Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara 4.63 / 20

Másfél hónapig nem lehet hallgatni, mert aki szeret, az kérdez, vagy kér, a szeretetnek igenis szüksége van a szavakra.

215. oldal, Magvető 2005 (A fuldai kékvízesés)

Mostanában túl sok mindennel foglalkozom, és hát igazán bántott az is, hogy nélkülem lett ősz az udvarban, mert már ősz van, és nem tudom, mióta, nem tudom, melyik volt az a nap, amelyikkel végérvényesen közelebb kerülünk a lehulló gesztenyelevelek tapintatos neszezéséhez.

46. o. (Kutuzov unokája)

Fiatal fiú a föld, könnyű pihe testén a fű.

211. oldal, Magvető 2005 (A fuldai kékvízesés)

Hallottam, hogy megcsobban és visszavérzik szívemben az idő.

62. oldal, Magvető 2005 (Kalaf áriája)

A szigorúan titkosított jelentés arról szól, hogy a brazil válogatott néhány hete illegálisan beutazott az országba, s a Gólháza nevű településen több edzőmérkőzést játszott a helyi reakció prominens képviselőivel, kulákokkal és kulákfikkal, valamint a minden aljasságra kapható katolikus pappal.

301. oldal

Lehet ám az élet célja az is, hogy szeressünk, de soha ne értsük meg, miért. 1951 kora tavaszán egy Bisztrai Győző nevű szemét csirkefogó, aki a csalánosi Vörös Fű Termelőszövetkezet kapusa, kirúgást abszolvál. Öleld át a szívem, ha belehalok is, tartja a mondás. A labda elszáll a magasságos ég felé, és egyáltalán nem hull vissza. Több labda a Csalános nevű faluban nem lévén, a játék félbeszakad, csakhogy alig félóra múltán Bisztrai Győző az Államvédelmi Hatóság fekete rabomobiljában tesz vallomást arról, hogyan küldte – a labdába rejtve – az ország felett cirkáló amerikai kémrepülőgépnek a Vörös Fű Termelőszövetkezet összesített káderlapját, következő évi vetéstervét, valamint az új, fiatal elnök retusálatlan fotóját.

300. old /A brazilok labdája/

Ezt akkor meséld el nekem, mondta a nyomozó.
Már csupa árnyék volt az arca, a keze remegett; engem pedig meghatott ez a figyelem. És mesélni kezdtem, és dehogy esett nehezemre, mert erre vártam, ezért mosolyogtam, mert jólesett beszélni az életemről, és, azt hiszem, az emberek többsége is erre vár, nagyon várják, hogy végre elkezdhessék valaki olyannak, aki talán többet tud, mint ők maguk, és egyszer csak közbeszól, és kijavítja az elrontott fejezeteket.

(A veinhageni rózsabokrok)

Elvtárs, elvtárs – suttogta, hogy a homlokomon éreztem forró leheletét. Engem még senki sem szólított elvtársnak. Úgy éreztem, menten bepisilek. Csodálkoztam, hogy nem jut az eszembe Sálinger elvtárs felesége. Dumumba elvtársnő állt az ezüstösen csorgó holdfényben, egyik fülében csontsarló, a másikban csontkalapács szórta a szikrát.

363. oldal /Szerelmem, Dumumba elvtársnő/

A világon minden délután kettő és három között történik.

47. o. (Kutuzov unokája)

Amikor azt kérdezték a lánytól, nem gondolta-e különösnek, hogy éjszaka egy ismeretlen fiatalember fekszik mellé gazdájának házában, továbbá nem furcsállta-e, hogy megöleli ez az ember és magáévá teszi, majd pedig pénzt kér tőle, és nem gondolta-e, amikor reggel fölfedezte a bűntényt, hogy a titokzatos éjszakai látogató, úgymond, kapcsolatban áll a borzalmas családirtással, akkor a szolgáló, ez az együgyű teremtés lesütötte szemét, és csak annyit mondott, hogy mindezeket egyáltalán nem gondolta, ő általában nem érti az úgynevezett összefüggéseket, erre őt nem tanították ki, azt mindenesetre elárulhatja, hogy régtől várja, hogy valaki megajándékozza az életre szóló szerelem alkalmával, s ez most megtörtént. Ha őszinte akar lenni, bevallhatja, hogy nem egészen ilyen körülményekre számított, de ez most már mindegy.

172-173. oldal, Magvető 2005 (A müttenheimi szörny különös históriája)