A különleges családregény-sorozat főhőse Benjanim Malausséne, hivatásos `bűnbak`, valamint számos valódi és fogadott családtagjának fenntartó és összetartó `törzsfőnök`. A kötet cselekményének középpontjában egy izgalmas, váratlan fordulatokban bővelkedő bűnügy áll. Az író szatirikus humorral, utánozhatatlanul eredeti stílusban festi le a 80-as évek Párizsát, azon belül is Belleville-t, narrátorának szűkebb hazáját. A figurák vérbő eredetisége, a különféle regiszterek bravúros kezelése, a börleszk határát súroló, de mégis valóságos szituációk, s nem utolsó sorban a szerző angyali humanizmusa; lebilincselő, felejthetetlen olvasmánnyá teszik e könyvet.
Foglalkozása: bűnbak (Malaussène 1.) 33 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1985
Enciklopédia 11
Kedvencelte 7
Most olvassa 1
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A könyv háromnegyedéig a gondolataim:
– nem értem,
– végre értem,
– nem, mégsem értem,
– de, mégis értem, most megmagyarázta
– teljesen dilis ez a család és a kutya is hasonult
Majd a könyv utolsó részében:
– értem, értem, értem, minden tiszta!!
Mint ahogy van „angol humor”, szerintem, van „francia humor” is, valahogy engem ez kicsit fáraszt és nem annyira értem. De annyit elért, hogy a többi részt is szeretném elolvasni.
Első blikk: kinyitva a könyvet egy tenyérnyi képen egy összehúzott háromszögszemű, drót-Lennon-szemüveges, kuszáltan is konszolidált hajzatú, markáns vigyor-ráncokkal ékített, pasisan nagy orrú és határozott vonalú szájából pipát fityegtető fiús bájú negyvenes figura néz rád kérdőn, hogy na mit fogunk szólni egymáshoz? De már akkor tudta szerintem, hogy látni rajta, hogy meg fog fogni, mert olyat tud, ami kell nekem. Egyből szimpi volt.
Aztán az első pár oldalon gyorsan elsütött több mondatot, amit nem bírtam ki röhögés nélkül. És jól mesél. Egy jó adag szatirikus derűvel. A főszereplő családot nehéz lenne nem megkedvelni, mind fiatal, teljesen eltérő karakterek, akik jól megférnek egymással, többféle jó kapcsolatot ápolgatnak. (Még az öregek is fiatalok a későbbi oldalakon, az író jóember szemmel láthatóan nem hisz a feladásban, beszürkülésben, az butaság.)
Ugyanakkor nem állhatja meg, hogy lépten-nyomon ne lopja bele a párbeszédekbe, a történetbe, hogy olvasott író ő. De ez nem tolakodó, kell a történethez. Ami egyébként egy krimi, méghozzá borzalmas dolgokra nyíló, amit a kicsik világába is bevisz, de ott a drámáját eltompítja, hogy ne okozzon traumát.
A címszereplő bűnbaksága pedig nem csak konkrét, hanem eszmei is.
Nagyon jó karakterek vannak benne, az epilepsziás kutyától (életemben nem hallottam még ilyenről), a meleg, öltözékére igényes, azt rendre a fényképautomatában megörökítő barkácsosztály vezető sertepertélő, barkácsolgató, játéktankkal lődöző kisöregjein át, a rémmese-függő Kicsiig, Napóleon-szerű nyomozóig végigsorolhatnám az összeset.
De jól tetted, @meseanyu, hogy kitaláltad, népszerűsíted Pennac-ot! Amúgy sose mentem volna a közelébe sem vélhetően, és kár lett volna kihagyni.
Van benne egy jó értelemben vett franciás pimasz csábítás.
Közel két évig állt a polcon, és várt a sorára. Most jött el a megfelelő pillanat és hangulat, hogy elolvassam, és milyen jó is volt.
A borító láttán sokkal komolytalanabb történetre számítottam (ez tartott vissza mostanáig), de egyáltalán nem az.
Eredeti alapötlet, nagyon szerethető, sokszínű karakterek. A történet teljesen jól érthető, jól felépített és jól tagolt. A bűnügyi szál kezelése is tetszett: nem az a megszokott, rideg, feszültségkeltő krimi, mivel Malaussene szemén keresztül látjuk a történteket, ugyanakkor mégis krimi. Nem tudom másképp leírni, minden pont jó ebben a regényben, és kerek egész a történet.
Eddigi tapasztalataim alapján (Iskolabánat, Nemkötelező olvasmány) Daniel Pennac nagyon jó elbeszélő. Úgy képzelem, hogy ha valamiről ír vagy beszél, az nála „csípőből jön”, és természetéből fakadóan jó lesz, természetes, mesterkéltségtől, erőlködéstől mentes. Nálam kedvenc lett, mind az író, mind a regény.
