A megtévesztés foka 76% 434 csillagozás

Jaj, édesjóistenem… Pont azt kaptam, amire Dan Browntól számítottam: a falra másztam tőle. Egyszer láttam vele egy interjút a Da Vinci-kódról, és olyan elképesztően fölényes és tudálékos volt minden megnyilatkozása, hogy már akkor tudtam, hogy mi soha nem leszünk jóban. De tényleg nem. Értem én, hogy ez a muksó mennyit utánanéz és olvas és kutat és ez mekkora teljesítmény, de minek, könyörgöm, ha azt utána csak ennyire ócskán tudja előadni? Ez a legjobb szó, amivel le tudom írni: ócska.
Kezdjük ott, hogy a karakterek a lehető legsablonosabbak. A két női főszereplőt (Rachel és Gabrielle) simán fel lehetne cserélni, mert ugyanaz a sematikus bábu volt mindkettő. És ugye biztos senkinek nem volt egyértelmű a szerelmi szál sem, pláne miután egy teljesen felesleges és nevetséges fejezetben megismertük az ügyeletes szépfiú tragikus (és kicsit sem sablonos!) múltját a halott feleséggel és megtört szívvel. Ahhh… ide egy nagy csokor facepalm-ot!!!
Aztán ha eltekintünk a szereplőktől, megkapjuk a tudományos szövegelést, amiből mindenkinek egyértelmű lesz, hogy Dan Brown bácsi egy kib*szott nagy zseni, mindent tud, és amúgy is imádjátok már, oké? Persze nem egyszer tényleg érdekes volt, de amikor minden bevezető nélkül ír két oldal olyan szöveget, aminek csak a felét értem, aztán berak egy ilyen párbeszédet:
"- Rendben, de az őstengerekben nem éltek hatalmas bogarak.
– Dehogynem. És ma is élnek. Esszük őket, mindennap. A legtöbb országban ínyencségnek számítanak.
– Mike, ki a halál eszik hatalmas tengeri bogarakat?!
– Aki homárt, rákot vagy garnélarákot eszik."
Bizony, emberek, ez két magasan képzett tudós párbeszéde. Csak nekem kicsit elveszti a hitelét, ha már rég összeraktam fejben, aztán egy ilyen roppant intelligens beszólással eléri, hogy azt az okos kis buksimat dühödten a falba verjem. Mert ugye honnan is tudhatna egy asztrofizikus egy olyan bonyolult és hétköznapi emberek számára felfoghatatlan tényt, hogy a rák is ízeltlábú? Ahhhhh… még egy adag facepalm-ot!!! Meg egy homárt is…
És ha már párbeszédeknél tartunk… Könnyű ám úgy sok száz oldalt teleírni, hogy az egésznek a 85%-a ilyen roppant színvonalas párbeszédekből áll…
Mindent összegezve (remélem minden idegesítő dolgot sikerült összeszednem) látszik, hogy Dan Brown imádja önmagát, imádja az ócska és sablonos történeteket, de legalább megadja az olvasóknak, hogy picit ők is okosnak érezzék magukat. Ide nekem egy darab követ, simán megmondom róla, hogy meteorit-e vagy sem! Csak Dan Brown könyvet ne adjatok újra, mert felakasztom magam… vagy őt…

Stílusát tekintve ugyanolyan, mit bármelyik másik denbráun, szerintem a szerzőnek van valami programja, amibe beírja a helyszíneket, a szereplők nevét és a bonyodalom okát, a program meg szépen generál a bevitt adatokból valamit a jellegzetesen egyszerű sablon alapján.
Azért mégis ez az egyik legolvashatóbb könyve és talán az egyetlen, ami nem akar több lenni annál, ami (=ponyva).

