A ​kuflik és a nagy eső (Kuflik 2.) 94% 173 csillagozás

Nagyon imádom a kuflikat. Amikor elegem van a világból akkor belenézek egybe, és még egyszer sem csalódtam, mindig egy kicsit jobb lett tőlük minden. Ma épp esett az eső, így azt is mondhatnám, hogy hangulathoz választottam az olvasnivalót sítlszerűen.
Zseniális, még mindig. Hogy Dániel András honnét szedi ezeket a neveket?
„Szőrmók vakarc”, „borostapók”, „vicsormókus” – lassan kellene kiadni egy kis kulfi természetrajzot is. És a rajzok, na meg a történet…, megint minden a helyén volt. Köszönet érte!

Annyira aranyosak, egyszerűen öröm volt most rábukkanni a könyvtárban és hazahozni.
Mindig az elején lévő csoportkép-nézegetéssel kezdem, nézegetem őket egy darabig.
Elolvasom a történetet, de nekem a ki-mit leltár a legfontosabb – kihez-mi tartozik, ki mit őriz. Melyiküknek mi a fontos? Kinek milyen esernyője van? Ki melyik növény mögé rejtőzködik a bújócska alkalmával… Nem tudtam, hogy Hedvig padlizsán szeretne lenni…

UI: Eldöntöttem, hogy elkezdem gyűjteni az új fajként jelentkező egyedeket, és rendszertani besorolási listát készítek, Dániel András félét – sok érdekesről tett ma is említést, többek közt: a vicsormókussal, borostapókkal, csőlakó kavicskukaccal, nagy rétizselével, sárga mézköpőfűvel vett le a lábamról…

Tanulság:
Az igazi fák sosem horkolnak

Továbbra is odavagyok ezekért az élőlényekért…

2023.07.02-án újraolvastam:
A kuflik és a nagy esők – a nagy eső, mint olyan – így különösen a villámárvizek nyarán – aggodalommal töltött el, sajnálni kezdtem a kuflikat, hogy talán nem marad semmijük, ill. az a kevés is, amijük van – elveszik az árban. Félelmetes volt látni, ahogy a kupac üregei fokozatosan megtelnek vízzel…
Boldog voltam, amikor megtudtam, hogy mit szeretnek a legjobban: hát heverészni! Kell ennél jobb? Aligha… Mert az is lehet szórakoztató…
Aki heverészni szeret, rossz kufli nem lehet…
Azt is megtudtam, hogy Bélabá egy igazi (idő)jós, de a kuflik nem igazán veszik komolyan…
Láthattam – rajzokkal is alátámasztva – hogy amellett, hogy segítőkészek, igen kreatívak, és Pofánka szociálisan igen érzékeny… és szeret közösséget vállalni a többiekkel. spoiler.
Új infó, hogy zsebásón és zsebreceptgyűjteményen kívül van nekik zsebesernyőjük is – mindenkinek külsejéhez illő. A legidősebb köztük Bélabá, a legerősebb pedig Zödön. Ezen kívül nem tudnak úszni, de szívesen eveznek és csónakáznak… egyik kedvenc képem a könyvben, amikor csónakon menekülnek – ki-ki a neki alkalmatos formájún – kicsit nekem Szutyejev két meséjét: A kis hajó-t és A négy kis ezermester-t idézte.
A vízi patkánynál lehettek volna óvatosabbak, mert azért a patkány, az patkány – csalárd és zsivány – spoiler.
Nagyon féltettem őket, le ne örvényeljenek csónakjaikkal a mélybe, amikor kihúzták a dugót, de végül Fityirc jelzése ismét megnyugtatott.
Antropológiailag ill. kuflipológiailag új ismeret – az ugródudor megléte.

