Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Vámpírok Hegye (Darren Shan regényes története 4.) 283 csillagozás
Hat év telt el azóta, hogy Darren elszegődött a Rémségek Cirkuszához. A fura társaság immáron családtagnak tekinti a félvámpírt, főleg azóta, hogy megmentette a Evra, a kígyótestű fiú életét. Azonban a Vámpírok Tanácsa is tudomást szerez az ifjú inasról… Ez azt jelenti, hogy a tábornokok és a hercegek látni kívánják…
Darren Mr. Crepsley és két csuklyás társaságában elindul a messzi hegységbe – a Tanács ugyanis ott tartja a gyűléseit. Az út korántsem veszélytelen: amerre lépnek, mindenütt vérengzés nyomaira bukkannak…
Darren rémisztő felismerésre jut: nincsenek egyedül…
Eredeti mű: Darren Shan: Vampire Mountain
Eredeti megjelenés éve: 2001
Szereplők népszerűség szerint

Kedvencnek jelölte 42
Most olvassa 6
Várólistán 30
Kívánságlistán 27
Kölcsönkérné 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Ez a rész annyira, de annyira fantasztikus volt! Imádtam az elejétől a végéig, s tényleg csak dicsérni tudom. Az elején még meglepődtem, milyen sok év telt el a két kötet között, viszont ez csak az előnyére szolgált, azt gondolom.
Az nálam csak pozitívum volt, hogy egyre többet megtudhattunk Mr. Crepsley múltjáról és gondolkodásáról, akárcsak a vámpírtársadalomról. Imádtam, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektettek Larten és Darren kapcsolatára, mert ez remek helyzeteket teremtett. Elég sokszor nevettem fel hangosan, a végén viszont tényleg meglepődtem. Izgalmas kötet lesz a következő is, abban biztos vagyok!
A 4 kötet közül amiket olvastam eddig ez tetszett a legjobban. Engem egyáltalán nem zavart, hogy Darren olyan sokat kérdezett ifjú vámpírként másképpen nem tudott volna meg sok mindent.
utánna nézterm és 2008-ban vagy 2009-ben olvastam el a sorozatot
( a film előtt direkt.. mert tetszett a film tailerje) hát a film valami katasztrófa de maradjunk a témánál:D
ez a kötet is jó :)) a farkasok Csíkos meg Rudi :D háh tök cukik. Crepsley-t tök bírtam (na nem mintha nem ő lenne a kedvenc szereplőm:)) h ő a nagy farkas szakértő:D
sokszor hangosan fel röhögtem :D
és már olvasom a halál próbáit letehetetlen könyvek és gyorsan kilehet őket olvasni
még mindig kedvenc ez a sorozat<3
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Eddig talán ez a rész tetszett a legjobban – pedig igazából nem is történik benne semmi. Eltelt hat év a legutóbbi kötet óta, ez szerencsére érződik is Darrenen, noha a gondolkodás még mindig nem az erőssége. (Sajnos Evra közben felnőtt :'()
Jók az új szereplők, Arrát sikerült nagyon tiszteletre méltónak ábrázolni, a harci jelenetük Darrennel nagyon tetszett. A hercegek is szimpatikusak, sőt, igazából egy szereplőt sem tudok, akit ne kedveltem volna meg valamilyen szinten. (De mi az, hogy a vámpírok is wc-re járnak? :DD)
A törpe személyektől már kezdtem agyvérzést kapni, de szerencsére velük kapcsolatban is változás állt be, végre a nevén szólítják Harkatot, mert ettől a megnevezéstől, hogy Törpe Személy, úgy éreztem, kifutok a világból. Azért a másik halála elég durva volt :O
Hmhm, de persze nem lett rendes lezárása a kötetnek, szóval most várhatok a Halál Próbáira :D
Micsoda karakternevek! Mika Ver Leth, meg Arra Sails, Kurda Smahl, stb… van ám fantáziája :D Kedvenc (gyakran említett) kifejezések: törpe személy (Harkat Mulds), megvérezett (vámpírrá tett). Dárensán-os.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem igazán tudok újdonságot mondani, még mindig nagyon szeretem Darren Shan mesélőkéjét. Ez a rész is nagyon jó volt, bár eddigi vámpíros élményeim után elég fura volt ez „a farkasok a rokonaink” téma, de sebaj. Tetszett nagyon a vámpírok hegye, ahogy elképzeltem, és izgatottan várom, mi lesz Darren sorsa ezek után. És persze komolyodik a történet, közeleg egy háború. Kíváncsian várom, mi sül ki Mr. Tiny üzenetéből.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez a része már kevésbé tetszett, mert olyan nagy izgalom nem volt benne. Inkább a vámpírtársadalom ábrázolása volt érdekes és jó volt újabb szereplőket látni. Ez egy kicsit olyan volt, mint a trilógiák második része, hogy átvezető egy nagyobb durranáshoz. A farkasok nagyon tetszettek benne és Kurdát is megkedveltem. Tetszett az, hogy végre Darren máshogy áll Mr. Crepsley-hez, itt volt már az ideje, még én is megkedveltem a vámpírt, pedig eddig nem tudtam hova tenni. Mindenféleképpen tovább olvasom a sorozatot, mert nagyon kíváncsi lettem a fő szálra.
