53. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Hyperion (Hyperioni énekek 1.) 772 csillagozás

Dan Simmons: Hyperion Dan Simmons: Hyperion Dan Simmons: Hyperion Dan Simmons: Hyperion

Egy ​pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata. Hét ember, hét teljesen eltérő életút. És, ami közös bennük: a Hyperion.

A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be. A Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár Számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeire fittyet hányó, legendás Időkripták, és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. Heten vágnak neki az útnak, ám közülük csak egy élheti túl a zarándoklatot. Annak az egynek viszont teljesülhet leghőbb kívánsága.

Dan Simmons regénye korszakos mestermű, a sci-fi egyik legélvezetesebb alkotása, ami 1989-es megjelenése óta semmit nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2024
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981298 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2023
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981298 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2023
576 oldal · ISBN: 9789635981304 · Fordította: Huszár András

8 további kiadás


Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Shrike · Fedmahn Kassad · Martin Silenus · John Keats · Lamia Brawne · Lenar Hoyt · Sol Weintraub


Kedvencelte 240

Most olvassa 74

Várólistára tette 613

Kívánságlistára tette 443

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova I>!
Dan Simmons: Hyperion

Az egyik legokosabb, legszebben felépített, legizgalmasabb könyv, amit olvastam. Gyakran eszembe jut off, nekem ez még pont megfelelt, nem éreztem túlírtnak, és még olyan szereplőt is sikerült megértenem, akit nem kedveltem. Még az ő nyomorúságán is megesett a szívem.
Az ötletek, a világ alkotórészei, és az a mesteri kidolgozottság, ahogy egymásba folyatja az eseményeket… hát ezt még egyszer el kell olvasni off. Még hogy a sci-fik legjobbjait nem írhatják meg „bölcsészek”, ugyan már :)

1 hozzászólás
Noro P>!
Dan Simmons: Hyperion

Nálam ezzel a könyvvel kezdődik a modern űropera. A sci-fi történetét legszívesebben Shrike Előtti és Shrike Utáni időszámításra osztanám.
Simmons saját állítása szerint „mindent meg tud írni”, aminek ebben a regényben szép bizonyítékát adja: hat történet, hat stílus, sőt hat irodalmi zsáner jelenik meg benne – napló, gyakós-b*szós (ne szépítsük) ponyva, tragikomédia, családregény, cyberpunk-noir krimi, szerelmi történet. Bár az első olvasás alkalmával nem voltam meggyőződve arról, hogy a Pap története a legjobb kezdés, aki már végigolvasta a sorozatot, értheti, miért a kereszt felfedezése a legfontosabb momentum az egész könyvben. Nem is beszélve a történet mögötti áldozathozatalról, amelynek témája átszövi mind a hat mesét.

A Canterbury mesékről és John Keatsről már többen is megemlékeztek, de az olvasók hajlamosak elmenni John Muir munkássága mellett, aki a XIX. században kvázi „feltalálta” a modern természetvédelem fogalmát. Simmons szerintem zseniális emléket állított neki a Templomosok mozgalmában.
De legalább ilyen hálás vagyok a könyvnek azért, hogy felhívta a figyelmemet Teilhard de Chardinra, akire, ha valakire egyáltalán, igazán ráillik, hogy tudós és pap volt egy személyben. Az Omega Pont elmélete (ami a Hyperion bukásában kap igazi hangsúlyt) egyfelől színtiszta SF, másfelől szerény véleményem szerint az egyetlen épkézláb elmélet Istenről.
A vallásról egyébként etikai szinten is érdekes kérdéseket vet föl – engem pedig mindig érdekelnek az ilyen eszmefuttatások, hogy mit kezdene egy jövőbeli világ egy régmúltból származó értékrenddel.

A Hegemónia térkapukra és azonnali kommunikációra épülő civilizációja elsőre meghökkentően fantasztikus lehet, de ha jobban megfigyeljük, szinte paródiája a mai globalizációnak. Bolygókat uniformizálnak, banális dolgokra használják a korlátlan utazás lehetőségét, és tulajdonképpen kikerülik az univerzum nyújtotta kihívásokat. A Hyperion nekem elsősorban azért modern mű, mert azt sugallja, hogy a valódi fejlődés ennél sokkal több – nem csak a technikának kéne változnia, de a kultúrának, mi több az embernek magának is.

