A vámpír inasa (Darren Shan regényes története 2.) 87% 343 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hm. Nem tudom, mit is írjak. Nagyon fura sorozat ez, néhol nagyon gyerekes, máskor meg még nekem is sok, pedig Stephen Kingen edződtem.
Mr. Crepsley karaktere továbbra is az abszolút kedvenc, kár, hogy keveset szerepelt, és akkor is csak oltogatta őt Darren. Evra jó fej, a két új szereplő viszont – Sam és R. V., és főleg az utóbbi – eléggé idegesített. Az első pillanattól fogva tudni lehetett, hogy szegény Sam sorsa össze fog fonódni a farkasemberrel, pláne miután olyan elszántan akart csatlakozni a cirkuszhoz. Nem is értettem a motivációját, volt családja meg minden, és nem derült ki, miért is akarja otthagyni őket. Kicsit Steve Leonardra emlékeztetett, és így azt kell mondanom: Darrennel barátkozni szívás.
R. V.-t meg meg tudtam volna fojtani. Pont ezért vannak ellenérzéseim a zöldek meg a vegetáriánusok irányába. Nem is akarom megérteni az ilyen embereket. Megérdemelte, amit kapott.
Ami zavart, hogy ezek a kötetek önálló sztoriként nem állják meg a helyüket. Pl. megismertük Mr. Tiny-t, aki nyilván nagyon gonosz, de ennyi, más szerepe egyelőre nem volt, ezt sajnáltam.
Na de majd olvasom tovább.

Nem csak hogy hozta a Rémségek cirkuszában felállított színvonalat, de még felül is múlta.
Olyan jó, hogy a szereplők annyira hétköznapiak, valós érzelmekkel és küzdelmekkel.
Nem unalmas, folyamatosan pörög az esemény.
Nagyon, nagyon szeretem.

Ez a stílus még mindig meglep (nem tudom, hogy magának a szerzőnek köszönhető, vagy a fordító érdeme). Olyan hangnemben írja le a történetet, mintha egy ártatlan mesét mondana el, semmi „játék a szavakkal”, vagy sejtetés, hanem nyersen, egyből a közepébe… és számomra ez is hatásos volt, a végét már borzadva olvastam.
Talán még az első részen is túltett. Tetszett. :)
[Arra azért kíváncsi lennék, hogy R.V.-vel később mi történt…]

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hű, hát, hű. Először is, ami zavart a könyvben: Az elejétől kezdve azt érzem, hogy Shan túl szépnek akarja ábrázolni a vámpírokat. Mármint most ezt nyilván nem külsőre értem, mert ilyen szempontból nem cicomázza őket túl, de belülről valahogy igen. Oké, hogy a főszereplő srác most tanul bele ebbe az egészben és ellenáll a dolgoknak, de az általános dolgok is kicsit túl csicsásak, meg hát Mr. Crepsley is… Szóval az egésznek az az üzenete, hogy a vámpírok igazából tök normálisak, meg jófejek, csak a gonosz sztereotípiák… meg a körülmények… Szóval ez a része annyira nem jön be a dolognak, de eddig még nem zavart annyira, hogy ne tudjam tőle élvezni a történetet és remélem, hogy később sem fog.

Ugyanakkor annak ellenére, hogy a vámpírokat kicsit túl idealistán mutatja be, nem érzem úgy, hogy kierőszakolt happy endeket rakna a történetek végére. A mostani sztoriban is megdöbbentett Sam halála, de a történetnek magának kifejezetten jót tett. R.V. meg tipikusan az a karakter volt, akit az életben és a fikcióban is a legjobban tudok utálni, amikor a tudatlanság a lelkesedéssel párosul… Annál nincs rosszabb dolog ezen a világon xD

