„Mostantól itt minden az Árnyak Urának tartozik engedelmességgel – mondta Steve halkan. – Ez itt már az én világom…”
Darren Shan hazamegy. A világ, amely valaha az övé volt, pokollá válik. Régi ellenségei lesnek rá. Sorsdöntő lépéseket kell tennie. Bizonyosnak látszik, hogy sorsa a pusztulás, a világ fölött átveszi az uralmat az Éjszaka Fejedelme…
Eredeti mű: Darren Shan: Lord of the Shadows
Eredeti megjelenés éve: 2004
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Na azért ez már messze áll az első kötetek bugyutaságától – kőkemény, kegyetlen és véres, a szereplők csak úgy hullanak :( Nem is értem, ez már nem gyerekkönyv, és ifjúságinak is elég durva :D
Teljesen egyértelmű volt, hogy Mr. Tall Evanna testvére – vagy mit gondoltak, miért lát bele a jövőbe? -.- Pff. Az sem érintett váratlanul, hogy Darius Annie fia, mert sajnos a főbb dolgokat már akaratom ellenére idő előtt megtudtam… És szegény kis Shancus :(
Izgalmas rész volt, és az eddigi legsötétebb szerintem… megyek is, kezdem a folytatást, most már kíváncsi vagyok a végére.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Először is: hiányzik Mr. Crespley. Nélküle már valahogy nem az igazi. Másodszor: nagyon jó volt ez a rész is.
Jó volt megint a cirkuszban lenni, bár utólag azt kívánom, bár ne maradtak volna ott Darrenék. A színház valahogy sorsszerű volt. Ahol elkezdődött az egész, ott is végződik (majdnem). És Darius. Fura, de én úgy tudtam. :) Lehet, hogy túl sok könyvet olvastam már, vagy csak tudom, milyen csavarokat lehet beletenni a könyvekbe, de én annyira éreztem, hogy ez az igazság.
Már csak egy rész van hátra, és nagyon várom, hogy hogyan fogja megoldani az író a boldog véget. Mert az előrejelzések szerinti katasztrofális vég nem hiszem, hogy túl nyerő lenne. Szóval, kíváncsi vagyok, hogyan fogja Darren elkerülni a végzetét.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez a kötet is nagyon is izgalmas volt. Stevet még jobban utálom. Mr. Tallt nagyon sajnáltam. Shancus halálán meg is könnyeztem egy kicsit. Végig sejtettem, hogy Annienek és Stevenek közös gyereke van. És most jön az utolsó rész… Várom is hogy kiolvassam meg nem is.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A borító itt is furcsa, mivel most a háttérben álló emberek közül melyik akar lenni R.V., akinek kampókezei vannak? Mivel mindkét férfiú teljesen ép. Ejnye, Papp Beatrix, vagy az, aki nem tájékoztatott kellőképpen!
Itt kicsit szívetszorongató, hogy szegény cirkuszos társaink, az itteni családunk ilyen veszélybe kerül. Shancusért annyira nem fájt a szívem, Evráért annyira odáig voltam kölökkoromban, hogy nem bírtam apaként gondolni rá. Muszáj volt, de inkább menekültem előle, és maradt nekem a fiatal-Evra.
Mr. Tall halála megrázott, nem gondoltam volna, hogy vele végezni lehet. Meg sajnos akkori barátnő, akivel rajongtunk a sorozatért, előre elárulta nekem telefonon, hogy ez fog történni. Fuh, dejó, hogy nem személyesen mondta!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jó volt visszatérni Shan városába és megtudni mi történt a családjával és a barátaival.
Na itt már eldurvulnak a dolgok, és az utolsó fejezet, utolsó pár mondata és cselekedetei, azok aztán rátettek csak egy lapátra az egészre. Nagyon jó érsz volt, és már tényleg érződött, hogy jön a fináléééé!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mint minden eddigi kötet ez is nagyon érdekes volt, bár a címből arra következtettem, hogy lesz némi előrelépés a Steve-vel való háborúban. Persze miért is kellett volna lelőni a végét, hiszen van még egy könyv. Rögtön neki is állok. Ja, és rájöttem, hogyan létezhetett egyszerre Harkat és Kurda. Ebben a kötetben volt részletesen leírva, hogy egy időben nem létezhetnek együtt. Mivel Harkat a jövőből jött, lényegében időn kívül létezett. Vagy valami ilyesmi, de legalább nem maradt megválaszolatlan kérdésem. És ennek nagyon örülök.
− Miért van rajtad napszemüveg? − nézett rám értetlenül Shancus. − Éjszaka van.
− Mert olyan csúnya vagy, hogy védőszemüveg nélkül rád se tudok nézni – feleltem.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Észrevettem, hogy Vancha gyakran nyugtalanul körbepillant, mintha várna valakire. Akkor nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, de most már tudom, hogy mit keresett – a halált.
Egyedül Vancha érezte meg a halál szelét aznap a szobában, amint örökös tekintete végigpásztázott minket, figyelve… várva… választva.