4 hozzászólás
TiaManta>!
Dan Simmons: Hyperion

Rendkívül nehéz értékelni számomra most ezt a regényt. Nagyon összetett, érdekes olvasmány. Bizonyos dolgok lenyűgözőék, és csak gratulálni lehet a fantáziáért.
Egy kis része viszont eléggé unalmassá vált. Ahogy mesélik ki-ki a saját történetét, némelyik annyira magával ragadó. De sajnos nem mindegyik. Bizonyos pontok nem tudtak úgy lekötni ahogy szerintem kellet volna.
A pap, és az egyszerű apa története volt az, ami leginkább megragadott. Utóbbin teljesen elérzékenyültem, a legemberibb. Plussz Konzul története sok mindent eszébe juttathat a olvasónak. spoiler
Lamia Brawne, az EMI-k és kibridek szála meghatározó, csak valahogy pont maga a nő felesleges bele. A költővel nem tudtam együtt érezni, vagy sajnálni. Neki pont ez a funkciója. Hogy utáljuk önzősége, megszállottsága miatt. Kassad és „nője” jelenetei voltak ez egyetlenek, amiket erőltetettnek éreztem.
A Shrike alakja kellően rejtélyes, misztikus homály. Kíváncsi leszek az igazságra, mert tuti nem az amit az emberek gondolnak. Legalábbis remélem, mert az túl kiszámítható lenne.
spoiler
Ha figyelembe vesszük a könyv eseményeit, a történet végének majd tragikusnak, vagy legalábbis nagyon keserédesnek kell lennie.

4 hozzászólás
sztimi53>!
Dan Simmons: Hyperion

Imádom azokat a történeteket, amik úgy kezdődnek, hogy összecsődítenek egy rakat embert egy küldetésre, ami többnyire halálosnak ígérkezik, ők pedig szépen lassan elmesélik a történetüket. Hátha segít. A túlélésben.
Az első történet a papé. A naplóbejegyzések előrevetítenek valami sötétet, a halhatatlanságot, egy furcsa parazitát, az istent. A legjobb rész, annyira odatette, hogy nem tudta überelni a kötet során. Először azt gondoltam hiba volt a legjobbal kezdeni, de aki eddig eljut, már olyan mélyen jár a történetben, hogy a Hyperion foglya. Igaz élveztem a többi meséjét is, mind más stílusban elém tárva, a harcosét, aki rossz lányba-lénybe szeret bele, a részeges költőt, aki megírja a szörnyet és életre kelti azt, az időkripta női Benjámin Buttonját, Ábrahám dilemmáját, akinek Izsák helyett lánygyermek jutott, a magánnyomozó magánnyomorát és a meglepetést a végére. Egy probléma van csak, ezt a színvonalat tartani kell a folytatásokban, nehogy csalatkozzam. Nagyon jól összerakott, szépen megírt bölcsész sci-fi, nem elsősorban a tudományt, inkább vallást, kultúrát, minden egyéb emberiséget komolyan érintő témát feszeget, én az ilyet komálom. Arra jutottam, hogy szeretem, rajongom az operát, miért lenne ez alól épp az űr kivétel?
Kérem a következőt.

8 hozzászólás
zamil>!
Dan Simmons: Hyperion

Kezdem azzal, hogy már régi adósságom, hogy ezt a könyvet elolvassam. Annyi jót hallottam róla, hogy kicsit féltem is tőle (na meg a terjedelmétől, nem egy olvasó barát kötet). Kár volt, de így legalább friss az élmény.
Zseniális könyv. A világ szinte azonnal magával ragadott, elképesztő fantázia van benne, és kidolgozottság. A történet a szerkesztéssel, ahogy a zarándokok bemutatják életüket, hogy kerültek bele a történetbe, mi közük a Shrike-hez, egyedülállóvá tette a könyvet. A karakterek mind egyediek, és hiába ütnek el egymástól annyira, mindnek meg van a helye a történetben, és jól kiegészítik egymást.
Bátran mondhatom, hogy minden olvasó megtalálja a maga öt csillagos zarándokát.
Nekem a pap és a költő története volt talán a legérdekesebb, bár a többi is lebilincselt.
Maga Shrike, a nagy talány, a maga titokzatosságával, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem és csak gyarapította a kérdéseket a fejembe olvasás közbe.
Nehéz bármi mást mondani róla, hogy ne kezdjen az ember a cselekményről beszélni, ezért inkább mindenkinek ajánlom, akik még nem álltak neki.
Bátran vegyétek le a polcról, nagy élmény lesz.
Nekem kedvenc lett.