Na, ez durva volt!
Nagyon hamar ki lehet olvasni ezeket a könyveket (már ha van ideje az embernek), én is pár óra alatt felfaltam a második részt. És legalább annyira tetszett ez is, mint az első. Az biztos, hogy a horror faktor jócskán megemelkedett a végén. Lehet, hogy este égve hagyom a pilácsot. :)
A sorozat stílusa, az író megfogalmazásai abszolút magával ragadóak. Egyszerűen nem tudom letenni. Kezdem úgy érezni, hogy újabb kedvenc író születik a képzeletbeli listámon. Tetszik, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat, nem sző a történetbe fölösleges cselekményeket, és tetszenek a szakasz végi lezárásai, amikkel mindig felkelti a kíváncsiságomat.
Már csak egy kérdésem van: hol is van a harmadik rész? Megyek, megkeresem. :)

Brr. A kiolvasása után még sokáig forgolódtam az ágyban, és a könyv végére gondoltam, meg arra a különösen undorító hangra, amit most nem írok le. Brr.
Nem vagyok valami jártas a horrorban, de annyira szörnyen ijedősnek sem találom magam, itt viszont berezeltem, pedig tudtam, hogy el fog jönni az a rész.
Darrent néha jól képen töröltem volna (egy féltéglával, csak hogy az erősebb pillanataiban is megérezze), de egyébként kedvelem, jólelkű srác. Kicsit féltem őt, hogy mi lesz vele…
Mr. Crepsley nagy kedvencem, mindig jót derülök a poénjain. Kár, hogy Darren annyira utálja, pedig csak jót akar neki. Evrát szintén bírom, bár tuti frászt kapnék, ha a kígyója körém tekeredne. Akár alszik, akár nem.
Mr. Tiny elég hátborzongató, biztos lesz még vele bajom, meg a törpékkel is. Vagy a törpéktől csak én parázok?
Hamarosan előkerítem a harmadik részt, és (az első két rész példáján), valószínűleg azt is ritka gyorsan befalom.
Az ilyen jó könyveket nem lehet csak úgy letenni!

Megvolt benne minden, ami egy ilyen könyvbe kell. Tetszett, hogy egy „kissrác” szemszögéből látok mindent.
Ezek a fajta vámpírok teljesen újak voltak nekem, egy újabb felfedezés, tele rejtelmekkel, és bonyodalommal.:)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nekem továbbra is tetszett, bár abban biztos vagyok, hogy sokkal jobban izgultam 10-14 éves koromban, hogy most mi lesz mint most. Lehet, hogy ez annak is betudható, hogy már olvastam. Szóval ez nem a könyv hibájaként szeretném említeni. Továbbra is csillagos 5 jár a könyvre. A karakterek tartják a jól kidolgozottságukat, a történet izgalmas és fordulatos. Darren hiába félvámpír ő akkor is egy tini, csak más problémákkal. Normálisan az ember vért is vagy nem vért inni kérdésen marcangolja önmagát. Hanem teljesen mással. Így könnyen az ember szívéhez nő Darren és a Mr. Crepsley is. Sőt még nagy kedvencem a cirkusz igazgatója és Evra.

Sokkal jobb, mint az első rész. Darren még mindig nem szimpi teljesen, olyan furán gondolkodik, de hát ilyenek ezek a félvámpír tinifiúk nem?:D Várom a folytatásokat.

Sokkal gördülékenyebb volt – legalábbis számomra –, mint az első kötet. Igaz, hogy a stílusa három évvel ezelőtt sokkal jobban tetszett mint most, idősebb fejjel, de könnyű olvasmány, még ha a története főleg az első kötethez képest olyan fordulatot is vesz, amit tuti nem adnék egy gyerek kezébe.
Ettől függetlenül élvezhető, gyorsan lehet végezni vele, mert az embert magával ragadja a történet, és beleéli magát Darren szerepébe.
Amit bánok, bár ez nem a könyv és nem is az író hibája, hogy mennyire különbözik a könyv a filmtől. Rossz volt, hogy előbb láttam évekkel ezelőtt a filmet, mint olvastam volna.