Valahol az amerikai délen a huszadik század közepén egy vándorcirkusz kétes dicsőséggel büszkélkedhet: fekete mágusa van, akinek titokzatos története mindenkit lázba hoz. Henry Walker életének meséje azonban sokkal különösebb, mint ahogy azt eltünése napján barátai gondolnak. Kalandjai akkor kezdődnek, amikor kisgyermekként szövetséget köt az ördöggel, s cserébe a varázslás képességét kapja. Csakhogy meddig tart a valóság és hol kezdődik a képzelet? Egy dolog biztos Henry életében: semmi sem az, aminek látszik.
Mr. Sebastian és a Fekete Mágus 27 csillagozás

Kedvencnek jelölte 2
Most olvassa 2
Várólistán 13
Kívánságlistán 6
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Sokkal jobbra számítottam, olvasva a kritikákat róla. Nyomasztó történet…Nekem nem jönnek be az ilyen jellegű könyvek, amelyikben egy ember a bőrszínén változtat csak a megélhetése érdekében.
Egy-két emlékezetes jelenetnél több nem maradt meg bennem a regényről. Ha rá gondolok, csak az jut eszembe, hogy nem olvasnám el többet és nem ajánlanám másnak se igazán, mert túlzottan zavaróan nyomasztó aura lengi körbe. Biztos a gonosz mágia miatt van, ami belőle árad. Vagy csak azért, mert Daniel Wallace szarul rosszul írta meg.
Talán egy 3-ast kap tőlem. Nem volt egy nagy „szám”. Olvasam már sokkal de sokkal jobb regényeket is. A vége is fura volt… biztosan nem olvasom el újra.
Véletlenül bukkantam rá.
Két nap alatt kiolvastam. Különleges, tényleg „mágikus” hangulatú regény, nagyon is mindennapi, emberi témával halálról, ürességről az emberi lét legmélyebb bugyraiból. Egyedül a befejezésnél volt kicsit hiányérzetem.
Furcsa egy könyv az biztos, de egyáltalán nem rossz. A stílusa és felépítése elég egyedülálló, pedig a történet elég hétköznapi. Voltak benne érdekes fordulatok így 4 csillagot kapott. Nem vártam ettől a könyvtől túl sokat, így elég sokat kaptam.
Egy mese egy mesélőről; egy ember (szívszorító) sorsának alakulása… mindez tele fordulatokkal és csattanóval. Le sem lehetne tagadni, hogy a Nagy hal írójának tollából származik. Fantasztikus.
Érdekes volt és elgondolkodtatott. Egy történetet hányféleképpen tudunk elmesélni és hányféleképpen tudunk továbbadni? Egy szimpla történet mit jelent számomra és mit jelent a másik számára? Vajon ugyanúgy látjuk a dolgokat, vagy teljesen más, különböző szemszögből? Ha én jónak és ártatlannak tartalak, te biztos hogy jó és ártatlan vagy, vagy csak beléd látok valamit? Vajon mi a tényleges valóság és mi a képzelet?
A könyv nem kifejezetten könnyű eset – az emberben nagyon sok kérdés merülhet fel a végén. A történetet több szemszögből olvashatjuk, és csak a végére áll össze a kép néhány darabja. Nagyon sok utána-gondolás szükségeltetik a regényhez, mivel sok mindenre nem kapunk pontos választ.
Ezen a regényen gondolkodni KELL. Nem a történet a lényeg önmagában, hanem a kérdések, amiket fölvet.
Annyira rettenetesen rossz könyv, hogy szinte el se hiszem, ez a tag írta a Big Fish-t is (bár azt a könyvet nem olvastam, csak a filmet láttam, az viszont annyira jó, hogy az alapmű se lehet gáz). És még csak az se, hogy mondjuk magyarul nagyon rossz ez, mert a fordítója a különben remek író Szécsi Noémi. Szóval nem hiszem, hogy ezzel lenne a gond. Egyszerűen csak rossz, gyenge, unalmas, stb.
Népszerű idézetek
Időnként könnyebb az emberek elvárásaihoz alkalmazkodni, mint szembesíteni őket azzal, milyen is vagyok valójában.
232. oldal
Hannah egy „úgy-néz-ki-rajtakaptak” pillantást vetett rám. Ezt a pillantást tizennyolc nyelven ismerem.
269. oldal
Az emberek úgy éltek a világban, mintha a világ olyan hely lenne, ahol élniük kell.
294. oldal
Véleményem szerint a miért értelmezhetetlensége vezetett oda, hogy az emberek kitalálták maguknak az isteneket.
250. oldal
Ha az ördög létezik, szerintem az utóbbi ezer évben felfüggesztette a tevékenységét. Azt hiszem, úgy képzeli, magunk is jól elboldogulunk.
279. oldal
– Jó estét, Mr. Walker. – Letettem a söröket az asztalra. – Van itt egy szabad hely?
A sörökre nézett és megvonta a vállát.
– Ja. Akár kettő is.
Elrúgott egy széket az asztaltól. Leültem. Ez látszólag nem különösebben hatotta meg. Felém se nézett.
– Ez az ital az öné – mondtam.
– Ital? – mondta és mosolygott. – Ez túl nagy szó.
– Mulvaney -mondtam. Carson Mulvaney. Magánnyomozó vagyok.
– Á – mondta. Olyan volt, mintha várt volna rám. Egy húzásra kiitta az összes sörét. Aztán az enyémre nézett.
– Nem különösebben szeretem a sört.
– Én sem – mondta.
Megitta az enyémet is.
249. oldal
Megvan az oka, hogy a bűvészek miért alkalmaznak legveszélyesebb mutatványaikban kövér hölgyeket és javíthatatlan agglegényeket: ha valami bajuk esik, utánuk senki sem sír… Ne ítéljenek el ezért a megjegyzésért, még a hátsó sorban ülő kövér hölgy is nevetett rajta.
51. oldal
Végül mindig a gonosz győz. Azért vesszük fel a harcot ellene, mert így helyes, de a végén mindig elvérzünk. Mindig. Mert belső szabályok határozzák meg a jóságot, a belső jóságot, ezekhez kell alkalmazkodnunk, hogy ilyenek legyünk, jók maradjunk. A gonosz mindent meg tud tenni, amit csak akar. Ez nem az egyenlők harca.
203. oldal




































