A francia kalóz szeretője 8 vélemény
A könyv főhőse, Dona St. Columb, egy angol arisztokrata felesége, megcsömörlik a londoni élet felszínességétől, léhaságától, és vidékre menekül a család birtokára.
Itt hallja a hírt: francia kalózok garázdálkodnak a környéken. Dona véletlenül megismerkedik a jóképű, művelt kalózkapitánnyal, és beleszeret. Ettől kezdve sorsa szorosan összefonódik a férfiéval. A kalóz körül azonban szorul a hurok…
Az angol írónő a romantikus regények mestere.
Egyik leghíresebb könyve: A Manderley ház asszonya, melyből Alfred Hitchcock forgatott nem kevésbé sikeres filmet.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Alföldi Nyomda, 1991 | 9632344987 | 216 | Dáczer Éva | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 5
Kívánságlistán 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ehhez a könyvhöz különös kötelék fűz. Fejből tudtam a művet 12-13 évesen, annyira szerettem. Kedves kis „mese” volt nekem.
Nemrég újraolvastam. A történet nem változott, felnőtt fejjel kellemes délutáni olvasmány volt.
Az arisztokrata rendszert röviden tömören bemutatja, mit tartanak felsőbbrendűnek és mit nem tűrnek el. Milyen értékrendek alapján ítélnek meg valakit. Sokszor rosszul.
William volt az egyik kedvenc karakterem. Megalázkodó, pimasz és hűséges.
A végét összecsapottnak érzem, de végtére is így van rendjén. A kalóz elhajózik, Dona visszatér a régi életéhez. Egy emlékfoszlány marad az egész. Egy izgalmas emlék a monoton arisztokrácia elképzelt tökéletes világában.
Kellemes vadromantikus kis kalandregény. Egyszeri olvasmány esős vasárnap délutánra. Férfiaknak általában ellenjavallt az ilyesmi, pedig itt az egyetlen „komoly” tartalmi elemként arról kaphatnak képet, hogy a nők milyen kettős vonzásban élnek a „francia kalóz” forró szerelme és az unalmas férj adta biztonság között.
Amennyire vissza tudok emlékezni az írónő leghíresebb könyvére, a Manderly ház asszonyára, ez jóval elmarad annak kidolgozottságától.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Daphne du Maurier stílusa még mindig tetszik, bár ez volt a leggyengébb könyve, amit olvastam, de a hangulatában mégis volt valami, ami megfogott. Van a stílusában valami sajátságos, valami sejtelmes, álomszerű, titokzatos, baljós. Valami állandó feszültség, ami nekem tetszik.
Ez egy szenvedélyes szerelmi történet, nem több és nem kevesebb. Ami úgy ért véget, ahogy kell. Jean-Benoit elhajózott és Dona visszatért a családjához. Csalódtam volna, ha más vége van. Szerintem pont ebben rejlett minden szépsége, hogy mulandó volt. Ami azáltal, hogy elváltak egymástól, maradt mégis „örök”. Egy emlék, egy kaland, amit egyikük sem felejt el.
Népszerű idézetek
Mindez, gondolta Dona, csak egy pillanat, a soha vissza nem térő idő puszta töredéke, hiszen a tegnap már a múlt, és nem a miénk többé, a holnap pedig ismeretlen és talán ellenséges valami. Ez a mi napunk, a mi pillanatunk, a nap, a szél, a tenger, az emberek éneke az előfedélzeten mind a miénk. Ez a nap örök, ezt a napot meg kell őrizni és ki kell élvezni, mert ez lesz az életünk, a szerelmünk és semmi más nem számít, csak ez a nap abban a világban, amit magunk teremtettünk magunknak, amelybe elmenekültünk.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Elfelejti, hogy az asszonyok sokkal egyszerűbbek, mint a férfiak. Egy ideig kóborolnak, igen, eljátszadoznak a szerelemmel, a kalanddal. De aztán, mint a madarak, ők is fészket raknak. Túl erős bennük az ösztön. A madarak megépítik az otthont, amelyre sóvárognak, amely meleg és biztonságos, aztán letelepednek benne, és fiókáik lesznek.
Tudom, hogy én átkozottul hasznavehetetlen vagyok, hál' istennek semmi ész nincs a fejemben.
Annak idején a hegyek és völgyek még elhagyatottan pompáztak, a széljárta sziklákat és parlagon hagyott földeket még nem szentségtelenítették meg a házak, a magas erdőkből nem kandikáltak ki füstölgő kémények. Helford falucskában áltt ugyan néhány házikó, de a folyó élete érintetlen maradt: a folyó a madaraké volt, a pólingoké, a cankóké, a lummáké és az északi lundáké.
5. oldal
Mert boldogok voltunk, William. És sütött a nap, ott volt a szél, a tenger…és valami olyan gyöngédség, amiben még soha nem volt részem.
– El tudom képzelni, úrnőm.
– Ilyesmi nem történik gyakran, ugye?
– Millió évben egyszer, mylady.
– Akkor hát nem fogok többé sírni, mint valami elkényeztetett gyerek. Mert történjék bármi ezután, ami a miénk volt, az a miénk marad. Senki sem veheti el tőlünk. És éltem, én, aki soha nem éltem azelőtt.
132. oldal
Külső linkek
Nincsenek linkek.
