Isteni színjáték 77% 204 csillagozás

Valamikor régen biztos olvastam, hiszen kötelező olvasmány volt, most az „Olvassunk drámát” kihívás okán vettem magamhoz.
Zseniális a maga szerkezetével, viszont a nyelvezete roppant nehéz a mai ember felfogásának. Mit mondjak, folyamatos koncentrációt igényel, nem könnyű olvasmány, többször éreztem, hogy elbukok, és újra meg újra fel kellett venni a ritmust. Több mint vízió, egy alaposan felépített mű, amiről álljon pár adat itt:
Dante és a számmisztika
Hármas szám a középkori keresztény kultúrában a Szentháromság szimbóluma. A tökéletességet a 100-as szám jelenti, ezért fűzött Dante a 3 x 33 énekhez + 1 ének bevezetést (=100).
Egyes elképzelések szerint a művet át és átszövi a számmisztika, pl. Dante a műben saját nevét is elrejtette: a mű sorainak száma 14 235, így középső sora a 7118. sor. A 118-as szám Dante nevét rejtené, hiszen a középkorban minden betűnek számértéke volt: A=1, B=2, C=3, stb., a Dante Alighieri név betűinek számértékét összeadva pedig 118-at kapunk.

Ó, Babits…

Kedves Dante !
Elég vegyes érzéseim vannak a könyveddel kapcsolatban. Hosszú időd töltöttem veled , talán azért mert kötelező voltál , és amire rányomják a kötelező szót az nekem sohasem tetszik igazán. De talán , esetleg , lehetséges , hogy te leszel megváltás, mert nem volt olyan rossz az utazásod , sőt kifejezetten jó, de remélem megértesz , hogy levonok egy csillagot , amint mondtam nem tetszenek a kötelezők. Mikor voltál a legizgalmasabb ? A pokol ez kétségtelen, a kedvenc rész az volt a három közül. Szeretem a mitológiai szörnyeket , hősöket és minden mást csak görög legyen. Szerencsére volt pár példa ilyenre. A tényleg élő emberekhez nem tudtam mit szólni majd valószínűleg fogjuk tanulni töriből . Szóval mindent összefoglalva elértél némi változást , legalábbis ha a többi is ilyen jó lesz mint ez a könyv volt , akkor 180 fokos fordulatot értél el nálam. Köszönöm azt a sok élményt amit okoztál , és azt a sok félreolvasást amikkel éjszakánként küzdöttem. :)

A XIII. századi itáliai városállamok harcaiban érintettek és vétkezők bűneire való utalásokkal feltöltött, képzelt útleírás. Utalásokkal és nem a tettekkel van kitöltve a mű idejének nagyobbik fele. Ezek tökéletesen értelmezhetetlenek a hely és az idő alapos ismerete nélkül. Mondhatnám teljességgel érdektelenek egy nem itáliai és nem korabeli olvasó számára, vagy egy történelem és vallás területén kutató szakembernek. Annyira elaltatott gelf-ek és gibeline-ek viselt dolgaira való célozgatás, hogy néha már a nem egyértelműen vizualizálható tájleírásokra sem tudtam figyelni. Avas-poros-terjengős és a fordítás sem segített rajta. Egyedül talán a magyarázatokat élveztem melyek, sajnos túlságosan is tömörek voltak, de legalább nem volt kitörve a nyakuk mint a verses formába aprított és kutyult szavak kusza halmaza, melyet erős koncentrációval tudtam csak értelmezni. Még ha megértettem is a mondandóját, az sem volt elég jutalom, hogy érdekeljen miről is szól a mű. A pokolban és a purgatóriumban (eddig jutottam) leginkább „olaszok” vannak. Jó-jó: néhány római és még kevesebb görög is található ott. Sajnálom, azt hittem be tudom majd fogadni :( Mindazonáltal volt benne jó néhány "szaros, beles, véres, sebes"… rész is melyek igazán horror hatást keltettek.

Őszintén szólva roppant boldog vagyok, hogy befejeztem. Kétség nem fér hozzá, hogy nagy jelentőségű mű, de azért ezt mai fejjel elolvasni… egy idő után kifejezetten nyűglődtem rajta. Vicces belegondolni, hogy Dante szándékosan az akkori köznyelven írta, és azt gondolta, hogy na ez aztán mindenkinek érthető, én meg olykor fennhangon olvastam magamnak, hogy el ne veszítsem a fonalat, nagyon kell hozzá koncentrálni. Amiatt is nehéz, mert tényleg nagyon enciklopédikus jellegű, elképesztően sok utalást tartalmaz a kortársaira, mitológiai és egyháztörténeti alakokra. Végig úgy olvastam, hogy egyik ujjam ott volt ahol tartottam, másik hátul a jegyzeteknél.
Talán nem csoda, hogy engem is a pokol leírása fogott meg legjobban, Dante bámulatos fantáziával építette fel a poklot és írta le különböző helyszínein a bűnösök szenvedését. Babits nyelvezete pedig nagyon sokat hozzátesz az olvasás élményéhez. Ahogy haladunk előre, a Purgatóriumban és a Paradicsomban aztán egyre kevésbé a helyszínek fantáziadús leírása dominál, egyre filozofikusabb jellegűvé válik, emiatt több koncentrációt is igényel. Ezért én a végére kimondottan elfáradtam, de cseppet sem bánom, hogy elolvastam. Azért most úgy húsz évig pihentetem :).

Hát, nekem nem volt valami isteni… Sőt, erősen a pokoli felé hajlott… -.-

Tádám!
El sem hiszem, hogy vége… ^^
Jó volt az eleje, a Pokol valósággal rabul ejtettet, majdnem minden éneket legalább kétszer olvastam el, aztán, mikor kijutottunk onnan, valahogy apadt az érdeklődés, laposodott a történet, és kissé felfoghatatlanabb is lett számomra az egész, de most már vége.
Majd egyszer nekiesek még, hátha akkor majd jobban megértem. ^^

Aki azt mondja rá, hogy nem jó, az egyszerűen nem tudja értékelni. Tény és való, hogy nehezen olvasható, valamint kellően rá kell hangolódni, hogy értse az ember, de ettől még zseniális. Kedvencem a Pokol és a Purgatórium volt, de a Paradicsomot kissé már megszenvedtem…

Igen nehéz olvasnivaló, de lenyűgözött az író hatalmas fantáziája, ahogy az egészet kitalálta, felépítette.

Olasz szakon fél évet szenteltünk neki, nagyon szép időszak volt annak ellenére, hogy eredeti nyelven kellett szó szerint végigszenvedni.