Az átok 76% 78 csillagozás

Felejtsétek el, hogy bármi hibát keressek a könyvben. A fél pont levonás kizárólag azért jár, mert nem szép dolog a függővég, pláne, ha előtte nem tért ki a könyv kellőképpen a nefilimek mai világára. Nem kaptam választ arra pl., hogy minden nefilimnek gonosznak kell lennie, vagy vannak kivételek?
Az írónő stílusa pazar, gyönyörűek a leírások, minden a helyén van, nem éreztem sehol lassúnak vagy unalmasnak. Közrejátszik talán az angyalmániám:)
A történelmi, bibliai, mitológiai szálak mesterien keverednek, rengeteg a vallással kapcsolatos utalás, én mint atom ateista, mégis fel tudtam fogni és bele tudtam szeretni ebbe a világba.
Aki a borító alapján romantikus sztorit vár, az csalódni fog, viszont kap egy remek ereklyevadász könyvet bukott angyalokkal.

Ezt a könyvet ajánlom minden angyalrajongónak, sőt, kötelező!
Az egész könyv egy Da-Vinci-kód féle nyomozós, titok-feltárós sztori. Ez engem nem zavart, mert jó volt a levezetése, a szálak összefonódtak.
Evangeline nővér áll eleinte a középpontban az apácarenddel és a napi rutinnal. Féltem is tőle, hogy túlságosan vallásos lesz, végig az apácákról fog szólni és megpróbál a könyv megtéríteni. Szerencsére nem erről van szó.
Evangeline elég okos nőnek tartja magát, de rá kellett jönnünk – közösen –, hogy nagyon sok mindent nem tudunk.
Ez a könyv sikeresen elhitette velem, hogy angyalok, nefilimek vannak és köztünk élnek. Kíváncsi lettem volna, hogy csak az árnyoldala létezik-e ennek a dolognak, vagy vannak jók is?
A közepe eléggé nyers, adatszerű, történelmi jellegű volt, de érdekességét számomra a Celestine szemszög adta.
Gabriellát nem bírtam fiatalként, de „nagymamaként”, idősen jól megállta a helyét.
Imádtam volna én is arra az egyetemre járni, angelológiát tanulni. Jó lehetett az angelológus társaság tagjának lenni, és kutakodni. Bírtam a Valko házaspárt, Vlagyimirt is.
A Grigori-családot egyrészt sajnáltam, másrészt nem értettem teljesen őket. Érzem, hogy van a háttérben még valami, jó lett volna a történetükről többet megtudni.
Verlaine nekem nem tűnt nagyon jó, hiteles nyomozónak. Nem lett volna rossz karakter, csak valami hiányzott belőle.
Az utolsó ~ 100 oldalra kezdtek beindulni a szálak, a történések. Jó volt, ahogy a szemünk előtt állt össze a kirakós.
Tetszettek a feladványok, a rejtekhelyek.
A vége pedig…. nem láttam még ilyen függővéget egy egyébként kerek egész könyvnél.
A filmre pedig írtó kíváncsi vagyok.

Nem Dan Brown, nem Steve Berry, de azért mégis jó. :)
Misztika, fantasy, pici krimi és vallás keveredik, izgalmas és tényleg érdekfeszítő kultúrtörténettel. Az a fajta regény, ami után az ember akaratlanul is érdeklődni kezd a téma iránt. A könyvben elénk tárt, a történet vázát adó, vagy épp azt kiegészítő adatok pedig tiszteltre méltóak.
Kár a végéért! Úgy tűnik Trussoni is sok mai felkapott szerző hibájába esett, olyanok mint egy egészen jó mesterember, mondjuk cukrász, aki a gyönyörű, cukorbevonatos, kifogástalan tortára azért még csak biggyeszt marcipán virágokat is. Cukorgyönggyel. Nem kell! Felesleges. Csak ront az élvezeti értékén.

Lassan kibontakozó történet, rengeteg részletes leírással és aprólékosan kidolgozott háttérvilággal. A karakterek színesek, és nem is három, hanem sokdimenziósak. Aki Dan Brown-szerű, pörgő cselekményre számít, az csalódni fog, de aki egy nagyon szépen megalapozott világban játszódó, nem sodró lendületű, összeesküvés-elméletes történetet keres, annak csak ajánlani tudom. (A fél csillag levonás csak amiatt van, hogy a két főhős vonzódását nem éreztem elég megalapozottnak, ha szükségszerűnek is láttam.)

