Afterparty 40 csillagozás

Daryl Gregory: Afterparty

Az okosdrog-forradalom utáni években bármelyik drognyomtatóval és internetkapcsolattal rendelkező középiskolás képes drogokat letölteni és kinyomtatni, vagy akár újabbakat kitalálni. A piacon megjelenő dizájner drogok legalattomosabb típusát, a fogyasztó hitét is átprogramozni képes Jelenlétet szentségként adja egy új egyház, amely az elesettek között vadászik prédákra. Amikor egy hajléktalan kamaszlány a Jelenléten keresztül rátalál Istenre, és függősége miatt elzárják, az elvonási tünetek hatására végez magával.

Lyda Rose, ugyanannak a pszichiátriai intézetnek egy másik problémás betege sötét titkot hordoz: ő volt az egyik tudós, aki kifejlesztette, majd eltussolta a Jelenlétet. Egy paranoiás kormányzati ügynök és egy képzeletbeli orvos segítségével nekilát felkutatni a drog készítőit, hogy életeket mentsen és helyrehozza a hibáját – ezzel őrült utazás veszi kezdetét egy olyan Amerikában, ahol a valóság a kábítószeres lázálmoknál is riasztóbb.

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2015
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634060925 · Fordította: Novák Gábor
>!
GABO, Budapest, 2015
408 oldal · ISBN: 9789634061120

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Lyda Rose


Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bíró_Júlia>!
Daryl Gregory: Afterparty

Indokolatlanul frászt intenzív szerelembe esés: ON.

Eléggé félve kezdtem bele, és nem csak attól, hogy atomjaira esik szét, ha nem elég szépen nézek rá – ja igen, a kötése egy rémálom, esküszöm, hogy fényre bomlik. Pedig megérdemelt volna valami ellenállóbbat, mert igencsak esélyes, hogy aki legalább két tétellel szimpatizál a fülszöveg hívószavai közül, azt beszippantja. És akkor újra fogja olvasni… és újra, és újra, vagy legalább fellapozza a kedvenc részeit… az meg legalábbis lelombozó, ha a harmadik alkalommal már azzal kell kezdeni a műveletet, hogy az oldalszámok szerint összerakjuk a könyvet.

Merthogy. A témájához képest meglepően könnyen emészthető – persze, a statiszták 99%-a épp valami házi finomság hatása alatt áll éppen, a főszereplők is vagy a cuccok hatásától, vagy az elvonási tünetektől kínlódnak; ugyanakkor vágni lehet köztük a kötődés-törődés-szeretet-gyűlölet-féltékenység-harag szövedéket spoiler . Ezeket a kötéseket nagyvonalúan felskiccelt, de annál drámaibb epizódok alapozzák meg – különlegességük, hogy mindegyikük változást hoz és tovább árnyalja az ismert tényeket, egyszerűen nincs köztük sima öncélú ezt akkor már kibírod, ez a kedvenc a brainstorming jegyzeteimből karaktergyötrés. Egyetlen extra kanyargós hullámvasút az egész spoiler , mégis sikerül átélhetőnek és hitelesnek maradnia. Kalapot le már csak ezért is.

Még egészen sikerül science fictionnek is maradnia; azt például örömmel láttam, hogy neurobiológia terén nálamnál jóval képzettebb egyedek is alaposnak, kidolgozottnak értékelték a különböző mentális zűröket meg torzulásokat – az ilyesmi nem hátrány, ha gyakorlatilag minden karakter egy-egy óda a pszichiátriai betegségekhez és a velük folytatott mindennapos küzdelemhez. Plusz pont, hogy a hangsúly olyannyira ezekre és a társas kötelékekre spoiler kerül, hogy gyakorlatilag nem is marad hely semmilyen überdidaktikus gyerekek, ne vegyetek drogot, mert az fúj kitételre. Ami meg mégis van, az egyszerűen cuki. Főleg, mert egész másról szól.
Ja igen, és Gergorynak abszolút jár az Aranyfokozatú Queer Pacsi, amennyiben sikerült úgy megalkotnia nagyobb számú leszbikus karaktert, hogy azok egyfelől élesen különböznek egymástól spoiler , másfelől mindegyikük személyisége az irányultságán túl is számos egyéb változóból áll; ugyanakkor akad olyan fordulat is, ami egy hetero párral egyszerűen nem fordulhatott volna elő. Mondom, pacs, Daryl, ez majdnem olyan menő, mint a Jelenlét adta egyedi istenélmények.

