A Da Vinci-kód 81% 1516 csillagozás

Amikor először találkoztam a Da Vinci- kód történetével, akkor olyan kilenc éves lehetettem és nagyon pipa voltam mert Apuék nélkülem nézték meg a filmet a moziban ami miatt a húgom és én csak a „cenzúrázott” változatot hallhattuk „esti meseként”.
Azóta persze volt szerencsém a filmhez részletekben, de annyira már nem nyűgözött le és rájöttem, hogy ennél a könyv csak jobb lehet, ha majd elolvasom. Persze húztam és halasztottam, mert ez a majdnem 700 oldalas óriás azért kicsit ijesztő, de most mikor végre elmertem kezdeni és kellemesen csalódtam. Kevesebb mint két nap alatt ledaráltam, izgalmas volt meglepő fordultakkal nem hiszem el, hogy már megint nem sikerült eltalálnom, ki állt az egész dolog mögött… érdekes szereplőkkel és összeesküvés elmélettel, többek közt a királyi vérvonallal vagy a Sion-renddel vagy Da Vinci valódi szexuális irányultságával. Bár Dumbledore után semmin se lepődök meg… A történet lezárása is hozta a megszokott színvonalat, tetszett az az icike-picike romantika és a „minden jó, ha vége jó” befejezés.
Végezetül pedig, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert legalább úgy érezhettem, olvasás alatt egy kicsit tanulhattam is, hiszen végre nem egy tipikus amerikai tucat könyvről van szó, hanem ami az olvasó agykerekeit is egy kicsit működésre készteti… ha már tanulás helyett olvasok.

Eléggé sokáig halogattam az elolvasását. Egy ideig túl nagy volt a felhajtás körülötte. Mikor valami ekkora szenzációt kelt, nekem mindig picit gyanús. Igazam volt. Nem érte meg elolvasni, nem érte meg a sok elpocsékolt papírt (600 oldal a majdnem semmiért). Olvastatja magát, de mondani nem sokat mond (legalábbis számomra nem). Gyorsan be is fejeztem. Maga a krimi-vonal sem nyűgözött le, a (pszeudo)tudományos hátteret pedig már ismertem, talán ezért nem váltotta ki belőlem a rajongóknál elért hatást. Valami többletet kerestem a regényben. Nem találtam. Sablonos stílus, karakterformálás, cselekmény. A befejezés pedig tönkreteszi azt is, ami addig úgy-ahogy tűrhető volt. Szappanoperás, érzelgős, az addig elmesélteknél még valószerűtlenebb, meseszerűbb lezárás. Visszavonja az addig oly tudományosnak ható okfejtések, magyarázatok, valósághű mozzanatok érvényét. (Bár a tudományoskodó részek is nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nem vagyok da Vinci-kód szakértő, sem művészettörténész, de amikor épp azt olvastam, hogy a híres-neves specialista hősünk a két háromszög és a Dávid-csillag közti összefüggést képtelen felfedezni, már-már a hajamat téptem kínomban…). Hát,– hogy Megasztáros (ugyancsak szenzációhajhászó, a szakavatottságot mímelő, mesterségesen létrehozott szappanbuborék-életű produktumokat termelő rokoncég) kifejezéssel éljek – nem jött át.

Végre egy kis borzongás, izgalom, nyomozás! Imádom, mikor kódokat fejtenek meg egy könyvben! Engem ezzel lehet levenni a lábamról, főleg, ha még valóságalapja is van. Kész, tökéletes!
http://worldwithbooks.comule.com/?p=881

Egy újabb izgalmas könyv Dan Brown-tól, telepakolva rejtvényekkel, kódokkal, történelmi utalásokkal (melyeknek valóságtartalmával én őszintén szólva nem foglalkoztam).
A lényeg, hogy nagyon jól szórakoztam olvasás közben, nehezen tudtam letenni, még az sem gátolta izgatottságom, hogy a könyvből készült filmet láttam még régebben.
Lehet, hogy túl nagy a felhajtás a könyv körül, ki elhiszi, ki tagadja a történet valódiságát, de szerintem a lényeg számít, az pedig az, hogy szerzett jó pár élvezetes órát az elolvasása. :)

Egyébként ki ír még hasonló könyveket?

