Aztán mikor már negyedik napja örvénylik körülötte a sötét, kéretlen némaság, Jolánka másképp kezdi hallani a belső surrogást. Már nem madárszárny, hanem éles fogak. Jolánka szuvas farönk, sokáig hever az oldalán és próbál öntudatos életet élni. Bejelentkezik a kozmetikusához és egy délután alatt elolvassa, milyenek a rossz lányok, mitől rosszak, és miért szeretik őket a férfiak. Jolánka megfogadja, hogy legközelebb semmi anyai rántott hús. Langyos, műbeles virsli, Tesco gazdaságos mustárral. Legfeljebb. Vagy hidegre dermedt pop-corn. Jolánka szerelmének éteri hullámhosszán beáll az adászavar. Nem tiszta a vétel, halk, recsegő hangok, kásásodik a kép… A Jolánka naivitása gyermeki, nyelvi ereje viszont azoké, akik ismerik a gyönyör és a fájdalom ízeit. Darabos Enikő új könyve testhezálló olvasmány mindenkinek, aki a titkok nyelvére kíváncsi!
Hajrá Jolánka! 6 csillagozás
Enciklopédia 3
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Ez a novelláskötet nőkről szóló írásokat ígér, illetve azt, hogy milyen nőnek lenni. Ezt meg is kapjuk, az anyja által „elárult” oviba dugott kislánytól kezdve a válogatás nélkül flörtölő diszkócsajon át a gyermeket nem vállalható nőn át nagyon sok szempontot kapunk. Mindezeket egy csapongó, asszociatív, érdekes metaforákkal dolgozó, szinte már költői nyelvvel adja át Darabos.
De akkor miért csak három csillag? Mert ez a költői nyelv néhol megbicsaklik, az érdekes képek néha csak jól hangzanak, de nem sok értelmük van, vagy csak számomra bénák („Összeszorított szemhéjad alatt serceg az izgalom. A szemgolyók belül mint a nyers tojás, lötyögnek.” 36. o.). A legtöbb írás végül is érdekes, és jól bemutat egy-egy élményt, de lezáratlanul végződnek, illetve soknál úgy érzem, hogy nincsen ívük, vagy súlyuk: remek, de miért is mesélte ezt el?
Szóval csalódtam, mert nagyon szívesen olvastam volna a női élményről, de sajnos Darabos számomra nem elég fegyelmezett író ahhoz, hogy ezeket élvezzem.
Alapjáraton nem szívesen olvasok novellákat; mire belemelegednék a történetbe, megszoknám a szereplőket, már vége is van.
Ilyen borítóval ezt a kötetet viszont muszáj volt elolvasni. Mondanom sem kell, semmi összefüggés nincs a külcsín és a tartalom között, hacsak azt nem vesszük, hogy nőkről szólnak a történetek, és vasalni inkább a nők szoktak.
Némelyik novellát kifejezetten élveztem: nem a történet, inkább a nyelvezet miatt. Valamelyiket untam, egyeseket nem értettem. Egy biztos, tömegközlekedésre nem ajánlom: én vagy nagyon nevettem egy-egy mondaton, vagy bosszankodtam, hogy nem köt le a történet, és nem tudok mit olvasni.
Népszerű idézetek
Úgy mondta egyszer, tudod, mikor megcsókolsz, kifut alólam a föld. Ebből sejteni, hogy szerelmes belém. És tudod, akkor már nem is veled csókolózom, hanem a világ száját szopom, majszolom, harapdálom és nem vagyok része semminek, mert minden az enyém. Ilyen kozmikus orálszadista.
64-65. oldal
Bezzeg az anyád! Minden reggel hatkor […] kiugrik az ágyból, jön-megy, nyikorgatja az ajtókat, prüszköl, nyüstöl, pepecsel. […] A legvérlázítóbb viszont mindenekelőtt az, hogy belefingik a kádba. Robajszerű dürrögés, a harmadik szomszéd is hallja, leég a pofádról a bőr, de rögtön igazat is adsz neki, az ember a saját lakásában akkorát és oda fingik, amekkorát és ahol jól esik neki.
35-36. oldal
Belépünk. Rögtön az arcomba kenődik a világ. Masszív szagok, odakapott rántás és rémült gyerekek pisiszaga. Az ovi olyan, mint valami óriási húsdaráló, amibe apró gyerekszíveket dobigálnak marcona némberek. Fordulnék is ki azonnal, de anyám erősen szorítja a kezemet. […]
Üvöltve megtapadok az ablaküvegen és torkom szakadtából üvöltök, hogy jöjjön vissza, húzzon ki ebből a mocsárból, itt mindenki hideg és nyálkás, semmihez sem akarok hozzáérni. De ő csak megy, távolodik, taknyom-nyálam egybefolyik, ahogy követem az alakját, azt a könnyed, rugalmas testet, a csodás vádliját. Nem hittem, hogy létezik ekkora árulás. Ringó léptekkel hagyni ott engem a nyálkás, oviszagú halálban.
Jó darabig ez megy minden reggel, takaros nyál és takonyfestmények az ovi ablakán. És nem érdekel, hogy erős karukkal húznak magukhoz a szörnyek. A végén még egy kisszéket is kaptam. Reggeli gyászszertartásomhoz alám toltak egy rohadt kisszéket. És én még hálás is voltam nekik ezért, hiszen így kicsivel több ideig láthattam anyám távolodó alakját. Felkapaszkodsz, előadod a jelenetet, aztán megy minden tovább. Lassan rájössz, milyen szánalmas, amit művelsz. Látod magad hátulról, apró gyerekseggeden megrottyan a nadrág, toporzékolás közben kis, kacska lábaidon hurkákban reng a gyermekháj. Szánalmas vagy, öregem. Akkor elernyednek az izmok, nem rúgkapálsz már. Lassan belehalsz.
18-20. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Karády Anna: Cigányélet grófi módra 93% ·
Összehasonlítás - Urbánszki László: Odakint, a pusztában 94% ·
Összehasonlítás - Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek ·
Összehasonlítás - Major Attila: A fenyőforgács lázadása ·
Összehasonlítás - Szabó-V. Dóra: Kényszer-vallomás ·
Összehasonlítás - Moravetz Levente: Argos, Rigó meg a többiek ·
Összehasonlítás - Hajnal Éva – Márkus László (szerk.): Hangok és harangok ·
Összehasonlítás - Sinóros-Szabó György: Portrévázlatok ·
Összehasonlítás - Szabó Kázmér: Életek kiállítása ·
Összehasonlítás - Nagy Atilla Kristóf: A fájdalom felszíne ·
Összehasonlítás