A ​megtévesztés foka 867 csillagozás

Dan Brown: A megtévesztés foka Dan Brown: A megtévesztés foka

Amikor a NASA egy bámulatosan ritka tárgyra lel az Északi-sark jégtakarója alatt, a hibát hibára halmozó űrkutatási ügynökség végre diadalról adhat hírt, amelynek messzemenő következményei lesznek a NASA jövőjét és a közelgő amerikai elnökválasztás kimenetelét illetően. A lelet valódiságát ellenőrizendő, a Fehér Ház Rachel Sexton hírszerzési elemzőt hívja segítségül. Rachel szakértők – köztük a karizmatikus tudós, Michael Tolland – társaságában a Sarkvidékre utazik, és valami hihetetlenre bukkan: egy tudományos csalás bizonyítékaira, egy merész bűvészmutatványra, amely, ha kiderül, az egész világot megoszthatja. Ám mielőtt figyelmeztethetnék az elnököt, Rachelt és Michaelt orvgyilkosok veszedelmes csapata támadja meg. Sivár és életveszélyes vidéken kell menekülniük, és egyetlen reményük a túlélésre, ha kiderítik, ki áll a mesteri terv mögött. A megoldás mind közül a legdöbbenetesebb hazugság.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
GABO, Budapest, 2021
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635661695 · Fordította: Mihály Árpád
>!
GABO, Budapest, 2010
666 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893477 · Fordította: Mihály Árpád
>!
GABO, Budapest, 2009
622 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636892630 · Fordította: Mihály Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 59

Most olvassa 37

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

KBCsilla P>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Igaz, kimondottan egy kihívás miatt kezdtem hozzá, merthogy eleddig nem is hallottam róla, de nagyon örülök, hogy megtettem.
Az első percétől az utolsóig végigizgultam, rendesen reszkettem, hogy jajistenem, mi lesz ebből.
Még ennyi hazugságot, meg ármányt, meg mindent, amit csak el lehet képzelni.
Hatalmas könyv, nagyon meg vagyok vele elégedve.
Pedig alapvetően nem szeretem, amiben politika van, meg NASA, meg ilyesmi, de ez most felülmúlta minden képzeletemet, még azt is, ami ugye ez esetben nem volt, hiszen egyik pillanatról a másikra csöppentem a sorok közé.
Az utolsó pillanatig tartogatta a meglepetéseket, magam is elcsodálkoztam, hogy még meg tudok lepődni bizonyos dolgokon, és néha naivabb vagyok, mint egy gyerek.
Az utolsó kaland az igen kemény volt, saját félelmeimmel összevegyítve, bizony keményen kellett szorítanom az olvasnivalómat, nehogy kiessen a kezemből félelmemben.
Nagyon köszönöm @sassenach!

csillagka>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Találó cím, rendesen megtévesztett nagyon sokára majdnem 80%nál jöttem rá, hogy egy másik Brown könyv helyett ez olvasom. Langdon professzor nem jelent meg, hogy megoldja az ügyet, amely nyilvánvalóan megoldódott nélküle is, sőt valójában ez a legnagyobb problémám a könyvvel, nagyon hamar, nagyon nyilvánvalóvá vált a támadó személye, a menekülés pedig enyhén szólva hihetetlen események sorozata. Brown egyik kedvenc szerzőm (volt) nagyon beletudtam élni magam a kicsit misztikus álmaiba, sajnos nála is mint sokaknál az elvárások és a megjelenések gyakorisága, a minőség nagyon látványos visszaesését okozta. Nagyon szerettem a könyv elejét az első 200-300 oldalon visszatért a régi tűz, izgalmas szinte letehetetlen kalandregény, Antarktisz és Fehér ház intrikái között. Azután jött a megoldó rész spoiler itt elvesztettem minden kíváncsiságomat és reményemet. Ez a könyv pont olyan mint a többi összetákolt Brown késői, sajnos hiányoznak azok a piciny fűszerek amelytől valami többet kaptunk az elején. Bekormányoztam magam vele egy zsákutcába, Robert Langdon sorozat nem maradhat ki, tehát ezt egy céltalan, reményvesztett kísérletnek tekintem, hátha, sajnos nincs hátha, bármilyen szomorú is vagyok miatta.