Leonidas>!
Dan Simmons: Hyperion

Volt némi bizonytalanság bennem a regény egyik központi témája miatt. A vallás enyhén szólva nem tartozik a kedvenc témáim közé. Nehezen tudtam elképzelni, hogy izgalmas olvasmányélményt nyújtson. Nagyot tévedtem!
Simmons hihetetlenül jó író. Szerintem mindegy mit írna, mert bármilyen irodalmi műfajban megállná a helyét. Dráma, horror, izgalmas krimi, véres katonai sci-fi, planetáris románc, szinte bármit képes lenne nem akármilyen színvonalon megírni.
A történet végig nagyszerű, izgalmas olvasmány. Hét zarándok indul a Hyperion bolygóra. Hét titokzatos ember, akik sorban elmesélik addigi életük történetét.Minden történet remek, bár voltak történetek, melyek jobban tetszettek. A legjobbnak a konzul történetét éreztem, de a katona és a költő meséje is rendkívül jó. Simmons remekül írtam meg ezeket a részeket. Érezni a különböző szereplők közötti különbségeket, és a mesélés stílusa is eltérő. Tényleg olyan, mintha valaki más írta volna. Éreztetni akarta az egyes szereplők személyisége közötti különbségeket. Nyilván egy katona vagy egy nyomozó nem fog olyan stílusban mesélni, mint egy költő. Számomra ezzel is bizonyította, hogy nagyszerű képességekkel megáldott íróhoz van szerencsém.
A hangulat végig rendkívül feszült. Az amúgy is titokzatos Hyperion bolygó körüli rejtély kezd egyre bonyolultabbá és szövevényesebbé válni. Közben elszabadul a káosz, és az ellenség is rohamosan közeleg a bolygó felé.
Rendkívül jó ötletekkel van telezsúfolva. Fokozatosan ismerjük meg a világ történelmét, a pillanatnyilag hatalmon lévők szándékait, és a háttérben zajló szövevényes hatalmi játszmákat.
A végkifejlet rengeteg rejtélyre nem ad választ, sok homályos rész marad. Gondolom, a 2. részben minden titokra fény derül.
Nagyon elégedett vagyok. Nagyszerű regény, minden sci-fi rajongónak kötelező olvasmány.

12 hozzászólás
Szürke_Medve>!
Dan Simmons: Hyperion

Huh…Egészen behúzott, szinte berántott magához a történet. Bár a kiadó két kötetre bontotta a regényt, (és így óhatatlan a hasonlóság Martin Silenus meséjével) ezért csak az első részről írhatok, de eddig teljesen megértem, hogy miért értékelik ilyen magasra ezt a művet. Sokszínű, lebilincselő remekül történet. Mindig irigyeltem az angolszász világot azért, hogy írói a zseniktől le egészen a szerény kézművesekig és az irodalmi betanított munkásokig is, milyen természetesen használják fel az irodalmi örökségüket. A Beowulftól Keats-ig, Chaucertől Shakespeare-ig Simmonds sok helyről merít hol nagy hol kisebb mértékbe, és ezzel a saját irodalmi identitasuk alapjait erősíti olvasóiban. Bár magyar változatban is lenne hasonló…

pwz I>!
Dan Simmons: Hyperion

Azt hiszem, azt már máskor is kifejezésre juttattam, hogy azok a sci-fik gyorsan belopják magukat a szívembe, amelyiken látni és érezni, hogy az író előtte szépirodalommal is foglalkozott és e mellett még széles érdeklődési körrel bír. Nos, Simmonson ezt érezni, nagyon is!
Írói karrierje előtt angol irodalmat tanult, majd tanított, nem is alacsony szinten. Nem tudom, hogy a Hyperion-Endymion sorozatot mennyire gondolta végig a megírás előtt, de az első két rész mérnöki pontossággal lett megtervezve. Egyrészt tisztelgés az angol irodalom, másrészt az amerikai sci-fi nagyjai előtt. A Canterbury mesék-kel való párhuzamot sokan emlegetik, ez evidens. A szerkesztés (prológus és egy-egy mese előtt szintén mini-prológ), a téma (zarándokúton), a „mesék” (az emberek történetei), azok változatos műfaja – ami más sci-fi írók „vonásait (pl. Asimov: Acélbarlangok) rejti magában” – ez zseniális! És mindezt egy ember írta meg így! Elő is vettem Chaucer Canterbury mesék-jét és bele-beleolvastam. Ez a fickó imádja az angol irodalmat és biztos, hogy a diákjainak is annó érdekes feladatokat adhatott ezzel kapcsolatban. Ajánlom megnézni, beleolvasni a Canterbury mesék-be – előtte, vagy utána, mindegy – mert még sok onnan „beépített téglát” észre lehet venni! Aztán ott van John Keates, akinek az általunk ismert életével úgy trükközik, mintha mindig is egy cyberpunk-sci-fi műbe beilleszthető lenne, illetve lett volna. Azért néhány évvel ezelőtt erre még felhúztam volna a szemöldökömet, hogy „Mi van????” Ma viszont már nem húzom fel, csak mosolygok és bólogatok bőszen: „Persze, miért is ne?”
Másik érdekes dolog a vallás. Rendesen megcibálja az író ezt a témát. Milyen fura! Az általam szintén mostanában olvasott Banks-féle Kultúra-ban ennek nincs szerepe, itt meg éppen ellenkezőleg, micsoda erők szabadulnak majd fel a vallás mentén.
Hogy is mondta régen (1932) Sztálin „elvtárs” ;)? „Az írók a lélek mérnökei.” Ez abszolút illik ide, mert igen precíz munka lett. Aminek nem most kell kiderülnie, az majd később – a következő részekben – jön elő, amit meg érdemes tudni, azt úgyis elárulja. Szabályszerűen rosszul voltam, amíg nem volt biztos, hogy egyből olvashatom a folytatást, mihelyst végeztem az első résszel. :D
* * * * *
Úgy döntöttem, hogy a januári szabadságos időszakban nekiesek a teljes tetralógiának, vagyis az eddigi szokásaimtól eltérően „Simmons-marathont” rendeztem. Látszik, hogy érdekelt a dolog, mert 20 nap alatt olvastam el a 2618 oldalt. Nem bántam meg, jó volt egyszerre, egymás után olvasni a négy részt!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
538 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868915 · Fordította: Huszár András
12 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Dan Simmons: Hyperion

