Zabo ​királynő baklövése (Malaussène 3.) 15 csillagozás

Daniel Pennac: Zabo királynő baklövése

Pennac regénysorozatának harmadik kötete talán a legnagyobb sikert érte el Franciaországban, és 1990-ben elnyerte a Prix du livre Intert, a rangos irodalmi díjat. Történetünk a ’80-as évek Párizsában, pontosabban Belleville-ben játszódik. Az előző két kötet hősének, Benjamin Malausséne-nek, a hivatásos bűnbaknak „vesszőfutása” tovább folytatódik: ezúttal egy hatalmas könyvhamisítási botrány áll a cselekmény középpontjában. A történet ismét több szálon fut, és az eseményekben bővelkedő történet látszólag össze nem függő elemeinek kavalkádja gyakran zavarba ejti az olvasót, de végül a „puzzle” darabkái egytől-egyig a helyükre kerülnek, és a csattanó megint fergeteges meglepetéssel szolgál.

Eredeti cím: La petite marchande de prose

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Ciceró, Budapest, 2002
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635393849 · Fordította: Till Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

borga>!
Daniel Pennac: Zabo királynő baklövése

Ha az első Pennac-kötet bájosan mesei, a második sötét volt, hát ez meg dráma.
Méghozzá nagyon komoly. És közben meg majdhogynem szuperhősi magaslatokba visz át szereplőket. De hát hogy a fenében lehet ezt tenni azokkal az emberekkel, a saját hőseiddel? És velünk?
Itt ülök hajnal 5-kor és értékelést írok, mert ez a fickó felkent a falra, aztán nyugodtan végignézte, hogy mállok lefelé, és ő közben nekiállt, és elkezdte kidíszítgetni a nyomaimat a falon.
Barbár!
Miért nem adták még ki a többi kötetet? Nem értem.
De ha mégis eljutna kiadói fülekbe, most már ha kérhetném, valami egységesebb formában már, mert a 3 könyv sem méretében, sem borítótervében, sem papírminőségében nincs még csak köszönőviszonyban sem. Na.
Egy ráalvást követően azért még annyit hozzáfűznék, hogy a végén volt egy-két momentum, ami túl szürreális, indokolatlan csavar volt, de ennyi belefér.

3 hozzászólás
Aurore>!
Daniel Pennac: Zabo királynő baklövése

Mondhatnám, hogy ez a könyv szürreális remekmű. De inkább azt mondom, hogy így a végére (3/4-ére) Daniel Pennacnak meglágyult az agya és mellé szájmenést kapott. Ennek a könyvnek nem sok értelme van szerintem. Most, hogy idézetekért átlapoztam, rájöttem, fogalmam sincs, mit is akartam volna belőle idézni, illetve, hogy alig emlékszem belőle valamire. Ami nem csoda, mert az egésznek se teteje, se füle, se farka.

>!
Ciceró, Budapest, 2002
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635393849 · Fordította: Till Katalin
Gab>!
Daniel Pennac: Zabo királynő baklövése

Azt hiszem a sorozat könyvei közül ebben vezettek meg leginkább.A 3 kötet közül,bizton állíthatom,hogy ez a kedvencem.Annyira megszerettem a Malausséne családot és az egész kompániáját.Egyszerűen a szívemhez nőttek.Imádom,hogy minden összefügg mindennel,találgatásokba bocsátkozom,ami természetesen sosem jön be. A legsajnálatosabb,hogy a sorozat befejezetlen a magyar olvasók számára,mivel a további köttetek nem kerültek kiadásra.

6 hozzászólás
csillagka>!
Daniel Pennac: Zabo királynő baklövése

Kicsit elkellet rontanom az átlagot, de nem tetszett :( Nem találtam viccesnek sőt néha erőltetettnek tűnk a vége meg egyenesen frusztrált. Elég sokat kellett filózni ki kicsoda és ezen az a tény se segített hogy a harmadik kötettel kezdtem, lehet az elsőtől jobb lett volna.
Vége van, nem vágyom az írótól többre.

Veron P>!
Daniel Pennac: Zabo királynő baklövése

Ennek már többször neki kellett futnom, mire ráéreztem, csak az előző részek miatt nem adtam fel, de mikor sikerült, ez is magával ragadott….


Népszerű idézetek

Gab>!

A könyv minden tiszteletet megérdemel, természetes tehát, hogy megkapja a neki kijáró tiszteletet.

137-138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
7 hozzászólás
Gab>!

A rosszban a legrosszabb a rosszra való várakozás.

48. oldal

Gab>!

