A holtak vonulása (Város-trilógia 1.) 87% 137 csillagozás

Most először érzem azt, hogy gondban vagyok egy értékelés írásával; azon egyszerű okból kifolyóan, hogy nem a regény olvasását követően vetettem papírra a gondolataimat. Nem lenne semmi probléma, ha A holtak vonulását követő olvasásom nem A pokol pereme lett volna. Az utóbbi alkotás kiválósága azonban rányomta bélyegét a Város-trilógia első könyvével kapcsolatos érzéseimre. Mindennek ellenére próbálok olyan véleményt alkotni az epizódindító történetről, amilyent annak olvasása közben éreztem, kizárva az azt követő „pártfordulást”.

Darren Shan nem igazán tudott meggyőzni, hogy könyveivel való viszonyom egy bimbódzó kapcsolat kezdete lesz. Ez idáig nem igazán ismertem az író sajátos stílusát, de a történet végére szemtelenül inspirált a további alkotásainak beszerzésére; annak ellenére, hogy A holtak vonulása képzeletemben egy értéktelen kavicsként körvonalazódott. Persze nem minden az, aminek elsőre látszik és a mi kis kövecskénk rétegei alatt egy csiszolatlan gyémánt bújt el. Bár a történet végére érve le voltam nyűgözve, ez sem tudta feledtetni velem azt a pár csalódással, és várakozással teli pillanatot, ami főként a regény feléig pirította arcomat.

A misztikum és a fikció házasítása a valóság elemeivel mindig érdekes elegyet alkot; számtalan olyan kérdést vet fel, amire az olvasó reméli, hogy megkapja a választ. Ez persze itt sincs másképp, kaptunk egy – csupa nagy betűs – várost, melyet igazán az ember csak találgatva próbál elhelyezni az amerikai kontinensen. A gondom csupán csak az volt az egésszel, hogy nem éreztem, hogy el lennék kényeztetve azokkal a leíró (főleg hangulati szinten) sorokkal, melyek képesek lettek volna elém tárni a fantázia csírájából sarjadó romlott város képeit. Egy semmihez sem hasonlítható társadalmi bázis ordítva követeli ezeket – legalábbis véleményem szerint. Egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni bármely összetett politikai vezetéssel bíró, fejlett nagyváros képétől. Lehet, ez egy direkte „csel” kell, hogy legyen; nem tudom, és engem ezzel inkább eltaszított magától. A főszereplő alakja sem gyakorolt rám semmilyen pozitív érzelmet; nekem eleve nem szimpatikus egy olyan jellem, aki úgy van elindítva, hogy gengszter, bűnöző akar lenni. Innen erkölcsileg sokat már nem lehet bukni, ezzel egy bizonyos szinten az író már előre sejtette velem sorsának alakulását. A Kardinális ezzel szemben, mondhatni, teljesen más tészta. Meggyőző volt a köré épített mítoszokkal való játszadozás, és mikor tényleg feltűnik a történetben, az olvasó elhiszi, hogy Ő tényleg olyan, amilyen. Minden kétséget kizáróan még az oldalakon keresztül is érződött fenyegető, karizmatikus, szoborszerű egyénisége. Remek karakter.

A cselekmény borzasztóan nagy léptekkel halad előre. Sajnáltam, hogy éppen ezért a kezdeti oldalak csupán csak elbeszélések tömkelege; ám a történet egy bizonyos ponttól felveszi a ritmusom, és azt vettem észre, hogy egyre jobban magába szippant. Feszült figyelemmel olvastam tovább; már tudtam együtt izgulni a szereplőkkel, agyalni a háttérben megbúvó – megjegyzem nagyon is szimpatikus – misztikus elemeken. Sejtettem, hogy a bábuknak több szerepe van a Kardinális elmeháborodásán túli egyszerűségnek, ám a végjáték olyannyira felspannolt, hogy képtelen voltam elereszteni a könyvet. Csillagos ötös Darren Shan-nek. A történet vége összeszedett, feszültségekben gazdag, monumentális eseményeket megmozgató szálai egy olyan meghökkentő képpé szövődnek, ahol még a szereplők kiszámíthatatlan cselekedetei is képesek voltak meggyőzni: ez egy nagyon jó regény, bármennyire is laposan indult. Az utolsó fejezet – főleg az utolsó sorok – olyan bődületes érzelmeket közvetítenek, hogy én mind a mai napig nem hiszem el, hogy ember, hogy lehet ennyire elvetemült, hogy ilyen gondolatokat – ha még csak egy karaktere szemszögéből is – papírra vessen. Szerintem Darren Shan egy Ayuamarca.