Fantasztikus egy könyv. Az én tetszésem biztosan elnyerte. Igaz, végig egyfajta The Prophecy (magyarul megjelent: Angyalok háborúja) film érzésem volt, de ez valószínűleg csak annak tudható be, hogy rajongok azért a három moziért, és Percival hasonló kegyetlenkedéseket visz véghez. Lehet én már titkon Gabrielel be is helyettesítettem… Magával ragadott a történet, és azon kaptam magam, hogy bár én is egy lehetnék az angelológusok közül. A vége felé már kimondottan izgalmas, jól megírt, átgondolt cselekményekkel robogtam a tetőpont felé, ami elég rendesen el lett csúsztatva az utolsó oldalakhoz. De nem baj, ez így volt tökéletes. Olyan sok információ, érdekesség, titok sejlett fel közben, hogy azt időre volt szükség megemészteni, összerakni a kirakóst. Nagyon jó volt ez az összeesküvés-elmélet alapozás, az hogy a nefilim faj mindenütt jelen van. Ettől kicsit olyan érzésem támadt, mintha valóban kézzel fogható lenne, nem egy fantasy, ami teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Inkább arra épít, és elhiteti velünk, ha jól figyelünk, talán kiszúrunk a tömegben egy-két gibborit, teszem azt munkába menet a buszon…
Köszönöm neked @Firehawk húgocskám, hogy elolvashattam ezt a könyvet, biztos lehetsz benne, hogy mindig a fő helyen fog csücsülni a polcomon! :)

Titkos társaság, rejtélyek, angyalok, apácák: ezeket összeadod, és már meg is van a könyv. Igazából, semmi extra, és pont emiatt nem is hagyott bennem mély nyomot. Egynek elment.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem tudom, hogy @Luna_Iceshard előzetes felkészítése miatt, de egy icipici pozitív csalódást érzek. De azért nem vagyok elájulva…
Végre valahára normális angyalok!! *mennyei harsonák és kórus* Erre várok fogalmamsincs mennyi ideje. Az angyalok szépek, gonoszak, misztikusak, borzongatóak, hurrá! A gibborik ábrázolásával elégedett vagyok, érdekes. Az alapötlet is tetszik, de a kivitelezéssel vannak problémáim. Jó nagyok.
A könyv ritka unalmasan indul, legalábbis én annak éreztem. Evangeline, az ifjú apáca… nem szeretem az apácákat, nem szeretem a kolostori életet és nem azért vettem kézbe a könyvet, hogy az imádkozás rendjéről olvassak. Eközben ott van még Verlaine is, aki szintén elég unalmas alaknak tűnt. Már az Első szféra elején megvilágosodtam a Nagy Meglepetést illetően, most komolyan, nem igaz, hogy muszáj volt ilyen nyilvánvalóan áttetsző neveket adni a szereplőknek. A Második szféra hála az égnek már nem annyira unalmas. Kivéve persze azt, amikor csak készülnek az útra és rengeteget beszélgetnek olyan dolgokról, amiket magamtól is tudtam. Akkor már kaphattunk volna néhány bennfentes angelológus információt. Aztán nagy nehezen elérkezünk a barlanghoz, és ez a rész már tényleg érdekes. Nagyon jó ötlet volt, hogy az angyal kiszabadult a zenétől, illetve úgy általában a zene rájuk gyakorolt hatása. Innentől túl is lendültünk a holtponton, a Harmadik szféra és az utolsó rész kimondottan érdekelt.
A legnagyobb baj a karakterekkel van. Percival Grigori kivételével senkit az égvilágon nem tudtam megkedvelni. De gondolom ő az, akit nem kellett volna. Nem számít, megtörtént, és a gonoszabb tettei ellenére is nagyon sajnáltam. Kár, hogy meghalt, főleg azután, hogy végre meggyógyult.
Mint mondottam, Evangeline és Verlaine unalmas, felejthető, ahogy mindenki más is, a szerelmi szál pedig felesleges. Mármint Evangeline és Verlaine szerelme. Percival Grigori és Gabriella kapcsolata érdekes volt, szerintem az angyal tényleg szerette annak ellenére, hogy milyen csúnyán elbánt vele, és végül meg is ölte.
A vége… hát, az fura volt. Olyan hopp és kopp érzés.
Nem rossz könyv, sőt, az angyalosok között kifejezetten jó, de nem bánom, hogy félig kölcsön félig e-book formában olvastam és nem vettük meg. A tökéletes angyalai miatt kap négy csillagot„ mert ezt tényleg imádtam.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sosem volt még olyan könyv, aminek az olvasása közben elaludtam volna – itt megtörtént. Sosem volt olyan könyv, ami ennyire belefolyt volna a való világba – azt hiszem, Orpheusra sosem tudok majd olyan tisztán tekinteni, mint eddig (most már elgondolkodom a miérteken is). Mégis… életem legjobb angyalos könyve ez. Tetszett, hogy nem annyira a szerelem vagy az erotika van előtérben (és hogy nem tinilány a főszereplő – ahol igen, ott pedig jóval érettebbek, mint Fitzpatricknál) és végre, végre van egy regény, ahol az ész és a kutatás számít. Kicsit nyomozós, kicsit rejtélyes-kutatós-összerakós könyv ez. Az elején nehéz volt elképzelni, hogy ebből valaha is angyalos könyv lesz, de csak mert sokáig olvastam (a tanulás és a vizsgák miatt), viszont az első „odavetett” leírásnál megkedveltem a regény hangulatát. Az írónő stílusa tetszett, bár néha felesleges leírásokat használ, de ez még belefér.
Miért nem adtam 5 csillagot, noha kedvenc? Nyugodt szívvel nem tudtam volna, ugyanis sokat gondolkodtam a dolgon és arra jutottam, ha nem szippant magába ennyire, 4 csillagot adnék csupán, mégpedig az utolsó kb. 50 oldal miatt. Ott a motivációk és a cselekvések hátterében húzódó okok kicsit kuszák lettek nekem, az események túl gyorsan pörögtek, az emberi reakciók pedig finoman szólva hiányosak voltak (bár azt tegyük hozzá, hogy a jelenben játszódó események 2 napot ölelnek fel, ahhoz képest normális mederben folyt az idő). Viszont úgy sejtem, sorozat lesz belőle, bár a borítón erről egy szó sincsen, film viszont elvileg lesz.

