Örökké ​tiéd 74% 159 csillagozás

Hmmm…. Ez elég érdekes volt! Nem tökéletes, de olvastatta magát rendesen. A végét valahogy sejtettem az elején, bár nem ebben a formában, de aztán a közepe teljesen tévútra vitt. Nagyon kíváncsi voltam a befejezésre.
Egy-két dolog még magyarázatra szorulna, a vége kicsit összecsapott nekem, de a végeredmény egy igazán kikapcsoló könyv.

Egészen másképp alakult ez az olvasás, mint számítottam. Először az ironikus hangvétel lepett meg. Mire hozzászoktam, s elkönyveltem, hogy ez egy humoros könyv, akkor jöttek a melankolikus részek. Ekkor kezdett felsejleni előttem, hogy lesz itt valamiféle csavar. De nem az történt, amire számítottam. Ami viszont egészen biztos, hogy nem sikerült ezt a könyvet beskatulyáznom, egyszerűen nem hagyta magát. Ennek pedig kifejezetten örülök, mert üdítő élmény volt számomra ez a tapasztalat. Az viszont mindenképp eldőlt, hogy fogok még az írótól olvasni.

Óóó nekem ez most nagyon tetszett.
Olvastam az előző két könyvét is. Nekem ez ugyan úgy mint azok is, levettek a lábamról.Más volt,üdítő ez a stílus,és megint sok mondat olyan jól volt megírva (pl. siratófal pozíció).
Azért félelmetes a történet…most hogy ismerkedjek ezek után?
És vajon hány Hannes rohangál szabadon a banánjaival?!:)

Nem lett volna rossz a történet, csak kicsit túl volt nyújtva, mint a rétes. A pasitól már a legelején kirázott a hideg, egyszerűen nem is értem a csajt, hogy hogy bírta idáig. Arra azért nem számítottam, hogy a spoiler szimplán elhittem, hogy a csaj megkergült. A vége azért elég csapnivaló volt, legalább valami utórezgést írhatott volna az író, hogy mi történt a spoiler legalább még egy hetet, hónapot leírhatott volna.

Egyértelmű volt, hogy ez a könyv minden szempontból más lesz, mint a Gyógyír északi szélre, és bár ezt tudtam, mégis egy picit csalódást okozott. Szerelmi történetnek, és thrillernek is kevés volt, lassú, vontatott, amihez most nem volt megfelelő hangulatom. Érdekes volt látni, hogy egy férfi, Hannes szerelme hogyan változik át őrületté, kíváncsi voltam, mik a határai, meddig mer elmenni. Judith-ot nem sikerült igazán megkedvelnem, furcsálltam néha a hozzáállását, az anyjától pedig egyenesen falra másztam, és valahogy a többi szereplő is egy nagy kérdőjel maradt számomra. Mindent összevetve, jó kis alaptörténet volt, csak hiányzott belőle az izgalom, szerintem az írónak sokkal jobban megy a humoros-romantikus stílus, abban a műfajban szívesen olvasnék még tőle.

Az Örökké tiéd sem témájában, sem hangulatában nem egyezik a Gyógyír északi széllel című kötetével – így aki azt keresi benne, csalódni fog.
Ez a kötet sokkal mélyebb, sokkal összetettebb annál. Egy destruktív szerelem története ez, kirándulás az emberi lélek mélységeibe, a beteg elme legsötétebb bugyraiba.
Nem romantikus szerelmi történet ez, hanem veszélyes játék, szlalomozás hazugság és igazság között, ingázás álom és ébrenlét mezsgyéjén.
Nem a klasszikus értelemben vett pszicho-thriller, – hiányoznak belőle ugyanis az igazán rettegésben tartó, feszült pillanatok –, sokkal inkább a műfajok frissítő keveréke, egy – nem is annyira ritka – probléma kisarkított leírása. Az üzenete és a mondanivalója talán nem tudatos, mégis megfontolandó és átgondolandó…
Szeretni nem egyenlő azzal, hogy birtokolni…

Annyian szidták ezt a könyvet, hogy SOKKAL rosszabbra számítottam. Bevallom, nekem tetszett. Szerintem igenis thriller, ha nem is a durvábbik fajtából. Bár attól függ, honnan nézzük. spoiler A thriller szó ugyebár borzongást jelent, és én borzongtam is. Hannes-tól folyamatosan a hideg rázott. Első perctől utáltam a pasit. Persze, ebben biztosan közrejátszott az a tény is, hogy nagyjából tudtam, mire számíthatok vele kapcsolatban. Többen a lassúságára panaszkodtak, de én ezt sem érzékeltem. Ha nem épp egy zsúfolt hétvégén kezdek neki, szerintem egy délután alatt végzek vele.
Judith és a pszichiáter találkozásain kifejezetten jól szórakoztam. Első találkájuk után – vagy talán picivel előtte is- már azt vártam, mikor tér végre magához Judith. Biancát is bírtam minden harsányságával együtt. spoiler
Egyik kedvenc virágom a sárga rózsa, de remélem, ilyen sárga rózsákat sosem fogok kapni, mint ami a könyvben van. Gyűlölöm az ilyen spoiler ajándékot.
Az író három magyarul megjelent könyve közül ezen kívül csak a Gyógyír északi szélre címűt olvastam, amit nagyon szerettem, de ez sem volt olyan rossz, mint amilyennek gondoltam.

Remekül megírt könyv, olyan történet, ami bárkivel megeshet, ezt nagyon nagy pozitívumának tartom. Semmi brutális, csak jelzések, mégis hatásos. Teljesen bele tudtam magam képzelni Judith helyzetébe, a tehetetlenségébe, a kérdőjeleibe. A pszichózis leírása pedig külön pluszpont, hogy mennyire kifordulhat magából egy ember.
Nagyon megszerettem Biancát, az egyetlen szereplőt, aki a realitások talaján bírt maradni.

A fülszöveg és a címkék alapján teljesen másra számítottam, de kifejezetten pozitív csalódás volt! Nagyon szépen mutatja be azt a folyamatot, hogy Hannes rajongó udvarlása hogyan válik figyelmes törődésből nyomasztóvá, hogy az imádott nő, Judith a végére nem akar mást, csak menekülni a fullasztó kapcsolatukból. Ami, mint kiderül, nem is olyan egyszerű. Hiteles képet kapunk egy paranoiából kialakuló pszichés betegségről, az érzelmi manipuláció romboló erejéről, mindezt az író egyedi hangvételű stílusában, ami a komoly téma ellenére a humort sem mellőzi. Keserű humor olykor, de nagyon illik a történethez.

Nem lett volna rossz történet, de…
…nem igazán jött be az írói stílus, lapos volt az egész, itt -ott egy kevés izgalommal, azonban összességében nem kapta meg azt az élményt, amit egy igazán jó pszichológiai thrillertől elvárnék.
… szerintem túlzottan kiszámítható volt spoiler
…a szereplők szerintem néha elég bugyután lettek ábrázolva. A „nyomozó” engem kifejezetten idegesített.
…a vége még egy fél csillagot levont, hiszen túlzottan összecsapottnak éreztem. spoiler

Szóval ez most nekem annyira nem jött be. Pedig szerintem lett volna benne potenciál bőven. Azért ezt egy kicsit sajnálom.