kte P>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

A megtévesztés fokában Dan Brown bevezet minket egy kicsikét az amerikai elnökválasztási küzdelem, a kormányzati megfigyelési szervezetek, a modern haditechnika, és a NASA finanszírozás világába. A cselekmény szétágazó szálai a végére szépen összefonódnak, a magyarázatok érthetőek.
A Robert Langdon sorozathoz hasonlóan a szereplők szétválnak jókra és rosszakra, bár az elején nem mindegyikről egyértelmű. A fél csillagot azért vontam le, mert hihetetlen, hogy a tudós és más foglalkozású főszereplők ilyen jól felveszik a harcot a profikkal. Az első összecsapás még elfogadható, de később már túlzásokba esik. Hasonlít a többi könyvéhez abban is, hogy a főszereplőkkel együtt próbálunk rájönni, hogy mi is történik körülöttük, csak ezúttal nem a szimbólumkutatás, hanem a geológia és az entomológia (rovartan) területén dugják össze a fejüket a különféle területeket ismerő tudósok, kiegészítve Rachel tudásával a titkos kormányzati technológiákról.
Lehet hibákat keresni és találni benne, de összességében egy izgalmas, olvasmányos, könnyen felfogható eszmefuttatásokat tartalmazó történet, amit jólesett elolvasni egy Olaszországból hazavető autóúton.

Chris_Land I>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Jól indul a könyv, aztán kissé ellaposodik. Azt elismerem, hogy hasonlóképpen tudok elképzelni egy választási kampányt bárhol a világon, de főként Amerikában. Egy gondom volt a művel, igen hamar rá lehet jönni arra, ki mozgatja a háttérben a szálakat, ki is az az irányító. Szerintem nem ez az író legjobb könyve, de nem is a legrosszabb. :)

Helga_Dávid>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

A Dan Brown-tól megszokott fordulatos történet spoiler.
Ebben a kötetben a NASA, a lobbisták és a szenátorok világába tekinthetünk be.
Mint már megszokhattuk van itt minden, tudomány, kaland, erőszak, nagy leleplezés.
Nagyon tetszett az elnöki/szenátori taktikázások bemutatása (kicsit a Kártyavár sorozat jutott róla eszembe).
A fél pont levonás csak azért jár, mert miután kiderült a rejtély, onnantól kezdve számomra ellaposodott a történet (bár ott is voltak még kalandok, de engem az üldözős, erőszakos jelenetek kevésbé kötnek le, mint az agyalós, nyomozós részek).

hcs23>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Szokatlan volt úgy Dan Brown kötetet olvasni, h sehol egy Leonardo, sehol egy Dante, de még csak egy ártatlan művészettörténettel kapcsolatos utalás sem, hogy a vallástudományról ne is beszéljünk. Helyette egy egészen érdekes és az előzőekhez képest meglepő téma, az űrkutatás – és egy kicsit a tengerbiológia – kerül előtérbe, mindez keretbefoglalva az amerikai elnökválasztást megelőző hatalmi harcokkal. Érezhetően új terület volt ez az írónak is, de megbirkózott vele, a stílus, a karizma hasonló, viszont a korábbi gyönyörű helyszínek helyett az elnöki iroda és az északi sark jut ezúttal osztályrészül, ami egyértelműen visszalépés. Nem volt annyira izgalmas a téma és a problémafelvetés, mint ahogy az amerikai politika sem kelt túl nagy érdeklődést egy magyar olvasóban – persze ez a jóval nagyobb felvevőpiaccal rendelkező Amerikában nyilván másképp van. Ha én is amerikai vagyok, biztosan 5 csillagot kapna a könyv, így egy felet levonok.

