!

A pokol pereme (Város-trilógia 2.) 93 csillagozás

Darren Shan: A pokol pereme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.

A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.

Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása Wamival, mint ahogy azt valaha is képzelte…

A pokol pereme Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának a második kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az… (tovább)

Eredeti mű: Darren Shan: Hell's Horizon

Eredeti megjelenés éve: 2000


Hirdetés

Kedvencelte 23

Most olvassa 12

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

+
>!
Wormy
Darren Shan: A pokol pereme

A holtak vonulása olvasása után egyfajta csalódás fogott el. Nehezen tudnám, elmagyarázni, de nekem hiányzott az a hangulati dózis, mely folyamatosan dolgozik, egyre hevesebb ütemben. Persze a történet mondhatni zseniális volt; szomorú vagyok, hogy hiányosságai az én szememben ennyire mélyre sújtóan aláásták az összképet. Ezek után a könyv fülszövege még egyszer, csúnyán, szájon vágott. Az ok, miszerint a regénysorozat: egy „[…] vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.”, nem hinném, hogy teljes mértékben igaznak bizonyult a könyv kapcsán. Nem baj, nesze! Edd csak! Főfogásnak vár A pokol pereme! Én eddig csak egyszer próbáltam, de az egyik kedvencem lett…

Kételyekkel dacolva vágtam bele a trilógia-második részének olvasásába, ám ezek a fenntartások hamar szertefoszlottak, amint beléptem a Skylight Hotel 812-es számú szobájába. Már ez a pár bekezdés is képes volt arra, hogy teljes mértékben elfeledjem azon ostobaságom, hogy gunyorosan és felháborodva ismételgettem magamban azt a bizonyos „képtelen” fülszöveget. Ez a Darren Shan csóka tényleg nem viccel, a regény bizonyosan sok olyan olvasót fog megrökönyödésre bírni, aki kellően élénk fantáziával bír, és mellesleg erkölcsös ember. Ám nem csak ezek az elemek minőségi ábrázolása váltotta ki bennem a könyv iránti rajongást. Az, hogy a cselekmény A holtak vonulása történéseivel párhuzamban halad, lehetőséget adott arra, hogy a környező várossal, és annak lakosaival könnyebben azonosuljak. Ennek a párhuzamnak természetes velejárója, hogy egy új szereplő bőrébe bújva merüljünk el a Kardinális uralta világ mocskába. Számomra Al Jeery minden tekintetben egy szimpatikus hős. Mindene megvan, ami a városban való életben maradáshoz szükséges; mindemellett egy sajátos erkölcsi kódex-el bíró, tiszta lelkületű, szerethető ember. Lépéseit önön lelki békéje érdekében, és nem egy magasztosabb cél eléréséért teszi. Kapcsolata a cselekmény mellékszereplőivel is ezeket a meglátásaimat támasztja alá. Kiemelkedően emberi egyéniségének kivetülése sajátos természetfeletti képessége, melyet természetesen csak az arra érdemesek élvezhetnek. Tetszett, hogy egy olyan – a szó bármely érelmében vett – ember drámai kalandjait olvashatom, aki felül bír emelkedni az önzésen, igazságtalanságon, és olyan életet próbál élni, mely próbálja kizárni a rosszat, a gonoszt. Sajnos a város olyan, mint egy élő, tudattal bíró organizmus, mely nem igazán hagyja hősünket, hogy példaértékű utat járjon be.