Gondban vagyok. A lelkendezések hatására pontosan 902 napja csatlakoztam @meseanyu kihívásához, melynek célja a Malaussène-sorozat népszerűsítése (és a folytatás magyar nyelvű megjelenésének előmozdítása). Mindez ugye abból indult, hogy hétországra szóló nagy barátnőm @Lady_L nekikeseredett, amikor befejezte a 3. kötetet, és hát magyarul már nincs több, miközben még van három egy.
És hogy ez milyen vicces meg szellemes meg minőségi.
Viccesnek vicces, minőséginek is minőségi, de… De valahogy arra számítottam, hogy jobban összeáll. Hogy nem lesz ennyire boci-boci tarka (se füle se farka). Na jó, farka az volt neki, még ha rövidke is, de füle nem annyira. Pennac biztosan nem eléggé figyelmesen olvasta Erich Kästner vonatkozó értekezését a mese nyakon csípéséről: http://moly.hu/idezetek/68248. Egy szó mint száz, kicsikét úgy jártam, mint @bozs, hogy csak olvasom, sok a szereplő, lövésem nincs, ki kicsoda, de olvasom tovább, nem értem, pörög a történet, mint a ringlispíl meg a motolla, mi több: ringlispílmotolla, én meg még mindig nem értem, aztán kezd összeállni, de ekkor már eléggé a végén járunk, én meg nem vagyok meggyőzve, és egyszercsak hirtelen vége lesz. Van csattanó is, csak annyira nem csattan nekem.
Persze nem volt olyan rossz, idéztem ebből is egy rakatot, ha pedig rossz lett volna, nem lett volna idézni való. Ebből is látszik, tetszik nekem a szerző gondolkodása, mégha az eszejárása annyira nem is. Nem volt tehát rossz, ígéretes, hisz folyatódik még, lehet, hogy akkor jobban kibontakozik, kap még esélyt, csak sajnálom, azt hittem, lesz itt egy leeresztett kezekkel ötcsillagos könyv, aztán meg nem. Molytársak lelkendezésével feltételes csínjával bánjon az ember.
ÁÁ, valami nagyon agyament könyv, állati jót mulattam rajta … végtelenül szürreális és kicsit perverz is, de nem testi értelemben, valóban… AJÁNLOM
Fenti értékelésem kiegészítése ma, 2012.01.14-én, a 3. olvasás után: de, azt hiszem testi értelemben is perverz kicsit ez a könyv, nagyszerű, bolondos karakterekkel. Kb. úgy tudnám jellemezni, mintha egy intelligensebb Rejtő Jenő karaktereit átraknád a 80'as évek Párizsába. ~ 13 éves kor alatt nem ajánlom.
Rögtön a könyv elolvasása után jártam Párizsban, első utam Belleville-be vezetett :)
Érdekes…kaotikus…elgondolkodtató…és megnevettető. És annyira szürreális. szerintem.
ahol bővebben:
http://turumputty.blogspot.com/2011/01/vilag-legsajnala…
Népszerű idézetek
– Nézze, a Bűnbak nem csak az a személy, aki alkalomadtán fizet a többi helyett. Hanem főként sőt mindenekelőtt magyarázó elv, Malaussène úr.
[…]
– Ő a misztikus, ámde nyilvánvaló oka minden megmagyarázhatatlan eseménynek.
[…]
– Ezért mészárolták le a zsidókat a középkori nagy pestisek idején.
[…]
– Néhány kollégája szemében, Bűnbak voltánál fogva, maga a robbantgató, egész egyszerűen azért, mert szükségük van magyarázatra, ettől megnyugszanak.
[…]
– Bizonyítékok nem kellenek. Elég nekik a meggyőződés.
135. oldal - 21. fejezet (Ciceró, 1999)
– Csupán egy dolog foglalkoztat, Malaussène úr; mi a titka, hogy ilyen élethűen tud alakítani egy ennyire hálátlan szerepet? Valami személyes filozófia?
– A fizetés, főnök, a nagy fizetés filozófiája.
117. oldal - 19. fejezet (Ciceró, 1999)
Soha ne csinálj túl nagy ügyet belőle, hogy fájdalmat okoztál másoknak. Engedd át ezt az örömet nekik.
152. oldal - 23. fejezet (Ciceró, 1999)
Szóval ilyesfajta kérdéseket tesz fel magának Benjamin Marlowe vagy Sherlock Malaussène, alias jómagam, miközben ábrándosan letolja a gatyóját.
164. oldal, 25. fejezet (Ciceró, 1999)
A sorozat következő kötete
Malaussène sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés 94% ·
Összehasonlítás - Réti László: Kaméleon 93% ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Kyra Eleison 90% ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Halálmester ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Vakvágta 86% ·
Összehasonlítás - Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter 85% ·
Összehasonlítás - Leslie L. Lawrence: Omosi mama sípja 84% ·
Összehasonlítás - Boris Vian – OuLiPo: Nem úszhatjuk meg 81% ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Galandregény 82% ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: A Kobraisten bosszúja 77% ·
Összehasonlítás