Az ​átok (Angelology 1.) 78% 161 csillagozás

„Minden az olvasó érzékenységétől függ. Az elme és a lélek a saját tempójában válik nyitottá a befogadásra. A leggyönyörűbb muzsikát is csak az hallja meg, akinek van rá füle.”

Első kőrben a borító fogott meg és meg is örültem, mert passzol egy aktuális kihíváshoz.

Bár szeretem az angyalos történeteket, de őszintén szólva nem erre számítottam.
És most így belegondolva, az eddigi olvasmányaimtól teljesen eltér.

Visszatérve a történetre, igen csak felülmúlta a számításaimat.
Nagyon izgalmasnak találtam, néhol ugyan lankadni kezdett a figyelmem, de aztán történt valami és újra nem bírtam lerakni.
Most már mosolygok is, mert eddig az íróval nem találkoztam, de a stílusa elképesztő hatással van rám.
Minden könyvét befogom szerezni, ez egyszer biztos.

Olvassátok! Ajánlom.

Felejtsétek el, hogy bármi hibát keressek a könyvben. A fél pont levonás kizárólag azért jár, mert nem szép dolog a függővég, pláne, ha előtte nem tért ki a könyv kellőképpen a nefilimek mai világára. Nem kaptam választ arra pl., hogy minden nefilimnek gonosznak kell lennie, vagy vannak kivételek?
Az írónő stílusa pazar, gyönyörűek a leírások, minden a helyén van, nem éreztem sehol lassúnak vagy unalmasnak. Közrejátszik talán az angyalmániám:)
A történelmi, bibliai, mitológiai szálak mesterien keverednek, rengeteg a vallással kapcsolatos utalás, én mint atom ateista, mégis fel tudtam fogni és bele tudtam szeretni ebbe a világba.
Aki a borító alapján romantikus sztorit vár, az csalódni fog, viszont kap egy remek ereklyevadász könyvet bukott angyalokkal.

2011-ben mikor Budapestre költöztem, nap, mint nap áthaladtam a Deákon, ahol hatalmas óriásplakát hirdette a könyvet, pont a mozgólépcső felett. Minden nap néztem, mi a csuda lehet ez, nekem nagyon sokáig nem esett le, hogy könyv. Akkoriban kevés időm volt olvasni, sokat kivett belőlem a munka, a költözés, meg kellett szoknom a pesti életet. Lassan feledésbe merült a plakát.
Aztán évek múlva újra eszembe jutott, és akkor megtaláltam, hogy könyv, de nem vettem meg, akkoriban nem nagyon költöttünk könyvekre.
Végül egy ajándékozás keretében tavaly megkaptam, de csak most olvastam el.

Nagyon-nagyon tetszett.
Ez a regény nem a rokokó pajkos puttóiról szól, az angyalok, nem azok a kedves kis gömbölyű lények, amit a kor műalkotásai tükröznek.
Veszélyes, zord, kíméletlen megalomániás gyilkosok, akik befolyással voltak a történelmi eseményekre, hogy biztosíthassák fajuk fennmaradását.
Nagyon tetszett a nyomozós szál, mint a múltbeli, mind a jelenlegi, nekem egy kicsit a Da Vinci kódra hajazott, de azt is szerettem annak idején, úgyhogy ez előnyére vált. Érdekes az angeológia, az angeológus szakma is. Mivel alapvető bibliaismerettel rendelkezem csak, ezért számomra nem tűntek fel az esetleges hibák, ha voltak, inkább érdekes volt, mind Clemantis expedíciója, mind a párizsi egyetemen folyó munka.
A saját bevallása szerint metroszexuális Verlaine-t megszerettem, ahogy Evangeline-t is, de jó volt olvasni Gabriella és Celestine múltjáról, jelenéről is.
Az angyalok leírása lenyűgöző volt, szinte magam előtt láttam őket a hideg könyörtelenségükkel, gyönyörű szárnyaikkal. Viszont olyan érzékletesre sikerült az elrettentés, hogy velük nem tudtam szimpatizálni.
Kicsit nehezen indult be a történet, a közepe kicsit száraz volt a sok ismeretterjesztő rész miatt, viszont én nem untam, csak kevés időm volt a történetre. A vége felé meg nagyon felgyorsultak az események, az utolsó 200 oldalt kb. egy helyben olvastam végig. A lezárás pedig különösen tetszett, pedig azt hittem el lesz rontva, de nem.
Meglepetés volt, remélem, hogy az írónő többi könyve is ki lesz adva magyarul, engem nagyon meggyőzött. Munka volt mögötte rendesen, az a regényen meglátszik.
Meglepő az alacsony százalék.