Egészében véve egy nagyon, nagyon akciódúsra sikerült, csípős humorral és felszisszenősén fájdalmas fordulatokkal f tarkított karakterdráma, alaposan utánajárt, de olvasókímélő sci-fi vonulattal, még pont jóleső koncentrációjú konyhafilozófiával. A végében az én ízlésemnek kicsit uralkodik a deus ex machina höhö, érted, de egészében véve muszáj volt szeretni. spoiler

2 hozzászólás
pat P>!
Daryl Gregory: Afterparty

Dizájner drogok? Kémia, Isten, pszichiátria? Philip K. Dick újratöltve?

Engem ez a könyv a témájával megvett kilóra, és onnan már az sem érdekelt, hogy a stílusával nem teljesen voltam kibékülve, meg más egyéb zavaró apróságok sem.
Sci-finek tulajdonképpen csak annyira sci, hogy picit előrébb jár nálunk az időben és a dizájner drogok használata, fejlődése is előrébb tart már, és csak annyira fi, hogy kicsit rugalmasabban bánik a neurokémiával, mint azt hivatalosan illenék. De nincs benne például semmi transzhumán, és a drognyomtatás sem az a mostanában megszokott 3D-s cucc – csak annyi, hogy kicsi, kompakt, hordozható kémiai „laborokban”, a megfelelő prekurzorokból gyártja otthon a cuccot boldog-boldogtalan.
Amit különösen nagyra értékeltem, az az, hogy az író szemlátomást nem volt rest iszonyú mértékben utánaolvasni a hallucinogén drogoknak, pszichiátriai betegségeknek, de még mindenféle idegtudományoknak is – meg is lett az eredménye. Nem mondom, hogy egyszer sem húztam a számat apróságok miatt, de összességében nem írt hülyeségeket (fikciós kereteken belül, nyilván). És ugyan Philip K. Dicket nem éri utol az alternatív mentális állapotok és valóságok hiteles ábrázolásában (és ez valószínűleg az író szerencséje), de határozottan élvezhetőt alkotott.
És persze izgalmas volt, cselekményes, engem baromira meg is vezetett, és a vége sem volt szájbarágós meg didaktikusan tuti-megmondós – lehet, hogy csak nekem tetszett, de nekem nagyon.
(Érdekes egyébként, hogy ennek és a Nexus című könyvnek mennyire hasonló a témája, és mégis mennyire különbözik a kettő, nagyjából minden tekintetben.)

4 hozzászólás
csartak P>!
Daryl Gregory: Afterparty

A könyv rajta van a 2015-ös sci-fi megjelenések listáján, és persze bizonyos elemeiben tényleg az is, de nekem ez a része kevés volt. Benne van ez drognyomtatós-drogfüggős fantasztikus jövőkép, de közben erősen üldözős, krimiszerű dolog alakul ki belőle… skizo gondolatmenetekkel tűzdelve.
Én magam már a gondolatától is idegenkedek, hogy bármilyen idegen, ismeretlen anyagot juttassak a szervezetembe, (lehet ez akár fóbia is, mert a gyógyszerekkel is így vagyok) szóval ilyenfajta függőség csak taszít és azonosulni sem tudok a gondolattal. Akármilyen isteni jelenlétet nyit meg.
Mondjuk egy dologban igaza van a Lydanak: Ez színjózanul nehéz csak, a szesz, az alkoholizmus deliriuma rendesen rásegít, hogy ilyenfajta gondolatok ne aggasszák az embert, így tényleg simábban bevesz bármit az ember.
A történet felépítése viszont tetszett, ahogy apránként, időnként „példabeszédekként” adagolja az író a múlt eseményeit, amik a jelen mozgatórugói. Ebben a jelenben szinte minden szereplő megszenvedte a múltat, testileg és lelkileg kiégett emberek.
Végülis nem volt rossz, kedvenc nem lett, kb. úgy szórakoztam rajta, mintha megnéztem volna egy pörgősebb filmet. (nem kizárt, hogy lesz belőle)

