Hiába húztam tovább az öt csillagnál, sajnos nem villant és nem pirosodott be még egy hatodik, sem egy hetedik csillag…
Én annyit nevettem!
Én annyira jól szórakoztam!
És annyira sajnálom/sajnáltam, hogy vége!
Annyira szeretem a kuflikat és kupacukat!
Humoros, kedves, aranyos, egyszerű – és ezért nagyszerű!
Mondtam már, hogy annyira sajnálom, hogy vége???
Szeretnék magamnak egy kuflis mesekönyvet!
Kiteszem a képüket a falamra!
Egy pillanatra eszembe jutottak Barbapapáék…
Vajon névnapomra kötnek nekem az itthoni kuflik egy kis csokrot, amiben főleg (elveszett) útszéli rongyikám több darabja, kevesebb macskapertli, még kevesebb pókliliom és egy pár szál cakkos náspáng akad csak…mert utóbbira kicsit allergiás vagyok…
Bátor lennék, ha megkóstolnám a vakondtövis szörpöt?
Jövő télig pedig egyik fő feladatom a náthafűmag és réti szőrvirágmagok beszerzése és nemesítése lesz.
Imádom őket! Meggyőződésem, hogy a világ szegényebb és szomorúbb lenne a kuflifaj nélkül, örülök, hogy Dániel András felfedezte és meghatározta őket.
Na, és az a repülő!!!!
Jahigen, és péntekenként a lottózó helyett szeretnék kuflit látni tésztaszűrővel, merthogy az szerencsét jelent.
Százszor is elolvasnám még!
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
2023.08.09-10-i újraolvasás
Szerintem mindenki legyen kufli!
Hát ezt nem lehet megunni!
Nagyon megkedveltem ezeket a cuki és vicces és kedves lényeket.
Most úgy érzem, nem lehet kuflik nélkül élni…
Tök jó tételmondat (nemcsak Farsangra) ez a Szerintem mindenki legyen kufli! – én már nem biztos, hogy be tudnám válllalni az ugródudorozást – bár, Bélabá is azon ugrál – szóval végül az öregség nem biztos, hogy kizáró ok…
Fityirc sikerének nagyon örültem, merthát ő mégiscsak egy szürke lény, akinek viszont egyáltalán nem szürke a lelke…
Kedvelem, nagyon kedves – és milyen tehetséges zsonglőr, azaz lilagomb-egyensúlyozó.
Nyár közepén szilveszteri jelmezbált rendezni – csakis varázsgombák ötlete lehet, amelyre a meghívót nem ám (de tényleg nem) Luigi Broggini világhírű Agip-logóját idéző, sebeslábú (de nem sebes lábú) hanem egy hatlábú lókutya kézbesíti ki.
Lenyűgöző a kupacot szemlélni nemlomtalanítás közben – természetesen röpült a gumikacsa, de a mákdaráló, a szódásszifon, a homokóra vagy a két nyomozóhozzávaló is, a pipa és a Sherlock-sildes kalap is, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. Minden valószínűséggel Titkos Vándorló Kacat lesz belőlük…
A jelmezes felvonulást záró buli is fergetegesre és jókedvűre sikeredett – szerintetek a Pattog a kufli végig a réten vagy a Pocok lépett a lábamra lesz az idei nyár slágere?
2016-os olvasásom óta sem találkoztam sem nem láttam kuflit tésztaszűrővel – ergo… fejezd be a mondatot… ;-)
Na igen – horkolás elején meg a végen is.
Még mindig hullajó!
2016-os értékelésemben leírtam, hogy szeretnék magamnak egy kuflis mesekönyvet! – ezt arra módosítom, hogy mindet szeretném magamnak – ha nyugdíjas leszek állandóan ezeken kacarászok :-D
Egy zacskó izé Titusznak
Ez az egyik legjobb kufli-történet – ha nem a legjobb… :-)
Annyira imádom! Olyan sokminden van benne Titusz szülinapja mellett!
Barátság, meglepetés, tanakodás az ajándékról, találgatás, készülődés, virágszedés, díszítés, és barátság, kedvesség, barátság, barátság…meg bogáncsfoci :-D
Új infó: a láthatatlan réten nincs bolt, egy sem
Meglepetés: Zödön nem a spenótra gondol, ill. A spenótra nem Zödön gondol.
Legszebb rész: Titusz ahogyan fogadja az ajándékot… <3
Legszebb botanikai elnevezés: útszéli rongyika
Szentencia: „Ez több, mint a semmi, de kevesebb, mint a valami.”
Böngésznivaló: utolsó belső oldal egyes kuflik bárcsakbokrai