Az elmesélt történet a kezdetektől fogva magához láncolt, minden egyes sorát élvezettel olvastam. Számomra a regény a tökéletesség határát súrolja; egy olyan megrendítő történet, melyben a horror, a fantasy, az akció és a noir szivarfüstös-nyomozós elemei olyan drámai elegyet alkotnak, mely mellett nem lehet szavak nélkül elmenni. Sok dologra ráébredtem a cselekmény díszletével kapcsolatban az első könyv óta. A város nyomasztó, romlott, és szörnyűséges képeit nem a falak, nem az utcák hordozzák; annak lakosai bőre alatt, a lelkükben burjánzik. A sötétség mételyként fészkeli be magát az emberekbe, lassan emésztve őket, mindaddig, míg hasonlóan üres, megátalkodott héjakká nem válnának. Persze a Kardinális nagyon jól tudja ezt, és kiválóan manipulálja környezetét. A pokol peremében tovább formálódik előttünk jellemrajza. Én személy szerint, jobban megszerettem. Sajnos az életben nem lehet sok dologra rámondani, hogy ez fekete ez meg fehér és kész. Lelki szemeim előtt a Kardinális is csak egy megtévedt ember, egy kihasznált szerencsétlen, akit egy rossz környezet formált. Olyan, mint a Bioshock Andrew Ryan-e, és A Mester és Margarita Sátánja egy személyben. Segít, rávezet arra, hogy a bennünk lévő lehetőségeket maximálisan kiaknázzuk.

Darran Shan hűen a város-trilógia első kötetéhez, A pokol peremét is igen erős, drámaian csattanós véggel zárja. Nem maradt el tehát a hidegrázós rész sem, mely bizonyíték arra, amint fentebb a városról véleményeztem. Persze a „poént” nem lőném le, elég annyi, hogy engem annyira megérintett, hogy a sorok mellett egy aláfestő zenei betétet is hozzá tudtam gondolni a végjátékhoz. Meglepő, és cseppet sem mulatságos.

+
>!
Cardamon
Darren Shan: A pokol pereme

Na igen, ebben a kötetben már sokkal jobban felismerhető a szerző kézjegye.
Kezdetektől izgalmas és csavaros volt, annak ellenére, hogy a „ki ölte meg?” kérdésre nagyon hamar rájöttem, de szerencsére azért tartogatott némi meglepetést a vége is. Nekem ez a nyomozósdi most sokkal jobban tetszett, mint a feltörekvő ficsúr gáncsvetései az előző kötetből.
Az elején még nem igazán tudtam időben hová tenni az eseményeket, de amikor később leesett, hogy párhuzamosan fut a két történet egymás mellett, akkor kezdett számomra érdekessé válni. Főleg amikor kezdte finoman összefésülni az előző történettel.
Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből a végén.

+
>!
Marée_Noire P
Darren Shan: A pokol pereme

Lehet, hogy célravezetőbb lett volna, ha A holtak vonulását újraolvasom előtte, mert bizony néhol akadtak homályos foltok az emlékezetemben, és nem tudtam olyan jól összerakni a történéseket. ;)
Már az első résznél kissé idegenkedtem: annyira nem Darren Shanes a hangvétele, nem ezt szoktam meg tőle! És mégis érdekes és magával ragadó, nem tudok belekötni. ;)
Először nem tudtam eldönteni, hol vagyunk időben az előző könyvhöz képest, aztán szépen lassan az is a helyére került. Ezek után már várom, hogy a 3.-at olvashassam, tudnom kell, hogy ez a sok szál merre-hova vezet. :)

+
>!
k_annamaria P
Darren Shan: A pokol pereme

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Az érzéseim ugyan azok mint az első részné. Nagyon lassan indulnak be az események. Mért kellett teljesen új sztori,új szereplők. Nekem ez nem is egy folytatás volt hanem egy különálló könyv.
A vége már tetszett, bár szerintem ettől jobban már nem lehet a szálakat jobban összekuszálni.
A befejezéssel várok egy kicsit.