Korokon átívelő történet, tele izgalmas történelmi és vallási eseményekkel. A cselekmény két szálon fut, párhuzamosan ismerhetjük meg a jelent és a múltat, mely a mostani eseményekhez vezetett. Az írónő nagyon részletesen bemutat mindent, ettől kicsit vontatottabb a cselekmény, lassan halad, de végül összeérnek a szálak és felgyorsulnak az események. Evangeline, Celestine és Gabriella más-más szemszögből mutatják be múlt és jelen történéseit. Az angelológusok társasága viszontagságos és veszélyes utakon próbálják a nefilimek útját állni, kevés sikerrel. Azonban a világ fennmaradásáért vívott harcban bármit és bárkit képesek feláldozni, hogy az emberiségnek legyen jövője. Tetszett a világfelépítés, a szereplők, az angelológia tudományának bemutatása, a nefilimek egy teljesen más bemutatása. Kicsit gyorsan lett vége a könyvnek, de jó kis csavart kapott a végén.

Pont akkor kezdtem el olvasni, amikor megbetegedtem, úgyhogy alig haladtam vele az első napon off. Utána már csak azért is rászántam magam, és milyen jól tettem. ☺️
Egyes fejezetek hosszúnak, ennek-sosem-lesz-vége típusúnak bizonyultak. Ilyenkor megijedtem, mert attól féltem elunom a fél életem mire abbahagyja a szereplő a visszaemlékezést, ezt pedig nagyon nem akartam. Sajnos humort alig-alig tapasztaltam, ami egyébként segített volna könnyebben befogadhatóbbá tenni a szárazabb részeket. Megértem a komolyságot is, hiszen indokolt volt, „állandó veszélyben” éltek, de Verlaine-n kívül a többség úgy viselkedett, mintha a mosolygást kihagyták volna a programozásukból… Ez és a befejezés az oka a fél csillag levonásnak.
Ami nagyon tetszett, az egyrészt az a brutálisan részletes, megszállottsághoz közelítő lelkesedés volt, amit Verlaine érzett a munkája és a felfedezések iránt. Legelső megjelenésekor 30-40 körülinek tippeltem, aztán néztem nagyot, amikor kiderült, hogy valójában a húszas évei elején jár. :D Másrészt élveztem az expedíciókról szóló részeket – az elsőről a fordítást, a másodikról az E/1-es beszámolót. Nem mondom, hogy kedvet kaptam bebörtönzött angyalok után kutatni, de lelkes voltam a szobám biztonságából. :))
Bár a könyv százaléka kicsit riasztó volt, és több helyen elvesztem a vallás és történelem okozta káoszban, megkedveltem a történetet. Vannak hibái, nem mindig éreztem a lelkesedést iránta, és a szereplők is érdekesek, mégis egyértelműen kellemeset csalódtam benne. :))

A háttérvilág kidolgozása fogott meg a legjobban. Nekem nem volt unalmas, sőt még többet olvastam volna róla.

Nem Dan Brown, nem Steve Berry, de azért mégis jó. :)
Misztika, fantasy, pici krimi és vallás keveredik, izgalmas és tényleg érdekfeszítő kultúrtörténettel. Az a fajta regény, ami után az ember akaratlanul is érdeklődni kezd a téma iránt. A könyvben elénk tárt, a történet vázát adó, vagy épp azt kiegészítő adatok pedig tiszteltre méltóak.
Kár a végéért! Úgy tűnik Trussoni is sok mai felkapott szerző hibájába esett, olyanok mint egy egészen jó mesterember, mondjuk cukrász, aki a gyönyörű, cukorbevonatos, kifogástalan tortára azért még csak biggyeszt marcipán virágokat is. Cukorgyönggyel. Nem kell! Felesleges. Csak ront az élvezeti értékén.