2023.07.06. Újraolvasás
A Kuflisorozat legújabb kötete (A kuflik és a puffpuding) megjelenése adta az ötlete, hogy olvassam el az összes eddig megjelent Kufliskönyvet és ehhez a Kuflis kihívás jó apropót szolgáltatott.
Az igazi fák sosem horkolnak történet főhőse Bélabá. És ehhez egy BújócskaVilágnapi szerdán játszott bújócska adta a hátteret. Mindenki könnyen elbújt, de Bélabának nem volt semmi jó ötlete, ám egy lábascsiga javaslatot tett neki – mialatt rejtőzködött, beleélte magát a szerepbe. És álmodozott: mi lett volna ha…? Az álmodozás következő lépése is bekövetkezett… Talán ez segített a kuflicsapatnak rátalálni Bélabára. Nemcsak Bélabá álmodozik arról, minek lehetne jó lenni, hanem Hilda is.
Alig játszották le a bújócskát, kitalálták a következő projektet: megvalósítani azt, hogy álmukban bújócskáznak – de szerintem elaludtak, mielőtt egy jót játszhattak volna álmukban és átadták magukat a horkolásnak.
Tanulság: mint fentebb.

Történeti előzmény:
Már a 2016. május 28-i olvasásom alkalmával elhatároztam azt, amit most (még nem kellett eltelnie 10 évnek sem) sikerült elkezdeni: megírni a Dániel András-féle kuflibotanikai szótárat…
https://moly.hu/karcok/1971667

Megszerettem ezeket a figurákat szövegben és rajzban egyaránt. Az igazi fák sosem horkolnak a másik történet a kötetben. Ötletesek, vidámak a nevek is: vicsormókus, borostapók, recskeszú és a kéktollú nyihánc vidám figurák, szerethetőek.

Csak ugyanazt tudom írni, mint az összes többiről:)))
Csillagos ötös, legalábbis nálam!!!!

„-Segítség! Megfulladunk! -kiabált rémülten Fityirc. De gyorsan abbahagyta, mert rájött, hogy leér az ugródudora.”

A kuflik (Pofánka, Fityirc, Zödön, Hilda meg a többiek) teremtéstörténete (Kufl. Gen.1.) ezennel elérkezett a vízözönhöz. Nem hallgattak az okos szóra, konkrétan Bélabáéra, aki lehet hogy minden nap bejelenti az esőt, de ma igaza lett, mégis csak egy Lárifári!-t kapott érte.

Amiikor a nagy özönben csak hármuk kufliürege maradt szárazon, a mesélő akár arrafelé is elvihette volna a történetet, amit a históriából egyszerűsítve csak a vagyon újraelosztásnak nevezünk. A Genezis, a prehistorikus, mitikus korszak után akár elkezdődhetett volna végre a kuflik igazi, írott története, de aztán az Özön eldöntötte a kérdést, mindenkit kiöntött, mint Pelikánéknál, osztálykülönbség nélkül.

Szerencséjükre az arra úszó muffinhéjakat meg egyéb szemeteket bödönhajóvá hasznosították újra, és megkezdődhetett a nagy Dugaszkihúzó Projekt. (Elvégre ha gyűlik a víz, akkor egy Dugasz is lesz valahol.) Majd a a Második Négyórás Terv keretében ezt követte A Nagy Szárítkozás.

2. rész
„Az igazi fák sosem horkolnak.”

A második mesében bújócskáznak, itt hívnám fel a figyelmet Valér leleményességére, aki drónokkal keresteti elrejtőzött pajtásait (ezt ezennel le is védetem, erre talán még az USA-ban sem használják!) Elmondom, ki hová bújt, hátha a ti példányotokban már nem látszódik ki a rojtos fülük sem a susnyásból: Zödön például a lepénybokorba, Fityirc a kavicskukacok közé – míg a vén Bélabá vén, kiszáradt fának álcázza magát. (A csiga javasolta neki, szerinte arra hasonlít a legjobban. Te csak akkor bújócskázz, Kedves Olvasó, ha a mimikri-sminkkészleted nálad van, hogy vonzó dolgok mögé tudj elbújni – feltűnés nélkül.)