Úristen *.* Eddig is szerettem Darren Shan könyveit… De ez még az eddigieken is túltesz!
Jó az alapötlet, tetszik a szóhasználat és ez a fantasy jellegű csavar benne valami fantasztikus! Szerintem ez az egyik legjobb disztópiás könyv, amit eddig olvastam… Elő is ásom a folytatást =)
nesze neked fanolt THG :P

Kivételes regény. Én 1 vámpíros történetét sem olvastam, de az író tehetsége és fantáziája kikezdhetetlen.Erősen szadista, perverz, vulgáris és kegyetlen a történet, de amikor beindult, már képtelen voltam letenni! Bár véleményem szerint sokkal kevésbé volt rémisztő, mint ahogy besorolták… A mű filozofikussága viszont kétségtelen; nagyon helytálló Shan elképzelése a világ dolgairól (szerintem).
Tetszett. Jöhetnek a folytatások.

Érdekes egy könyv ez.
Jó alapötlet, olvasható kivitelezés. Az ember érdeklődését felkelti egy olyan karakter, aki gengszter akar lenni. Szívesen végig is követi ennek az útját. Aztán egyre jobban érdeklődik, amikor mindenféle furcsaságokat sző a történetbe a szerző.
Majd keserű szájízzel csukja be a könyvet. Igen. Számomra sebtében befejezett a könyv vége, ráadásul ezzel a SPOILER megálmodom és életre kelnek SPOILER dologgal sem vagyok kibékülve. Persze legyen kvázi természetfeletti a magyarázat, nincs is azzal semmi gond, de ezt most valahogy nem tudom hova tenni.
Gondolkodom, hogy folytassam e.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha nem pillantasz túl sokat a borítóra, nem idézed fel magadban a könyv címét, simán megfeledkezel arról, hogy horrort olvasol – legalábbis a történet jó 3/4 részéig.
Egy jó kis maffiózós sztoriba kerülsz, amiben vannak mondhatni „normális” szálak: egy, az egész Városon uralkodó ember, kegyetlen bérgyilkos, feltörekvő gengszter és titokzatos nő a lépcsőházban.
Aztán lassan-lassan adagolva minden szereplőhöz kapsz valami kevésbé normálisat: a bábukat a Kardinális irodájában, memória-törlődést, egy titokzatos listát, na meg vak szerzeteseket és zöld ködöt.
Mondjuk, a felkavarást még gyakorolnia kell az írónak, mert bár szépen végigvezetett az úton, kellően fokozva a feszültséget, a vége „csak” meghökkentőre sikeredett számomra, azonban mindenképpen elismerésem a hangulatteremtésért.

Imádtam! Az első laptól kezdve az utolsóig csupa borzongás, és végül teljesen más befejezés, mint amire egyáltalán számítani mertem. Kell a következő rész, most!!!

A regény nagyon jól fel van építve, jól el vannak rejtve a – most már – teljesen kézenfekvő jelek. Okos, intelligens, néha gusztustalan, megdöbbentő, letaglózó. Imádtam!

hát némelyik részt szívem szerint kihagytam volna…de amúgy jó könyv :)) a történet az nagyon jóóó:DD a vége a legjobb, egyáltalán nem számítottam rá, mondjuk a hátuljából rájöhettem volna :$ ez vagy a hülyeségem hibája, vagy az író ügyességére fogható:) amúgyis szeretem Darren Shan könyveit:)
az volt ráírva a hátuljára, hogy erős idegzetűeknek is felkavaró olvasmány…hát akkor úgy tűnik, hogy én nagyon erős idegzetű vagyok, mert annyira nem kavart fel :))

Először olvastam thriller-t, de biztosan nem utoljára. Teljesen magával ragadott a történet misztikus, sötét világa és észre sem vettem ahogy fogytak az oldalak. Már neki is álltam a folytatásnak és a harmadik rész is ott pihen a polcomon. Kíváncsi vagyok mikor lebben fel a fátyol a Kardinális titkairól: vajon ember vagy isten?

Eddig csak hallottam Darren Shan nevét na meg láttam a könyveit, de egyiket sem olvastam.
Amikor kiadták ezt a trilógiát magyarul, nagyon kampányoltak, hogy hűha, első felnőtt regénye, biztos jóó, hát megvettem.
Csak kutyafuttában tudtam elolvasni, mert nagyon kérte a tesóm. Aztán a kolléga, aztán a fia, na most került majdnem kétév után vissza hozzám :-)
Ööö, tetszett is meg nem is. Nem tudom, mi bajom vele, valahogy nem tudtam olvasás közben elmerülni benne, abszolút kívülálló maradtam.
Pedig az elmúlt időszak tündéres-szörnyecskés-félerotikus olvasmánydömpingje után kimondottan jól esett a dark hangulat.
A történet tetszik is, a város hangulatát is nagyon át tudja adni, megvan a misztikum, feszültség, na tényleg nem tudom, mit nyavalygok akkor, jó könyv ez, csak lehet, nem megfelelő hangulatban kezdtem hozzá:-)
De az inka papok szörnyen idegesítettek :-) meg az, hogy majdnem vége a könyvnek és még mindig nem értek semmit…aztán a vége nagyon ott volt :-) azt sikerült elérnie, hogy azt mondjam, igen, elolvasom a folytatást is :-)
Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de a főszereplő srácot egyelőre nem
nagyon csípem. A tizenéves fiam ilyen beképzelt, Raiminek már kicsit érettebbnek kéne
lennie :-)