A Sebhelyesek Háborújának megdöbbentő befejezése…. A népszerű Vámpír sorozat utolsó, befejező kötetét veheti kézbe az olvasó.
A Végzet fiai (Darren Shan regényes története 12.) 214 csillagozás
Eredeti mű: Darren Shan: Sons of Destiny
Eredeti megjelenés éve: 2004

Kedvencnek jelölte 44
Most olvassa 9
Várólistán 35
Kívánságlistán 30
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Na, essünk neki!
A csata rész (a várva várt) tetszett, szerintem kellőképpen ki volt dolgozva. Csak gyorsan véget ért. És a könyv felénél jártunk. És akkor eszembe jutott, hogy mi lesz ezután? Aztán jött a többi. És ez a szó motoszkált az agyamban: érdekes. Aztán meg ez: bonyolult. Aztán: OMG! (tudom, ez már mondat)
Fura mód Mr. Tiny és Darren és Steve rokonsága valahogy nem rázott meg. Nem tudtam, nem is tudhattam előre, mégis valahogy könnyen elfogadtam. Darren döntésével ugyanígy voltam. Nem sikongattam, hogy „ne tedd”, tudtam, hogy nincs más megoldás. De ami utána jött… Na, az sokkolt. Hogy így és úgy és… ÁÁÁ!!! Imádlak Darren Shan!
Kicsit olyan érzésem van, mintha nem is 12 könyvet, hanem csak egyet olvastam volna. Egy jó hosszú, izgalmas történetet. Voltak hibái persze, de melyik könyvnek nincsenek. A besorolásával nem értek igazán egyet (ifjúsági horror), bizonyos részei egyáltalán nem valók a fiatal olvasóknak (kiemelném a második rész végét, meg pl. a tizenkettediknek a végét).
Nem szaporítom a szót, nagyon szerettem ezt a sorozatot, és külön meg kell majd köszönnöm barátnőmnek, hogy ajánlotta. :) Én pedig lelkesen ajánlom mindenki másnak!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hiányozni fog a sorozat, az egyszer biztos. Utoljára Harrynél éreztem ekkora lelkesedést, mint most. Szó szerint faltam a köteteket, időt és alvást nem kímélve. :) De sajnos véget ért, és ezért egy kicsit szomorú vagyok. Olyan, mintha magam is búcsúznék mindenkitől. Ég veled, Darren! Hiányozni fogsz!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hát végeztem a sorozattal. Kicsit furcsának találom, mert ez már rég nem „Vámpír Könyv”, hanem valami természetfeletti maszlag az időről meg a világbékéről, ja és mellesleg vámpírokról. Nem tudom, mit gondoljak, de ez a kavarás az idővel engem sosem győz meg. Hogy visszamegyek a múltba, és akkor ezt csinálom, és akkor ez lesz – aha aha jólvan. Nem hinném, hogy az ember képes úgy felfogni az időt, hogy hihetően fantáziálgathasson arról, hogy mi lenne ha utazni tudna az időben. Szóval ezzel a maszlaggal nem etetett meg az író.
A nagy venezuelai szappanoperába illő csavart ( "én vagyok az apád!!" ) szintén idő előtt elspoilerezték nekem, de ez is mi volt :D Kíváncsi vagyok, mit szívott az író, amíg írta a sorozatot…
Szóval engem ez így nem győzött meg. Kár, hogy elkanyarodtunk a vámpíroktól ilyen természetfeletti, időről meg térről meg emberiségről szóló fennkölt társalgásba, az is meglepett, hogy Darren a könyv felénél legyőzte Steve-et. Nekem ez így nem. Sajnálom. Adok négy csillagot, mert nem unatkoztam rajta, és mert jeee meghalt ez az idegesítő Darren (a végére már nem is volt annyira ostoba, de azért sok hajszálamat elvesztettem miatta :D). De ez a végzetes meg idősíkos dolog nem az én világom. (És Mr. Tiny tényleg egy köcsög, hát hagytam magamat félrevezetni -.-)
Nem bántam meg, hogy végigolvastam a könyveket, mert egy olyan hiányt pótoltam velük, ami mindig is zavart, hiszen ez a könyvsorozat a generációm egyik meghatározó ifjúsági sorozata volt. Azt nem tudom, hogy tizenévesen hogy tetszett volna, most így befejezve úgy érzem, „egynek elment”. Annyira nem is bánom, hogy nem olvastam korábban.
Amikor olvastam, emlékszem, hogy vért adtam, és még szédelegve sem tudtam letenni, majd leestem a villamosról, de még annyi időre se tudtam abbahagyni az olvasást :DDD
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hihetetlen! Ilyen befejezést!! A legbravúrosabb, amit valaha olvastam. Napokig a hatása alatt voltam, hogy ilyet hogy lehet kitalálni.
Igaz, üresnek is éreztem magam, mert évekig olvastam (a megjelenéssel egy időben olvastam a könyveket) és ahogy vége lett.. Mintha meg se történt volna… De ez a legjobb befejezés! Fantasztikus!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Általában úgy vagyok azokkal a könyvekkel, ami nem happy end, hogy elolvasom de csak egyszer, és általában elmegy a kedvem az egész sorozattól emiatt. Most azonban máshogy történt. Nagyon leleményesen oldotta meg Darren Shan a könyv befejezését.
