Raffaello ​látomásai 5 csillagozás

Daniel Arasse: Raffaello látomásai

Amikor a reneszánsz fénykorának három legnagyobb alakját sorolják fel, Leonardo da Vinci és Michelangelo után hagyományosan Raffaello következik, a grácia és a harmónia eszményi mestere. Különösen azért magasztalják, mert a legkomplexebb narratívákat és filozófiai fogalmakat is képes figurálisan ábrázolni.Művészetének értékelésekor azonban kevesebb figyelmet szentelnek arra az átütő erejű készségére, amellyel a vallásos érzület bemutatására képes.A Raffaello látomásai két tanulmányát Arasse 20 év különbséggel írta, az első a képben a látnok és a látomás viszonyát vizsgálja, míg a Sixtusi Madonna esetén a mű egésze tekinthető látomásnak, ahol a látnok maga a néző, aki Raffaello szerint az oltár előtt álló hívő.Képet nézni Daniel Arasse segítségével mindig a „figuratív gondolat”avagy a „figuratív szövedék” megfejtésének kalandja.Jelen kötet immár a negyedik, amely a kiadó gondozásában eljut az olvasókhoz.

Tartalomjegyzék

>!
Typotex, Budapest, 2013
164 oldal · ISBN: 9789632792811 · Fordította: Pataki Pál

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

kkata76>!

[…] minden festmény az ikonográfiai anyag sajátosan egyedi kidolgozása révén nyeri el jelentését.

9. oldal, Előszó

kkata76>!

Egy kép nem szöveg, és igaz ugyan, hogy gyakorta szövegre van szükség a kép értelmezésének megerősítéséhez, mindazonáltal létezik egy kifejezetten képspecifikus jelentés is. A kép ugyanis, bár valamely „program” alapján készül, mégsem diskurzus, hanem figuráció, azaz van nem-konceptuális része is, amely a korabeli társadalomban töltötte be funkcióját – és ezáltal tükrözi annak az időszaknak a kollektív képzeletvilágát, amikor megszületett.

18-19. oldal, Extázis és mennyei látomás a reneszánsz fénykorában. Raffaello négy képe

Typotex_Kiadó KU>!

Raffaello ugyanabban a térben, ugyanazon a geometriai síkon helyez el két összemérhetetlen lényt. Ezzel meggátolja a nézőt abban, hogy nyugodt tekintettel szemlélje a festményt, hogy elragadja a mű belső dinamizmusa: a kép háttere vonzza, majd visszatér az előtérbe, s megállapítja, hogy nincs mélység, az alakok nagyságkülönbsége a természetben felbukkanó természetfölötti jelenség lényegéből következik. A nézőt elragadja tehát az Ezékiel és saját maga fölött zajló isteni robbanás.

61. oldal ("Az ellenállhatatlan isteni robbanás")

Typotex_Kiadó KU>!

Raffaello nagyságát, páratlan sikerének időtállóságát részben az indokolja, hogy korának vallásos festészete számára 1520-ban egyszerre két utat kínál, ahol a legkülönbözőbb ihletettségű művészek találnak maguknak inspirációt. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a nagy festő korai halála miatt nem tudható, hogy ő maga melyik irányt választotta volna, hogy kora kulturális és politikai folyamatainak sodrában melyik irányba fordult volna tovább.

128. oldal ("Róma, 1517")

Kapcsolódó szócikkek: 1520

Hasonló könyvek címkék alapján

Ross King: Leonardo és az Utolsó vacsora
Szabó Attila: Jézus Krisztus élete és tanításai
Rausz Szilveszter: Amiről az ikonok beszélnek
Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban
Váli Dezső: Zsidó temetők
Lőrincz Zoltán: Jézus példázatai a magyar festészetben
Katona Imre: Bruegel és a Batthyányak
Jajczay János: Duccio
Kerny Terézia – Thaler Tamás: Freskók nyomában
Nagymihályi Géza: A láthatatlan Isten képmása