fülcimpa>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

A tenger lenyűgöz, a sarkvidékek kíváncsivá tesznek, a vadászgépektől kéjes örömöt érzek. És minden egyéb katonai dolog így hat rám. Bezsongok. Még ilyet….
Na, hogy értékeljek valamit: nos, még egy ilyen borzasztó tucat könyv író, mint D.B. nincs másik. Kiagyalja, rádolgoz, keres, kutat, még el is hiszem neki, hogy minden így van, ahogy tálalja, még ha nem is fogom fel, hogy milyenizéééé az az izé, de rákeresek, és akkor megnyugszom, ok, minden értve.
Viszont. Az, hogy minden egyes extra kemény helyzetből, amikor képes vagy rágni a körmöd, akkor is, ha sosem tetted, na, az veszett nagy túlzás, hogy kijön belőle a főhős alany és párja, vígjátékszerű, még ha nem is annak íródott.
Ha képes lennék, forgatókönyvet írnék, sőt, kamera mögé állnék, annyira látom magam előtt ezt az egész piszok bonyolult filmjelenetek sorozatát.
Kellett egy laza, falnivaló könyv. Kellett. Nem csalódtam. Bár, hogy laza, az túlzás, de megettem az egészet. És igen, izgultam, szurkoltam, és igen, dobogott a szívem, hogy naaaa, mi lesz már itt, és élveztem az egész mizériát, felhajtást, valamennyi lehetetlen eseményt.
A világűr oly távoli… nem gondoljátok? Bár, ha választhatnék, hogy fellőnek egy próbaútra, vagy, egy tengeralattjáró vendége lehetnék, nem is tudom, melyiket szeretném. Hm… Valahogy kikönyörögném mindkettőt.

2 hozzászólás
Süntüske I>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Dan Brown ismét merész, vitaindító témát választott, ezúttal az amerikai kormányt és a tudósokat megcélozva. Az űrbéli élet bizonyítékának megjelenésekor megijedtem, hogy csak nem kanyarítja el holmi ufós irányba a történetet, de hála az égnek, végig a racionalitás talaján maradt. A biológiai fejtegetések, ha annyira nem is hatottak meg, gyarapították az ismereteim, ám a rengeteg politikai csatározás végképp nem tudott lekötni. Nem vitatom a regény színvonalasságát és alaposságát, azonban ha rangsorolnom kéne Brown műveit, egyértelműen ezt tenném az utolsó helyre.

https://suntuske.wordpress.com/2019/01/28/az-nsa-tol-a-…

>!
GABO, Budapest, 2005
622 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637318739 · Fordította: Mihály Árpád
FélszipókásŐsmoly P>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Dan Brown harmadik regénye, nem a Robert Langdonos szimbólumkutatós sorba illik, inkább a 24 és az X-Akták közé. De tényleg: az egész cselekmény egy napnál rövidebb időt ölel fel és az a kiinduló rejtély, hogy a NASA állítólag földönkívüli élet nyomára bukkant az Északi-sark jégtakarója alatt.

Filmvászonra illő pörgős politikai thrillernek indul, jó pár ötletet halmozott össze a különféle szervezetekről (Delta Force, NFH, nemzetbiztonság, óceánkutatók, magánűrcégek, NASA, Fehér Ház stb.), a betűszavakkal tömörített nevű különféle kísérleti vívmányokról (spoiler). Azokat a részleteket, amiket nem osztottak meg vele a forrásai, ügyesen kitömte hangzatos elképzelésekkel. Mindig jön egy újabb drámai fordulat, ami egyik felfokozott helyzetből löki a szereplőket a másikba, így nem nagyon van idő elgondolkodni az egész hitelességén. A szerző még az elején kijelenti, hogy „A regényben szereplő összes technológia létezik.” De persze nem felejtettem el, mi a könyv címe.

Valóban van valami abban, hogy Dan Brown ugyanazon vázra építi fel a regényeit. A szexi Sexton „ügynöknő” megformálásához nyilvánvalóan a Digitális erőd női karaktersablonját használta: rendkívül intelligens, gyönyörű és sikeres. Még tényleges mondatokat is átemelt a másik regényéből: „Susan várta a csattanót, de az nem jött.” / „Rachel most már a csattanót várta. De az nem jött.” Hátrányként felvette a víziszonyt, így felírt neki egy előnyt is: a fagyhalál küszöbén egy szem jégcsákánnyal akár atomtengeralattjárót is tud hívni. Duff. Duff. :D

Szokásos összeesküvéses DB-ponyva, de messze nem olyan jól kidolgozott és nagyívű, mint a Da Vinci-kód. Mondhatni, a képtelenségével szórakoztat.

Light_House>!
Dan Brown: A megtévesztés foka

Nekem ez is nagyon tetszett. Újabb dolgokat tanulhattunk meg, és végig izgalmas történetet kaptunk. A politikai szál is nagyon jól bele volt szőve. Ebből is lehetett volna egy nagyszerű filmet készíteni.


Népszerű idézetek

baroness>!

… minden nehéz helyzet megoldható azzal, hogy az ember az igazat mondja, akármilyen formában is.

LuPuS_007 >!