Sajnos Bélabá nem csak árnyékot adott, bár annak terebélyeset, de egy idő után hangokat is. Álmában igazi fa lett, sajnos a lombsusogásnál kissé karcosabban horkolt. Gyönyörű faunát álmodott magára: szőrmók vakarcot és pohos résbogarat, borostapókot és vicsormókust – csak azt a kéktollú nyiháncot nem kellett volna, mert harsány kvákkogásával az ébresztette fel. A többiek szerencséjére, mert már visszhangzott Bélabá „susogásától” a rét.
Mikor a mesélő itt tartott, bizonyára emlékezetébe ötlött az Eredet című film, neki is lát elaltatni mindenkit: hőseink innentől álmukban bújócskáznak…
(2014-ből)

Negyedik találkozásom a kuflikkal most egy icuri-picuri lábascsiga-szükkenésnyivel kevésbé volt üdítő, mint a korábbiak. Először nem tudtam mire vélni, hiszen most is kedves volt a történet, ötletesek és jópofák a rajzok… azonban rájöttem, hogy hiányzott valami: a furcsa szerzet mellékszereplőket csak nézegetni lehetett, szóhoz sajnos ezúttal alig jutottak. Hiába, no, korábban el lettem már kényeztetve ezekkel a nem várt, de vicces kis szösszenetekkel, így most egy kuflihajszálnyit csalódott vagyok. De persze csak egy nagyon picike kuflihajszálnyit!
@Gelso-hoz csatlakozom abban, hogy élveztem végigbogarászni a szöveg mellett a rajzokon is, hogy kihez mi tartozik: például mit őrizget a kufliüregében, milyen zsebernyője van. Apropó: én is szeretnék egy zsebernyőt, vajon hol kapható? És vajon milyen színű lenne az enyém? De az biztos, hogy egy Dániel András-féle növény- és állathatározóra is igen-igen kíváncsi lennék. :)

Kihoztuk a könyvtárból, most ez a napontamesélős könyv. Gondban lennék, ha egy teljes függvényanalízist kéne végeznem, viszont álmomból fölkeltve is fel tudom sorolni, hogy melyik kufli miben csónakázott. Az apró részletek (pl. rétizselébokor, lábascsiga, pipázó hal és társai) még leginkább csak nekem viccesek, a kiskorúnak egyelőre csak bogarásznivaló részletek (csomó ideig elnézegeti, BogyóésBabóca mindig csak egy átlapozásnyi időt kapott) vannak benne és semmi viccesség, de a történetet már ő is élvezi. A családunkban két kuflirajongó biztosan van. :-)
(Ugye lesz következő kötet?)

A kuflik még mindig nagyon menők; ázottan, lucskosan, félig hajléktalanul is. A rajzokon elhintett humorcseppek, pedig fokozzák még ezt az élményt. Itt egy búvársisakos csiga, ott egy csontot rágó hal, a redőnnyel záródó odú pedig mindent visz.:D Bélabá pedig bújócskában verhetetlen!
https://kulturleny.wordpress.com/2015/03/29/a-kuflik-es…

Nagyon tetszik ez a könyv, úgyhogy a kisgyerekes ismerőseim így jártak, ilyet kapnak ajándékba az utódok.
Tetszenek a kreatív rajzok, és a szép szöveg. Sajnos nincs nálam példány, de ami megmaradt, hogy az esőt milyen szépen írta le, több hangulatfestő szót használva. Azaz nemcsak ledarálja a dolgot mint más, igen népszerű gyerekkönyvszerző, hanem mesél, gyönyörködtet, és (szerintem) tanít is. Ja, és vicces is. :) A történetek pedig pont olyanok, amilyeneket gyerekkoromban én is simán elképzeltem volna, mert például miért is ne lehetne spoiler.
Nagy örömmel állapítottam meg, hogy a nívós kortárs gyerekirodalom is népszerű itt, a Molyon, jelenleg a 72. legjobb ez a kötet.

Olyan rávetődés volt itthon, ne tudjátok meg! Az apró részleteken szórakoztunk a legjobban. És hát lábascsiga! Hiánypótló. És akkor most jöhet egy újabb Kicsibácsi és Kicsinéni-könyv :3