Iránytű ​a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez 84% 69 csillagozás

Hát ez sokkal jobban tetszett, mint számítottam rá. :D Pedig nagyon kíváncsi voltam a történetre.
Adott Hannah, akinek van egy gazdag, jóképű, sikeres barátja, akiről kiderül, hogy igazándiból semmibe veszi a lány vágyait… Ami ugye nem jó, amin ugye változtatni kell! Ééés aztán beindulnak a dolgok, Hannah valóra váltja álmait, és mi vele együtt izgulunk, nevetünk, főzünk! Úgy érezzük, hogy mi is ott akarunk lenni vele a lakáséttermében… de közben mégsem, mert ott van a mi kis csodálatos főbérlőnk, és nem akarjuk megbántani azzal, hogy mi is részt veszünk egy vacsorán.
Könnyed kis olvasmány, szerethető karakterekkel, csodás ételekkel, humoros fordulatokkal. Érdemes elolvasni csajok, ne rémítsen meg titeket a Fejős Éva logó a jobb felső sarokban!!! :P

Nem egy tipikus limonádé.
Könnyű vele gyorsan haladni, de néha le kellett tennem, mert már szinte fájt Hannah gondolkodása. És nem azért mert nem kedveltem meg Őt, hanem mert sok volt. Kis pihenő után tudtam csak olvasni újra.
Hannah egy meg nem értett lány, még önmagát sem ismeri és érti igazán.
Szerencsétlen párkapcsolat egy önző pasival, túl sokat elváró szülők, barátok alig.
Hazugsággal teli út vezet a kiegyensúlyozott jövőig. Nem szándékos hazugságok, hanem csak elhallgatott igazságok majd utána a félelem a lebukástól.
Rachel és Blake a legjobbak :) Ilyen barátokra van szükség. Támogat, melletted áll, bármi is történik, bármit is csinálsz.

Őszintén, mielőtt elkezdtem, közel sem számítottam ilyen jóra. Ez a könyv messze felülmúlta az elvárásaimat, és olyan, amit mindenkinek ajánlok.

Olyan könyvet kerestem, ami sütés-főzésről szól, és a rengeteg lehetőségből erre esett a választásom, bár a hosszú címe elég elrettentő :) Az alaptörténet tetszett, de nem tudtam teljes lelkesedéssel olvasni, mert annyira zavartak Hannah hazugságai. Mit csináljak, ha nagyon idegesít, amikor az egész cselekmény tele van számomra elfogadhatatlan döntésekkel és tettekkel? Sajnos nem tudtam ettől elvonatkoztatni, hiába tudom, hogy ez csak egy könnyed kis regény, nem a valóság, mégis zavart az, hogy Hannah képes volt a céljai érdekében ekkora baromságra. A karaktere egyébként sem volt igazán szimpatikus, néha legszívesebben megráztam volna, hogy álljon már végre a sarkára és döntse el, mit akar csinálni az életével :)
A főzéssel kapcsolatos leírások, a receptek viszont nagyon tetszettek, abból még többet is el tudtam volna viselni, nem bántam volna, ha a cselekmény néhány teljesen felesleges, időtrabló momentumát is a sütés-főzés helyettesítette volna.

Fejős Éva Könyvtára, Martini, tűsarkú, pink gerinc és fahéjillatú történetet ígérő ajánló? Nem csoda, hogy mindezek hatására nagy lendülettel vetettem magam a könyvre, és ez a lelkesedés az utolsó oldalakig elkísért.

A könyv a megalkuvás és az önmegvalósítás dilemmáját boncolgatja. Hannah egy irigylésre méltó, Washingtonban élő nagyvilági lánynak tűnhet a külső szemlélő számára, álommunkával és -pasival. Azonban ez az élet minden, csak nem az, amire vágyik. Egyetlen szenvedélye a főzés, azonban nem bízik eléggé önmagában ahhoz, hogy elhiggye, hobbijából akár meg is élhetne. Hosszú az út, mire rájön, hogy céljainkat sokszor nem külső akadály miatt nem valósítjuk meg, valójában saját félelmeink és önbizalomhiányunk gátol meg az elérésükben. Így inkább a biztonságosnak tűnő kitaposott ösvényen maradunk, ahelyett, hogy a saját utunkat járnánk. Paradoxonként így a vágyott elismerést se kaphatjuk meg másoktól. Hannah önkibontakozása természetesen nem sikerülhet bonyodalommentesen, a happy end lényegében elmarad, jelezve, hogy a jövő bizonytalan, de legalább a saját jövője.

Mennyire imádtam ezt a könyvet. Sosem olvastam hasonlót. Adam és Jacob ahhh de utaáltam őket istenem. De Blake valami isteni pasi, annyira cukin viselkedik Hannahval.
Imádtam az ő párosukat. Faltam ezt a könyvet, még palacsinta sütés közben is ezt olvastam.

A címmel nem sikerült megbarátkoznom, de a a történet kifejezetten tetszett! A végkifejlet inspiráló volt. Átjött az üzenet: merd elhagyni a komfortzónádat és belevágni abba, ami valóban boldoggá tesz.
Élveztem a főzős részeket is és nagyon szívesen részt vettem volna Hannah bármyleik vacsorapartiján!
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2018/07/14/dana_bate_iranytu_…

Gyorsan haladós, kissé kiszámítható, bájos, vidám történet. Külön élveztem, hogy gasztro-regény, de főhősünknek végre nem aranyos cukrászdája, kávéháza, vagy épp mindkettője van, hanem itt sütés mellett végre főznek is. De még hogy! Hannah már a kezdetekről szimpatikus volt, és bár én nem vagyok olyan vagy mégis?, mint ő, valamiért nagyon is azonosulni tudtam vele. Kicsit határozatlan, nem mer nemet mondani, nem mer változtatni, de azért nem adja fel, küzd az álmaiért.
A könyv vége nem okozott nagy meglepetést, számítani lehetett valami ilyesmi befejezésre, de talán nem is a cél a lényeg, sokkal inkább az odavezető út. Mert addig is jól szórakozunk Hannah és Rachel próbálkozásán, Blake tengerész stílusán. :)
Egy ilyen titkos lakáséttermet én is szívesen kipróbálnék. Na, nem mint szakács, ahhoz nincs bennem elég fantázia, sokkal inkább, mint vendég. Nagyon jó hangulata lehet.
Kis negatívumként említeném, hogy a végén kicsit túl hamar oldódnak meg a problémák, tulajdonképpen szinte már maguktól.
A könyv legvégén pedig kapunk néhány isteni receptet is. Lehet próbálkozni. :)

Egy igazán szórakoztató, könnyed olvasmány. Tetszett hogy a fő irány a gasztronómia volt, Hannah főzési/sütési „mániáját” teljes mértékben megértem, és engem is jobban felcsigázna, mint az eredeti munkája. Valljuk be, az tényleg dögunalmas lehet. Brrr.
A szereplők kedvelhetőek, igaz nem mind. A Prescott családot egy az egyben rühelltem, Millie-t szintén, viszont Rachel és Blake kárpótolt minket mindenért. Ők ketten Hannah igaz támogatói voltak, így hát nem csoda, hogy végül az lett ami lett. :)

Bővebben a blogban: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/03/dana-bate…

Aranyos kis történet volt. A cselekmény nem okozott nagy meglepetéseket, szinte mindig lehetett tudni, hogy mi fog történni. De ez nem volt olyan nagy baj. A szereplők nem idegesítettek halálra, és az étel leírások nagyon jók voltak. Rendszeresen éhes lettem olvasás közben.