A könnymutatványosok legendája 41 vélemény


Goran Dalmatinac, Feketekő Péter, Zorán Vukovics, Aaron Blumm és Franjo Mandebaba. Öt vándor könnymutatványos. A horvát, a magyar, a szerb, a zsidó és a török. Jégesőt sírnak és fekete skarabeust, akácmézet vagy habzó vért, meg csillámló tört üveget. Mutatványos szekerükkel keresztül-kasul bejárják a 16-17. századi Kelet-Európa rémületes és gyönyörű világát, ezt a kézzel fogható és sohasem létezett, meséktől és látomásoktól, legendáktól és álmoktól duzzadó, veszélyes univerzumot.
Darvasi László immár európai hírű nagyregényét első megjelenésekor dúsgazdag cselekményéért, szélesen áradó elbeszélésmódjáért, a történet régóta várt, győztes visszatéréseként ünnepelték olvasói és kritikusai. Ma már jobban láthatók benne azok a javaslatok, elmozdulások és erők, amelyek nem a hagyományos elbeszélésmódok újraélesztését, hanem esemény és történet, leírás és elbeszélés, történelem és fikció fogalmainak újragondolását eredményezték a történő magyar irodalomban.
A könnymutatványosok legendája, Darvasi László első regénye, a kortárs magyar próza egyik legnagyobb jelentőségű viszonyítási pontja 1999-ben jelent meg először. Az elmúlt tíz esztendő nem talált fogást rajta. Ma is nagyszabású, emlékezetes és mindvégig varázslatosan szép olvasmány.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| 9636761787 | 576 | Ugrás | |||
| 9789631427165 | 510 | Ugrás |

Most olvassa 9
Várólistán 57
Kívánságlistán 33
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Bevezetés a posztmodern irodalomba | ★ | 54 | 2014. május 25., 00:55 |
Népszerű értékelések
Darvasi uram a regényével megszédített, elkápráztatott, itt-ott megbotránkoztatott, de mindenkor jól elszórakoztatott. Csak gratulálni tudok. Ön aztán igazi mesélő! Először lassan, megfontoltan beszél, megválogatja a szavakat, majd úgy tűnik, egész más történetbe kezd bele, aztán visszakanyarodik, majd megint új témát vet fel, azt gondolnánk nem is annyira összefüggő történet, de nem, mert az összekötő kapocs minden esetben az öt könnymutatványos, de ők is csak fel-fel tűnnek, megteszik a maguk csodáját, s zörög is a kék könnycseppes szekér tova.
Nagyon tetszett a szerkesztése, az, hogy néhány szereplő köré tömöríti a cselekményt, nincs főszereplő, egyformán hangsúlyos a kuruc vitéz, a púpos törpe, a néma kém, a fafaragó, a posztókereskedő zsidó. Igazi középkori (a három részre szakadt Magyarországon játszódik) a szó szoros értelmében varázslatos történet, Szélkiáltó Borbálával a boszorkánnyal, a fából faragott ördöggel. És milyen buja!!! Nagyon szép a nyelvezete, de helyenként milyen trágár! De senki ne gondoljon, holmi érzelmes, szerelmi történetre, nagyon is véres , tragikus eseményeknek vagyunk szemtanúi. Olvasás közben Márquez száz év magánya jutott eszembe, hogy valósággal lehengerel a szóáradattal. Szóval kedvenc könyv lett, még akkor is, ha a végét nem egészen így képzeltem el.
Így mesélni!!
Gyerekkoromban éreztem ezt. Csak fekszem és hagyom hogy zubogjon rám, zsongítson a történet. Ringat, elvarázsol, nem mindig értem, de érzem, h. nekem, h. rólam, h. rólunk szól.
Varázslatos: ezért igaz.
Varázslatos: ezért szép.
Remélem nem kell velük találkoznom, de kóborolnak még valahol Könnymutatványosok
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Micsoda mondatok! Micsoda mesék! Végig az volt az érzésem,hogy soha nem lesz vége! Már jártam a szekérrel én is keresztül,kasul,néha se füle,se farka nem volt,mégis úgy éreztem,varázslat tart fogva.A mesélés,a történetmondás varázslata.Egész egyszerűen,zseniális! De,ahogy @meseanyu írta,csak edzetteknek! Piha! Vakuljon meg az ég!
Darvasi László lassan a kedvenc kortárs írómutatványosom. Zsonglőrködik a szavakkal, mesékkel, történelmi dátumokkal, mi pedig sodródunk, figyelünk és néha megpróbáljuk megfejteni a mutatvány trükkjeit. Nem tudom, bárkinek sikerült-e eddig elcsípnie egy-egy kulissza trükköt, én biztos hogy majd próbálkozom még – az újraolvasás garantált.
