Mivel a munkám egészségtelenül nagy hányadát teszi ki az életemnek, ha nem vagyok motivált, az olyan, mintha az egész élet értelmét vesztette volna. Azt hittem, ebből a könyvből majd kapok hasznos tanácsokat, hogy hogyan tartsam fenn a motivációmat akkor is, amikor éppen sok minden demotiválóan hat rám – nos, ezt nem kaptam meg, de nagyon sokat segített abban, hogy megértsem, hogyan működik a motiváció, és miért érzem bizonyos helyzetekben úgy magam, ahogy éppen érzem.
A motivációelmélet komoly fejlődésen ment keresztül az évek során. A Motiváció 1.0 a legkezdetlegesebb, a biológiai szükségletekkel számol. A Motiváció 2.0 a jutalmazás-büntetés elmélete: az elvárt cselekvést jutalmazom, a kerülendőt büntetem. Nagyon sok cég ma is így működik.
A Motiváció 3.0 azonban – Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletére is alapozva – megállapította, hogy az ember eredendően motivált, és dolgozni akar, ha bizonyos feltételek teljesülnek: ilyen például az önállóság és a rugalmasság. Kísérletekkel az is kiderült, hogy ha egy kreatív gondolkodást igénylő feladat gyors megoldásáért pénzt ígérnek az alanyoknak, akkor ez azt eredményezi, hogy a kontrollcsoportnál szignifikánsan lassabban oldják meg a feladatot. A pénzjutalom ugyanis beszűkíti a gondolkodást. De ha egy olyan cselekvésért ígértek nekik jutalmat, amihez nem kell különösebb gondolkodás, csak mechanikusan végre kell hajtani valamit, akkor sokkal gyorsabbak voltak, mint azok, akik ezért semmit nem kaptak.
Vagyis a kreatív szakmákban az előre beígért jutalom inkább árt, mint használ.
Mielőtt a főnököm (aki szintén fent van a Molyon) ujjongni kezd, hogy többé nem kell prémiumot adnia, gyorsan hozzáteszem, hogy a motiváció szinten tartásához különböző dolgokért járó jutalmak helyett méltányos alapfizetés kell (a szerző azt tanácsolja, fizessünk egy kicsivel többet, mint a konkurencia, ezzel hosszú távon sokat spórolhatunk, mert a legjobb emberek nálunk fognak dolgozni, és nem lesz fluktuáció), az, hogy az alkalmazottaknak a megélhetési gondok helyett legyen idejük és energiájuk a munka minél jobb elvégzésére koncentrálni.
A Motiváció 3.0 egy másik forradalmi újítása a ROWE, azaz a Results Only Workplace. Amerikában egyre több cég kezd erre az útra lépni – az alkalmazottak folyamatos ellenőrzése, órablokkolás és jelenléti ívek helyett világosan megfogalmazott célokat kell elérni, de a dolgozók maguk szabják meg, mikor és hogyan érik el ezt. A statisztikák azt mutatják, hogy a ROWE-t bevezető cégek teljesítménye 25%-kal javult.
Ez teljesen érthető – ha valaki egy csütörtök délután a kislánya hegedűkoncertjére szeretne elmenni, de a munkaideje ezt nem teszi lehetővé, akkor már napokkal korábban ideges emiatt, azon agyal, hogyan tudna mégis elmenni, elkezd gondolkozni azon, hogy jó helyen van-e a munkahelyén, nem kellene-e váltania stb., ha viszont tudja, hogy simán elmehet, akkor előtte és utána is a munkára koncentrál.
Amit a szerző még kiemel, azok az ún. Aranyfürtöcske-feladatok, ami valami Aranyfürtöcske mesére utal, ahol valamiből se nem túl sok, se nem túl kevés volt. A flow ugyanis akkor érhető el, ha olyan feladaton ügyködik valaki, ami se nem túl könnyű (mert akkor unalmas), se nem túl nehéz (mert akkor szorongást okoz). Egy vezetőnek ezért az is a dolga, hogy igyekezzen megtalálni az embereinek az ilyen feladatokat, hogy minél elégedettebbek legyenek, mert – micsoda meglepetés – az elégedett munkaerő a jó munkaerő.
Nem igaz ugyanis, hogy ha valakit nem hajszolunk folyamatosan, akkor lusta lenne – az emberben eredendően benne van a cselekvési, alkotási vágy, vagyis motiválás helyett a cégvezetőknek leginkább arra kellene koncentrálniuk, hogy ezt ne öljék ki az alkalmazottakból.
Szeretném valahogyan optimistán lezárni ezt az értékelést, de maga a szerző is sokszor hangsúlyozza, hogy a Motiváció 3.0 elveit nem szeretik elfogadni a cégvezetők – mert azt érzik, hogy ezzel kiesik a kezükből az irányítás, és nem törődnek vele, hogy úgy sikeresebb lehetne a cég, mert a régi beidegződésekhez, „tekintélyhez” ragaszkodnak. És hogyha ez még Amerikában is így van, akkor mit várhatunk KK-Európában?