Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A békés harcos útja (A békés harcos útja 1.) 296 csillagozás
A békés harcos útja című regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát. Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés harcosként meghalni – és élni.
Eredeti megjelenés éve: 1984
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 86
Most olvassa 35
Várólistára tette 177
Kívánságlistára tette 171
Kölcsönkérné 7
Kiemelt értékelések
„A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító.” Ezzel a gondolattal nagyon egyetértek. Magam is első főiskolai végzettségem éles gyakorlatának tekintettem még a ’80-as évek elején – akkor igen fiatalon és befolyásolhatóan – egy politikai apparátusban végzett munkámat. Úgy hittem kezdetben, hogy a „jót” szolgálom. Aztán rájöttem közben, hogy a helyi kiskirály, az első titkár egyéni akaratának vagyok rabja. Jellemformáló volt ez az 5 év, s mikor nem javasolták szakmai továbbtanulásom, mert „nincs magának arra szüksége”, valamint szakszervezeti bizalmiként mertem ellentmondani, már egyértelmű volt, hogy kifelé áll a rudam. ’86-ban el is jöttem, s még nem voltam ejtőernyős. Majd saját erőmből lettem eredményes osztályvezető, később vegyesvállalati cégvezető, majd ügyvezető. Időközben külker, majd közgazdász diplomát szereztem, megtanultam jól-rosszul németül, s a rendszerváltás táján létrehoztam többedmagammal egy társaságot, melyben akkori barátaimmal vállalkoztunk – itt is eredményesek voltunk – majd – 20 év után – kapcsolatunk megromlott, útjaink elváltak, csak a társaság kapcsol ma is kényszerből hozzá. Több, mint 40 éve élek feleségemmel, két felnőtt fiam, egy unokám jön karácsonyozni, jártam vagy 30 országban, ültettem fát, írtam könyveket, felújítottam egy házat, utolsó aktív éveimben 6 évig vezettem eredményesen egy alapítványi gimnáziumot, ahol 2 EU-s pályázatot is nyertünk, s most 3 év munkanélküliség után végre beadhattam a nyugdíj-kérelmemet. Úgy érzem tartalmas életet éltem, s akár ha most elmennék – sajna egészségem hanyatlik –, hagynék nyomot magam után.
Szokratész helyett nekem volt néhány barátom, akik segítettek céljaim kitűzésében és elérésében is. Így kíváncsian nyúltam Millman könyve után, miután már 12 éve készültem erre. Aztán a szerző gyorsan a legelején mellbe vágott, hogy tele vagyok hasznosíthatatlan tudással, s mielőtt nekikezdenék, ki kellene üríteni e felesleget, s megnyitni magam az „új” előtt, míg el nem jutok a ráébredéshez. Elindultam ez úton. Rá kellett jönnöm, hogy korábban, fiatalságom idején nem a saját tapasztalataim alapján cselekedtem, hanem a másoktól szerzett ismereteim alapján. Ezen változtatnom kellett és megtanultam a forráskritikával élni. Ez kiegészítette a látottakat, olvasottakat, hallottakat, s egy saját „igazság-mix-et” eredményezett. A következő igazság, mit az írás megosztott velem, hogy a saját döntéseim azok, melyeknek következményeit élvezem, vagy szenvedem. S igen, ezt régóta tudom, ha nem kommunikálok, számos lényegtelen dolgokon alapuló félreértésből alakulnak ki előítéletek, s sorsom megnehezedik. Csak a legbölcsebb és az ostoba nem változik – mondta Konfúciusz, s miután már tapasztaltam ezt, igazat adtam a bölcsnek. S folytatódott a könyv és Dan története csodákkal és furcsaságokkal, esetekkel és történetekkel, amikkel mindenkinek érdemes megismerkednie, s összevetnie saját életével. Miután valamennyien harcosok vagyunk – pl. hónapról-hónapra, évről-évre új harcokat, háborúkat vívunk vezérlő tábornokunk beállításai szerint is – de félre a tréfával – saját egyéni céljaink érdekében küzdünk nap, mint nap, akkor leszünk igazán boldogok az életben, ha jól kitűzött céljainkat el is érjük. S ahogy az általam nagyra becsült Polgár Judittól hallottam, „érdemes e célokat – hogy megfelelően motiváljanak – jó magasan megállapítani…”.
