Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Áldozat (Démonvilág 4.) 90 csillagozás
Már majdnem kiérek a szabadba, amikor hátborzongató suttogás hangzik fel a hátam mögött. „Apróóósááág..” Megfordulok. Ne látok semmit, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. Segítségért kiáltanék, de képtelen vagyok rá. Aztán karmok csapnak elő a sötétből.. eltorzult arc.. tűzben égő szempár.. vicsorgón, durva állkapocs.. a démon rám veti magát.
Csecsemőként Bec az életéért küzdött. Mialatt papnőnek tanul, azért küzd, hogy fogadja be a klán, amelynek szüksége van az aprócska lány kivételes képességeire, mégis fél a benne lakozó varázserőtől. És amikor feltűnnek a démonok, az efféle küzdelmek helyét véres harc veszi át.
Bec varázsereje gyenge, de aztán sorsa összehozza egy druidával, aki felfedi előtte a csillagok mágiájának titkait. Drust vezetésével a lány és néhány bátor harcos hosszú, veszélyekkel teli útra indul, hogy visszaűzze a förtelmes rémalakokat a saját világukba.
A maroknyi csapat emberfeletti erővel harcol, bármilyen… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2006

Kedvencnek jelölte 20
Most olvassa 3
Várólistán 28
Kívánságlistán 15
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tetszett, bár kicsit fura volt, hogy a kelták idejében játszódott.
Connla egy gerinctelen féreg volt.
Bec nagyon kedves és bátor volt, bár a családi hátterén meglepődtem.
Akárcsak a mi druidánk indokaia.
Bran volt a kedvenc szereplőm.
Vész herceg egy aljas démon. Egyáltalán nem erre a végre számítottam!
Nagyon tetszett, de ez most kivételesen nem megy kedvencek közé. Kezd egy kicsit sok lenni az eseményszál, de majd meglátjuk, mi lesz ennek a szerepe a végkifejletben, lehet, hogy még utólag kedvencelem. :)
Az egész Démonvilág-sorozat legjobb kötete. Bec karaktere, és ez a különösen sötét hangulata fantasztikus.
Olvasás közben eszembe jutott, hogy miért is szeretem annyira Darren Shant.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Számomra ez a sorozat legdurvább kötete. Nem mintha a többi tündér mese lenne, de akkor is. Volt egy film a Scantum. Az kábé ilyen volt. A főszereplő élve akarja megúszni a történéseket és eközben társai sorra meghalnak és a végén ő is. Vagy mégsem?
Ez a rész igen kegyetlenre sikeredett. A hangulata teljesen eltér az előző részektől, de valamilyen szinten ez a jó benne. Pár kérdésre megkapjuk a választ, de kapunk helyette újakat. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mit tartogat számomra a folytatás. :)
Az egyetlen rész, amire valóban illik a hátborzongató és az ijesztő jelző… talán még a tizedik rész érte el azt a hatást, amit ez. Egyértelműen csillagos ötös
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon tetszett ez a rész, sokkal jobban megfogott a hangulata, mint az előzőeknek, főképp a világ miatt, tetszett ez a hőskori fantasy-jellege. Mivel nagy rajongója vagyok az ír/kelta kultúrának, így nem bántott különösebben, hogy Shan nagy hangsúlyt fektetett a mitológia bemutatására, sőt, értékeltem. Azt már kevésbé, hogy a keresztényeket igen negatív színben tüntette fel, de meg tudom érteni, hogy a druidák szemében ilyennek tűntek az akkori térítők. A szereplők egyébként elég szimpatikusak voltak, az író nagyon hitelesen ábrázolta az akkori emberek gondolkodásmódját, épp ezért nehéz volt azonosulni velük olykor, de ezúttal nem bántam. *SPOILER* Már az elején tudtam, hogy a csapatból minden épelméjű ember meg fog halni, így nem is nagyon lepődtem meg rajta, de azért sajnáltam őket. *SPOILER VÉGE* A motivációk nem minden esetben voltak tiszták, értek párszor meglepetések, emellett a cím jelentésén és a végkifejleten kívül nem sikerült mindent kitalálnom, ezért pedig pirospont jár az írónak. :D Kíváncsi vagyok, merre megy tovább a történet, de félek, hogy a következő rész nem fog ennyire tetszeni. :S
A cselekmény és a történet előtt le a kalappal. Lenyűgöző, gyors, eseménydús. A karakterek annyira nem szerethetők, mint az előzőekben. Ez fél csillag mínusz eddig.
Mit ne mondjak, elég nehezen érthető volt számomra. Elég bonyolult öt csilliárd fogalmat állandóan fejben tartani, miközben olyan szépen haladnak az események. Itt a másik fél csillag. Az első három könyv sokkal jobban tetszett, de talán a következővel majd jobban járok.
Népszerű idézetek
-Fiú! – vakkantja Conn, és egyik lábával meglöki a térdét. Az fel sem veszi. – Fiú! Ki vagy te? Mit keresel itt?
A fiú nem felel. Conn már nyitná a száját, hogy rákiáltson, de aztán nem teszi. Rám néz, és bólint. Idegesen megnyalom a szám szélét, és az idegen fiú mellé guggolok. Figyelem, ahogy a virággal játszik. Már nem gondolom, hogy egy druida segédje lenne. Conn nem tévedett – a fiú félnótás, de olyan félnótás, akit valamiképpen megáldottak az istenek.
-Szép ez a virág – mondom halkan.
A fiú tekintete megáll rajtam egy pillanatra, vigyorog, majd felém nyújtja a virágot. Amikor elveszem tőle, tép egy másikat, a feje fölé emeli és ráhunyorog.
– Tudsz beszélni? – kérdem. – Érted, amit mondok?
Semmi válasz. Már újra kérdezném, amikor hangosan felkiált:
– Virág!
Összerezzenek a hang hallatán. Körülöttem a férfiak úgyszintén. Aztán, kissé zavartan, elnevetjük magunkat. A fiú ránk néz, elégedett.
– Virág! – kiáltja újra. Aztán a mosoly eltűnik az ajkáról. – Démonok! Ölni! Gyertek! – Talpra ugrik. – Gyertek! Gyorsan fut!
– Bogyó! – kiáltja Gyorsanfut, és a pocakját dörzsölgeti. Bizonyos szavak eljutnak az agyáig, és azokat ismételgeti.
– Nemrég ettünk – mondom neki. – Várnod kell a vacsoráig.
– Bogyó! – mondja Gyorsanfut újra, ezúttal szomorúan. Aztán a jobb lábát többször a földhöz dobbantja, és reménykedve néz rám. – Gyorsan fut?
– Nem – nyögök fel. – Még nem. Velünk kell maradnod.
– Gyorsan fut – sóhajtja, és egy utolsót dobbant a lábával, mintha azt tudatná velem, hogy a vihart is megelőzné, ha szabadjára engedném.


























