Tetszett. Lekötötte a figyelmem, érdekes és izgalmas volt. Egyre több mindent megtudtunk a vámpírok életéről, egyre több az állandó és kedvenc szereplő. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire tetszik, ahogy Darren és Mr.Crepsley most már az életüket is feláldoznák egymásért :)
Népszerű idézetek
– Miért vetkőznek le? – néztem rájuk értetlenül.
– A ruháink valamelyest megvédenének bennünket, de a végén cafatokban lógnának rajtunk – magyarázta Gavner. – Jobb, ha megkíméljük őket.
Amikor levette a hosszúnadrágját is, megláttuk sárga boxeralsóját, amelybe rózsaszín elefántokat hímzett valaki.
– Ajándékba kaptam – mormolta, dühösen elvörösödve.
– Gondolom, valami asszonyszemélytől, akivel romantikus közelségbe kerültél – jegyzete meg Mr. Crepsley, és rendes körülmények között kemény vonalú szája a két sarkánál felfelé rándult, azzal fenyegetve, hogy mindjárt elmosolyodik.
– Szép nő volt – sóhajtott föl Gavner, és ujját végighúzta az egyik elefánt körvonalain. – Amúgy az alsóneműk terén gyalázatosan rossz ízlésű…
– Nemkülönben a férfiak terén – tettem hozzá kissé pimaszul.
51. oldal
A diák, míg tanul nem méltányolja a tanárait. Csak később, amikor már többet tud a világról, érti meg, milyen sokkal tartozik azoknak, akik nevelték. A jó tanár nem vár dicséretet, sem szeretetet a fiataloktól. Kivárja, hogy idővel megkapja tőlük.
Az élet egy nagy kihívás, és csak azok tudják igazán, mit jelent élni, akik elfogadják a kihívást.
– Hogyhogy maga nem eszik levest? – csodálkoztam Mr. Crepsleyn, aki csak a száraz kenyeret rágcsálta.
– Nem bírja a gyomrom a denevérhúslevest – felelte.
A kanál úton a szám felé megállt a levegőben. A levesbe áztatott kenyérdarab lepottyant az asztalra.
– Denevérhúsleves? – sikítottam.
– Persze – válaszolta Gavner. – Miért, mit gondoltál, miből készült?
Lebámultam a tányéromban sötétlő folyadékra. A barlangban félhomály volt, de most, hogy jobban odanéztem, láttam a léből kibukkanó vékony, bőrszerű szárnyat.
– Azt hiszem, hányni fogok – nyögtem.
Mr. Crepsley és Gavner vastag réntakarókba bugyolálva aludtak, amikor megérkeztem. Gavner hangosan horkolt. Így, hogy csak a fejük látszott ki, beillettek volna a világ legrondább pólyásainak! Sokért nem adtam volna, ha van olyan fényképezőgépem, amellyel le lehet kapni a vámpírokat!
43. oldal