Olvastam, hogy a tudományos fantasztikus irodalom szerepét átvette a fantasy. Azt is mondják, hogy a klasszikusok: Bradbury, Asimov, Herbert és Lem témái már elavultak.
Ha én sci-fit írnék, akkor az biztosan a virtuális világról, a rejtett dimenziókról, a sötét anyagról és energiáról szólna, mert ezek napjaink legérdekesebb tudományos problémái.
Ehhez képest a Hyperionnak, amely 1989-ben jelent meg először, a központi témája a vallás. Lehet ez jó?
Természetesen igen, hiszen egy könyv minőségét nem a témája, hanem a szerző kvalitásai határozzák meg. Dan Simmons nagyszerű író, aki izgalmas, élvezetes, elgondolkoztató, és szépirodalmi igényességgel megalkotott művet hozott létre. A hátlap megfogalmazása szerint A Canterbury mesék szerkezetére épülő regény egyszerre nagyszabású űropera és irodalmi kaland, gondos karaktertanulmány és társadalomkritika, zsánereken átívelő kutatás a világegyetem titkai után.
A cselekmény a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség már galaxisok sokaságát népesítette be. Hét zarándok: egy katolikus pap, egy katona, egy zsidó származású tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata indul fontos, és egyben halálos küldetésre, amelyből élve csak egyikük térhet vissza. A cél a lakott világ peremén található Hyperion bolygó, ahol a tér-idő törvényeit felrúgó időkripták, és a titokzatos, istenként tisztelt gyilkológép, a Shrike található. Az út folyamán elmesélik egymásnak addigi életüket, amelyek valamilyen módon mind a rejtélyes bolygóhoz kapcsolódnak.
A hét zarándok hat története egyenként akár önálló kisregényként is olvasható volna. Van közöttük pergő cselekményű akcióregény, misztikus mese, kultúrhistóriai kalandozás, ökológiai szemléletű társadalomkritikai tantörténet, és vallási parabola. Az elbeszélők valamennyien a sajátos karakterüknek megfelelő stílusban mesélik el történetüket, melyek aztán olyan különös összképet adnak, amelyben a szubjektív igazságok nem állnak össze objektív, és végső magyarázattá. Simmons Hyperion mitológiája további három kötettel folytatódik, a megoldások talán abban találhatók.
A könyv nyelvezete élvezetes, a fordító (Huszár András) jó munkát végzett, a kiadással kapcsolatban csupán egy kritika vethető fel: hiányzik egy tartalomjegyzék. A regény befejezését követően szívesen újraolvastam volna egyik-másik történetet, de azok megtalálása a több mint 500 oldalas könyvben elég nehéz feladat.
Sci-fi kedvelőknek alapmű.