+
>!
hankman I
Darren Shan: A pokol pereme

A könyv exponenciálisan vált érdekessé és a végére már faltam a lapokat és nem bírtam letenni. A több mint 500 oldalban elég idő volt előkészíteni a történetet, a főhős egész életét majd hogy nem hiánytalanul láthattuk. Érezhetően más a légkör és hangulat az előző részéhez képest, a hangsúlyt teljesen máshova helyezte át Shan. Az elején hiányoltam belőle a város hangulatát, a kardinális személye körüli mítoszokat, amik az egész előző részt meghatározták, de szerencsére olvasás alatt azért kapun kezekből is ízelítőket. Mr dorak, azaz a kardinális és Pacuar Wami karaktere zseniális, szerintem olyanok, amilyennek az előző részben megismertük őket, de még mindig tudnak újat mutatni. Ai nyomozása mindig feltár valamilyen piszkos titkot, meglepetésekben nincs hiány. Most elolvasva, sokkal több háttér információt kapunk az inkákról és terveikről és sok dolog megvilágosodik, ami az első kötetben nem volt tiszta. Viszont ugyan annyi homályos kérdés is marad, ami a harmadik kötetre vár. Tényleg nehéz megjósolni a zárókötet eseményeit. A vége zseniális, ahogy egybeszövi a első kötet végével a történetet, ez a párhuzamosság nagyon jó húzás volt. A mű zárása, az utolsó két oldal ugyan azt a hangulatot hozta mint a holtak vonulásánál. A főhős átszellemül, új célok motiválják és a végszavai megborzongtatnak minket, olvasókat. Vannak kisebb hibák, picit lassan indul, nem tudjuk az elején mire számítsunk vagy nem arra számítunk, de amit kicsit tovább olvasva kapunk az megéri a pénzét és a ráfordított időt ezért is 4,5 nálam.

+
>!
papirzsepi
Darren Shan: A pokol pereme

Az előző is tetszett, de ez sokkal jobb lett. Capac Raimivel csak úgy megtörténtek a dolgok, és nem értettem, mit eszik rajta mindenki. Al Jeery sokkal valószerűbb főhős, akivel tényleg végigéljük a szenvedéseit, a kétségeit, az érzéseit.
Örültem hogy jobban megismerhettük a rettegett bérgyilkost, Paucar Wamit is.
A Város hangulatából sokkal kevesebbet kaptunk, ez a regény inkább karakterdráma, de hiába tetszett nagyon az előző kötet hangulatkeltése, ott nem áltt össze a regény ilyen kerek egésszé.

+
>!
julcseee P
Darren Shan: A pokol pereme

Valahogy többre számítottam. Az első rész után nagyon nagy várakozással álltam neki, és lehet hogy túl sokat vártam, de nem volt az a nagy „durranás” mint az első rész. Azért el fogom olvasni az utolsót is, és ez is kap azért 3 csillagocskát, de mégis. valahogy többre számítottam :(

3 hozzászólás
+
>!
Tomey
Darren Shan: A pokol pereme

Nekem kevésbé tetszett, mint az első rész, de így is nehezen letehető volt. Enyhe csalódás, a vége kicsit kiszámítható volt. Remélem a befejezés majd kárpótol. :)

+
>!
Morn
Darren Shan: A pokol pereme

Kicsit csalódás volt, mert reméltem, időben haladunk tovább. Így egy szimpla „tegyünk egy kis nyomozós valamit ebbe a világba”-érzete van. (Tudom, a végén ott már sejlik, hogy miért pont három kötet, de az kevés.) Egy része már az elejétől kezdve egyértelmű volt, a másik meg csak gyanús volt, én is bedőltem egyhamar Darrennek, hogy á, dehogyis.
Wami karakterét nagyon bírtam, jól el lett találva. Egy külön könyvet is szívesen olvasnék erről az állatról. :)
Amúgy meg nem vagyok előítéletes, de nekem túl sok volt benne a ferdeség. Hiteltelen.