Vègre vège lett. Nagyon szenvedtem vele,azt hittem èrdekesebb,hètköznapi bölcseleteket,tanàcsokat kaphat az ember. Ehelyett elvont,se füle se farka gondolatokkal volt tele,amik nèhol elèggè hihetetlenek,nem reàlisak voltak. Szòkratèsz annyire idegesìtő volt az àllandò kritizàlàsàval,àllandò elègedlenkedèseivel,okoskodàsaival, hogy volt mikor abba akartam hagyni az egèsz könyvet. Egyedül a közbeèkelt,elmesèlt pèlda törtènetek,illetve a könyv rövidsège miatt kapott 3 csillagot.
A párom hatására a filmet néztem meg nem olyan rég. Úgy gondoltuk, hogy nekivágunk a könyveknek. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy nem vagyok spirituális beállítottságú tetszett. Voltak számomra hihetetlen, felfoghatatlan dolgok a könyvben. Mégis kaptam plusz dolgokat. Például, hogy fontos a kitartás. A legtanulságosabbnak azt tartottam, hogy engedjük el a felesleges dolgokat, ne rágódjunk a múlton, éljünk a mának. Nem mondom, hogy könnyű ezt betartani, azért megpróbálom. A történet olvasmányos. Nem feltétlenül kell bármi az ezoterikus oldaláról nézni. Akár anélkül is működhet.
Még meg sem szereztem a könyvet, már akkor tudtam, hogy a kedvenceim között fogom számon tartani. Amikor viszont elolvastam, nagyon felzaklatott. Olyan érzés, mint amikor az ember tudja, hogy valami nincs rendben, és ettől roppant nyugtalan lesz, de mégsem bír rájönni, hogy mi okozza. Mintha attól félnék, hogy lemaradok valamiről. És mivel nem tudom, mi az, amiről lemaradok, ezért az az érzésem támad, hogy rövidesen bedilizek. Ez az a könyv, ami elzavar a sarokba, hogy leülj és átgondold az életed.
Sokáig tartott, pedig rövid könyv, de nagyjából a felénél megálltam, aztán egy hosszabb repülő úton sikerült kiolvasni. Érdekes volt, szuper gondolatokkal, de mégsem tudott megfogni. Nem a metaforák, meg a fantázia elemek zavartak, hanem hogy most el kellene ezt hinnem, hogy ennyi az élet: légy boldog és ezt úgy éred el, ha nagyon kevésre vágysz? Persze értem, sőt jó is lehet, de nem tudom, hogy nekem lenne-e ehhez erőm? Hogy koplaljak, meg a határaimat feszegetve, túllépve sportoljak (mondom ezt úgy, hogy rendszeresen sportolok, és túl vagyok egy nagyon kemény diétán, életmód váltáson, vagyis elég tudatosan élek, mégis a könyvben leírtak nekem már soknak tűntek).
Szókratész karaktere persze magával ragadó, mert eleven, humoros és okos figura, de nagyon hiteltelen is (talán pont emiatt? nem tudom). Dan mondjuk tényleg olyan emberi, a kétkedései, önteltsége, a meghasonlása.
De a vége össze lett csapva, egyszer csak spoiler A Kapj el, ha tudsz-nál is ez volt az érzésem, mintha az író megunta volna a végére az életét leírni. :)
Rengeteg részt megjelöltem benne, mégsem tudott beszippantani igazán. A filmre nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült ezt vászonra vinni.
Idén nem először fordul elő, hogy egy könyvet nem irodalmi értékei alapján kell díjaznom, hiszen ez nem is lehet minden iromány célja.
A békés harcosból készült filmet többször is megnéztem, de éreztem, hogy a könyv -már csak műfaját tekintve is- messze túlmutathat a z adaptáción. Így is volt. Továbbra is állítom, hogy nem kellene mindent megfilmesíteni, de ilyenkor eszembe jutnak azok, akik csak a a filmet látták, és nekik az is tetszett. Szóval jobb, ha elharapom most a nyelvem…
A könyv: nem jó és nem rossz. Ez a könyv egy élmény, vagy hat az emberre, és nem akkor, amikor olvasod, hanem a cselekedeteidben, gondolataidban, vagy nem hat és ez sem az ő hibája, hanem te nem állsz életed azon pontján, hogy megértsd, átérezd.
A világhoz és emberi kapcsolataihoz való hozzáállásban akar minket megváltoztatni, felülről, sokkal messzebbről tekint életünkre, egy felsőbb szintre emel, lelassít, lecsendesít.
Nem mondom, hogy stílusában teljesen összhangban voltunk, de sokkal jobban értékeltem jótékony hatásait, mint a számomra nem tetsző, néha kicsit gyerekes részleteit.
Szép évzáró olvasmány volt számomra.
Kicsit túlírt, amerikai könyv, szerintem egy picit meg lehetett volna húzni, talán akkor élvezhetőbb lett volna.