16 hozzászólás
girion>!
Dan Simmons: Hyperion

Lássuk be vitathatatlan hogy ez a regény a sci-fi történelem egyik megkerülhetetlen darabja. Annyi ötlet és energia van benne egyetlen, igazából 6+1, de azért bőven érződik hogy ez valójában egy nagy egész, történetbe beleszőve hogy le a kalappal. A Hegemónia és környezetének bemutatására persze keresve sem találhatott volna jobb módszert Simmons, mint az utazók elbeszéléseit. A 6 történet a világ 6 markánsan különböző szegletébe nyújt betekintést. És ha megnézzük a további köteteteket akkor láthatjuk hogy itt még csak éppen hogy csak belelendült a mesélésbe. Ez pedig igazán lenyűgöző. Azt hogy melyik történet jobb és melyik rosszabb, nem is tudnám megmondani. Mindegyik kellően magába zárja az embert.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak P>!

Rá kellett jönnöm, hogy még a félelem is elhalványul és hétköznapivá válik, ha napokon át nem következik be, amitől tartunk.

60. oldal

4 hozzászólás
csartak P>!

– Nézd, a huszadik századi Régi Földön egy gyorsétteremlánc fogta a döglött tehenek húsát, kisütötte zsírban, rákkeltő anyagokat adott hozzá, kőolajalapú habba csomagolta, és eladott belőle kilencszázmilliárd darabot. Emberek… na erre varrj gombot.

229. oldal

1 hozzászólás
csartak P>!

A művelt emberek száma Gutenberg korától kezdve folyamatosan csökken. A huszadik századra az úgynevezett ipari társadalmak népességének alig két százaléka olvasott el egy könyvet évente. És ez még az okos gépek, az adatszférák és a felhasználóbarát környezetek előtt volt.

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Gutenberg · könyv · olvasás
2 hozzászólás
Shanara>!

… az orvostudomány nem sokat haladt előre a piócák és a pépes borogatások kora óta; manapság kicentrifugálták a beteget, újrakalibrálták a test mágneses mezejét; szonikus hullámokkal bombázták a szerencsétlen flótást, behatoltak a sejtjeibe, hogy kivallassák az RNS-t, s végezetül széttárták a kezüket, szavak nélkül beismerve, hogy nem tudnak semmit. Csak annyi változott, hogy tetemesebbre rúgtak a számlák.

294. oldal (Agave)

Kapcsolódó szócikkek: pióca · RNS
3 hozzászólás
Turms>!

Költőnek vagy írónak hinni magunkat, mielőtt még átestünk volna a publikáció savpróbáján, ugyanolyan naiv és ártalmatlan, mint fiatalon elhinni, hogy örökké fogunk élni… és az óhatatlan csalódás is ugyanolyan fájdalmas.

207. oldal, 3. fejezet (Agave, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
csartak P>!

A hegemóniai Konzul ébenfekete űrhajójának balkonján ült, és Rachmanyinov cisz-moll prelúdiumát játszotta egy ősi, de jól karbantartott Steinwayen, miközben hatalmas, zöld, gyíkszerű élőlények kavarogtak és bömböltek a lenti mocsárban.

(első mondat)

4 hozzászólás
yendayi>!

Mindig is úgy érezte, hogy az emberi lét esszenciáját elsősorban nem a nagy élmények teszik ki, nem az esküvők és a diadalmas sikerek, melyek régi naptárakban piros tollal bekarikázott dátumokként rikítanak az emlékek közt, hanem az élet apró, a maga útján hömpölygő dolgai – a hétvégi délutánok, amikor a család minden tagja a saját hobbiját űzi, s ha nagy néha egymásba botlanak, s elfecserésznek erről-arról, utána rögtön el is felejtik, miről beszélgettek. Ezeknek az óráknak az összege azonban lényegi és örökkévaló együttlélegzést teremt.

318. oldal (Agave)

mohapapa I>!

A huszadik század egyik méltó, elfeledett írója (vigyázat, nem méltán elfeledett) egyszer elsütött egy ilyen bon mot-t: „Imádok író lenni. Csak a papírmunkát rühellem.” Leesett? Nos, amigók és amigette-ek, imádok költő lenni. Csak azokat az istenverte szavakat rühellem.

200. oldal

1 hozzászólás
yendayi>!

….gonosz minden olyan istenség, elmélet vagy egyetemes elv követelte hűség, amely az engedelmességet egy ártatlan emberi lénnyel szemben tanúsított tisztességes bánásmód fölé helyezi.

326. oldal (Agave)

csartak P>!

…fogadni mernék, hogy mindketten meg voltunk győződve a másik végtelen félkegyelműségéről.

72. oldal


A sorozat következő kötete

Hyperioni énekek sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Martha Wells: Mesterséges sors
Dyta Kostova: Terra Incognita
Kim Stanley Robinson: Aurora
John Scalzi: Vörösingesek
Yoon Ha Lee: Vezércsel
Raana Raas: Hazatérők
Brandon Hackett: Xeno