– És ez a kanadai nem dühös azért, hogya NASA minden dicsőséget learat helyette?
– Nem – mondta Harper, akinek a hideg futkosott a hátán. – Ugyanis, igen praktikus módon, meghalt.

456. oldal

NB14>!

Aki azt állítja, hogy a hatalom nem teszi függővé az embert, az még nem élte át.

FélszipókásŐsmoly P>!

– Mi? A hajóját pörölycápák veszik körül?
– Nyugi – kacsintott Tolland –, nem veszélyesek.
– Ezt most azért mondja, mert veszélyesek.
– Hát – kuncogott Tolland –, azt hiszem, igaza van. – Játékosan odakiáltott a pilótának. – Mikor mentettek meg utoljára valakit, akit pörölyfejűek támadtak meg?
A pilóta vállat vont.
– Fene tudja. Évtizedek óta nem kellett megmentenünk tőlük senkit.
Tolland ismét Rachelhez fordult.
– Látja? Évtizedek óta. Úgyhogy ne aggódjon.
– A múlt hónapban – tette hozzá a pilóta – valami idióta könnyűbúvár halszelettel akarta odacsalogatni a halakat…
– Várjunk csak! – mondta Rachel. – Az előbb azt mondta, hogy már évtizedek óta nem mentettek ki senkit.
– Nem is – válaszolta a pilóta. – Nem mentettünk ki senkit. Többnyire későn érkezünk.

100. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: pörölycápa
NB14>!

Ebben a sztoriban minden megvolt: tudomány, történelem, politikai dráma; egy érzelmi aranybánya. Ma este senki sem alszik a médiában.

Szédültnapraforgó>!

Rachel ugyan rá akarta venni, hogy vegye fontolóra a válást, de Katherine Wentworth Sexton olyan nő volt, aki állja a szavát. Csak a halál választhat el tőle, mondta Rachelnek. Apád veled ajándékozott meg, egy gyönyörű kislánnyal, amiért hálás vagyok neki. Egyszer majd egy magasabb bíró előtt kell számot vetnie a tetteivel.

88. oldal

szedmond01>!

Rachel ránézett a kérdéses példányra, és tátva maradt a szája.
A rovar legalább fél méter hosszú volt.
-Marha nagy tetű, mi? – nevetett Corky.
Rachel dermedten bólintott, és maga elé képzelte a távoli bolygón sétafikáló, sütőtök nagyságú tetveket.

NB14>!

Gabrielle azon töprengett, mit csinálhatott volna másként.
Semmit, mondta magának. Mindent helyesen csináltál.
Egyszerűen visszafelé sült el.

NB14>!

Az ügynöknő Rachelt a kifogástalan berendezésű folyosón egy jellegtelen ajtóig vezette.
– A Lincoln Háló – mondta az ügynöknő. – Ez előtt az ajtó előtt mindig azt kell mondanom: „Aludjon jól, és vigyázzon a szellemekkel!”
Rachel bólintott. A Lincoln Háló szellemeiről szóló mondák gyakorlatilag a Fehér Házzal voltak egyidősek. Állítólag Winston Churchill látta itt Lincoln szellemét, mint ahogy mások, köztük Eleanor Roosevelt, Amy Carter, a színész Richard Dreyfuss, komornák és komornyikok évtizedeken át. Reagan elnök kutyája állítólag sokszor órákig ugatott az ajtó előtt.

NB14>!

Bár Ekstrom cinikusan viszonyult az elnök kívánságához, hogy bevegyék Michael Tollandot a projektbe, a dokumentumfilm első változatát látva megváltozott a véleménye. A tévésztár lelkes kísérőszövege és a civil tudósokkal készített interjúi izgalmas és érthető negyedórává álltak össze. Tollandnak könnyedén sikerült, ami a NASA-nak oly gyakran nem: az átlag amerikai szellemi színvonalán elmagyarázni egy tudományos felfedezést anélkül, hogy az leereszkedő lenne.


Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Steve Berry: A Romanov-jóslat
Steve Berry: Az elveszett parancs
Robert Ludlum: A Fantom
Steve Berry: A borostyánszoba
Sidney Sheldon – Tilly Bagshawe: A vakmerő
Blake Crouch: Véres arany
Christopher Golden: Uncharted: A negyedik labirintus
Stephenie Meyer: A Vegyész
Robert Masello: Az Einstein-prófécia