Olyan alapigazságokat ad, hogy fontos a kitartás, szelektáljunk, mit tartunk fontosnak az életben, ne rágódjunk a múlton.
Aki most kezdi meg az önismereti utazását, annak hasznos könyv lehet.
Bár körülöttem már sokan olvasták a könyvet vagy látták a könyvből készült filmet engem nagyon sokáig nem vitt rá a lélek, hogy bármelyikhez is nyúljak. A filmbe egyszer belekezdtem, de negyed óra után félretettem. Később úgy döntöttem, hogy majd inkább először a könyv, utána a film. De még így is sokáig nem nyúltam hozzá. Úgy éreztem nincs még itt az ideje.
Egészen mostanáig, életem új szakaszának hajnalán. Megérte várni vele. Pont most, pont így kellett találkoznunk úgy hiszem.
Már a bevezetőben ott volt a szimpatikus gondolat: „Az élet nem magánügy. Egy történet és a benne hordozott üzenetek akkor lehetnek hasznosak, ha azokat másokkal is megosztjuk.” – ezt magam is így vélem.
Bár nem mondom, hogy a könyv minden pontján végtelen izgalmas volt, néhol valóban vontatott, (ezért is a mínusz egy csillag) azért mindenképpen érdemesnek gondoltam elolvasni és megismerkedni Dan történetével és találkozását Szókratésszal, Joy-jal és legfőképpen önmagával.
A helyzet az, hogy nekünk is erre lenne időnként szükségünk: időt és energiát fordítani önmagunkra, szembenézni saját mélységeinkkel és magasságainkkal, figyelni arra, hogyan lélgezünk, körbenézni és nem csak nézni, de látni a világot, a valóságot, figyelni az élet minden rezdülését és észrevenni az élet tanításait. A könyv is ezt írja:
„A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító.”
Úgyhogy legyünk nyitottak és fogadjuk el és gondoljuk át a leckéket, amikre tanít az élet. S ne csak gondolkodjunk: cselekedjünk is.
Jól esett olvasni, de az ember akaratlanul is összehasonlítja Szókratész utazásai-val, és nálam annak a javára billent a mérleg. Az valahogy sokkal összetettebb, lebilincselőbb volt. Ez szintén nagyon szerethető könyv, de talán kicsit szimplább. No, azért még mindig 5 csillagot ér, csak hát az összehasonlítás átka, ugye…
Nagyon jó könyv! Érdemes elolvasni, sok mindent tanulhat belőle az ember. Egy fiatal fiútól szól, aki a megvilágosodást, a boldogság kulcsát keresi. Bevezet minket a buddhizmus, és a harcművészet életszemléletébe. Egész máshogy fogsz nézni a világra, miután elolvastad a könyvet.
Nekem eszembe jutott a könyvről József Attilától egy nagyon szép idézet: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.”
Népszerű idézetek
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
185. oldal
Jobban teszed, ha felelősséget vállalsz egész életedért, és nem a többieket vagy a körülményeket hibáztatod a kellemetlenségeidért. Amikor kinyílik majd a szemed, látni fogod, hogy egészségi állapotod, boldogságod, és életednek minden körülménye legnagyobb részben miattad olyan, amilyen, legyen ez tudatos vagy tudattalan.
45. oldal
A boldogság titkát, tudod, nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.
226. oldal
– Jobb, ha léted teljes erejét felhasználva hibát követsz el, mint hogyha reszkető lélekkel gondosan elkerülöd a hibákat. A felelősségtudat azt jelenti, hogy felismerjük az élvezetet és az árat, ezen felismerés alapján választunk, és aztán együtt élünk a választással, aggodalom nélkül.
178. oldal
Az egész világ egy rejtvény, és semmi szükség arra, hogy kutassuk az értelmét.
21. oldal
A sorozat következő kötete
Dan Millman: Az elveszett évek 91% A békés harcos szent utazása |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át 87% ·
Összehasonlítás - Barbara O'Neal: Amikor még hittünk a sellőkben 85% ·
Összehasonlítás - Richard Bach: Búcsú a biztonságtól 85% ·
Összehasonlítás - Richard Bach: Jonathan, a sirály / Jonathan Livingstone Seagull 83% ·
Összehasonlítás - Samantha Downing: Elbűvölő feleségem 82% ·
Összehasonlítás - James Redfield: A mennyei prófécia 81% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - David Michie: A dorombolás művészete 95% ·
Összehasonlítás - Sarina Bowen – Elle Kennedy: Us – Mi 94% ·
Összehasonlítás - Tan Twan Eng: Esőcsináló 93% ·
Összehasonlítás