Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Pokol hősei (Démonvilág 10.) 64 csillagozás
A Pokol hősei, a tizedik és egyben utolsó köteteként a Démonvilág sorozatnak, közvetlenül a 9. kötet után játszódik. Grubbs, miután érzelmes búcsút vett nagybátyjától, Dervishtől, visszatér a való világba a vak, foglyul ejtett Kernellel együtt, hogy felvegyék a harcot a démonhordák seregeivel, melyek tömegével özönlenek. Bár tudja, hogy a neheze még vár rá a Démonvilágban, Becről se feledkezhet meg, aki nagy valószínűséggel szövetkezett Vész herceggel.
Mikor Grubbs végül eldönti, hogy a démonmesterrel a saját világában fog megküzdeni, kezdetét veszi a mindent eldöntő csata, melyben végérvényesen eldől a világ és az univerzum sorsa. A tét még sosem volt ilyen magas. A kudarc lehetősége még sosem volt ilyen halálos. És a Kah-Gash három része még sosem került ennyire távol egymástól.
Ilyen hősökkel, kinek van szüksége ellenségekre?
(darrenshan.com)
Eredeti mű: Darren Shan: Hell's Heroes
Eredeti megjelenés éve: 2009

Kedvencnek jelölte 14
Most olvassa 1
Várólistán 31
Kívánságlistán 25
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez most komoly? Nem ilyen befejezésre számítottam, és én még várnám a folytatást.
A történet izgalmas volt. Először Becen kiakadtam. Pont Vész herceg szolgájának kellett lennie És az volt a jobbik dolog. De a végén legalább tisztázódtak a dolgok. Az tök jó volt, hogy Kernel végülis a maradás mellett döntött, bár nem teljesen magától. Grubbs hozza a szokásos formáját:)
Az elején Dervisht nagyon sajnáltam, viszont az hogy még a halálos ágyán is képes viccelni az nem semmi:)
Nagyon jó könyv volt!
Ha eddig nem imádtam eléggé Darren bácsit, akkor ezután hivatalos rajongó lettem! A történet úszik a fájdalomban és a reménytelenségben. Ebből a helyzetből nem lehet épen megkerülni, ám amikor senki sem várja nem várt fordulat következik. Egyszerűen imádom. :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyszerű sorozat volt,de számomra az utolsó 2-3 fejezet olyan összecsapottnak tünt.Az egész olyan befejezten szerintem.Bec oldalváltása nagyon megdöbbentett,sőt,az hogy megcsókolta Vész herceget és hagyta hogy hozzáérjen az elborzasztott.Nagyon jól megírt sorozat,de az utolsó 2-3 fejezet miatt egy fél csillaggal kevesebbet kap tőlem.
Jó volt, jó volt, de őszintén be kell vallanom többre számítottam! valami megdöbbentőre a végén… mármint, oké, megdöbbentő volt ez így is, de nem tudom…. valahogy mégsem. Azért összességében nagyon jó volt a sorozat :)
Hát számomra nehezen letehető könyv volt.Egyetlen dolog ami nem tetszett benne, az aaz egyhangú váltakozás. A csaták izgalmasak voltak számomra, valószínűleg a szünetek közötti eseményeknek hála. Vsizont ez a sokszori lejátszás volt, ami nem jött be. A vége megint csak furi lett, de ezt valahogy a Vámpíros könyv-sorozat befejezésének után nem is lepett meg. De ha belegondolok jó befejezés is. Ami még tetszett a szereplők, akik még ezekben a sötét pillanatokban is megtudtak nevetetni (Cápa 4ever)
Habár még mindig a Vámpírkönyvek a best, ez se volt rossz. Ahogy a másik sorozat végénél, itt is olyan érzésem volt, hogy egyszerre volt mindennek és semminek értelme. (Ha egyszer így ér véget, egyáltalán minek kellett elkezdeni?)
De pont ezt szeretem Darren írásaiban: visszajutunk a kiindulóponthoz, mégis az időközben kialakuló mellékszálak a végére teljes egészében el lesznek varrva.
Kicsit azonban csalódtam benne. Nem is tudom, egyszerűen csak hiányérzetem maradt, valami plusszot vártam volna… Illetve nem tetszett, hogy megint Grubbs volt a mesélő. Jó, jó, szigorúan véve ő a főszereplő, de… asszem így a végére kicsit sok volt nekem.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
(AZ EGÉSZ DÉMONVILÁG ÉRTÉKELÉSE)
Annyira nem volt jó mint a Vámpírkönyvek, de még így is rengetek meglepetést okozott.