Nagyon tetszett (most olvastam először az írótól). Akció dús – bár nem esik túlzásokba – van benne jócskán politika (ízelítőt kapunk, hogyan is működik a valóvilág) és azért összejön egy kis szerelem is :) Találkozunk töményen tudományos leírásokkal is, de nem unalmas és magvas gondolatok is vannak:
„ Ölj vagy megölnek. Rachel olyasmit fedezett fel magában, amiről sohasem gondolta volna, hogy létezik. Túlélő mód, a félelem táplálta vad erő.”

Tetszett, hogy Sexton szenátort mindenki utálta még a lánya is a lánya viszont nagyon jófej csaj. Szerettem Corky és Tolland humorát, cinkeléseiket:
"- Nagyon örülök hölgyem, Ne haragudjon, de a nevét nem értettem.
– Rachel – mondta. – Rachel Sexton.
– Sexton? – Corky úgy tett, mintha elakadt volna a lélegzete. – Remélem, nem rokona annak az aljas, szűkagyú szenátornak? Tolland arca megrándult.
– Corky, az a helyzet, hogy Sexton szenátor Rachel édesapja.
Corky abbahagyta a nevetést, és magába zuhant.
– Tudod, Mike, egyáltalán nem csoda, hogy sosem volt szerencsém a nőkkel."

Érdekes gondolat:
„Sexton szenátor tudta, a legfontosabb az, hogy ne veszítse el Gabrielle Ashe bizalmát: a nők bosszúállók és buták tudnak lenni, ha úgy érzik, becsapták őket.”

Ebből miért nem csináltak még filmet???
Csillagos ötös, pedig tökre sablonos.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát ez nagyon tetszett!!! Szerintem volt olyan izgis, mint az Angyalok és Démonok vagy a DVK. Nagyon meglepődtem azon, hogy Pickering volt a nagy csalás mögött, mondjuk gondoltam, hogy nem Tench lesz az, éppen azért, mert olvasás közben azt sugallta Brown, hogy ő áll a háttérben. Tetszett, hogy végig izgultam az egészet, hogy alig vártam, hogy legyen időm olvasni, hogy haladjak a könyvvel.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elég jó könyv, de az író többi művei amiket olvastam (Da Vinci-kód, Angyalok és démonok) jobban tetszettek. A meteor kitervelése nagyon tetszett, ám a könyv fele előtt kitaláltam, hogy ki tervelte ki az egészet, ezért a vége sok újdonságot nem hozott számomra.

Nagyot csalódtam. Igazából nem tudom, hogy mit vártam, de nem ezt az biztos! Bár a két „klasszikus” Dan Brown közül csak az egyiket volt szerencsém olvasni (Angyalok és Démonok), a másikat csak filmen láttam (A Da Vinci-kód)-azok valahogy…. izgalmasabbak, összetettebbek.
Bár az is elképzelhető, hogy csak az a baj, hogy a könyvet a vastagságából ítéltem elsőre. ehhez képest túl nagy a betűméret, és indokolatlanul nagyok a sorközök. (szerintem)…. Ez nem lesz a kedvenc könyvem. De ettől még lehet másé! :)

Nekem ez volt az egyik első Dan Brown könyvem, és nagyon tetszett! Izgalmas volt, a sztorit jól kitaláltnak éreztem, érdekes apró információk voltak benne, amiket el is hittem, akár igazak, akár nem.
Aztán persze a többi könyvét is elolvasva feltűnt, hogy sok a hasonlóság, és azok talán már kevésbé nyertek meg. Átgondolva a repertoárt, én ezt a történetet tartom a legjobbnak, de biztos belejátszik a tény, hogy még az elején olvastam, akkor még nem volt Dan Brown túladagolásom.

Politikai (amit nem szeretek), de attól függetlenül őrületesen jó.

Ahogy az előttem szólók is kifejtették, nem ez Dan Brown legjobb könyve, de nekem a Da Vinci kódnál jobban tetszett. Az író összes könyve letehetetlen a számomra, pillanatok alatt kiolvastam. Szerintem megéri elolvasni.