Spaceman_Spiff IP>!
Daryl Gregory: Afterparty

Megmondom, mi a legnagyobb bajom ezzel a regénnyel: annyi fontos és komoly kérdés előkerül az olvasása közben, Gregory pedig nemes egyszerűséggel nem foglalkozik ezekkel. Micsoda Isten? Mi a hit? Ha egy drog ki tudja váltani az élményt, akkor az egész csak kémia? Ez elég komoly állítás. Tessék ezzel foglalkozni! Hahó! Ne, nem mehet csak így el, ez nagyon fontos! Mi? Nem érdekel az üldözés, meg a drognyomtatók és a sok apró mellékelem a történetben. Persze, jópofa az ötlet, meg az egész autisztikus vonal, és a kislány „fantázia lényei” is tökéletesek, de akkor kezdjen már ezzel valamit! Ha már képes egy korrekt regényt megírni, akkor igazán összekaphatná magát, és elkezdhetne gondolkodni legalább minimálisan a saját kérdésein.
Nem kérek bélyeget, hagyjon már ezzel!

Bori_L >!
Daryl Gregory: Afterparty

A Nexusban már kiderült, hogy egy okosdrogokról szóló üldözős történetet mennyire nagyon el lehet rontani, úgyhogy @charon nem túl lelkes (szóbeli) értékelése után kicsit félve kezdtem el olvasni a könyvet. Szerencsére végül nem volt nagy pofára esés, nem bántam meg, hogy Könyvhéten beruháztam rá. Ki lehetett volna hozni belőle valami mást, valami mélyebbet és elgondolkodtatóbbat, de azért nem volt ez rossz, sőt (kivéve az elgépeléseket és helyesírási hibákat).

Az okosdrog már önmagában is elég jó ötlet, és bár a neurobiológia sosem tartozott a kedvenc témáim közé, úgy láttam, hogy az író elég alaposan utánanézett a dolgoknak, és nem csak a levegőbe beszélt. Az még jobb, hogy a főszereplők nem tinik, hanem negyvenes, drogfüggő férfiak-nők, akiket szerintem elég jól sikerült eltalálni. Nem szoktam túl gyakran hasonló témájú könyveket olvasni, de mind Lyda skizofréniája, mind Ollie paranoiája hitelesnek tűnt. Utóbbi kellően hátborzongatóra is sikeredett. Az országokon átívelő üldözés kicsit untatott, és a fő kérdés (ki hozta forgalomba a drogot?) sem a legjobban eltalált, viszont Daryl Gregory mindent kihozott belőle, amit lehetett. Vagyis majdnem mindent, a végét még lehetett volna pofozgatni egy kicsit, a megoldás túl hatásvadász az én ízlésemnek (ugyanakkor viszont kellően elborult).

Természetesen sok szó esik a drogfüggőségről, bár inkább csak közvetve, nem túl szájbarágósan (annak ellenére, hogy a főszereplők közül a legtöbb drogfüggő vagy drogcsempész). Ami szintén jó, mert beszélni kell róla, még ha sci-fi formában is. A legzseniálisabb ötlet pedig az egészben szerintem a hosszútávú hallucináció, ami már a személyiség részévé válik. Sőt, még külső memóriaként is funkcionál. Még majdnem én is akartam egyet.

Dominik_Blasir>!
Daryl Gregory: Afterparty

Gregory nem tör nagy babérokra: nem akar mást, csak szórakoztatni. Élvezi, ha lubickolhat egy ötletében, de nem akar komoly kérdéseket feltenni, a nyilvánvalóan adódónál mélyebben nem akar gondolkodásra késztetni. Ezáltal a regénye egy kihasználatlan lehetőségnek is tűnhet (előző magyarul megjelent könyvénél is mintha ezt róttam volna föl neki), de szerintem nem erről van szó: Gregory-nál ez stíluselem, ő sokkal inkább azt akarja elérni, hogy az jusson eszünkbe, a saját életünket miként változtatná meg egy ilyen új világ. Szórakoztatni akar, márpedig erre tökéletes ez a thrillerbe ágyazott drogos-gyógyszeres jövő: s ha közben az is eszünkbe jut, mi hogyan reagálnánk, ha egy reggel Dr. Glória ülne az ágyunk mellett… – nos, annál jobb.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-10-28+…

kvzs P>!
Daryl Gregory: Afterparty

A mindennapi őrületünket add meg nekünk!
Adva van egy rakat szereplő, akik mind különböző mentális betegségben szenvednek, a többségük ráadásul még drogfüggő is. Emellett adva van egy drog, ami személyessé teszi Istent, és „véletlenül” kikerül az utcára. Ez a csapat őrült nekiáll kinyomozni a drog eredetét és az utcára kerülés mikéntjét. Már maga a történet is eléggé izgalmas, de a legjobb a könyvben a szereplők személyes betegségeinek bemutatása. Van ugyanis saját angyallal és Istennel rendelkező szereplő, van aki betegesen paranoiás vagy esetleg több személyisége van. A végeredmény egy érdekes, sokszor vicces, de talán még többször ijesztő könyv, ami kis bepillantást nyújt az agyunk és a gyógyszergyárak működésébe, és elég sok kérdést felvet a normalitással, a hittel és az ijesztően gyorsan fejlődő drogtervezéssel kapcsolatban.