12 hozzászólás
+
>!
Mircsi
Darren Shan: A pokol pereme

Az első rész nagyon ütős volt, úgyhogy egy kicsit féltem, hogy ez nem lesz annyira jó, és hát azt kell mondjam, hogy annyira jó tényleg nem lett. Az elején ráadásul nem is értettem, hogy időben mikor járunk, ami kicsit összezavart, az viszont tetszett, ahogy a végén összefutottak a szálak. A főszereplő nem volt annyira ellentmondásos, mint Capac Raimi, de nem is tudtam annyira szeretni. Azt viszont imádtam, hogy megint sikerült párszor sokkot kapnom.


Népszerű idézetek

+
>!
temoC

Hogyan vitázzon az ember valakivel, aki csak dicséri?

154. oldal

+
>!
Anitaaa

Ha a gyerekkoromban együtt töltött időnkről kérdeztem, azt mondta: Fel-le dobáltalak, míg anyád dolgozott, aztán letettelek csicsikálni, kisurrantam elvágni valaki torkát, és még időben visszaértem, hogy megetesselek és megböfiztesselek.

320. oldal

+
>!
bacskais

Összeverte a fejemet egy serpenyővel, a cipőjével lerugdosta a bőrt a bokámról, és majdnem kiütötte a szememet egy piszkavassal. Derék asszony volt az anyád.

292. oldal

+
>!
mazsolafa

Bill gondosan felhalmozta a könyveket a ház számtalan könyvespolcán. Értékesek voltak ugyan, de nem hitt abban, hogy el kellene zárnia őket. Jobb szerette a keze ügyében tudni a köteteket. Elolvasta és újraolvasta őket, még a könyvek sarkait is behajtotta, hogy megjelölje, hol tart. A könyvtárosok és a hasonló megszállottak lelőtték volna, ha tudomást szereznek a tiszteletlen bánásmódról, de Billt ez nem izgatta. Ő magának gyűjtött, és semennyit sem törődött azzal, hogy mi történik a könyveivel, miután eltávozik. „Ha meghalok és a pokolra jutok, a könyvek felőlem el is éghetnek, vagy szét is rohadhatnak – jelentette ki gyakran. – Addig viszont, míg az eszemet tudom, megvédem őket.”

268. oldal

+
>!
Anitiger P

…előadott egy sírrablós mesét, mely szerint belopakodott egy temetőbe késő éjjel a „feleségével”, és kiásott egy koporsót, melyben állítólag őt helyezték örök nyugalomra. A sírban egy hullára bukkantak, amiben a nő felismerte a néhai férjét. Ekkor vitatkozni kezdtek, aminek a végén a fickó bezúzta a nő fejét egy ásóval, és a hulla mellé temette.
– Klassz srác – dörmögtem szárazon. – Rokonod?

477. oldal

+
>!
Rysonne

A szerelem a gyengéknek való: birtokol, megbénít és megöl.

+
>!
Sedo_Entis

Elárulta, hogy az időzítés a legfontosabb. Ha jól időzítesz, egy maroknyi puskaporral, némi olcsó kartonpapírral, egy játék vegyészkészlettel és egy maroknyi flitterrel is csodát lehet művelni. Ha viszont rosszul időzítesz, a világ összes pénze és technológiája sem segít.

272. oldal

+
>!
Morn

Akármennyire is igyekezett kedvességet erőltetni magára a kedvemért, a szíve mélyén oly távol járt, akár a csillagok. A halál volt az ő világa. Ha az időjárásról beszéltem, sóhajtott, és megjegyezte: „Egy efféle éjszakán purcantottam ki először apácát.”

Negyedik rész - A halál vörös kézjegye - 18 (Nyitott Könyvműhely, 2011, 320.o.)

+
>!
Lex 

– Azt akarom, hogy értsd – hajolt oda hozzám. – Bűnben és romlásban éltem le az életemet. Nem kergetek illúziókat: ha létezik pokol, expresszvonaton indulok felé.

455. oldal

+
>!
papirzsepi

– Hogy lehetsz dühös egy olyan apróság miatt, mint egy gyilkosság?

391. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján