A könnymutatványosok legendája 92% 41 vélemény

Darvasi uram a regényével megszédített, elkápráztatott, itt-ott megbotránkoztatott, de mindenkor jól elszórakoztatott. Csak gratulálni tudok. Ön aztán igazi mesélő! Először lassan, megfontoltan beszél, megválogatja a szavakat, majd úgy tűnik, egész más történetbe kezd bele, aztán visszakanyarodik, majd megint új témát vet fel, azt gondolnánk nem is annyira összefüggő történet, de nem, mert az összekötő kapocs minden esetben az öt könnymutatványos, de ők is csak fel-fel tűnnek, megteszik a maguk csodáját, s zörög is a kék könnycseppes szekér tova.
Nagyon tetszett a szerkesztése, az, hogy néhány szereplő köré tömöríti a cselekményt, nincs főszereplő, egyformán hangsúlyos a kuruc vitéz, a púpos törpe, a néma kém, a fafaragó, a posztókereskedő zsidó. Igazi középkori (a három részre szakadt Magyarországon játszódik) a szó szoros értelmében varázslatos történet, Szélkiáltó Borbálával a boszorkánnyal, a fából faragott ördöggel. És milyen buja!!! Nagyon szép a nyelvezete, de helyenként milyen trágár! De senki ne gondoljon, holmi érzelmes, szerelmi történetre, nagyon is véres , tragikus eseményeknek vagyunk szemtanúi. Olvasás közben Márquez száz év magánya jutott eszembe, hogy valósággal lehengerel a szóáradattal. Szóval kedvenc könyv lett, még akkor is, ha a végét nem egészen így képzeltem el.

Így mesélni!!
Gyerekkoromban éreztem ezt. Csak fekszem és hagyom hogy zubogjon rám, zsongítson a történet. Ringat, elvarázsol, nem mindig értem, de érzem, h. nekem, h. rólam, h. rólunk szól.
Varázslatos: ezért igaz.
Varázslatos: ezért szép.
Remélem nem kell velük találkoznom, de kóborolnak még valahol Könnymutatványosok

Micsoda mondatok! Micsoda mesék! Végig az volt az érzésem,hogy soha nem lesz vége! Már jártam a szekérrel én is keresztül,kasul,néha se füle,se farka nem volt,mégis úgy éreztem,varázslat tart fogva.A mesélés,a történetmondás varázslata.Egész egyszerűen,zseniális! De,ahogy @meseanyu írta,csak edzetteknek! Piha! Vakuljon meg az ég!

Darvasi László lassan a kedvenc kortárs írómutatványosom. Zsonglőrködik a szavakkal, mesékkel, történelmi dátumokkal, mi pedig sodródunk, figyelünk és néha megpróbáljuk megfejteni a mutatvány trükkjeit. Nem tudom, bárkinek sikerült-e eddig elcsípnie egy-egy kulissza trükköt, én biztos hogy majd próbálkozom még – az újraolvasás garantált.

Darvasi a kortárs magyar irodalom egyik jellegzetes írószemélyisége. A témaválasztása is mindig meghatározó, benne van minden ami előfordulhat a környezetünkben, a sokszínű nemzetisége, a háborúk, csatározások és a mese, amely nélkül nehezen lenne elviselhető a világ. Ebben a regényében és a Virágzabálók-ban is hömpölyög a cselekmény, fura figurák népesítik be a könyv lapjait és ehhez tartozik még egy nagyon sajátos nyelvezet. Különleges jelzők, szokatlan szóösszetételek és ennek az eredményeként nagyon megbabonázó regények kerülnek a kezünkbe, letehetetlenül.

Nagyon tetszett. Szeretném megfogalmazni, hogy miért, de nem sikerül. El kell olvasni!

Az első 50 oldalon kb. úgy voltam vele, hogy mégis mi a frász ez?! Aztán magával ragadott… a felét nem értettem, hogy éppen mi miért történik, vagy egyáltalán hogyan lehetséges, de egyszerűen… ez az a könyv, amire azt lehet mondani, hogy olvastatja magát. És csodás képeket ír le, nem egyszer gondolkodtam rajta, hogy milyen jó lenne rajzolni vagy festeni tudni, rengeteg képet örökítettem volna így meg szívem szerint…

Már a nyelvezetért járna az öt csillag, de ráadásul ott vannak a történetek is. Piha!

Zseniális könyv, a kortárs magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye. Nem szabad kihagyni.

hihetetlenül jó könyv, mint egy véget nem érő történet, jó volt benne lenni.tökéletes!