lilla_csanyi>!
Daryl Gregory: Afterparty

Már rég lógtam ezzel az értékeléssel, de lassan csak utolérem magam…:)
Emelem kalapom Daryl Gregory előtt. Ugyanis:
1) Képes volt férfi létére egy leszbikus, skizofrén fehér nőt megtenni főhősnek, mindezt úgy, hogy teljesen hiteles marad a karakter. Jesszusom, hát én sem tudom, mi játszódhat le egy leszbikus skizofrén nő lelkében, hogy sikerült akkor ez egy férfinek? Szóval már ezért pirospont.
2) A jövőkép nyomasztóan reális.
3) A szerző egy csomó nagyon fontos társadalmi problémát is felvet, de annyira lehelletfinoman érinti ezeket a kérdéseket, ahogy egy tollpihe cirógatja végig az ember bőrét…Óvatosan, csak érintőlegesen megemlíti a dolgokat, és teljes mértékben rád bízza, hogy akarsz-e vele foglalkozni és elgondolkodni róla, vagy sem.
4) A szereplőgárda kicsit az Óz, a csodák csodájára emlékeztet: Hőseink nem fenegyerekek, hanem ki-ki a maga módján és mértékben sérült, szerethető karakter.
Max csillagozást azért nem kap, mert valamiért nem tudtam nagy adagokban „fogyasztani”.
Mindenesetre egy nagyon okosan felépített, rétegelt könyv, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki szereti a borongós hangulatú, kicsit sci-fi, kicsit krimi szerelemgyerekeket. :)

Kovaxka P>!
Daryl Gregory: Afterparty

Nehezen értékelem. Ritkán olvasok sci-fit, nem is igazán tűnt annak, riasztóan valóságos volt. Felkeltette az érdeklődésem a fülszövegben szereplő „okosdrog-forradalom” és a pszichiátriai vonal is, de nem egészen azt kaptam, amit vártam. A sok okos kérdésfelvetés mellett nagyon kevés volt a válasz, persze lehet, hogy válaszok nincsenek is. Ami tetszett: az alapötlet, a filmszerűség, Doktor Glória, Sasha és a paklija, a nők közötti szerelem ábrázolása, a pszichiátriai kórképek megjelenítése. Ami nem fogott meg: a road movie jelleg, az üldözés egy idő után túlpörgetetté és érdektelenné vált számomra, majdnem félbehagytam. Hullámzónak éreztem a színvonalat, néhol túlírtnak, máshol vázlatosnak tűnt, bár a szerző agya és a tolla/billentyűzete is jól működik. Gondolatébresztő és érdekes, de alapvetően nem szerettem.

VirusSouljah>!
Daryl Gregory: Afterparty

A könyv a témája, címkéi miatt nagyon érdekelt, és nagyon tetszett is, ahogy elkezdődött a történet, és záporoztak az elmémbe történetet alkotó elemek, ötletek, karakterek, stílus.
A drognyomtató és az egész új drogkultúra amit kivált, nagyon jó sztorialap, rengeteg lehetőség rejlik benne. Hát még abban, hogy megismerünk egy szert, melynek hatására érezhetjük Isten Jelenlétét .

Kezdeti lelkesedésem némi érdektelenség követte. A cselekmény nem kapott el, így kicsit savanyú képpel jutottam el a könyv utolsó harmadához, ahol újra előkerült a kezdeti szikra, és kezdett bennem felértékelődni a történet, mivel ismét szájízemnek kedves kérdéseket kezdtünk el feszegetni. De a legvégén újra elbizonytalanodtam, kicsit soknak éreztem a „trükköket”, és nem kaptam azt a könyvtől, ami elégedettséggel töltött volna el.

