Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az éjszaka szövetségesei (Darren Shan regényes története 8.) 226 csillagozás
A Vérszipolyok Ura utáni hajsza folytatódik. A Herceg és csapata visszatér a városkába, melyet hajdanán Murlough, az őrült vérszipoly tartott rettegésben. Most azonban kísértetiesebb dolgokkal kell szembenézniük: ki lehet Kampós, aki szemmel láthatólag vámpírvadásznak tűnik? Miféle tréfa folytán jelenik meg Mr. Crepsleynél a tanfelügyelő, aki szeretné beiskolázni Darrent? Mit keres Debbie Holmes ebben az elátkozott városban?
Azonban még nem jött el az igazság pillanata… Ráadásul feltűnik Steve Leonard is, Darren hajdani barátja. Most már csak az a kérdés, hogy ki kit üldöz….
Eredeti mű: Darren Shan: Allies of the Night
Eredeti megjelenés éve: 2002
Kedvencnek jelölte 35
Most olvassa 4
Várólistán 26
Kívánságlistán 28
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hah a könyv első fele nagyon izgalmas és vicces volt, tetszett, hogy Darrennek iskolába kell járnia :D A felétől viszont nagyon idegesített… -.- Komolyan, hogy lehetett olyan naiv, hogy rögtön beszopta, amit Steve mondott? Hát még mindig nem tanulta meg, hogy ha Mr. Crepsley mond valamit, akkor az úgy is van? A Kampós meg… ki más lehetett volna? Nem tudom elképzelni, hogy ha egyszer tanúja voltam annak, hogy valaki elveszti a két kezét, azt annyira elfelejtsem, hogy még akkor se jusson eszembe, ha konkrétan célozgatnak rá… szóval Darren még mindig sötét… nagyon.
Az sem tetszett, hogy újra feltűnt Debbie. Gyerekként még jófej volt, de most ki lehetett volna hagyni a sztoriból simán. (Főleg, hogy ha ő nem lett volna, Darren nyugodt szívvel kinyírhatta volna Steve-t… és volt Vérszipolyok Ura, nincs Vérszipolyok Ura – mert persze teljesen egyértelmű, hogy Steve az, olyan zseniális vagyok, hogy előre kitalálom egy gyerekkönyvben a fordulatokat.)
Szóval összességében jobban indult ez a rész, mint ahogy folytatódott, de mivel nagyon olvastatta magát, ezért egye fene megadom az 5 csillagot.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hú, hirtelen nem is tudom, mit írjak. Túl sok a véletlen, ahogy Harkat is megjegyezte. Örültem Debbie visszatérésének, habár eléggé furcsa volt. Ő megint csak egy olyan szereplő, aki arra emlékeztet, mennyire lassan is fejlődik fizikailag Darren, miközben lélekben egyre csak vénül. Érdekes volt látni Debbie vívódását, aki ezzel az egész helyzettel nem igazán tudott mit kezdeni. És Darren is hiába próbálkozik, valahol legbelül ő is tudja, ennek úgy se lesz jó vége.
Aztán ott volt Steve, aki… Charna zsigereire! Idegesít, hogy ennyire elvakult a dühtől, és félek, hogy amikor majd rádöbben, mennyire értelmetlenül gyűlöli Darrent, akkor már túl késő lesz neki. Gyanús volt az egész felbukkanása, ahogy említettem, túl sok a véletlen. És amikor az író felhívta a figyelmet a kesztyűjére, akkor ott már sejtettem, hogy ebből bizony gáz lesz. És lett is, de még milyen!
Érdekes, hogy egy részről kíváncsian és izgatottan várom a folytatást, ugyanakkor kicsit úgy érzem, mintha egy meredek havas lejtőn szánkáznék lefelé, és tudom, hogy a végén nem úszom meg sértetlenül. Tehát inkább aggódva várom a folytatást, és várom a pillanatot, amikor újabb, szívemnek kedves személyektől kell majd búcsút vennem. Mert már érzem, hogy ez elkerülhetetlen.
Lehet mondani, hogy kiszámítható könyvek, mégis Darren annyi fordulatot és meglepetést csempész mindegyik részbe (egyes darabokba különösen), hogy bámulatos, amiket véghezvisz!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Először én is hittem Stevenek, de aztán nagyot csalódtam:(
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nekem ez a rész is tetszett ugyan úgy ahogy a többi. Bár Steve nél számítottam hogy csapda, de R.V. nél meglepődtem, nem számítottam rá hogy még vissza tér.
Nagyon izgalmas, mint az előző részek is. Egy nap alatt befaltam és már várom, hogy elkezdjem a következő részt.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon örültem Steve-nek. Gyermeki lelkemnek ő volt az egyik kedvence, bár most már gonoszkodás ide vagy oda, nem bírtam vele meglenni. Meg túlságosan átlátszó volt, ahogy elrejtette a jegyeit, kár, hogy Larten nem gyanakodott annyira, hogy leellenőrizze, mizu vele.
És sajnos kezdenek fokozatosan felbukkanni a régi szereplők, ami utal a végjátékra, és hogy lassan ki kell szakadnunk ebből a világból. És hogy fájdalmas lesz odáig az út.
Habár újraolvasás, az elsőnél valószínűleg csak átfutottam rajta, mert semmire se emlékeztem. Így aztán ért is pár meglepi:)
Bár azért nekem mindig is gyanús volt …. (majd megtudjátok, hogy ki ha elolvassátok)
Kedvenc helyszíneim közé tartozik Mr Crepsley szülővárosa (valami nevet adhatnának neki – vagy csak én siklottam el a név felett olvasáskor?), így az egyik kedvenc részem ez a sorozatból.
Népszerű idézetek
– Akarod, hogy elkísérjelek az iskoláig? – kérdezte Mr. Crepsley ártatlan képpel. – Sok veszélyes útkereszteződésen kell átmenned. Vagy talán megkérhetnél egy aranyos nénit, hogy fogja meg a kezed, és…
– Fogja be – mordultam rá, és a könyvekkel teli hátizsákkal a vállamon kirobogtam az ajtón.
44. oldal
Ki kellett találnom a módját, hogyan érhetném el, hogy felnőttnek tekintsen, és ne gyereknek. Mi lenne, ha megmondanám neki az igazat? Elképzeltem, amint tapintatosan közlöm vele a hírt:
– Debbie, készülj fel egy nagy megrázkódtatásra – én vámpír vagyok.
– Hát ez szép.
– Nem is vagy kiborulva miatta?
– Miért, kéne?
– Vért iszom! Éjfélkor odalopózom a gyanútlanul alvó emberekhez, és megcsapolom az ereiket!
– Hát… senki sem tökéletes.

















































