Összességében véve tehát: szeretnék még hasonlóan jól felépített világot, ahol angyalok a szereplők; a kisebb hibáktól el tudok vonatkoztatni ha valóban sorozat lesz; teljesen levett a lábamról.

@Javíthatatlan – neked ajánlom. :)

Érdekes, izgalmas, végig lekötött. Imádom a misztikus, nyomozós, ereklyevadászós történeteket és ez pont ilyen volt. Kicsit „Da Vinci kód” érzetem volt párszor, de mivel azt a könyvet is szeretem nagyon, így nem róttam fel hibának. Az angyalok csak plusz pontot értek, az pedig különösen, hogy bár nem vagyok vallásos, de az írónő képes volt úgy írni a erről az egész világról, hogy számomra is élvezhető legyen.
Tetszett, hogy nem lett beleerőltetve egy szerelmi szál (ami volt, az elég halovány maradt végig), mert ebbe a sztoriba nem volt erre szükség.
Amivel problémám volt. Számomra nagyon gyorsan lett elhadarva a történet és hiába kaptunk nagyon sok információt, valahogy mégis hiányérzetem maradt. Szerettem volna többet megtudni például a nefilimekről is.
A vége pedig.. gondolom, hogy lesz ebből még újabb rész, bár, ahogy befejezték, nekem onnantól a sztori inkább Nalini Angyali vadász sorozatába passzolna..
(de a filmre kíváncsi vagyok nagyon:)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem mondhatnám, hogy azt kaptam, amit vártam. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a történet, vagy nem tetszett, csak egyszerűen nem ilyenre számítottam.
Maga a sztori tetszett – persze kicsit fura volt, hogy konkréten az angyalok (vagyis csak részben azok) negatív karakterek, ez azért eltér a megszokottól.
Viszont a szereplők valahogy nekem nem jöttek be.
Evangeline apácaként még nagyon is szimpatikus volt, de gyakorlatilag ahogy lekerült róla a fityula, kicsit mintha megzakkant volna. Az ő esetében érzem úgy, hogy nem igazán van szépen levezetve a karakterfejlődése, ami érthető, mert ezek a gyökeres változások kb egy órán belül zajlanak.
Verlaine megint egy nem igazán megfelelően kitalált karakter. Kicsit nekem túlzás volt, hogy meglátta Evangeline-t, és puff: szerelem első látásra. (Persze nyilván az én hibám, hogy nem tudom reálisan kezelni ezt a srácot, mert nem hiszek az ilyen dolgokban.)
A második szféra kb 80% annyira untatott, hogy két teljes napig nem is olvastam… mire beindultak az események ott is – nagyjából az utolsó 40 oldal –, vége lett, és megint a visszatértünk a jelenbe.
Nem tudnám most megmondani, hogy érdekel-e a folytatás. Azt hiszem, ezt majd az határozza meg, hogy milyen hangulatban leszek, mire megjelenik. És vagy érdekelni fog, vagy nem… majd meglátjuk.