Mellesleg lehet, hogy csak pont rossz példányt fogtam ki, de botrányos a könyv ragasztása. Amint kinyitottam elkezdődött az összeomlás, alig mertem lapozni, nehogy szétessen a kezemben.

http://moly.hu/idezetek/613638

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

Némelyik idegpálya annyira ősi, a gyökerek olyan mélyre nyúlnak, hogy időnként rá kell jönnünk, elsősorban állatok vagyunk. Mérlegelés, választás, önkontroll? Ezek mind csak később bukkantak fel a nagy evolúciós partin.

Spaceman_Spiff IP>!

A szerelem első látásra csak egy legenda, de a dübörgő szexuális vonzódás első látásra kőkemény tudomány. A limbikus rendszer tudja, mit akar, és megtesz minden tőle telhetőt, hogy megakadályozza a prefrontális kortexet, azt a nyavalygó, rosszmájú vénlány nagynénit, hogy véget vessen a bulinak. A génjeim börtöncellájuk rácsait verték a csajkájukkal, és teli torokból kiabáltak, hogy beteljesítsék evolúciós küldetésüket: Sza-po-rod-ni! Sza-po-rod-ni! A jelek szerint nem mindegyiket értesítették a szexuális orientációmról. A gének szörnyen közömbösek tudnak lenni a részletek iránt.

223. oldal, Tizennegyedik fejezet

1 hozzászólás
Bíró_Júlia>!

Mindig Isten kapja legkönnyebben a pozitív teljesítményértékeléseket.

17. oldal, Első fejezet (GABO, 2015)

V_Szilvió IP>!

Az agy egy közösség, gondolkodó modulok hatalmas tömege. Nem döntést hoz hanem kiköt egynél.

300. oldal

lilla_csanyi>!

Bobby a Nissanjában várt ránk. Kint hagytuk, akár egy kikötött kutyát, mert tartottunk tőle, hogy egy pánikbeteg skizó elriaszthatja a drogcsempészeket. Pontosabban még egy pánikbeteg skizó.

152. oldal

csartak P>!

– A barátod gonosz! – sziszegte Hootan. – Mondd ki! Gonosz és megérdemelte a halált!
Luke nekipréselődött az ajtónak, kezét felemelte, de nem látszott annyira rémültnek, mint amilyen én lettem volna, ha fegyvert nyomnak a képembe.
– Igen, gonosz volt! – mondta a fiú. – De ő nem… ő nem Szauron! Csak hozott egy rossz döntést.

Kapcsolódó szócikkek: Szauron / Sauron
VirusSouljah>!

Amikor az agy elkezd dolgozni, az összes része dolgozik, felhasználva minden adatot, amihez hozzájut… személyes tapasztalatokat, kulturális szabályokat, morális impulzusokat… minden bekerül a kosárba. Az egy részei megoldják az egyenletet a cselekvéshez… ezt nevezzük mi döntésnek, de valójában csak egy válaszról van szó. És minden válasz egy újabb információbevitel a következő egyenlethez. Valójában minden válasz változtat egy kicsit az agyon, felerősít bizonyos kapcsolatokat, meggyengít másokat. Ezért gondolnak az emberek szoftverként az elmére és hardverként az agyra, ami teljesen téves megközelítés…
Mert az egész hardver, elektromos kisülések futnak végig a vezetékekben, töltést hoznak létre, várják, hogy meghúzzák az érzelmi ravaszt. A fegyver magától sül el.

300. oldal

Bíró_Júlia>!

Senki sem tudja úgy adni a meleget, mint a heteró fiúk.

29. oldal, Második fejezet (GABO, 2015)

SchizoVampire P>!

    – Nincs szabad akaratunk – feleltem. – Legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod.
    – Honnan tudod, én hogyan gondolom?
    – Mert mindenki úgy gondolja. Mérlegelsz különböző lehetőségek között, aztán választasz egyet. De valójában nincs választás. Ez egy illúzió, amit az elme hoz létre, hogy úgy érezd, te irányítasz.
    – Pedig én elég biztos vagyok benne, hogy most úgy döntöttem, nem váglak ki a kocsiból.

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lyda Rose

Hasonló könyvek címkék alapján

Octavia E. Butler: A talentumok példázata
On Sai: Lucy
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Margaret Atwood: Testamentumok
Dancs Imre: A Programozó
T. J. Klune: A bábuk élete
Stephen King: A búra alatt
Mary Doria Russell: Verebecske
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Ben Counter: Lángoló galaxis