Meghatotta, hogy a könyvek is halandók. Együtt öregszenek vele. Soha nem bántott, nem hajított a szemétbe egyetlen példányt sem. Mindössze belenyugodott, hogy ami él, az egyszer kimúlik.

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
cassiesdream>!

…mert hogy a kínzásnak a lényege nem csupán az, hogy fájdalmat okoz, hanem hogy olyan elhagyatottá teszi az embert, hogy már nem is ember többé, csak ordító magányosság…

III./8.

Aurore>!

meghalni vagy megszületni, tök egyforma annak, aki még sohasem csinálta, radikális életmódváltozás

321. oldal

>!

Vajon mi volt az oka ennek a cinkos vidámságnak kettejük között? Valószínüleg közös szeretetük a könyvek iránt, amely nem közönséges fajta szeretet volt, hanem csak az övék, amolyan bűnözők közötti cinkosság. A bűnözők cinkosságával szerették a könyveket. Vagyis sohasem gondolták, hogy egy regény meg tud javítani egy gazembert. Mindig jót mosolyogtak rajta, hogy a könyvek egyesekben milyen illúziókat tudnak ébreszteni saját humanizmusukat illetően. De a könyveket szerették. És szívesen dolgoztak azért, hogy ez az illúzió fennmaradjon.

188. oldal

regulat>!

Végül is a Corrençon lány nem tett mást, mint hogy megbosszulta, amit a szerelmével tettek. Caregga szerelme egy ifjú kozmetikusnő volt, Carole. Vajon Carole képes lenne rá, hogy egész Párizst lángba borítsa, ha lepuffantanák az ő Careggáját? (Talán, de délelőtt tizenegy előtt biztos nem. Carole későn kelő volt.)

204. - 205. oldal

>!

Merthogy, tudod, most valóban meg készülök halni. Tudom, hogy így, egyes szám első személyben mondva hihetetlennek hangzik, de ha jól belegondolunk, az ember végül is mindig egyes szám első személyben hal meg. S el kell ismerni, a dolog igen nehezen megemészthető. A fiatalok, akik félelem nélkül indulnak a keresztes háborúkba, csakis a harmadik személyüket küldik a csatamezőre. Irány Berlin! Nach Paris! Allah Akhbar! A lelkesedésüket küldik meghalni maguk helyett, egy harmadik személyt, akinek a húsáról és a véréről nem hiszik el, hogy az övék. Úgy halnak meg, hogy nem tudnak önmagukról, mivel az egyes szám első személyüket bekebelezték a Chabotte-félék a vérgőzös elméleteikkel.

260. oldal

>!

A Talion kiadó folyosóin úgyis hemzsegnek az egyes szám első személyek, akik csupán azért írnak, hogy nyilvános egyes szám harmadik személlyé váljanak. Miközben kritikusoktól sminkeskisasszonyokig futkároznak, elfonnyad a lúdtoll, kiszárad a tinta. Attól kezdve, hogy az első vaku fénye rájuk villan, a tollforgatók kasztjához tartoznak, és profilból fotóztatják magukat az utókor számára. Ők nem írnak, hanem írtak – a jelen klasszikusai.

94. oldal

>!

COUDRIER: Fordítsa a csecsemőt más irányba, legyen olyan kedves.
VAN THIAN: Kislány, felügyelő úr, és Verdunnek hívják.
COUDRIER: Akkor még inkább.
(Az öreg Thian megfordítja a térdein ülő Verdunt. A gyerek Coudrier-ra tapadó szemei célpontot változtatnak, és most a száműzött Napóleon bronzfigurájára szegeződnek, amely a kandallón foglal helyet, Thian háta mögött.)
COUDRIER: Köszönöm.
VAN THIAN: …
COUDRIER: …
VAN THIAN: …
COUDRIER: Még mindig nem iszik kávét?
VAN THIAN: Amióta Verdunnel vagyok elfoglalva, semmit sem iszom.
COUDRIER: …
VAN THIAN: …
COUDRIER: Végeredményben… egészen jó gyerek.
VAN THIAN: Tökéletes gyerek.
COUDRIER: Már csecsemőkorában sincsenek illúziói… Azt hiszem, ez jó ütőkártya az élethez.
VAN THIAN: A legjobb.
COUDRIER: De nem azért hívtam, hogy gyereknevelésről beszéljünk […]

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Franck Thilliez: GATACA
Brigitte Aubert: Az erdei halál
Guillaume Musso: A brooklyni lány
Guillaume Musso: Holnap
Bernard Minier: Ne maradj sötétben
Guillaume Musso: Angélique
Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt
Michel Bussi: Fekete vízililiomok
Guillaume Musso: Az angyal hív
Pierre Alexis Ponson du Terrail: Frakkos banditák