Sokkal jobb, mint amit a fülszöveg alapján vártam. Egy aprólékosan megrajzolt, fantasztikusan részletgazdag világ rejtőzik a felszín alatt, és bár néhol a klasszikusokhoz méltó módon vontatottnak/lassúnak éreztem (nem a rossz értelemben), mégsem volt unalmas egy percig sem. Teljesen lenyűgöztek az elém táruló képek, egyszerűen gyönyörű és rettenetes egyszerre.

Ezt a könyvet ajánlom minden angyalrajongónak, sőt, kötelező!
Az egész könyv egy Da-Vinci-kód féle nyomozós, titok-feltárós sztori. Ez engem nem zavart, mert jó volt a levezetése, a szálak összefonódtak.
Evangeline nővér áll eleinte a középpontban az apácarenddel és a napi rutinnal. Féltem is tőle, hogy túlságosan vallásos lesz, végig az apácákról fog szólni és megpróbál a könyv megtéríteni. Szerencsére nem erről van szó.
Evangeline elég okos nőnek tartja magát, de rá kellett jönnünk – közösen –, hogy nagyon sok mindent nem tudunk.
Ez a könyv sikeresen elhitette velem, hogy angyalok, nefilimek vannak és köztünk élnek. Kíváncsi lettem volna, hogy csak az árnyoldala létezik-e ennek a dolognak, vagy vannak jók is?
A közepe eléggé nyers, adatszerű, történelmi jellegű volt, de érdekességét számomra a Celestine szemszög adta.
Gabriellát nem bírtam fiatalként, de „nagymamaként”, idősen jól megállta a helyét.
Imádtam volna én is arra az egyetemre járni, angelológiát tanulni. Jó lehetett az angelológus társaság tagjának lenni, és kutakodni. Bírtam a Valko házaspárt, Vlagyimirt is.
A Grigori-családot egyrészt sajnáltam, másrészt nem értettem teljesen őket. Érzem, hogy van a háttérben még valami, jó lett volna a történetükről többet megtudni.
Verlaine nekem nem tűnt nagyon jó, hiteles nyomozónak. Nem lett volna rossz karakter, csak valami hiányzott belőle.
Az utolsó ~ 100 oldalra kezdtek beindulni a szálak, a történések. Jó volt, ahogy a szemünk előtt állt össze a kirakós.
Tetszettek a feladványok, a rejtekhelyek.
A vége pedig…. nem láttam még ilyen függővéget egy egyébként kerek egész könyvnél.
A filmre pedig írtó kíváncsi vagyok.

Második könyvsorozatom angyalok/nefilimek témájában off, és Åsa Schwarz-éhoz képest jobb, de még mindig nem az igazi. Van benne néhány következetlenség, néhány dolog túl van magyarázva, más meg sehogy, így kicsit érthetetlen.
Három fő és egy „lezáró” részből áll a történet. Az első rész kicsit lassú, hömpölygős, hosszadalmas leírásokkal, ahol megismerjük a főbb szereplőket, de nem derül ki még róluk túl sok minden, vagyis csak apránként. A második rész hasonlóan lassú és hömpölygős, kicsit túl „tudományos”, sok bibliai magyarázattal. Ez a rész gyakorlatilag visszaemlékezés a múlt eseményeire egy „mellékszereplő” szemszögéből, arról, hogyan jutottak oda, és itt már többet megtudunk a főbb karakterekről.
A harmadik részre aztán kicsit felpörög, és gyakorlatilag több cselekménye van, mint az első két résznek összesen. Összefutnak a szálak és kiderülnek az összefüggések, de még így is sok marad a kérdőjel.
Az utolsó rész pedig már szinte túl pörgős, kicsit olyan érzést kelt, hogy nagyon sok mindent akart az írónő, viszont be is akarta fejezni, ezért kicsit összecsapott benyomást kelt.
Szerintem nyugodtan lehetett volna az első két rész kevésbé részletes és rövidebb, de a történet egyébként jó.