Amikor a reneszánsz fénykorának három legnagyobb alakját sorolják fel, Leonardo da Vinci és Michelangelo után hagyományosan Raffaello következik, a grácia és a harmónia eszményi mestere. Különösen azért magasztalják, mert a legkomplexebb narratívákat és filozófiai fogalmakat is képes figurálisan ábrázolni.Művészetének értékelésekor azonban kevesebb figyelmet szentelnek arra az átütő erejű készségére, amellyel a vallásos érzület bemutatására képes.A Raffaello látomásai két tanulmányát Arasse 20 év különbséggel írta, az első a képben a látnok és a látomás viszonyát vizsgálja, míg a Sixtusi Madonna esetén a mű egésze tekinthető látomásnak, ahol a látnok maga a néző, aki Raffaello szerint az oltár előtt álló hívő.Képet nézni Daniel Arasse segítségével mindig a „figuratív gondolat”avagy a „figuratív szövedék” megfejtésének kalandja.Jelen kötet immár a negyedik, amely a kiadó gondozásában eljut az olvasókhoz.
Raffaello látomásai 5 csillagozás
Enciklopédia 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
Egy kép nem szöveg, és igaz ugyan, hogy gyakorta szövegre van szükség a kép értelmezésének megerősítéséhez, mindazonáltal létezik egy kifejezetten képspecifikus jelentés is. A kép ugyanis, bár valamely „program” alapján készül, mégsem diskurzus, hanem figuráció, azaz van nem-konceptuális része is, amely a korabeli társadalomban töltötte be funkcióját – és ezáltal tükrözi annak az időszaknak a kollektív képzeletvilágát, amikor megszületett.
18-19. oldal, Extázis és mennyei látomás a reneszánsz fénykorában. Raffaello négy képe
Raffaello ugyanabban a térben, ugyanazon a geometriai síkon helyez el két összemérhetetlen lényt. Ezzel meggátolja a nézőt abban, hogy nyugodt tekintettel szemlélje a festményt, hogy elragadja a mű belső dinamizmusa: a kép háttere vonzza, majd visszatér az előtérbe, s megállapítja, hogy nincs mélység, az alakok nagyságkülönbsége a természetben felbukkanó természetfölötti jelenség lényegéből következik. A nézőt elragadja tehát az Ezékiel és saját maga fölött zajló isteni robbanás.
61. oldal ("Az ellenállhatatlan isteni robbanás")
Raffaello nagyságát, páratlan sikerének időtállóságát részben az indokolja, hogy korának vallásos festészete számára 1520-ban egyszerre két utat kínál, ahol a legkülönbözőbb ihletettségű művészek találnak maguknak inspirációt. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a nagy festő korai halála miatt nem tudható, hogy ő maga melyik irányt választotta volna, hogy kora kulturális és politikai folyamatainak sodrában melyik irányba fordult volna tovább.
128. oldal ("Róma, 1517")
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ross King: Leonardo és az Utolsó vacsora 91% ·
Összehasonlítás - Szabó Attila: Jézus Krisztus élete és tanításai ·
Összehasonlítás - Rausz Szilveszter: Amiről az ikonok beszélnek ·
Összehasonlítás - Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban 93% ·
Összehasonlítás - Váli Dezső: Zsidó temetők ·
Összehasonlítás - Lőrincz Zoltán: Jézus példázatai a magyar festészetben ·
Összehasonlítás - Katona Imre: Bruegel és a Batthyányak ·
Összehasonlítás - Jajczay János: Duccio ·
Összehasonlítás - Kerny Terézia – Thaler Tamás: Freskók nyomában ·
Összehasonlítás - Nagymihályi Géza: A láthatatlan Isten képmása ·
Összehasonlítás