A végén partra vetett halként vergődtem, Kernel menjen a bárkára, Bec haljon már meg, Grubbs pusztítsa el az univerzumot, Juni jóslatához híven.
De a végkifejett minden tekintetben, meglepő, és hihetetlen fantáziáról árulkodó.
Az, hogy Bec átverte a halált kétszer… Kernel, az Öreg Lényekkel, és a fényekkel… Grubbs, az érzéketlen farkas… Imádtam!
Dervisht sajnáltam, ő volt az egyik kedvenc karakterem. Laza stílusával, morbid, cinikus humorával, a motorjával… Vitte a pálmát.
Bár a Vész herceg sem volt piskóta! A végén szinte sajnáltam, a vallomás érdekes volt.
Hihetetlen. Fantasztikus.
"Vész herceg a világba búmagot vet, Vész herceg gyász ütött fákat ültet.
Bent a háló közepén Vész herceg ül, mint egy vén.
Keze csonka, szeme fakó, lelkében ezernyi kígyó. Bûnök rusnya férgei alvadt véred éhezik.
Bent a háló közepén Vész herceg karma kemény.
Vörös pókszálakon mászik, kínt osztogat, elvesz bármit.
Mehet barát, jöhet galád, remény tûnik, zúdít csapást,
Holdat iszik, napot zabál, malmoz, míg eljön a halál.
Bent a háló közepén, Vész herceg, se te, se én…"
Népszerű idézetek
– Ez a Démonvilág univerzuma – emlékeztetem. – Varázslat, szörnyek, rémálmok és az őrület otthona. Persze hogy nincsenek nyavalyás számítógépek!
– Miért nincsenek? – kérdez vissza. – Talán a démonok is szívesen lógnának a neten.
Ki ez a lány? (84.o)
Már jóval előbb csatlakozni akartam hozzátok, de az orvosom nem engedte – panaszkodik Cápa – Folyton nyugtatókkal tömött. Ha nem falta volna fel egy démon, még mindig egy kórházi ágyon hevernék. Az utódja szerencsére jóvalkevésbé viselte szívén a sorsomat.
73. oldal
Vész herceg a világba búmagot vet, Vész herceg gyász ütött fákat ültet.
Bent a háló közepén Vész herceg ül, mint egy vén.
Keze csonka, szeme fakó, lelkében ezernyi kígyó. Bûnök rusnya férgei alvadt véred éhezik.
Bent a háló közepén Vész herceg karma kemény.
Vörös pókszálakon mászik, kínt osztogat, elvesz bármit.
Mehet barát, jöhet galád, remény tûnik, zúdít csapást,
Holdat iszik, napot zabál, malmoz, míg eljön a halál.
Bent a háló közepén, Vész herceg, se te, se én…
– Meghibbantál…
– Lehet, de tapasztalataim szerint minél többet okoskodsz, annál nagyobb eséllyel lövöd lábon magadat. Juni, Davida Haym és Antoine Horwitzer sokkal intelligensebb volt nálam; mindhárman alaposan kitervelték, hogyan csinálnak ki. Én még mindig itt vagyok, ők pedig halottak. Néha megéri egyszerűnek lenni.
El kellene mondanom Kernelnek, amit a Kah-Gash kifecsegett nekem, és újból felajánlhatnám neki a távozás lehetőségét. Így lenne korrekt.
Én azonban egy nyálka borította, szőrös, mutáns, farkasképű fenevad vagyok.
Mi a fenét tudok én a korrektségről?
Az arcom eltorzul, majd egyre emberibbé lesz, zihálok és elerednek a könnyeim. Nagy, forró, sós könnyek folynak le az arcomon, miközben a holtak – Dervish, Beranabus, anya és apa, Meera és Bell-e – segítségéért fohászkodom. Megvakítottam egy barátomat. Szörnyű dolgokat titkolok azok elől, akik bíznak bennem. Hazudtam és gyilkoltam. És ha hihetek Juninak, még ezeknél is borzalmasabb dolgok következnek.
Nem várhatunk arra, hogy majd valaki más elvégzi helyettünk, amit nekünk kell. A sorsunk olyan, amilyenné alakítjuk. Akármit hoz is az élet, szembe kell néznünk vele. Na de ha olyasmiről van szó, ami felülmúlja a várakozásainkat, ami túl nagy feladatnak tűnik?
Hát… ebben az esetben meg kell találnunk a bennünk rejlő hőst, és kijátszani az ütőkártyáinkat. Az univerzum sohasem állít minket olyan erőpróbák elé, amelyeknek nem tudunk megfelelni. Csak hinnünk kell magunkban, és meglesz az erőnk, hogy győzedelmeskedjünk.
225. oldal








