan sokat tudsz olvasni a II. világháborúról amennyit csak akarsz, de igazán kiválót csak keveset. Ebben a 268 oldalban van minden, nem hazudik a fülszöveg a kíméletlen pokolról és a sziporkázásról sem. Benioff stílusa 10/10, egyszerűen letehetetlen, ahogy egy ismerős sémára (fiú felnövéstörténet, „roadmovie”, elindul a fiú szerencsét próbálni és a többi) felhúzza ezt az éles, szörnyűséges, igaz történet alapján írt vázat. Az utolsó fejezet úgy kellett a lelkemnek, mint a falat kenyér a leningrádi polgárnak. Vele túléltem.