Billy ​Milligan háborúi (Billy Milligan 2.) 88% 197 csillagozás

Ezt a történetet nem egy szépíróval kellett volna megiratni, én azt mondom.
Nagyon érződik ezen a könyvön is, hogy próbálták regényessé tenni a történetét, és ez nekem valahogy nem. Ha beteg volt, ha nem, akkor is egy gyilkos, ezen nincs mit szépíteni.
Úgy érzem, nem tett jót a józan ítélőképességemnek, hogy elolvastam ezeket a könyveket. Nem tudok mit kezdeni Billy Milligannel. Számomra ez a két kötet nem úgy mutatta be a valóságot, ahogyan valójában történt.

Csodálatra méltó Billy kitartása, miközben a politikusok és a sajtó által kevert katyvasz miatt éveken át csak ide-oda dobálták, megtagadva a számára szükséges és megfelelő kezeléseket.
Billy küzdött, háborúzott. Nem akart elveszni a kegyetlen rendszer útvesztőiben, pedig érthető, hogy olykor-olykor legszívesebben feladta volna. Ennyi kínzást, és testi, lelki megpróbáltatást nem semmi lehetett elviselni. Egy normális ember ezektől roppant volna össze. Billy pedig ha nehezen is, és ha teljesen talán sohasem, de összeszedte magát.

A történetet nagyon szerettem (az előző résszel együtt), de Keyest még mindig nem tudom hová tenni. Valószínűleg olvasom kellene tőle valami mást is, hogy megismerjem a valódi stílusát.

Nagyon izgatott Billy további története, és azt kell mondjam, nem csalódtam. Izgalmas, érdekes, gördülékenyen megírt sztori. Az előző kötethez képest Billy érezhetően koherensebb, még a szétesések alatt is, nekem a száraz jogi duma is kevesebbnek tűnt. Szörnyű, hogy mi mindent meg lehet tenni egy pszichiátriai beteggel, hogy különböző érdekek miatt mennyire földbe lehet tiporni egy embert. És sajnos nincsenek illúzióim arról, hogy ezek a dolgok bárhol a világon jobban zajlanának.

Nem tudom, hogy bírta ezt ki Billy, én már rég feladtam volna a küzdelmet. Nem azt mondom, hogy ártatlan volt, de azért amin keresztül ment az brutális. A legtöbb „hülyeséget”, akkor követte el, amikor beijedt és félrekezelték, vagyis inkább nem kezelték. És akkor még a politika és a hatalom is rá tett egy lapáttal, hiába mondták az ellenkezőjét a hozzáértő orvosok, szakemberek. Ennyit az igazságszolgáltatásról.

Talán mégsem olyan rossz az életünk. Billy Milliganéhez képest biztos nem.
Zseniális folytatása az első résznek. Nem is tudom rendesen kiértékelni, talán nem is lehet. Billy itt ül mellettem még mindig, egész közel, én pedig ha lehetne megsimogatnám a kezét.

Jó, érdekes és részletes volt ez a könyv is, de be kell vallanom, hogy a varázsát már elvesztette nálam. Már nem tudott annyira lekötni, mint az első rész. Természetesen durva volt amik Billyvel történtek és sokszor felháborodtam, de már nem tudott annyira lekötni az a rengeteg dátum és túl sok minden. Valószínű jobban élveztem volna, ha mondjuk egy dokumentumfilmet láttam volna róla. Úgy éreztem, hogy tele van nagyon sok száraz információáradattal, amik engem annyira nem érdekeltek. A szökése, a félrekezelések, vagy a kapcsolatai inkább hatottak rám, mint az a rengeteg bírósági, meg politikai cirkusz.

Első kötet után egyértelmű volt számomra, hogy olvasom tovább – a politikai érdekek által irányított emberi élet… hát! Hihetetlen, hogy léteznek ilyen embertelen intézmények, ahol ennyire semmibe veszik a beteg gyógyulási lehetőségeit… A könyv nagyon tetszett, olykor kicsit sok volt benne a bürokratikus részletezés – de a megértéshez valóban elengedhetetlen.

Az első után ezt muszáj… Nagyon jól összerakott igaz történet.

Nem tudom, mennyi igaz belőle. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy minden.

Meg vagyok döbbenve. Leírhatatlan. Ismét egy könyv, ami összezúzza az emberiségbe vetett amúgy is törékeny hitemet. El sem tudtam volna képzelni, hogy bárkivel így bánjanak. Ráadásul egy kórházban! Orvosok! És pont azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre.
Minden tiszteletem Billyé, aki ennyi szenvedés, megaláztatás, bántalmazás, semmibe vevés között is így kitartott. Sokkal jobban, emberibben viselkedett, mint a legtöbb „normális” ember, akivel dolga akadt.
Az első rész legeleje után már nem tudtam hibáztatni a bűntettek miatt, a második részben végig kimondhatatlanul sajnáltam és felnéztem rá, végül pedig nagyon megszerettem. Minden hibája ellenére egy hihetetlenül jó és intelligens ember.

Billy története (rövid ismétlést követően) ott folytatódik, ahol a Szép álmokat, Billy!-t abbahagytuk. A kötet első felét a limai elmegyógyintézetbeli események teszik ki, kegyetlenségből nincs hiány, az intézmény inkább egy keményebb börtönt idéz, mint egészségügyi intézményt, elnyomással, agresszióval, kegyetlenkedéssel. Felfordul az ember gyomra olvasás közben.
Ezek a körülmények nemhogy segítenék, inkább rontják a gyógyulási esélyeket, sőt: még a mentálisan ép embereket is egészen átformálnák ezek a tapasztalatok.

A kötet viszonylag nagy részét az intézményben, illetve intézményekben töltött idő és „tapasztalatszerzés” teszi ki. El is csüggedtem olvasás közben, olyan, mintha egy helyben topognánk, és sokszor tényleg ez történik…
Emiatt ez a könyv, mint olvasmányélmény kevesebbet nyújtott, mint a Szép álmokat, Billy!. Szárazabb is. Azon kaptam magam, hogy sietek az olvasással, haladjunk, haladjunk, haladjunk!
És haladni lehet, mert minden csüggedés mellett is hajt a kíváncsiság.

Billy sorsát meghatározta a sajtó. Folyamatosan, éveken keresztül cikkeztek róla, tulajdonképpen közszereplő lett. Mind a bírósági döntésekbe, mind a kezelést érintő döntésekbe belekontárkodott a sajtó és a politika. Ez egy furcsa, ismeretlen elmebetegség, Billy valóban követett el erőszakot, ezért mind a kezelést, mind az ítéletet körüllengi a társadalmi nyomás, és persze az anyagi és politikai haszonlesés.
(Mondjuk, Billyt sem kell félteni, az a fajta ember, aki szereti húzogatni az oroszlán bajszát.)

Hatalmas arculcsapás volt ez az eset. Az író – ez látszik – abszolút Billy mellett áll.
spoiler
spoiler
spoiler

Egyébként egy kicsit zavarban vagyok itt a valóság – fikció határmezsgyéjén, nem szeretnék ítéletet hirdetni, hiszen a könyv ismerete nem lehet egyetlen, önmagában álló, biztos forrás az ügyben. Ha a szöveget nem fikciónak olvasom.
Ezért gyorsan le is szögezem, hogy annak olvastam, aszerint ítélek.

Összességében a fentebbiek miatt vegyes érzésekkel fejeztem be a kötetet, kevésbé érzem sikerültnek, mint az első részt.