Nem happy end, de mégsem szomorú vég. Talán ez az egyik legjobb befejezés amit valaha olvastam.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egyedül az nem tetszett, hogy Darren végül elkergette fiatal önmagát a cirkuszból – jó így is a befejezés (lehet így a legjobb), de így az „elkergetett Darren” nem fogja megismerni azokat a személyeket, nem fogja átélni azokat a kalandokat, amiket megismertünk a 12 kötet alatt :( Csak a naplóból értesül róla, de akkor is – nem lesz az életében egy hús-vér Mr. Crepsley, valószínűleg nem ismeri meg Debbie-t, Samet, Evrát, nem jut el a Vámpírok Hegyére, és még sorolhatnám.
Plusz ha új fiú/lány veszi át Darren helyét a Sebhelyesek háborújában, honnan veszi, hogy Mr. Crepsley a Paradicsomban fogja várni, miközben így, hogy elfutott a cirkuszból, nem ismerkedett meg a vámpírral – ez lenne a kérdésem :D
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A sorozatot több éven át olvastam pár éve. Hihetetlenül tetszett annak idején, nagyon le tudott kötni, és még mindig sokszor visszaemlékezek egy-egy jelenetre, egyik szereplőre. Az egyik kedvencem ez a rész volt. Tökéletesen lezárja az egész sorozatot, egész jó, teljes történetet alakítva ki ezzel. Egészen részletesen leírta a vámpírok, és vérszipolyok világát, a szereplőket, így az épülő világban sokat tudtam fantáziálni, előre haladni.
Amit hiányoltam ebből a könyvből: valami, ami az öreg Lartent felidézi. Nagyon sajnáltam őt, így nem bántam volna, ha valami visszaemlékezésben, vagy effélében mesélnek többet róla – elvégre pont őt ismertük a legkevésbé ki. Valamint lehetett volna hosszabb az „időutazósdi” is. Sok kis érdekességet, titkot fel lehetett volna ott tárni, ami még jobban elmélyítette volna a sorozatot.
Összességében jó könyv, de gyerekésszel érdemes nekikezdeni, nagyoknak már nem feltétlenül ajánlom: egyszerűnek tűnhet.
Népszerű idézetek
De az életben rendszerint nem választhatjuk meg sorsdöntő pillanataink időpontját. Ha elkövetkezik, ott kell állnunk, hogy szembenézzünk velük, akármilyen állapotban vagyunk is.
69. oldal
Szerettem volna rálépni a fékre, hogy lelassítsam az időt, és kibogozzam, mi az értelme mindannak, ami itt folyik. Az élet azonban maga szabja meg a saját törvényeit, és maga diktálja a saját iramát. Néha a kezedbe kaphatod a gyeplőt, és lelassíthatod – máskor nem.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kinyújtottam feléjük a karomat, de ujjaink nem érték el egymást. Képzeletemben Mr. Crepsley integetett, és arcán szomorú kifejezés suhant át. Azután minden elmosódott. Már nem kapálóztam. A világ, a víz, az arcok eltűntek a szemem elől, majd az emlékezetemből is. Harsogó csend. Fénylő sötétség. Perzselő fagy.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem érzékelem az időt. Nincsenek nappalok, éjszakák, órák, percek – még másodpercek se. Egy hete vagyok itt? Egy éve, egy évszázada? Ki tudja? Dúl-e még a Sebhelyesek Háborúja? Elbuktak-e a vámpírok vagy a vérszipolyok? Elfoglalta-e valaki más a helyemet az Árnyak Urának székében? Értelmetlenül haltam meg? Nem tudom. Talán soha nem is fogom megtudni. Ez is része a büntetésemnek. Az engem sújtó átoknak.
A bosszúállás ösvénye mindig veszélyekkel teli. Ha azokat követed, akiket gyűlölsz, kiteszed magad annak, hogy azzá válsz, amivé ők.
Néha arra van szükség, hogy az ember harcoljon. Vannak helyzetek, amikor félre kell hajítania a nemesebb eszményeket, és be kell piszkolnia a kezét. De mindvégig törekednie kell a békére, és még a legvéresebb konfliktusok idején is keresnie kell a békés megoldás lehetőségét.
– Lehet, hogy ha egyszer bementünk, nem kerülünk ki onnan élve – jegyeztem meg.
– Ez negatív gondolkodásra vall – rótt meg Vancha.
– Akkor hát bemegyünk? – tudakolta Alice. – Még akkor is, ha létszámban és fegyverzetben túlerőben vannak?
– Igen – válaszolta rövid mérlegelés után Vancha. – Én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy most kezdjek józan belátásról töprengeni.


































































