Darvasi a kortárs magyar irodalom egyik jellegzetes írószemélyisége. A témaválasztása is mindig meghatározó, benne van minden ami előfordulhat a környezetünkben, a sokszínű nemzetisége, a háborúk, csatározások és a mese, amely nélkül nehezen lenne elviselhető a világ. Ebben a regényében és a Virágzabálók-ban is hömpölyög a cselekmény, fura figurák népesítik be a könyv lapjait és ehhez tartozik még egy nagyon sajátos nyelvezet. Különleges jelzők, szokatlan szóösszetételek és ennek az eredményeként nagyon megbabonázó regények kerülnek a kezünkbe, letehetetlenül.
Nagyon tetszett. Szeretném megfogalmazni, hogy miért, de nem sikerül. El kell olvasni!
Az első 50 oldalon kb. úgy voltam vele, hogy mégis mi a frász ez?! Aztán magával ragadott… a felét nem értettem, hogy éppen mi miért történik, vagy egyáltalán hogyan lehetséges, de egyszerűen… ez az a könyv, amire azt lehet mondani, hogy olvastatja magát. És csodás képeket ír le, nem egyszer gondolkodtam rajta, hogy milyen jó lenne rajzolni vagy festeni tudni, rengeteg képet örökítettem volna így meg szívem szerint…
Már a nyelvezetért járna az öt csillag, de ráadásul ott vannak a történetek is. Piha!
1 kommentZseniális könyv, a kortárs magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye. Nem szabad kihagyni.
hihetetlenül jó könyv, mint egy véget nem érő történet, jó volt benne lenni.tökéletes!
Népszerű idézetek
Kutyánk a halál, okos és hűséges lény. Jár a nyomunkban, őrzi az udvarunkat. S ha üt az óra, a mellünkre fekszik és lenyalja az arcunkról az öröm és a bánat maskaráját. Kinyalja pillantásunkból az összes könnyet, csak hogy az örökkévalóság költözhessen a szemgödrünkbe.
Az idő már csak telni fog. Nincs több haladék. Aki szégyenlős, szerelem nélkül marad. Aki gyáva, az is magának marad.
202. old.
Jelenkor Kiadó, 1999
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Új őrülettel, fertelmesen büdös zöld levelekkel, a dohánnyal babrál. Vakuljon meg a világ! A báró még a kávéitalt, ezt a keserű szarlevet is képes leengedni a torkán. A görögök szállítják neki, egyenesen Sztambul segge lyukából. A kávé a török aljas mákonya. Gazemberség! Méreg! Ha Bulgáriában vagy Macedóniában elfognak egy szállítmányt, a kövérebb görög kereskedőket megnyúzzák, dugtak-e a bőrük alá mérgezett kávészemeket, hogy haláluk után, bosszúból, halálos kávécserjék nőjenek a vérüket veszejtő földön.
155. oldal
….mert az emberi természet képtelen hosszan elviselni a tőle különbözőt. Ki tudja, talán ez így helyes. Ne lélegezzen sokáig közöttünk az, akit imádnunk rendeltetett.
354. oldal
Az ember legnagyobb tragédiája az, ha mutatványossá kell lennie, s egyre megy, hogy a könnyeivel, a lelkével vagy a testével mutatványoskodik az ember…
A leheletünkből mindig marad ott is, ahol megszületünk. Menjünk bárhová és legyünk bárki, nagyúr, akasztófavirág, pénzeszsák vagy sápadt állú diák, a lelkünkből mindig sírdogál egy fátyolka a föld felett, hol először ordítottunk az életünk miatt, és ami csak a miénk. Köpjön, rúgjon bárhová a sors, élünk ott is, ahol megszülettünk.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Arnót nagyot rázott busa fején, és elmagyarázta az asszonyának, hogy az emberek mindenféle nyomokat hagynak a világban. Ilyen a hímvesszők tojásfehére, a dunnákba, paplanokba beletört asszonykörmök félholdja, ilyen a leánylepedők vércsöppeinek rajza, ilyenek a szavak, amiket az éjszakának suttognak és nyögdécselnek az emberek, és nyilván egy ilyen álomból maradt a világra a telihold, a fa, a felhő, az első kézzel írt könyv
219. old.
Jelenkor Kiadó, 1999
Nincsen olyan ember, akinek az életében egyszer ne köszönne be az a pillanat, amikor mélységesen szégyelli, hogy él. Az élet szégyen, mert minden pillanata botrányos.
Inni jobb, mint nem inni. Az ivásnál meg csak a szerelem jobb. Sokat és jókat inni, no meg szerelmesnek is lenni, hát ez már olyan mennyországi lehetősége e siromvölgyi kurva földi létnek, amiről helyesebb szavakat sem ejteni, úgyis csak kevés érdemtelennek adatik meg.
93. old.
Jelenkor Kiadó, 1999
…Szegeden kifaragta a Szűz Máriát is. Jól van, többet is tett. Könnyeket faragott a fájdalamtól szépséges arcra. Ám néhány nap múltán a fakönnyek fölszáradtak a Szűz arcáról. Innen tudta meg, hogy rosszul faragta ki a fájdalmat.
217. old.
Jelenkor Kiadó, 1999