A hírös-nevös.
Erről a könyvről többet beszéltek már, mint a Bibliáról (értékelésírói túlzás), bár kétségkívül könnyebb ezt végigolvasni. A hírverés butaságokon alapszik, semmi egyházellenes nincs benne, csak egy szimpla üldözős-menekülős sztori, amit végig lehet izgulni. Egyébként meg úgyse jöttök rá, ki a gyilkos. (Vagy az Christie?) Ja meg én is beleszerettem 14 évesen Sophie-ba.

Ez az amcsi tud írni, wazze!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Igen, még csak most olvastam A Da Vinci-kódot. Általában szeretem megvárni, amíg elül a tömeghisztéria egy felkapott regény kapcsán. Nagyon tetszett ez a regény! Nem tudom mennyi igaz a benne lévő (összeesküvés)elméletből, ettől függetlenül nagyon jól szórakoztam. Egyrészt nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek összeesküvés elméletekről szólnak, amik tele vannak titkokkal, talányokkal és ahol együtt nyomozhatok a szereplőkkel. Jelen esetben kétszer is hamarabb jöttem rá a megoldásra, mint a szereplők. Másrészt nagyon tetszett a könyvben, hogy egy csomó közismert dolognak tudtam meg az eredetét. (Aztán, hogy abból is mennyi volt igaz…) Minden elismerésem Dan Brown-é, hogy olyan szerkezetben írta meg a könyvet, hogy képtelenség volt letenni, soha nem árult el semmit azonnal, hanem csak a következő vagy az azutáni fejezetekben, ezért mindig folytatnom kellett az olvasást, ha meg akartam tudni azt, ami már majd kifúrta az oldalamat. A végén lévő csavar(ok) igen csak meglepett! Azt viszont – ha jól rémlik – nem árulta el a szerző, hogy a végén a Westminster apátságban, mikor veszi ki Langdon a cryptex-ből a tekercset, mielőtt összetöri. Szívem szerint azonnal újra kezdtem volna olvasni, amikor befejeztem.

Minden volt benne, amit imádok: történelem, legenda, titkos társaságok, szabad kőművesek, fordulatos, lendületes cselekmény és csattanós befejezés. Láttam már a filmet is, igaz csak egyszer és annak is jó pár éve már, de még így is élvezetes olvasmány volt! Csak azt nem értem miért kellett ezt több, mint 100 fejezetesre írni xD

Jó, tényleg nem szépirodalom, meg ki lehet találni előre, hogy mi lesz a vége, de én nagyon élveztem. És az aranymetszésről itt hallottam először, az a rész a kedvencem a könyvből. Ráadásul Da Vinci-t imádom, a könyv olvasása után jártam a Chambord kastélyban, ahol az a kettős csigalépcső áll, amit Da Vinci tervezett, és láthattam a neki ajándékozott nyaralót is belülről, tele a találmányaival. Párizsban is jártam akkor, ott álltam a Louvre előtt úgy, hogy két héttel előtte olvastam a Da Vinci-kódot. Nagyon jó érzés volt.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szeretem ez a könyvet, másodszorra olvastam és kiállta a próbát az idő és a végének ismerete nem koptatott rajta. Végre egy mű ahol megjelenik a vallásban a nő, ezt mindig hiányoltam a katolikus nő szinte mindig a gyarló Éva vagy szeplőtelen Mária de nem igazi érző szerelmes asszony. Nem is egészen vagyok biztos benne, hogy a sugallás Mária Magdolnáról igaz, akkor is jól esne ha Jézus utódai köztünk járnának talán szebbé tehetnék a világok és kicsit jobbá az embereket.

Vannak könyvek, melyekből azért nem tudok idézni, mert lusta vagyok megkeresni a sok idézet között, hogy feltette-e már valaki a kiválasztott idézetet. Ebben nem találtam semmi idéznivalót. Pedig az eddigi 2929 olvasó csak 37 idézetet tett fel. Úgy látszik más sem talált jó mondatot benne. Ha egy szórakoztató olvasmányt keresel, akkor nyugodtan kézbe veheted. Bonyodalom akad benne, a váratlan fordulatok sem hiányoznak. Én hiányoltam benne, hogy nem okoz túl sok fejtörést. Az egyetlen, ami tetszett benne az a nő tisztelete.